Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1936-12-30 / 1. szám

-agaenösöjl ilsísgií áné^gsimnV -bem ygorl (ggü! lóíBsáíjaacfflaí jlso I b .áoljggörffe'sljíj ddávoi nsaa^ném toé^msflJh- '{vm K\:.i • J t l|&ftÍtelX&?fr( S3Ó&H — lObfl^M a^inmisu nos« t »iiimiBiiMxranüiMiMS as Igen tisztelt • mvomkmk :baUog íuj évet kívánunk; , megköszönj,ük cégünk iránt tanúsított bizalmukat, tw •' r 1 amelyre ezentúl is rá Jbgunk szolgálni. $%$SzArd> I93Z jaguár 1. > , » £ j Pirnitzer József és Fiai áruház». btlnügye elévüiéa miatt szűnt meg. A tanúvallomások ezrint a kom- muqiuQua alatt jogtalan tevékenysé­get fejtett ki és m%g*t*rtása több volt, mint amennyit abjtqp az időben aká,r kényszer hatása alat! is tenni lehetett. Debulay Béla bsbisonyi- totta, hogy Szabód kommunista volt, körözve volt, hogy I&&Gftli$áe- rói eltűnt. Állításait igazolta, tehát a járásbíróság felmenti ítéletét jóvá kellett hagyni. A. fel mentő ítélet híre villámgyor­san terjedt el a városban, ahol igiji* denfelé megelégedéssel vették, tudo­másul, hogy a törvényszék igazságot szolgáltatott Debulay Bélának. Hit és önbizalom Ujesztendei gondolatok Aki olvasta karácsonyi cikkemet, meglepődhetett, sőt tán meg is tt&* köahetett annak borongós hangula­tán, mely csak a végén o dódott föl egy kissé a karácsony vigasztaló harmóniájában. De kérdem, csoda-e vájjon, ha a mindenünnen tornyosuló felhők láttára az ember fia még a karácsonynak sem tud úgy örülni, mint szeretné, mint illenék ? Hiszen karácsony óta alig perdült le néhány nap az idők rokkáján, hiszen éppen csak hogy fölkészültünk az ó esz­tendőnek temetésére^ de a távol ke­leten máris uj lángok lobbannak, uj veszedelmek támadtak és mindjob­ban éreztük az angol külügyminisz­ter szavainak igazságát: valahol szé- les e világon lobbot vet a háború szikrája, az egész világ meggyullad­hat tőle. As uj esztendőbe azonban uj re­ménnyel illik belépnünk. Az uj esz­tendőt nem szabad kesernyés han­gulattal, vesztett reménnyel s kihalt bízodalommal kezdenünk. Az uj esz­tendő öntsön uj erőt karunkba, uj íelket szivünkbe, hogy az uj küz­delemre kellő vértezettej készülhes­sünk. Van valami, megható, van valami csodálatos, van valami fölemelő ab ban, hogy az emberi lélek mindig minő rugalmassággal lép az uj har­coknak színterére. Mintha kizárólag csak jövője volna, mintha a sivár jélen és annak mostoha szülője, az Örömtélen közelmúlt nem is bírná 'kedvét szegni, nem is tudná a két­ségbeesés örvényének széléig ker­getni; " . S ez végtelen nagy jótéteménye az isteni gppdyiselésnek, melynek ér­tékét kivált ilyenkor, uj esztendő jöt­tévé) érezzük. Hiszen há lelkűnknek nem" volna, meg ez, a rugalmassága, akkor az idióták fásultságával, vagy á láncaikat csörtető rabok ember- és világgyűJöletével kellene átlép­nénk létünk minden egyes ilyen sza­kának határmesgyéjét. De az Úristen jóvoltából még tudunk remélni s e reménység nyitja meg előttünk az uj esztendő határsorompóit. keménység 1 A. sötét éjszakára kö 1 vétkest virrad»*», a* 08 pogány kö,Uő rózaaujju hajnala, melynek aa, Ó^í£- vetségf bölcs szellemes hasonlata sze­rint bem szabad olyan áfcfutóask lennie, mint aa egy napos vendég emlékének, banem csatlakoznia keli