Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-03-27 / 23-24. szám
1037 március 27. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 NEM JELSZAVAKKAL és hangzatos ígéretekkel, — hanem megértéssel és nem kevesebb szeretettjei kelt felkarolni nálunk is a mű kifa osztálysorsjátékot. MIIII6 és millió ember tudja egész Európában, hogy nem költséges passzió, nem ártalmas szenvedély az osztálysorsjáték, mely a legdemokratikusabb intézmény és igen nagy fontossága van az ország gazdasági életében. Az osztálysorsjáték feladata, hogy mindenkiben felélessze az önbizalmat, az életösztönt, kedvet és reménységet fejlessze, fokozza. A m. királyi osztály sorsjáték állandó állami felügyelet és ellen- órzés alatt áll, több mint 9Va millió pengfit sorsolnak ki 5 hónap alatt. A sorsjegyek fele nyer. Az uj játéktervet az összes fóárusitók készséggel küldik meg mindenkinek. A húzások április 10-én kezdődnek! azokból a hivők Eddig még csak tudtunk áldozni Marsnak, de ma már csak Venusnak tudunk áldozni, de annak aztán észbontóan. Ez a fél bolond Ovidius megrészegíti egész Rómát a verseivel. — Hallottad Julia esetét — szólt Asinius ? Azt mondják, hogy Augusz tus éjszakákat nem alszik, amig Julia a hódolóit fogadja . ., És itt akaratlanul is elhalkult a beszélgetésük és jól lehetett hallani, amint az oszlopcsarnok mügül — amely mellett éppen elhaladtak — különös lárma tört elő. Egyik nyilvános fürdőből jött ez a zaj és kacagás. Asinius és Paulus nyomban be is tértek oda, ahol azután egy különös kép fogadta őket. Az egész fürdő egy görögöt bámult és mulattatott, akit Loticusnak hívtak. Róma mutogatta magát Athénnek. Paulus hallott már erről a görögről, azt is tudta, hogy Athénből jött és ott valamelyik rethori, vagy filozófiai iskolá nak a mestere. Görök papiruszok után kutat s maga Augusztus is átengedte neki a Palatínuson lévő könyvtárának görög. osztályát. A görögön már látszik, hogy unja a dolgot és nemsokára el is megy a fürdőből. Asinius és Paulus pedig hamarosan a nyomába szegődnek és amikor a görög eltűnik egy közeli könyvtár ajtaja mögött, ők is benyitottak utána. A görög bőbeszédű embernek bizonyult. Asinius csak annyit mondott, hogy épp titeket vádoltunk azzal, hogy megmételyeztétek a birodalmat. A görög aztán beszélt biztatás nélkül: — Igen, ismerjük ezt a vádat. Azonban ez alól a vád alól könnyen megmenekülünk. Csak azt kérdezem tőletek, hogy miért rabolta el Sulla azt a rengeteg papiruszt, ha nem tudtatok mit kezdeni vele. Nem élős- ködni kellett volna azon, tfenem tovább fplytatni. Vagy hát tudtatok különbet teremteni, mint mi ? És hát mi kit vádoljunk, hogy hová lett Pe rikles, Aspasia és Sokrates Athénje? Nagy Sándort vagy titeket, hiszen Róma cselédnépe lettünk. Mi goto gök mindenben nagyot alkottunk, még Mellina is, akt hozzátok irta az ódáit* ha Cicero ezt nem is ismeri el. És ez a görög tudás szétfolyt a Rómát, Alexandriát és Bizáncot összekötői tengereken. Tulajdonképpen ti lettetek a mi életünk folytatása. Ná latok is ugyanaz történik, ami nálunk. Nagy Sándor szétszaggatta a mi nemzeti érzésünket, az isteneinkbe vetett bitünket és a tiszta ideális erkölcsön nyugvó emberi kultúránkat, tehát az egyensúlyban lévő állami életünket. Most ti is csak Vénusznak és Ámornak tudtok áldozni és inkább százszor rendeztek bacchanáliákat, mint egyszer egy komoly felolvasást. Epikuros is mesének nyilvánította az Istenről szóló tant, akárcsak ma ti nálatok. Ahány ember, annyi felfo gás, annyi irány. A jósdák becsukva és senki sem kiváncsi már az őrá kulumokra. A húsz ujjam kevés lenne annak elsorolására, hogy milyen filozófiai rendszerekkel bajlódnak ma Hellasz fia*. Egy olyan eszmei összevisszaság van, hogy senki sem tudja, mi