Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-08-19 / 66-67. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 augusztus 19. (Szerda.) 66—67. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZEfc MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősig is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÄZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arali A legkisebb hirdetés dlla 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 finer, nllástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'ellegyzéal, családi bír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Szent Istuán napián A népek versenyén csodálatos utat futott be a magyar. Előbukkant Kelet ismeretlen csillagaiból és megjelent a népvándorlás orsságutján. Utköiben szerencsét és átkot osztó istenekkel cimboráit. Ok duzzasztották szivében a négyes folyam után loholó vágyat. Vért csurgató karavánok ordításával, csattogó lópaták és báréi szekerek velóthasitó dübörgésével tört elő Assia belsejéből, hogy elérje szerelmes álmainak istenasszonyát: Hungáriát. A pusztaszeri kupába csurgatott vér őserejéből hatalmassá sarjadt a birodalom a magyar ígéret földjén, shol egyedül, társtalanul szemben állott Európa kultúrájával, népeivel, amelyek ha félelmes kardját megbecsülték is, mégis csak romlására törtek. Hogy uj hazáját megtarthassa, hozzá kellett idomulni a szomszédok szokásaihoz, erkölcseihez és bölcs uralkodója elhatározása alapján ke- rssstvia alá kellett hajtania fejét. El kellett hagyni ősei pogány hitét, hogy ezután az emberiségért meghalt és halottaiból feltámadt Krisztusnak a tanítását ‘követve uj életet kezdjen itt a Kárpátok övezte Dunámé den cében. A frissen megtért, fiatal népnek, a nagy jövőre és sok szenvedésre termett nemzetnek korai és bizakodó odaborulását egy mindennél ragyogóbb keresztény életideál felé, Istenajándékozta, Istenküldötte apostola: Szent István kezdeményezte és vezette. Az ő bölcs előrelátása tette kereszténnyé a magyarságot, amely óképpen belépett az európai népek közösségébe és ezzel mindmáig biztosította Árpád fiainak Pannóniát. Biztosította pedig Istenbe vetett hitén felül bölcseséggel, előrelátással és önzetlenséggel. Bölcsesóge, előrelátása és önzetlen Bégé nyomban megnyilatkozott abban az elgondolásában is, ahogyan nemzetének a Szent Koronát megszerezte. Szent István sógora volt Henrik német császárnak. Édesanyja, Sarolta révén szintén rokoni kötelékek fűzték a német uralkodóházhoz. Azután Bzemélyi érdekei is inkább a németekhez húzták, mert előre tudhatta, hogy a kérész tsóg elfogadása után nehézségei lesznek a magyar főurak egynémelyikével. Ezekkel szemben pedig egy külföldi hatalomnak a se gitsége óriási tekintélyt adott volna neki. Szent István azonban minden személyes érdeke és családi összeköttetései ellenére is csak a magyar nemzet és Magyarország érdekeit nézte. Az országnak érdeke volt, hogy önálló legyen és ne kerüljön hűbéri kapcsolatba sem a nőmet, sem a keletrómai császárral- Ezért nem fordult Szent István a német császárhoz és nem kérte tőle a koronát, pedig korának ez volt a szokása. II. Szilveszter pápához fordult Szent István koronáért és midőn eszel füg getlenitette magát két hatalmas uralkodótól, még szorosabb kapcsolatot teremtett a nemrég fellett kereszténység és a magyar nép kösött, amelyet igy jobban és hamarább eltöltött az uj hit erkölcstanának varázsosan ked vés, üde és lelket gasdagitó tartalma. Az országépitő szent király elgondolásának eredménye lett, hogy a magyarral velessületett lovagias lélek még jobban megnemesedett és meg- töltekezett zz anyagiasság fölé emelkedett keresztény ideál természet- fölötti szépségeivel. Csak kicsiny része az ő munkájának, mégis csupa lelki siépaég és páratlan emelkedettség például mind az az erkölcsi tanítás, amelyet apostoli szent királyunk fiához, Szent Imre herceghez intézett. Oly élénk színekkel éB határozott vonásokkal rajzolta meg az igazi magyar és keresztény férfi eszményképét ebben aa írásában, hogy szavai csaknem ezer év múltán is sok megszívlelni valót tartalmaznak minden igaz magyar keresztény férfi számára. Mennyi szociális gondolat az cIbő magyar király ajkán, amikor azt mondja, hogy fia uralkodjék alattvalói felett minden harag, minden kevélység és nagyravágyás elkerülő sével, békességgel, alázatossággal és szelídséggel, megemlékezvén arról, hogy minden ember egyenlő. Bár a nemzet már a keresztény erkölcsök és szokások részese, -a szent király a magyar nép ősi szokásainak, jo . gainak a megbecsülésére inti a herceget, figyelmeztetve őt, hogy az ősök évszázados szokásai, nemes erkölcsei, szerzett jogai egy nemzet legdrágább kincsei, amelyek megbecsülése mindenkinek nemcsak hazafias, de vallásos kötelessége is. ő rakta le ennek az országnak igazi alapjait és az elfogulatlan történetírás mindenkor elismerte, hogy itt a Duna—Tisza közén, a Kárpátok ölén és az Adria partján a szentistváni gondolatokhoz való hűség tartotta fenn Magyarországot egy évezreden keresztül és hogy a szentistváni gondolatoktól való elpártolás mindannyiszor csak romlásunkra szolgált és szét szaggatta a nemzetet. Hogy ez menynyire igaz, a másfélszázados török hódoltság alatti gyászosan Bzörnyü magyar sors minden másnál jobban igazolja. Mint látjuk, olyan kincsek a szentistváni gondolatok, hogy nemcsak magunk, de egész Európa előtt is emelt fővel hangoztathatjuk a nagy király által megállapított igaiságokat, amelyekre minden okunk megvan büsskéknek lennünk. Ne engedjük tehát elsikkadni első szent királyunk legszebb és legtisztább hagyatékát, amely ma is olyan időszerű és nemzeti tanulságokban oly gazdag, hogy erője újból helyreállítja a nemzet egységét és eggyé forrasztja a magyar szivek és lelkek millióit, ki harcolja a független, nagy ős öncélú magyar nemzet helyét a nap alatt j és visszahozza ősi álmaink bűbájos I istenasszonyát, a Kárpátokkal koszo- | ruzott Hungáriát. Búcsú id. Fráy Jánostól Irta i dr Orfffy Imre Jó harminc esztendeje, hogy egy szekszárdi poJgárcsalád esküvői ünnepségén találkostam vele előasör. Nem voltam már gyerek és nagyon jól emlékszem arra a benyomásra, amit rám ez az egészen kivételes ember tett. Alig matatott többet 30—35 évesnél, valódi férfiezépBég volt, de ami rám a legnagyobb hatást tette, az fellépésének, beszédjének módja volt. Bitka életböloseség, mérséklet és józanság áradt belőle. Barátokká váltunk és a közöttünk való jóviszonyt, bár voltak idők, amikor sokáig nem találkozhattunk, halála napjáig meg tartottuk. A legkitörölhetlenebb emléket rám a kommunizmus alatti ta lálkozásunk tette. Pestről menekültem akkor szülővárosomba s első utam az ő háza volt. Első tárgyalásunk négyszemközt volt. Be kell vallanom, hogy már* már megingott lelki egyensúlyom visszanyerését annak a pár bölos szónak köszönhetem, amit akkor az én kedves öreg barátomtól hallottam. — Ne féljünk, — mondotta, — mert semmiféle rend nem lehet állandó, amely gyűlölködésre, erőszakra van felépítve l Szeretném, ha a polgári társadalom, különösen Fráy János földművelő pályatársai ma is abban a lelki állapotban volnának, amilyenben 1919- ben voltak. Akkor több megértést tanúsítanának azzal a bölcs megállapítással szemben, amelyet Frág János oly egyszerűen és mégis, ta lálóan fejezett ki. Ez a vágyam adja kezembe a tollat messze szülővárosomtól szegény öreg barátom halála alkalmából. Nem került volna Fráy János neve e lap élére, ha Fráy halála nem jelentene többet egy munkában, takarékosságban és szép, nagy család alapításában kitűnt magyar ember távozásánál. Pedig Fráy ezekben a tulajdonságaiban is ritka érték volt. Igazi értéke azonban abban a példaadásban volt, amellyel megmutatta, hogy hogyan kell minden magyar embernek élnie és gondolkodnia köz érdekű kérdésekben. Fráy sokkal okosabb és öntudatosabb ember volt, semhogy odaadta volna magát eszközül másnak, különösen, ha látta, hogy ezek a mások a maguk pecsenyéjét sütögetik és nincs más eszközük, mint az em béri szenvedélyek szítása 1 A magyar ember egyik legjellem zőbb tulajdonsága, amelyet messze keletről hoztak ósei, szenvedólyee- ségre hajlamos volta. Történelmi időkben, különösen amikor harc ős háború döntötte el nemzetünk sorsát, volt ennek a magas vérmérsékletnek sok előnye is. A dolgozó, szürke köznapokon azonban, főként amikor az értelem hideg világánál kell a dől- I gokat megítélnünk, —■ igy a politi* I kában is,. — nagy veszedelmeket rejt | magában az, ha nem vagyunk nyugodt lelki állapotban és fel hagyjuk magunkat busni olyanokkal, akik alig lepleshető örömmel figye'ik, hogy visz szenvedélyünk esztalen rohanással, érdekeinkkel nem törődve veBiély- nek, akadálynak, BŐt néha a megsemmisülésnek is... A magyar közélet — sajnos — túlnyomórészt csak két végletet ismer. Szenvedélyes, túlzó, magát eszközül bármikor odaadó az egyik, semmi közüggyel nem törődő a másik. Jaj nekünk, ha a félreállók közömbössége folytán a hangos, megfontolatlan, sőt nem egyezer lelki- ismeretlen túlzók s még inkább ezek felbujtói lesznek úrrá ebben az or- Bzágbanl Fráy János egyik csoporthoz sem tartozott s mindkét végletet megvetette. Kár, hogy egyre kevesebb marad ebből a fajtából, mert ez előbb- ntóbb a kiabálásból élő lelkiismeretlen emberek uralmát fogja meghozni» mitől az Úristen mentse meg ezt a szegény országot. Azért fordulunk emlékedhez nemcsak meghatottsággal, de vágyakozással is szegény jó Fráy János elhunytad alkalmával. Tudtál Te bírálni is és nem egyezer voltál elégedetlen állapotainkkal Te is. De sohasem felejtetted el, hogy egyik magyar mivel tartozik a másiknak, hogy a foglalkozások kölcsönös megbecsülése, a gyttlölködők leintése terén mindig elől jártál, s gyakori megállapításod, hogy a hangoskodó panassosok bajának igen sokszor saját magák a> okozói, több figyelmet érdemelne ... Vágyakozunk az után és kívánjuk, hogy fajtádból mentői több Hozzád hasonló teremjen újból, mert hisszük, hogy ez esetben a bomladozó magyar társadalom egysége, melyet annyi veszély fenyeget ma, újból helyreáll. Köszönjük, bogy példát adtál nekünk, szívből kívánjuk Neked az örök nyugodalmat és világosságot l — Helyreigazító nyilatkozat. A Tolnamegyei Újság f. évi augusztus hó 12-én megjelent 64. számában „A vármegyei fegyelmi választmány felmentő ítélete vitéz Vendel István polgármester ügyében" című cikkének azon állitáaa, hogy én a Független Kisgazdapárt „alkalmazottja" vagyok, valótlan, mert a Független Kisgazdapártnak nemcsak alkalmazottja, de még tagja sem vagyok. Én a Legitimista Párthoz tartozom. Éppen ilyen valótlan a cikk azon kitétele is, hogy „strohmannok" vagyunk ez ügyben, mert a fegyelmi ügy megindítását önként, felkérés, vagy biztatás nélkül, pasztán közérdekből önmagunk kezdeményeztük és folytattuk le. Szekszáid, 1936 augusztus 13. Pápsy Károly s. a , Föglein János Pollermann s. k. E nyilatkozattal szemben állításainkat fenntartjuk. Egyel szám ára 12 ffilléra \