hozzánk hűséges kísérőül az egész eszten.dőre.. De. milyen legyen ep.. a remény­ség, ha a túlzott optimizmusnak meg a kietlen ge^sin^i^mqsnak sellőitől egyaránt meg akarjuk óvni ? Mi legyen az a realitás, amelybe bele kelF akasztunk horgonyát, hogy se puszta érzelem, se üres szó ne le­gyen ? Kettős az alapja a reménynek : az legyik természetföiötti, a másik ter­mészetes. Az egyik az isteni gond­viselésbe vetett hit, a másik a saját megfeszített akaratunkba vetett bi­zalom. Az egyik éppoly szükséges, mint a másik. Mert a magasabb rendű segítségbe vetett kit nélkül sem a szenvedésnek nincs értelme^ sem a küzdelemnek nincs támasza, sem a csalódásnak nincs- orvossága« Viszont & Bajét akaratunk értékének félreismerése . előbb-utóbb b.elekény? szerit bennünket a meddő csodává? rásba, a keletiek ernyedt és fásult „kizmet“-ébe, vak végzetébe. A remény, mini az Istenbe vetett hit imádkozik s mint önbizalom dol­gozik : íme az ujesztendő utravalója. Aki fölismeri éB értékeli az imád­ságban rejlő energiákat, az másrészt a saját energiáit is megfessiti. Adja Isten, hogy e két jó szél da­gassza vitorláinkat az uj eszten­dőben 1 Dr Magyarász Ferenc O. Cist. A szekszárdi Qlympiai Esi sikere Már töhb mint, tiz napja, b<j>gy le­zajlott a minden, várakozást felülmúló szekszárdi Qlympiai Est, a közönség azonban még mindig ennek a rend- kivüli szenzációnak a hatása alatt áll. De hisz aa nem is csoda, mert a vidéki magyar városok közül csupán Ssskssárdnak jutott« a szerencse, hogy apnyi olympiad győztest lásson együtt, mint amennyit december 19 én, nálunk üdyözöjb e ttittok és ünnepelhettünk. Mint; előző lapunkban megjegyeztük, akkor nem számolhattunk be teljesen erről a rendkívüli eseményről, éppen azért most térünk viasza néhány olyan részletre, amelyről feltétlenül meg kell emlékeznünk. Kezdjük mingyárt Szekszárd »./ötfő olimpikonjaival*} akik Bessenyei Gyula gimnáziumi testnevelési tanár hozzáértő türelmes munkájának ered­ményeképpen meglepatésszerü ügyes­séggel szerepeltek: Boda Babi, Borza Elemér és Bandi, Engel Anny, Géczy Yvette, Szablár Károly, Tarján Évi és Öcsi, valamint Tihanyi Nenni voltak a bájos, ügyes kis tornássok, akik tanárukkal együtt a legteljesebb dicséretet érdemlik. Róluk Szekszárd Qlympiai vendégei is a legnagyobb és" legőszintébb elismeréssel nyilat­koztak. Külön érdekesség volt; a gyönyö­rűen sikerüli káprázatos, szépségű est, után az olympikonok'élményéit a j fehér asztal mellett hallani. Vala- ; mennyien ppmpásAÜ érezték magokat és elragadtatással; beszéltek agj szek­szárdi közönségről és lapunk számára nyilatkozatokat is adtak. Ezeket a nyilatkozatokat keletkezésük sorrend­jében ideiktatjuk: Mándi Imre, vármegyénk szü­lötte, ökölvívó bajnok: Olyan kellemes, szép, feledhetetlen estét töltöttem Szekszárdon, hogy ez az est legszebb élményeim között is a vezető szerepet játssza. HildKároly sporthírlapirő, autó- versenyző: A magyar jövőt, az 1940. évi olym piai győzelmeket, a jövő generáció fejlődését úgy lehet legjobban bizto­sítani, ha a fiatalságnak, a kezdők­nek bemutatjuk a jelen legjobbjait és arra serkentjük Őket, hogy érjék el a nagyok teljesítményeit. E lélek­tani cél elérésére mi sem lehetett alkalmasabb, mint