Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-12-23 / 101-102. szám

1936 december 23.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

9

Vagyonában azóta szépen gyarapodott és olyan példásan viselkedik, olyan szorgalmas és Istenfélő, hogy sok magát kifogástalannak tartó ember elé mintaképül állíthatnám.

Még száz és száz hasonló esetet sorolhatnék fel az ilyen eltévedt telkekről, de nem folytatom, mert hiszem, hogy ebből a 3—4 esetből is meggyőződni méltóztattak arról, hogy mi sem lett volna könnyebb, mint elintézni az ügyet aktaszerint: Elkövetted a bűnt, megkaptad érette a büntetést, azt kitöltötted és most elbocsátalak utadtra, vagy pedig bűneidért szenvedj tovább mindaddig, amig életed tart. Hiszem azonban, arról is meg méltóztattak ^győződni, hogy milyen nagy hiba Jett volna igy gondolkozni. S most -ássuk a másik csoportot.

Keresztény tolva] a zsidók bnsvótl kosztján.

Országos vásár volt a megye egyik községében. Vége a vásárinak, berobog a vonat s a vásározók nagy tömege megrohanja a "vasúti kocsikat, hogy helyet tudjon magának mindenki biztosítani. A kocsik feljáróin ember-emberhátán, mindenki első akar lenni, de senki sem jut be a kocsiba, mert egyik lehúzza a másikat. Az egyik kocsi- feljárónál hirtelen nagy lárma tárnád és egyik utazni akaró hanyatt vágódik a földön A tömeg körülfogja s az egyik vásározó méltatlankodva panaszolja, hogy a földön Jekvő ember, a zsebéből ki akarta lopni a pénztárcáját. A tömeg csendőrért kiabál s hamarosan ott teremnek a kakastollasok. Pártfogásukba veszik a földön fekvő embert, aki semmiről sem akar tudni, nem beszél, olyan mintha teljesen italos 'volna.

A csendőrök felemelik, magukkal viszik, kihallgatják a panaszos em- /bert, aki megmarad állítása mellett. A földön feküdt ember pedig előadja, hogy őt X. Y-nak hívják, Zágrábban született, izr. vallásu, nőtlen, a vásárba jött és most ilyen aljas bűnnel gyanúsítják őt, aki soha életében a törvénnyel még össze nem ütközött. Másnap elém került, vallomása ugyanez volt, nagyon jámbornak mutatta magát, de a külseje és a szeme mást árult el. Természetesen fogva maradt Ep- :;pen a nagy zsidó húsvéti ünnepek következtek, amikor a fogházban lévő zsidók is szigorúan megtartván az előirt ünnepi szabályokat, 8 napon keresztül a hitközség gondoskodott áz ő élelmezéséről is.

Elmúltak a zsidó ünnepek és a letartóztatáskor felküldött ujjlenyo- ’f matok alapján megjött az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal értesítése. Az eredmény nem lepett meg, nem is vártam mást. Az én emberem csak 16-szór volt büntetve, mind a 16-szor más neve volt, minden alkalommal volt felesége is, csak különböző neyüek, összesen csak 18 esztendőt ült addig és még hat ügyészségen keresték. Kiderült az is, hogy soha életében sem volt zsidó. Előállittattam és újból faggatni kezdettem. Még mindig konokul tagadott és csodálkozásának adot;t kifejezést, hogy milyen szörnyű dolog egy ártatlan embert becsukni,

Rá néztem és a legkomolyabb arccal érdeklődtem ismerősei felől s egyenként soroltam fel előtte azokat a neveket, melyek alatt korábban büntetve volt. Az első név hallatára még titkolta a meglepetést és nem ismert rá sem ismerősére, sem önmagára, a másodiknál már kissé gondolkodott, a harmadiknál azonban a legnagyobb nyu- ! sújtotta, azután megszökött s csak galommal mosolyra derült arccal j a véletlenen múlt, hogy a kereskedő csak annyit mondott: Nagyságos I életben maradt.

uram, ne tessék folytatni, meg is csak ügyes találmány az az Orszá- gos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal. Ezután már nem tagadott tovább, beismerte cselekményét, azokat is, amelyek miatt más kir. ügyészségek is keresték és amikor a vallását kérdeztem, szinte cinikus mosollyal mondotta, hogy soha életében sem volt zsidó, de a már 18 évet kiállott prakszisa alatt alkalma volt meggyőződni arról, hogy milyen jó élelmekhez lehet jutni a húsvéti ünnepek alatt.

Ez a cinikus mosolya azonban nem sokáig tartott, mert az összeszedett bűneiért végösszegben 15 esztendőt adtak neki a bíróságok s azt hiszem ez elég lesz neki arra, hogy egyelőre elszokjék a jobb élelmezéstől.

Jó szolga a Jó gazdáját felkeresi!

Több rendbeli lopás miatt, amelyeket természetesen különböző betörésekkel követett el, szigorított dologházat kapott 5 évi legrövidebb tartammal egy többszörösen visszaesett bűnöző.

Mikor a dologházba elszállittat- tam, elláttam jótanácsokkal és kioktattam, hogy rossz magaviseletének milyen súlyos következmé nyei lehetnek. A legkomolyabb áb- rázattal, mélyen lehajtott fejjel hallgatta végig szavamat, mutatva, mintha a világ legbűnbánóbb embere volna. — Amikor elvégeztem mondanivalómat, felemelte a fejét, rám nézett, megköszönte a jó tanácsokat s azután mosolyra derült arccal azt válaszolta még: »Nagyságos uram azt hiszem, hogy találkozni fogunk mi még az életben, ba másutt nem, hát itt, mert a jó szolga a jó gazdáját felkeresi.«

Elmúlott az ő esztendő, az én jó szolgám úgy látszik jól viselte ma gát, mert 5 év után kibocsátották 3 évi feltételes szabadságra. így szólt a hivatalos írás, amit róla a szigorított dologház igazgatóságától kaptam. Kiváncsi voltam, megtartja-e a szavát! Kíváncsiságom hamarosan kielégült. Alig pár hétre ezután kéz- és lábbilinccsel ellátva hozták a Csendőrök az ország felső részéről, ahol rövid pár hét alatt kilenc templomot tisztéit meg látogatásával. Hogy nejm imádkozás céljából, azt hiszem mondanom sem kell, hanem a perselyek iránti előszeretetből.

Amint szobámba belépett, meg sem várta, hogy a csendőrök elmondják hivatalos jelentésüket, ő szólalt meg mingy árt. ugy-e megmondtam Nagyságos uram 5 évvel ezelőtt!

A szekszárdi rablógyilkossági kísérlet.

Alig múlt el 21 éves, tehát alig érte el azt a kórt, amikor valakit szigorított dologházba lehet utalni, amely ma a legsúlyosabb büntetési nem, a már fiatal korban is elkö> vetett sok bűn után szigorított dologházba utalt a bíróság 3 évi legrövidebb tartalommal egy szinte még gyerekembert, abban a reményben, hogy talán ez még javít rajta. Kifogástalanul eltelt a 3 év, haza került feltételes szabadságra. — A Szekszárd környékbeli falvakat sorozatos betörések tartották rettegésben, végül már Szekszárdon is megismétlődtek az esetek s egy tavaszi estén valósággal megdöbbenés ülte meg a telkeket, kogy bent a városban egy kereskedőhöz akart betörni valaki, a kereskedő tetten I érte, mire a betörő revolverrel fejbe

Nagy eréllyel folyt a nyomozás a városban és a környéken, mígnem az egyik csendőrőrs egy egész jelentéktelen lopásból kifolyóan elfogta ezt a dologházból szabadult egyént és a nyomozás során kiderült, hogy mindezeket a betöréseket ez az ember követte el s a kereskedőt is ő akarta megölni.

Az egész vizsgálat és tárgyalás tartama alatt semmi megbánást, semmi megtörtséget nepa mutatott, egész lénye azt árulta el, hogy egyik pillanatban se riadna vissza attól, hogy embertársainak életét is kioltja.

Sötét lolkllsmoret.

Tudnám ezt a szomorú képet 100 es 100 hasonló eset felsorolásával folytatni, de azt hiszem, elég példa volt arra, hogy megvilágítsam, milyen erkölcsi érzésnélküliek az ilyen emberek, s ha egyáltalában van lelkiismeretük, milyen sötétség la- kozhatik azokban.

Az ilyen lelkületű embereket már megmenteni, már megjavítani nem lehet, itt hiába a jó szó, hiába a fáradság, hiába minden jótétemény, ezek már megszokták a börtön levegőjét, nincsen akaratuk a bűn fehtt, a harcban a gonosz szellem győzedelmeskedett és örökre áldozatul esett ennek a harcnak a lélek, elveszett az ember önmaga a társadalom számára, ezek már teljesen megrögzöttekké váltak. Természetesen a reményt feiadni sohasem szabad, hiszen ha talán nem is láttunk, de hallottunk valamennyien sok esetet, amikor a már teljesen elveszettnek hitt lélek, ha későn is, de a halála előtt megtért Istenéhez. Én sem adtam fel és nem adom fel soha a reményt.

Álljon itt példaképül a következő eset:

megtért lélek.

Az én hatóságom területén kivül más bíróság Ítélt el egy intelligensebb közhivatalnokot. A büntetését az én felügyeletem alatt álló fogházban töltötte le. Ennek az embernek az egész külseje, általában nagyon rossz benyomást keltett. Büntetése töltésének ideje alatt állandóan baj volt vele, nem egyszer fegyelmi büntetéssel is kellett sújtanom Mikor ilyen büntetést szabtam ki reá, mindig a legszelídebben adtam ezt neki tudtára, akármennyi kellemetlenséget okozott, soha egy rossz szót nem szóltam hozzá és ilyenkor mindig a legnagyobb alázatossággal vette tudomásul az intézkedésemet. Büntetését kitöltötte, eltávozott, de két esztendőn belül még négy esetben visszatért. Mindig többet és többet foglalkoztam vele, olyan munkát adtam neki, ahol komoly dolgok felett volt alkalma gondolkodni.

Legutolsó büntetéséből karácsony másodnapján szabadult. A karácsonyi szent estén, a szabadulása előtt két nappal hosszasabban beszéltem vele az életről, az emberékről, beleszőttem beszélgetésünkbe a Megváltó születésének a szent ünnepét, annak jelentőségét és azt láttam, hogy ez az ember sírni kezd. Úgy éreztem, bogy ettől a pillanattól kezdve, ennek az embernek a lelkében diadalmaskodott — hosszú ádáz küzdelem után, a gonosz felett a jó szellem.

Karácsony másodnapján, anyagi anyagi eszközökkel is támogatva, könnyes szemmel vett tőlem búcsút és erős fogadalmak közepette távozott el hivatali szobámból. Ez év április 11-én, husvét szombatján,

levelet hozott nekem a posta Budapestről. Felbontottam a levelet éppen akkor, amikor a lakásom előtt az Ur Jézus feltámadásának előestéjén hatalmas tömeg várakozott az ünnepi körmenetre. Elolvastam a levelet, önkéntelenül könnyek jöttek a szemembe. Azt a levelet ez az ember, hiszem, hogy egy valóban megtért lélek irta.

A társadalom kötelességei.

Hatalmas téma ez, amelyről eleget írni és beszélni nem lehet. Ezt, erre nálamnál sokkal hivatottabbak régóta keresték és keresik a módozatokat, miként lehetne megoldani a kérdést, hogy a megtévelyedettek a társadalomnak visszaadassanak, és hogy mi volna a leghathatósabb eszköz a megrögzöttek elleni védekezésre. Sajnos, ez a probléma még mindig megoldatlan. Egy azonban bizonyos, hogy a bűnözésnek egyik legfőbb oka a nyomorság.

A gyomor nagy ur 1 Az éhes embernek nem lehet az éhségét szép szavakkal kielégíteni. Elnyomottsá- gunkban, szegénységünkben mindenki az államhatalomtól vár segítséget, attól az államhatalomtól, amelyiknek teljesítőképessége éppen attól függ, hogy az állampolgárok, tehát a segítséget várók hogyan tudják teljesíteni az államhatalommal szemben kötelességüket.

A tényleges helyzet — amint napnap után látjuk — az, hogy mindenki reánk támaszkodik, a különböző jótékonysági egyletek kérelmükkel valósággal elárasztják a nagy közönséget, ez pedig amellett, hogy anyagilag már többé-kevésbbé kimerült, végül közönyössé válik, elfásul az ilyen kérelmekkel szemben. És én mégis a társadalomhoz, az emberekhez, a telkekhez szólok í Meggyőződésem, hogy abban a küzdelmes munkában, amelynek célja a bűnözés meggátlása, a megtéve- lyedett és a még néha nem teljesen megrögzöttek megmentése, a társadalom igen nagy segítségünkre lehet*

Hányszor látjuk, hogy a megtévedt embert milyen ridegen közösítik ki maguk közül az emberek, vele még szóba állani is ijrtóznak, kerülik, mint a bélpoklost. Szomorú tünet ez, de sajnos igy van és nem jói van igy 1 Az a megtévedt lélek hiába szánja el magát a javulásra, ha embertársai megvetik, ha nem tudják neki megbocsátani eltévelyedését, ha nem sietnek a megmentésére, mert az ilyen magatartásnak csak az lehet és lesz a következménye, hogy tudatosan a bűn fertőjébe, vagy az öngyilkosságba kergetik az ilyen szerencsétlen, de jobb sorsra érdemes embereket.

Már pedig ha az Ur Jézus meg tudott bocsátani azoknak is, akik őt keresztre feszítették, bizony mondom, mi is megbocsáthatunk azoknak, akik csupán megtévedtek. Nemcsak, hogy nem esik csorba senki tekintélyén, ha szive sugallatát követve segítségére siet az ilyen embereknek, de olyan jótéteményt gyakorol ezáltal, amely hasznára van az elesettnek és az összeségnek egyaránt.

Megértés és segítség kell, hogy segíteni lehessen. Lehet ez a segítség erkölcsi, lehet anyagi, a lényeg csak az, olyan legyen, amely alkalmas annak a célnak elérésére, hogy minél több ember megmentessék £s minél többen lehessünk alkotó fag- jai annak a nagy tábornak, amely az egyén és az összesség boldogulását hivatottak biztosítani.

14S i Világ-mozi telefon"1'*

m