fog történni. Annyi bizonyos, hogy nálatok sem arról van már szó, hogy Augusztus visszaállítja e a Licinus- féle törvényt, amely szerint 500 hold nál nagyobb állami bérlet nem lehet, sem arról, amit Tiberius Gracchus akart, hogy apró plebejus örökbérle tek legyenek, hanem sokkal többről. Hiába mondana le Cornelius Gallus az ő tízezer rabszolgájáról és a többi patrícius is hiába követné példáját, a dolog még nem lenne megoldva. És akkor sem, ha újra és újra fel támadnának az Ennus- és a Spartacus féle lázadások rémségei. Mit ért el vele Spartacus, hogy egyszer ő for ditotta lefelé hüvelykujját, hogy egy szer a gladiátorok bömbölhették utána a recipe ferrumot ? Csak elmérgesi- tette vele a helyzetet. Hiába minden, mert a ti kultúrátok is elvénhedt és mi magunk is. Nekünk először is a lelkűnkben kell megváltoznunk. Soka kát el is fog már a mértékletes és tiszta élet vágya, akik tudják, hogy nem törvények kellenek ide, hanem bölcseleti elgondolások és erkölcsi prédikációk; egy hit, amelyből egy uj puritánság alakul ki, olyan, amilyet most Augusztus és Tiberius él amelyet Vergilius dalol. És nézzük a szenátust. Megvan a szenátorokban a tiszta becsület ? •— Amióta a szenátorság nem üzlet többé, hanem teher, azóta minden szenátor visszahúzódik a rabszolgái közé, él és dőzsöl, Augusztus meg sokszor egyedül ül a szenátusban. Higyjétek el, a mi kultúránk a lejtő Egy heti betegeskedés után folyó hó 23 án meghalt Romaisz Ferenc pápai praelátus, a pécsi székeskáptalan nagyprépostja és a pécsi egyházmegye általános püspöki helynöke, akit ritka értékes emberi tulajdonságain túl, mint buzgó és lelkiisme retes papot általános tisztelet és be* csülés övezett. A megboldogult egyike volt a pécsi egyházmegye legidősebb papjainak. Az 1852. évben született és 1877 ben szentelték pappá. Hatvan évi papi működése alatt tizenkét esztendeig volt különböző vidékeken káplán, majd 1889 ben kinevezték a pécsi kisszeminárium lelkiigazgatójává és a tanitóképezde hittanárivá. — Az 1895 ben Püspöknádasdra került plébánosnak, egyben hat éven át espe rese volt a pécsváradi kerületnek. Az 1906. évben címzetes kanonok, 1907-ben bátaszéki plébános lett. A I király az 1917. évben kinevezte a I pécsi székeskáptalan kanonokává- Az { 1920-tól 1923-ig szemináriumi rek • tor volt és az 1922. évben nyerted I a madocsai címzetes apátságot Az szélére jutott és szinte ijesztő, ha arra gondolunk, hogy mi lesz a tudós és művész Athénnel és a gazdag Ró mával, Keletről egy uj gondolat terel bennünket nyugatnak és ptt még erdő és erdő és barbárság... Itt meg üres és meddő méhünk. Volna itt örpkség, csak nincs aki átvegye. Ki vegye át a mi kultúránkat, amelyért majd 2000 éve harcoltunk ? A germánok, vagy a gallok és hispá nők ? Hiszen ők majdnem a kőkorszakban élnek. Rettenetes sötét évszakok fognak ránehezedni az em beriségre, amig a régit el tudják fe lejteni, hogy az újat megtanulhassák. Az uj hitet pedig már tanítják szerte egész Itáliában, éppúgy, csak mipt nálupk. Kérdezzétek csak meg a rabszolgáitokat — mondta titokzatosan a görög. A könyvtárban lassan besötétedett, búcsúzni kellett. Asinius és Paulus nehéz lélekkel indultak hazafelé. Ahogy befordulnak az utcába, ahol Paujus lakott, megdöbbenve látják, hogy sötét alakok állnak a kapuk ban. Mindketten megtapogatják tőr reiket és tovább mennek. Előttük pedig azok a titokzatos alakok futva menekülnek tova. Mire a kapuhoz érnek, az már csukva van. Paulus hatalmasat üt az ajtóra, mire bentről megint csak Panacius kutyaugatása hallatszik. — Paulus szörnyű haraggal támad rá a szol gára: — Mit teteted magadat, te dög. Mi volt itt ez a gyülekezet? Panacius térdre esik gazdája előtt, reszket, könyörög : —- Bocsáss meg óh uram, ezek az uj tanítók voltak. — És hát mire tanitoltak benneteket ? —: A felebaráti szeretetre — mondja a szolga elfulladva. Csend van. Asinius és Paulus elbúcsúznak egymástól, némán összenéznek, mintha mondanák: — Látod, ez az, amit a görög is mondott. .. Jaj neked nagy Birodalom, hogy ebben a nagy, szinte égi pompában ilyen hamar megöregedtél. Major Imre. 1924. évben a pápa praelátussá nevezte ki, mig 1935 ben dr Igaz Béla halála után a székeskáptalan nagyprépostja és püspöki általános hely- nök lett. Különösen az egyházmegyei misz- szió terén fejtett ki áldásos tevékenységet. A missziós szolgálat megszervezése és működése körül olyan jelentős érdemeket szerzett, amelyeknek nyoma mindig megmarad az egész országban, mert az általa kezde ményezelt missziót a pécsi egyházmegyétől vette át a többi egyházmegye is. Gyenge, törékeny szervezete sok szór viaskodott a betegséggel. Több szőr említette, hogy azért élt meg ilyen szép kort, mert beteges és igy állandóan vigyáznia kellett az egészségére. Egy héttel előbb verte le Iá* bárói az influenza. Tüdőgyulladást kapott és a 86. évébe lépett főpap szive egyheti betegeskedés után meg szűnt dobogni. A megboldogult nagyprépostot március 25 én, csütörtökön délelőtt fél 12 órakor a pécsi központi temető Tökéletes formák 1 Olcsó árak 1 General Motors OPELautók 1937. á?i typusai: „KADETT" P 4.400 (1*1 literes 4 heng. motor) „OLYMPIA" P 4.950 (1*3 literes 4 heng. motor) „S literes" P 6.950 (6 heng. 2 literes motor) „Super 6" f f.550 (felfllszelepelt 55 HP motor Synchron rugózás. Acéllemezkarosszéria. Hydraulikus fékek. Szilákmentes üvegek. Bemutatja a rayonképviaelet: VIASZ BÉLA, PÉCS Rákócsl-ut 29. Telefon: 21-35 Szent Mihály templomában történt beszentelés után helyezték örök nyu galomra az altemplomban levő káptalani sirboltba. A beszentelést és temetést Virág Ferenc megyéspüspök végezte „Újságot fessék" Irta*. F. Bereczk Gizella. A rokkant újságárus leült a Körön > dön egy padra, szemben a hősök emlékművével, melynek márványtáblájába az ő neve is be volt vésve. Istvándy László Megmaradt balkarjával a padra tett ujságcsomóra támaszkodott és nézte a nevét. Igen! Én meghaltam 1917 március 29-én, elestem egy ütközetben. Istvándy László hegedűművész elveszítette a jobb karját — meghalt ! Pillantása az újságra esett. Március 29. Megilletődött. Évforduló ! A vezércikk cime: ,,Husvét hetében.“ Igen! Akkor is Husvét ideje volt. Istenem, hogy elfelejtik a/ embert! Itt van a nevük, sorra felirva aranyos betűkkel, eljönnek az évfordulók és senki se gondol ránk. Igaz, talán csak velem nem törődik senki, mert hiszen nekem nincs is senkim. Anna volt az egyetlen lény, aki hozzám tartozott, mikor a harctérre mentem. A menyasszonyom volt! — Lobogó szerelemmel szerettük egymást, de az már régen volt, 19 évvel ezelőtt, a szerelem pedig nem él olyan so* káig. Anna fiatal volt, szép és gazdag, bizonyára férjhezment. Hogy is júthatna eszébe, hogy az évforduló napján egy szál virágot tegyen a hősök szobrához. Nagy ütközet volt — gondolkozott tovább — utána a halottakat eltemették, minket, sebesülteket pedig kórházba szállítottak. Mikor magamhoz tértem, egy ápolónő hajolt fölém és megkérdezte, hogy mi a nevem. Semmi írást nem találtunk magánál — szólt kedvesen — naoqdja meg, hogy hívják? hova való ? Felelet helyett megkérdeztem, hogy mi történt velem, mert szörnyű fáj~- dalmakat éreztem a jobboldalomon. — Hős maga barátom, — szólt az ápolónő — nagy hős 1 elveszítette a . .. jobb .. . lábfejéi. — A lábamat, — szóltam megkönnyebbülve — csakhogy nem a... karomat j ; H: í Jobbkaromat ki akartam nyújt?ni, hogy megtapogassam« mennyi hiányzik a lábamból és ekkor szörnyű fel? I Romalsz Ferenc pécsi nagyprépost
