Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-03-27 / 23-24. szám
. 2 TOLNAMEGYEI UJSÄG előtt is felelni fogunk, közelebb emel minket Istenhez és Istenen keresztül a megérdemelt nagy magyar élethez, mint az okoskodás, vagy a szóvirág özön, vagy épp az álszenteskedő, tüntető jióz benső tartalom nélkül. Legyünk tehát igazi keresztyé nek, mert csak igg lehetünk jó magyarok1 Ezt mondja nekünk 1937 husvétja! Hazudtam ín a florgltűnah? Hazudtam én a Hargitának?! Megcsaltam a Marost, Szamost? A karácsonyfák regimentiét? * A testvéreim csúf keresztjét, S a kópjafás szent — Hallgatót?! Fekete volt az én hajam, . dinikor átöleltem őket, Amikor esküm ott sirt bennük, Amikor megfogadtuk együtt, Hogy nem leszünk kerékbetörtek. A Hargita nem változott, Sém a Maros, sem a Szamos, A^Küküllő is úgy menyen Véresen és szerelmesen S a fenyves is oly dallamos. Csak az én hajam változott: Ráhavaztak a zord idők, — Osszeégve_szentséges lázban, Amig készültem, amig vártam A Feltámadást hirdetőt... Félárbőcáról fél a zászlót! A véres kard száguldjon szerte! ftiadót Lehel-kürtje zengjen, Hogy huj-hajrázva tettre keljen A csonka-rög sok kergététfje ... Hadd lássa meg a Hargita, - ’Hogy vállaira visszátértem S fekete hajú gyermeket Csókolgatnak a fenyvesek Szlnzáporos-hit ámménében. Dr vitéz Gereöffy G. Feltámadás ünnepén A feltámadás napján, husvét ünnepén, amely az emberi élet megujho-! dásának síimbolikus ünnepévé vált, ha kikapcsolódunk a napi politika eseményeiből és ennek as ünnepnek a szellemében körültekintünk a nemzet láthatárán, meg kell állapítani, hogy a világnak talán egyetlen egy országában sem aktuális annyira a feltámadás ünnepe, mint á Csonka- Országban. A feltámadásban rejlő hit, 'bizakodás és erőkifejtés nagyszerűbb politikai példáját a Csonkaországban «üzködő magyarság eltelt majd két 'évtizedes szenvedésénél és munkájánál nem igen lehet találni. Ezer esztendős országunk összeomlása históriai szemmértékkel nézve nines is olyan messze mögöttünk. A ma élők em- Hékszenek arra a szörnyű csapásra, •amelyet egy elveszített küzdelem vé-1 gén elszenvedett a nemzet. Széttépve, darabokra tördelve, megbénított, megcsonkított gazdasági élet, szélsőséges lázból feltápászkodó közélet jellemez- ték az eszmélkedés első, legnehezebb időszakát. Mindent újból, élőiről kellett kezdeni. És azok, akik ezt a munkát kezdték, nemcsak a megmaradott magyar impérium belső *gondjait, problémáit vették a vállukra, hanem az induló, épitő munka mellett, emelniök kellett j azt az egészen •iZmeretlen és roppant súlyos felada- -tot is, amit az elszakított magyarság iránt érzett aggodalom és gond jelentett.] Az eltelt korszak históriai mértékkel mérve, nem bosszú. Emberöltőt nem tesz ki. És mégis, ma a feltámadás ünnepén, már megállapíthatjuk azt, hogy a nemzetben élő erők Hem pusztultak el, a legszörnyübb •csapásból is feléledtek, dolgozni kezd tek és amit el lehetett végezni, azt •elvégezték. Lehettek belpolitikai viták és elhangozhatott sok türelmetlen | -sürgető szó, voltak ellentétes véle- mények, azonban amig ezeknek a ' véleményeknek a kavargásában a holnap politikája kiforrott, addig a mindennap teremtőmunkája folytatódott. Európa lázas napjaiban nékttnk nemcsak a ma égető kérdéseivel kellett törődni, hanem sok tekintetben meg kellett vetni olyan intézmények alapjait is, amelyek más európai államokban már a múlt évszázad végén mai formájukban kibontakozhattak és amelyeket nálunk csak a teljes függetlenség állapota tett szükségessé. A hatalmas eredményeket elért magyar külügyi szolgálatról, amely a nemzet feltámadásának, az igazságtalan béke revíziójának egyik úttörője, az eltelt esztendők alatt mind több és több elismerő sző hangzott el. Az „Igazságot Magyarországnak" jelszó Európán keresztülvonulva, eljutott Európa uj korszakát jelentő nemsetvézérek ajkain keresztül egészén EttrÓpa legősibb parlamentjéig és a rendszeres munka elérte azt, hogy az igazságot megelőző világosság máris tisjitán láttatja az elkövetett igazságtalanságot azzal, akik egy- sZér hivatva lesznek arra, hogy Európa itélőszékén uj döntést hozzanak a Dunamedenca sorsáról. Az ország belső élete pedjg a fokozatos és megállást nem ismerő erőgyűjtés korszaka volt ez alatt az j idő alatt. Az Ínség és a szükség I szelei fagyasztották meg az egész | világot az eltelt esztendőkben éB a csonkaságra Ítélt ország ezekben a szűkös eBstendőkben is tudott újat termelni. Megteremtette az autarobiák világában a nemzet létfenntartásához szükséges ipart és mflvelte, továbbfejlesztette a nemzet ősi, gazdasági hivatását, főként az ország agrár - kulturáját. A magyar vasgyártmányok és más ipari munkák a háziipar tér mékeig és a magyár gabonanemüektől kezdve a magyar gyümölcsökön keresztül, egészen a mindinkább fejlődő baromfi^xportig, a föld. kincsei eljutottak a legtávolabbi piacokra és hirdették a magyarság termelőképességének felfokozott értékét. A belső rend, a munkalehetőségek felosztása, az egyszerű hivatáságak megbecsülésének és biztosításának tekintetében az elmúlt esztendőkben a szociális törvények egész sorát tárgyalta a magyar parlament. A mező- gazdasági cselédek helyzetének biztosításától kezdve az ipari munka- ágazatokban elhelyezkedettek bérminimumának megállapításán keresztül a legújabban kísérletképpen bevezetett családi munkabérekig, számtalan példáját találjuk annak, hogy az a nemzet, amelyet ellenségei szörnyű csapásokkal igyekeztek térdre kényszeríteni, ezekben a súlyos csapásokban megváltotta önmagát, meg találta önmaga erőit és a feltámadás útjára lépretv. A Nemzeti Eáység Pártiának szekszárdi nafivválasztmányl Gyűlése A tél folyamán jelentékeny szervezkedő munkát folytatott vármegyénkben a Nemzeti Egység Pártja, amely nagyválasztmányának ezévi első gyűlését április hó 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja a vármegyei szervezet a megszokott tanácskozó helyén, a Szekszárdi Polgári Olvasókörben. A párt nagy választmányi ülésén részt fognak venni a vármegyei Egység Párti képviselők : dr Pesthy Pál, dr Pékár Gyula; Petainek József és kilátásba helyezte részvételét az országos elnökség egyik tagja is, talán Szinyey-Merse Jenő alelnök. Az ülés a vármegyei párt és a kerületi pártszervezetek szervezési és egyéb aktuális^ politikai kérdéseit fogja letárgyalni. A nagy választmány ülése Után a párttagok közebéden vehetnek részt ugyancsak a Polgári Olvasókörben. Célszerű, ha ezen az ebéden résztvenni kívánók idejében jelentkeznek a pártelnökségnél. A Vármegyei pártelnökség ezúton is meghívja a megyei pártválasztmány tagjait és kéri, hogy minél számosabban jelenjenek meg. ÖFők aktualitás Egy nap Augusztus Rómájában Asiníus Fabius két hatalmasat koppantott Paulus Aeternius házának kapuján. A kopogásokra szörnyű kutyaugatás volt a felelet. PanaciUs a janitor ahogy szélesre kitárta az ajtót a jövevény előtt, még vakkantott egyet utoljára. Asinius elmosolyodva szólt a rabszolgához : — Ej, ej Panacius, te mindig úgy ugatsz, hogy összetévesztelek a kutyátokkal. Miért nem hagyod meg éjszakára. Itthon van urad Paulus? A rabszolga csendes meghajlással felelt : — Parancsodra, óh uram. Asinius és Paulus üdvözölték egy mást és gyors léptekkel siettek végig az utcán, amely pár nap óta elég néptelen volt. Azért ez a nagy csendesség Rómában, mert már harmadik napja tartanak azok az ünnep ségek, amelyeket Augusztus rendéz- tetett. —Tulajdonképpen Asíríiüs és Paulus is odatartottak»* mert a kézművesek ünnepségének külön érdekessége az, hogy azon Augusztus is Személyesen részt vesz. Gyönyörű márciusi nap van, a nap forrón tűz le az utca hatalmas köveire, amelyen ez a két jóbarát olyan könnyedén surran tova. Olyanok ők, amint igy egyszerre mennek, mint két bronzszobor, mintha most szabadultak volna ki Augusztusnak az éppen készülő fórumáról, szinte keresi az ember lábuk alatt a talapzatot. Szépek, okosak, erősek és fiatalok. Mind a ketten plebejusi famíliából valók, de már ott tartanak, hogy egy-két rabszolgájuk is van. ök a fürdők kedvencei és az oszlopcsarnokok kedvelt vitázói. Amint felérnek az ünnepség helyére, ott már csak egy szétszéledő tömeget találnak és Augusztus nincs sehol. * i Megállnak az embercsoportok köze- I 1 peb s ott a takácsok, vargák, kép i faragók, aranyművesek, kallómolná- , I rpk, s más iparosok csoportokba ve ' 1937 március 27. rődve tárgyalják elkomolyodott arccal a történteket. Asinius és Paulus szótlanul hall. gatják a vitázókat és megtudják hogy Augusztus szörnyű híreket kapott, azt, hogy Agrippa súlyosan megsebesült, vagy talán már meg is halt, hogy a germániai háború el. akadt, a légiók szétverve, azt is beszélik, hogy Augusztus már 52 éves, fáradt, törődött, hogy egyedül ő in’ téz mindent, a vallást és az egész birodalmat s ez alatt a nagy súly alatt, égnek és földnak ezen egy szerre való elintézésében még egy Augusztusnak is össze kell roppannia. Azt mondják, akik látták, hogy Augusztus könnyezett, sirt, amikora hirt meghallotta és egyetlen szó nélkül faképnél hagyta az ünneplőket. A két ifjú megdöbbenve hallgatta a súlyos eseményeket s a kiszélesülő vitát és amint a meginduló áradat őket is a város felé sodorta, szótlanul mentek egymás mellett. Végre Asinius szólalt meg: — Hidd el Paulus, nem is csodálkoznék rajta, hogyha ezek a ger mánok már itt is volnának Róma kapui előtt, mint egykor Hannibál az ő punjaival. Tudod honnan van. ez az érzésem ? Nemrég voltam pelos- ban és láttam» amint azok a lelket- lén kufárok ezerszámra hajtották, terelték azokat az emberkolosszusokat, akiket mi germánoknak nevezünk. Jó áruk is van az igaz. Robusztus, félelmetes barbárok ezek az erdőlakók hozzánk képest. Az a csoda, hogy eddig nem faltak föl bennünket a puszta fogaikkal. — De talán nem is Nyugat fog legyőzni bennünket, — szól Paulus —■ hanem inkább és százszor inkább Kelét az ő titokzatosságával és kifinomultságával. — Sok igazad van Paulus, mert Judea, Alexrandria és nem utolsó sorban Hellasz jeles tulajdonságai azok, amelyek megmételyeznek bennünket, mert nemcsak a mérhetetlen gazdaságuk jut ide, hanem mérhetetlen fényűzésük is. Hiszen már a szolgálók is ezüst tükörben nézegetik magukat és nézd meg Panaciust, eddig olyan volt a keze, olyan kérges, mintha azon járna s most finom, mint a Princepsé. No és a fölforgató uj hitük nem itt rombol e már közöttünk ? — Júdeábán is szörnyű bajok vannak. Hallottad Asinius, hogy Heró- des tetrarcha is itt járt Rómában? Még pedig maga Augusztus hozza ide mind a két fiával együtt, hogy kibékítse őket. A kárhozatosan szép Salomet azért hagyta otthon, hogy meg ne szakadjon a viszálykodásuk. Most bárom részre akarja felosztani a birodalmat, de azt hiszem több darabokra fog az szétszakadni magától. Ott uj megváltásról is beszélnek a próféták és azt mondják az ő istenük az igaz, mert az nemcsak büntet, de jutalmaz is. Azt hirdetik» hogy szeressük a rabszolgákat is. Áltálában furcsa dolgokat hallani onnét és mind olyanok, hogy egyszerre megremegtetik az ember lelkét. — Hát tudunk mi már bízni a mi Isteneinkben — veti közbe Asinius. — Bizony nem, — válaszol Paulus — még mi sem, akik pedig tudjuk, hogy ez a hitetlenség fogja elpusztítani a birodalmat. Itt van Augusztus, ő is tud és lát mindent. Engedékeny mindenkivel szemben, csakhogy megmentsen mindent. Most a vallás reformjára akarják rászorítani és Au gusztus megint csak enged, fel akarja újítani a Vesta-kultuszt és minden városrésznek uj Istent akar adni, hogy mindenki elvihesse a maga kis szobrocskáját oda. De én azt látom a mi templomainkban, hogy kifogytak