a mai, kitűnő ren­dezésű, magas ssinvonalu est. Dr Müllerné Elek Maca vívó- bajnoknő : Az 1940. évi olympiász magyar győzelmeit éppen olyan céltudatos és lelkiismeretes munkával lehet csak biztosítani, mint1 amilyennel a mostani győztesek készültek a nagy nemze­tek közötti baßere« A mai egtp, szép találkozása \5plt a jelennek és % jö­vőnek, ahol az 1940. és. 44. évi olym- pjázzok jövendő győzelmeit prezen­tálták. Kabos Endre olympiaikardvívó[• bajnok: Az előlem, szóló állításai! mieden- ben helyeslem. z aiiid mefl 5t$od ,áxrtíoíiaofc(#l;srl in&zadftzB lantod aaddesio^ .iődtei samlaisd ae^li lidpátiv £ bibi ■ san&i ilov ■»* aoíu sussed A Sch. Elek Csibi, olympiai vívó- bajnoknő : En sem akarok kevésbé lusta lenni Kabos Bandi világbajnok kollég óm- nál és az előttem ezőlók. mondóká- jóhoz csak azt teszem bozsá, hogy köszönjük a szekszárdiaknak ezt * kitünően megrendezett szép estét és csak azt sajnálom, hogy olyan hamar el kell hagynom est a kedves várost. Lőrincz Márton olympiai bir­kózó bajnok..* Remélem, hogy a szekszárdi ifjú­ság szive feldobogott á mi teljesiV ményeink láttán. Nagyon örültünk neki, hiszen mi azért jöttünk id«, bogy a fiatalságot megmozgassuk, föl­hevítsük és azt akarjuk, hogy így aztán Tokióban minél többen legyünk magyarok. Frigyes Dezső, ökölvívóbajnok t Szekszárd: ez álom. Ha költő len­nék, talán gyönyörű szavakkal tud. nám ezt megénekelni. A mai este sokkal szebb, sokkal gyönyörűbb volt, mint amilyet vártam. Mindig ünnepet fog jelenteni, ha ide eljöhetek» Csik Ferenc, olympiai úszó- bajnok : Tökéletesen megrendezett előadás, kedves közönség. Nagyszerűen érez­tem magam. Dr Papp László törvényszéki titkár, birkózó bajnok, a Magyar Birkózó Szövetség kiküldöttjei Szép volt a fogadtatás, szép volt a közönség s a verseny, de legszebb a szomssédnőm itt a banketten. Dr Ábag Nemes Oszkár ügyvéd- jelölt, uszóbajnok, Paks szülötte: Pétery Sándor bátyámnak levelem­ben azt írtam, hogy reményem szé- rint életem legszebb emléke lesz a szekszárdi olympiai est. őszintén ír­hatom, hogy nem csalódtam. Az olym- piászon és utána itthon is sokat ün­nepeltek, de ilyen közvetlen, őszinte, szerető fogadtatásban és ünneplésben még nem volt részem. Nagyon kö­szönöm ezt a kedves napot nemcsak azért, mert jól éreztem magam vár­megyém székhelyén, de azért is, mert ez a közvetlen ünneplés olympiai tel*- jesitményünk ilyen őszinte megbecsü­lése engem, mint sportembert csak sarkal, hogy ezután még nagyobb kitartással és lemondással készülhes­sek az eljövendő nagy nemzetközi versenyekre, hogy hazámnak, vár­megyémnek és magamnak dicsőséget szerezhessek. Zombory Ödön olympiai birkózó bajnok: Sohasem felejtem el a szekszárdi estét és nagyon örülök, bogy én is részese lehéttem. Pluhár István, a rádió olympiai sportszpikere: Nehéz est volt 1 Kevés vájrosa van a világnak, amely csak úgy kapás­ból annyi világbajnokot, ólympjai győztest tud ilyen kicsiny színpadon egybegyüjteni. Szinte csoda, hogy a kopott, könnyebb terhekhez szokott deszkák le nem szakadtak birkózó^, vívó-, úszó-világbajnokaink alatt! Ideutazásunk alkalmával a vonat lassú döcögősét egyetemlegesen annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom