Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-12-23 / 101-102. szám

1936 december 23. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 7 1937-es nudlik nagy választékban! Fábián Sándor rádió és villanyszerelési vállalatánál Szekiztrdra, a oagytraflk mellett Telefon 139* 852 egyéb tana és normája egy egy út­jelzőnk a boldoguláshoz vezető utón. Csodálatosan egyenes, föltétlenül a célhoz vezető ez az ut, hisz vi­lághírű tudósok, közgazdászok és politikusok állapították meg, hogy nincs államforma és gazdasági rend­szer, melynek keretében az igazi krisztusi szellem ne tudná az em­beriség boldogulását biztosítani. Krisztus az utat kijelölte, csak járni kell rajta. És csodálatos, az ember nem ve­szi észre, vagy megátalkodottságá- ban nem akarja észrevenni, hogy meg akarják őt váltani! Az ember nem akarja belátni, hogy a lelkek megváltásának és a biztos utjelölésnek isteni munkája után most már őrajta s sor, hogy hozzájáruljon maga is a megváltás nagy munkájához. Hogy győzze le a lelkében tom­boló gyűlölködő szellemet, hogy némitsa el szivében a világnyomort előidéző önzés hangját, hogy sze­resse a vele együtt boldogságra törekvő testvérembert, felebarátot, hogy velük együtt igyekezzék meg­teremteni az igazi megváltás, fel­szabadulás jegyében az emberiség boldog uj korszakát! Ember I Az Isten már megvál• tott téged, most rajtad a sor, en gedd magadat megváltani t fl megértés hatása az elféuelyedeííekre Elmondotta a Gyönki Kaszinóban 1936 november 21. napján tartott ismeretterjesztő összejövetele keretében dr. Gaal Dezső, kir. ügyészségi elnök Eredendő bűnnel jöttünk a világra, tehát gyarló* bűnös emberek va­gyunk mindnyájan. Születésünktől kezdve megvan bennünk a bűnre hajlamosság s mig a gyermek és serdülő korban a szülők ésja neve­lők hivatása a minden jóra és rosszra egyaránt fogékony gyer­meki lelkeket távol tartani a bűn utjátől, addig a meglett korban ön­magának kell az embernek sorsát irányítania. Rengeteg az a behatás és az a tényező, amely az emberi élet mi­kénti alakulására befolyást gyako­rol. Ép ezért, aki akár társadalmi állásánál, akár pedig hivatásánál fogva olyan téren működik, ahol a cél az emberi életnek a helyes irány­ban való vezetése és tökéletesítése, vagy pedig a tisztesség és becsület útjáról már letért embernek az igaz útra való visszavezetése, — ered­ményes és célirányos munkát csak akkor tud teljesiteni, ha eleve tu­datában van a lelket irányitó be­hatásoknak és tényezőknek, illetve ha nagyon komolyan vizsgálat tár­gyává teszi azokat a körülménye­ket, amelyek az egyébként minden szépre és jóra hajlamos lelket ká­rosan befolyásolták és ezeket fel­fedezve, megismerve arra törekedik, hogy e káros behatásokat és ténye­zőket távol tartsa, azoktól a lelket megóvja, illetve, hogy a lélekből azokat maradandó nyom nélkül —- száműzze. Ilyen behatások és tényezők első­sorban a környezet, az Istentaga­dás, a hitetlenség, a nyomorúság, a könnyelműség és egyéb káros szenvedélyek, mint az alkohollal való visszaélés, hazárdjáték és nem utolsó sorban a kicsapongó nemi élet. A bűn és a büntetés. A bűn útjára tévedt emberek sorsa felől a királyi bíróságok határoz­nak. Ezek döntenek afelől, hogy a bűn milyen bünhődést kell hogy maga után vonjon, szükség van-e arra, hogy az megtoroltassék, avagy csak hogy olyan legyen az Ítélet, amely amellett, hogy büntet, egy­szersmind [felemel, csak memento, figyelmeztetés a jövőre, amely mó­dot és alkalmat nyújt a bűnösnek a javulásra. A bűn felett pálcát törni első­sorban a királyi ügyész hivatott, aki, mint a jogrend egyik őre, ébe­ren kell vigyázzon arra, hogy az élet- és vagyonbiztonság, úgy az állam közjogi érdekei semilyen irány­ban csorbát ne szenvedjenek, mert az egyének összeségéből alakul az állam s az egyén sérelme az állam jogrendjének a sérelme. A laikus közönség — és ide a közönség túlnyomó része tartozik — általában nincsen tisztában a ki­rályi ügyészség hivatásával, annak személyében azt az egyént látja, aki csak vádol és mindig vádol, akinek nincsen szive, akinek min­den törekvése kákán is csomót ke­resni, megtorolni minden bűnt s azt is a legsúlyosabban Emberek vagyunk. Talán vannak ilyenek. De a tapasztalatom az, hogy általában a vádhatóság képviselőjének szi­gorú arca, olykor talán rideg ma­gatartása mögött melegen érző szív dobog. Az Igazság keresése. Alig tudok elképzelni magaszto- sabb hivatást, mint keresni az igaz­ságot és arra törekedni, hogy az a megtévedt ember, amikor bűnéért megkapja a büntetést, érezze és le­gyen tudatában annak, hogy a ka­pott büntetést megérdemelte, hogy vele jogtalanság nem történt, vi­szont az egyén személyében jelent­kező sértett is azzal az érzéssel és meggyőződéssel távozzék el az igaz­ságszolgáltatás templomából, hogy az őt ért sérelemért elégtételt ka­pott, ha pedig az állam közjogi ér­dekei szenvednek sérelmet, a vád­képviselője, mint a megsértett jog­rend őre, érezze azt, hogy a jog­renden esett sérelemért elégtételt nyert. Merészség volna azt állítanom, hogy az állam igazságszolgáltatás­nak szervei Ítéletükben a feltétlen igazságot mondják ki. Gyarló földi halandók vagyunk mindnyájan, az igazságszolgáltatás felkent papjai is ilyenek, akik azonban a legjobb | meggyőződésük és lelkiismeretük szerint igyekeznek keresni az igaz­ságot, amelyet lehet, hogy el is találnak, de feltétlen bizonyosság­gal legfeljebb csak megközelítenek. Abszolút igazság csak az örök Biró előtt van, ahol számítással, furfanggal, emberi ravaszsággal nem lehet operálni, ahol a lélek már minden földi tulajdonságtól mente­sen, a maga tiszta valóságában áll a Örök Biró itélőszéke előtt. Éppen ezért van az, hogy sok­szor felette nehéz helyzetben van a vádló és a bíróság, mert az ese­tek túlnyomó részében éppen az emberek, az eseményeket közvetle­nül szemlélő tanuk vallomásaira lé­vén a bíróság utalva a tényállás megállapításánál, szomorúan kell tapasztalni, hogy némelyek milyen kevés lelkiismerettel rendelkeznek, bosszúból, vagy kicsinyes, hitvány anyagi érdekekből milyen megdöb­bentő könnyelműséggel nemcsak, hogy elhallgatják a valót, de egye­nesen tudva, valótlanul adják elő a tényeket s nem riadnak vissza attól sem, hogy tanúbizonyságul az Istenre hivatkoznak, megesküsznek hamis vallomásukra, vagy azért, hogy valamelyik félnek kedvezze­nek, vagy pedig, hogy kifejezetten ártsanak. Ezért kell az ügyésznek, a bíró­nak valósággal lélekbúvárnak lennie, hogy sokszor az ilyen felette kétes értékű vallomásokból kihámozza, hogy azokból mi fogadható el való­nak és mi nem, hogy meg tudja állapítani, vagy legalább is meg­közelíteni azt a tényállást, amelyre vádját, illetve ítéletét alapíthatja. Hogy pedig az ügyész, vagy biró ezt a nehéz hivatását teljesiteni tudja, ismernie kell az életet és az embereket, különösen a mai életet és a ma emberét. A bűnözök kőt kategóriája. örök igazság, hogy a szem a lélek tükre. Annak az ügyésznek, vagy bírónak, aki az életet és az embereket ismeri s igy az emberek arcáról és szeméből olvasni tud, általában nem nehéz belátni az elébe került bűnös ember, vagy a bűn bizonyítására hivatott tanuk leikébe. Különösen nem nehéz a helyzete, ha olyan egyénekről van szó, aki­ket nem az elvetemültség, hanem az életkörülmények, a könnyelmű­ség, romlott környezet stb. visz a bűn útjára. A bűnözőket ugyanis két kate­góriába szoktuk sorozni. Az egyikbe tartoznak azok, akik, egész különös körülmények között tértek le a tisz­tesség és becsület útjáról, — akik egyébként minden gonosz szándék nélküliek, akik a meggondolatlan­ság, — pillanatnyi könnyelműség, — a környezet hatása alatt cseleked­tek és követtek el olyant, amit a következő pillanatban maguk is meg­bántak és amit sokszor ebben az életben már jóvátenni nem lehet, akik megtévedtek. Ezzel szemben áll a másik cso­port és ez nyújtja a legszomorubb képet. Sokszor hallottam a bűn út­jára első ízben tért egyénektől, ami­kor elém kerültek és cselekményük indító okát kérdeztem és kerestem: IGER FA- ÉS SZENKERESKEDO szekszArd, alkotmAny-utca 1. Telefon 46. TŰZIFA — SZÉN — FASZÉN — MÉSZ — TÉGLA — HOMOK Nagy szilárdságú poitlandcement. Dunakavics, Biber, Sicurit és falszigetelő lemezek. Teljes vagon, vagy kicsiben házhoz szállítok. Szükséglete fedezése előtt saját érdekében kérje ajánlatomat. Steaua Magyar Kőolaj Rt benzin is olaj lerakala Megrendelőhely a fióküzletben, Hitelbank-épület__________________ Primo tűzifát Ölben és aprítva, a legjobb minőségű hazai szeneket a legmegbizhatóbban és legolcsóbban TREBITSCHER s zén- és tüzifakereskedőnél kaphat Iroda és raktár: Széchenyi-utca 29—31. Telefon: 137 850 »Isten elvette az eszemet 1« Bizony számtalan esetben kellett tapasztal­nom, hogy ugyanezek az egyének vissza-vissza jöttek és szerintük Is­ten ismét elvette az eszüket. A lejtőm. Csak az első lépés nehéz a bűn utján, csak az első lépéstől irtózik sok ember, amikor a lejtőre lép s ha az első botlását nem fedezik, fel mingyárt, csak egy kissé tágabh lelkiismeret kell és megindul a lej­tőn lefelé, ahonnan már legtöbb esetben nincsen visszatérés. Meg­szokja a bűnt, megszokja a börtön levegőjét, nincs már akarata, — el­homályosul, — eltűnik lelkiismere­tének a jóra intő szava, a gonosz és jó szellem harcában lassanként mindig az előbbi győzedelmeskedik s ennek a harcnak áldozatul esik a lélek s az ember elvész önmaga, elvész a társadalom számára, szo­kásos, megrögzött bűnözővé válik. Itt kapcsolódnak azután be az igaz­ságszolgáltatás szervei abba a nagy munkába, mondhatnám küzdelembe, amelynek célja megmenteni még azt a lelket, amelyik megmenthető és eltávolítani az emberek közül azo­kat a lelkeket, amelyek már csak avégre vannak a világon, hogy az egyéneknek, a társadalomnak, az összeségnek kárt okozzanak s hogy a még romlatlan lelkeket megméte­lyezzék. Betegség és szenvedély. Szép májusi reggelen Íróasztalom­nál ülök, az előszobában kemény lépteket, fegyvercsörgést hallok. Ka­kastollas csendőrök között borot- válatlan arcú, megtört külsejű, a sok álmatlan éjszakától kivörösö­dött és beesett szemű férfi lép be hivatalomba. Egy közhivatalnok áll előttem. Sikkasztottam, — mondja kérdé­semre lehajtott fővel, szeméből alá hullanak könnyei és végig folynak beesett arcán. Többet nem szól, nem jön szó az ajkára. Később ki­hallgatom részletesen, elmondja, hogy felesége súlyos beteg volt, orvos, patika kellett, nem volt pénze, fizetéséből erre már nem jutott. Sok álmatlan éjszaka és té- pelődés után hozzá nyúlt az első hivatalos pénzhez, hogy majd else­jén visszateszi. — Jött az elseje, másra kellett a pénz, majd a kö­vetkező elsején. Ismét megszorult, újra pénz kellett, megint csak a hi­vatalos pénzhez nyúlt Elsején ugyancsak másra kellett a pénz, de ekkor már az egész elsejei fizetés kevés lett volna a hiány fedezésére. Lassan, de biztosan ment a lejtőn lefelé, ahol már nem volt megállása s ahonnan többé már visszatérni nem tudott. Oda lett a hivatali ál­lás, a fizetés, a nyugdíj s elveszett a becsület 1 Megindult a vizsgálat, igazat mon­dott, de elhallgatta, hogy neki is volt egy szenvedélye, amely uralkodni nem tudott, ne»-' lemondani arról, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom