Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-01-01 / 1. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Szeretett vendégeimnek, jó barátaimnak és ismerőseimnek ezúton kívánok boldog uj évet. Schanczenbacher József Kaszinó v ndéglős, S<ekszdrd amelyet nemeslelkü elődje végrende létében e célra fagyott. 1726 ban épült fel a várban oszlopokon nyugvó boltozattal a szép, uj templom Úgy látszik azonban, hogy Trautsohn ezt nem tekintette véglegesnek, s azzal 5a gondolattal foglalkozott, hogy az egész régi épületet helyreáUjttatja s összeköti azzal a romokban heverő kis kápolnával, amelyről az volt a hit, hogy ott van í. JBéla király el* temetve. 1736-ban egy jezsuita páter járt itt; az adminisztrátor, P. Pencz Kornél ferences megmutatta neki a temp* lomot, amelyről nagy dicsérettel írva megemlíti, hogy közvetlen mellétté van egy kis kápolna, amelynek csak a falai állnak. 173$ ban — folytatja — a kápo'na közepén nagy rés tá madt, s egy kripta féle lett láthatóvá, amelyről a közhit azt tartja, hogy ott van Béla király eltemetve. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy senki sem járt ennek komolyan utáná. Mint az 1776-i püspöki vizitációból látjuk, ennek a kis kápolnának rom jai még akkor is ott voltak a Traut- sohn építtette templom oldalán, a sek restye mellett. Ez a templom 1794 ben, amikor a város nagy részét tűzvész pusztította el, leégett. Minthogy kicsi is volt és sötét is, s olyan rossz álla pótban, hogy helyrehozni nem Ieljt volna érdemes, a vár előtti térén építették fel 1802—1805 közt a mai hatalmas, szép templomot. Sárköz: 1935 szeptember vAz idei első osztályt össze kellejt vonni!“ Ores teremben üres padok a finis’' ólában. — Igaz, hisz még mosolygó nyár van. Azután lassan ön lett újra és gyülekeztek is a fecskék... — Csak nem jöttek a gyerekecskék. Az az osztály most fehér kripta, az ajtaja mindig be vári zárva. — Nem zúg benne a gyereklárma. Benne a padok mind koporsók: benne ülnek azok a holtak, akik már jöttek, éltek. Voltak... Csak éjfélkor van néha nesz bent. Fény is csurran az ajtórésén . . 7 — Hisz csak a höld l—D'e hátha mégsem ? És búsan csengd csendes ének hangjai szobáiba szállnak az ariyává nein lett anyáknak. És felriadnak most a párnán s szívük dobban é gondolatra, hogy: »Szőke lett volda, Vágy barna?« — »Fiú lett volna?« — »Talán lányka'?« — »Holnap az iskolába menne7.,« — »Igén, ha akkor,.. V hogyha lenne...« De csitul az ének lassan ... Vad sötétség tesz, izgató csend: A hold ezüstje szertefröccsen I... Csengd gyerekhang kérdi halkan: »Mért nem akartál anyám lenni?« Aztán csönd. Semmi, semmi', semmi.,, filmest József. Mélyen tisztelt vevőinek boldog uj évet kíván VÉR BÉLA rádió- és villanyszerelési vállalat HOL BIZTOSÍTSUNK! a „Fonclere“-nei, az egyik legnagyobb és legelőzékenyebb magyar biztositó társaságnál, amely tűz-, jég-, szavatosság- és életbiztosításokat a legelőnyösebben köt. Szekszárdi HüMkság: Szekszárdi Népbanknál. A Commlssárlus parancsa Irta: dabolci Fekete Lászlóné. Akkor irta alá szépen kicikornyá- zott betűkkel a dátumot Kótai János hites jegyző, mikor valaki kí- vülrőr megrántotta a faragott fakilincset. Egy röppenetnyi időre odanézett, aztán megrázta a pennát s folytatta: — Szántód, Die 3I-a. Január 5. 1807. Ildomosán ki volt kaligrafálva minden áz Íráson, még egy kis szépítés kellett csupán, de azt már nem lehetett elvégezni, mert az ajtón be- alázkódott'- egy tororiysüvegü, apró örégémber, akinek olyan értelmesén MözgÖtt a két szeme, hogy mindenképp meg kellett hellyel kínálni, — Üljön csak le kélmed, mindjárt odakeritem a sort. Az öreg, néhány tempós lépéssel elérte a gyékény széket, megsóhaj- tozta a leülést, úgy Mondta: — Csak, csak, nótárjus uram, mintha itt se Volnék. Tegye csak az írást. Megvakarta a füle táját. — Nehéz mesterség a kegyelmedé, talán még a molnárságnál is nehezebb. A jegyző szeme ott futkosott a papíron, féihangon olvasta az írást. — Őfelsége rendelése, hogy esztendő leforgása alatt, a kerék alá váló uteh mind egyformává tétessenek a rajta járó alkalmatososságok által olyképpen, hogy a kerék- távolság egyikénél se légyen több negyvenhárom hüvelyknél. Az üta- kát és hidakat pediglen a községek bírája köteles erre a mértékre meg- ja vitatni öreg Babócs előredültében szegesen nézfe a hites embert, nem pillogott már á tekinteté. Mikor befejeztetett az olvasás, megszólaltT •— Ifaég 'mindig csak így nótárjus uram ? "Csak igy? Széttárja "nyitott tenyereit, megdöntötte hátát,' — Éósem lesz már szabadulás a sok nyűgtől ? ’Ki rí ék mi köze ■ teszem ahhoz, hogy Milyen szekerét faragtátok ? Ha telik arräj hogy brágy legyen á 'kafmm, nágy székeret ’Méretek hózáá. Széledre ÖSíháitátohi. Nekem jó,:!más rrieg ne járjdn a pqrtáMqn. ha1 nem* tetszik neki. ÁlázkbdáSra akarják kényszeritehi áz efnbett, pedig ebből más is lehet, :hem csak álázkódás. ' — Az uf Miatt van,' ném hallotta kelmed ? Sokat elfognák igy a más földjéből... ÜaUgattak. Az öreg csendesen esóválgatfa fejét. Légy döngiéSelt keresztül a szobán's az ablak nyiladékon bedugta fejét, égy Virágzó, fiatal fa. . * Megkapta az üzenetet Babócs uram ? — Meg. Ammiatt is vagyok itt. Indulatosan mellére vágta sovány, szikár öklét. — Ammiatt vagyok itt, hogy üzenje meg nótárjus utam Révay Commissárius urnák, hogy én a malmomét újra felépittetem. Meglengette ' nagyüjját a másik felé, felsőteste kinyúlt, Mint a fáktyá', ha világosságra hdrdozzák valahol. *— Vizen 1 — Hallgasson kegyelmed, értsen jó szót. Ez a királyi helytartó ta nács parancsolatja, nem csupán a Commissárius ur ő exellénciájáé. S azt is mondom, hogy ne szegüljön ellene kegyelmed, mert baj lesz belőle. — Meglássuk, — mondta csendesen — Az én valóságos jogoMat a vizen, nem szabhatja meg sem a Commissárius, sem a tanács Az én jogom, az ősi Babócsok jogán van, akinek egy tői-egyike, vízi ember volt. S ha nem jön az őszi fergeteg, amely láncot szakított, kötelet tépett, parthoz vágott, ma is ott vagyok a malmommal együtt — Ott van kegyelmed tudom, de az újonnan való építést, csak az arra érdemesek kapják. Azoké lészen a jog. Könyöklőre előrehajolt, úgy nézte a hites embert.' — Mit ? Hát én érdemtelen vagyok nótárjus uram ? — Nem, csupán csak öreg kegyelmed és se íja, se fija, se rokona, akire maradhatna a jog. TJa meghál kélmed, kárba mégy, üresen kőkkad ott a malom pusztulásig. A kélmed joga Még csak úszik á vizen árvultan, mint a'sárga levél, amit a szél sodor a tetéjire! Ért-e már? ,... ., * — Értem, értem. De állom azt mindétig! hogy a Babócs-Malomnak helyé’Van a vizén. Akár vanMtáiratt valaki, akár 'hifibb. Akát magábáú Úszik ott gazdátlanul, 'akár kattog- tatva játszik az Őrléssel. Bókáig mereven nézett a másikra. — Még az a faénnybéű Üristéh is kur'éfítrélfa äkzaVat,;Meglássa:ké- gy elmed.'En íudoM: Es ha é Cófn- missáríus úr egykzer Meghal Iánál 77 Idegesen legyintett a nótárius. — Töt Vény éíteÚáli kelméd,- ha nem hallgat a szóra. Idefigyelmez- zenl * 1 ’ ~ Aki a királyi commissárius hire és engédelmé nélkül &' Vízre malmot épít, áz eiroritatifc. Eme való rontásra az községi bíták tartoznak néMelly jókarú" embereket kiállíttatni. Az öreg felugrott. Kurta lába szinte táncosán mozgott. — Próbálja még a hites nótárjus uram 1 Próbálják meg I * * # Lomha volt a nagy viz. Fáradtan, öregen ‘ imbolygott a másik öreg előtt, aki‘ a szétszedett gereh- dák, padlók, fortélyos kerekek mellett állott a partón. Reszkető kezét rátette az egyik korhadt gerendára, megsimogatta; Mintha a gyerek fejét simogatta volna;' Közben a dac úgy épült benne, mint a vizen a Babócs-malom árnyéka, melyet tűnődve szemlélt magában. Még a szavát is hallotta a szél suttogásával. A biztatását és hivogatását. — Gyere Babócs-gazdám, gyeere, . gyeerrere ... ‘1 Ahogy indulásra forgolódó ke1 -----------------------------------------------------Kedves vevőinek szebb és boldogabb uj évet kíván KLINGER GÁBOR illatszerész 1936 január 1. reke mondta volna. Könnyet törölt le a ránckoszorús vén szemekről. Egy nótásmadár húzott el felette, pillanatra felnézett rá és ujjongás született meg benne, mint a legtöbb kintvaló embernél, ha ilyenformán érti a messziről való biztatást. Viz suttogásában, szellő szavában, madár köszöntésében . . . Odaintett fieki. — Ne busulj szo’gám, lesz Babócs máloM. Lesz élelemre való Szem a parton neked is ’. . . — Mit, hogy a királyi commissárius ? — kérdezte magát, — iár az erre valaha ? Van annak szüksége arra, hogy hallgassa a malom- bugást? Az életet őrlesse ? .. Tudja az, hogy hol Van a szántódi vizen a tilalmas malom ? Számítódik az valahol, hogy eggyel több, vagy kevesebb . . ? S ha számítódik, akkor is helyt áll ő magáért. A rontásra, bontásra küldött kezeket, le tudja fogni még ő. Jöhet maga a Tanács, de ellenségesen át nem lépi a malompadlöt, Majd megtudják ki az öreg Babócs! Hiába intették, másnap megkezdte az építést. Két öreg cselédje, hajnál óta köiözködésig' lábqlta a vizet! Ástak á Médiát,' kérették a ré&i cölöpöket!' Tolták be áz összévasalt gerendákat; kötötték á láncbkát. Eleinte suttogva állták él a partot a falusiak. Intették, kárhoztatták az öjréget, mig az vidáman, megfiátalódVá és Mégfrissülve tette Maga is á‘ munkát. Később mikor látták, hogy hám bolygatja őkét sehki; egyik is, Másik iá MégeMelt égy-egy gerendát, téglát! Kopácsol- ták a tetőtír Ütönb MáV, aki" éáák épkézláb volt, néhány órára kimént ä Bábőcs-máioifiliöá1 múnkára. S.e- gitségPe. K Kivették kezéből a dolgot, csak igazitáfii kellett, hogy r1 — Ezt igy édes István, azt meg úgy Jánosom I Veszedelmes gyorsasággal készült el* mindjén s nem jött senki ellene. Pedig vártak rá. Öreg‘ Babócs' sasszeme sókázbr beleVizsgá- lódott á távolba.’Ném hall-é vaia- Merre alattomos járást. NeM lát-é saüangös 'szerszámú; határt, amelyiknek éppen ide volna útja, ‘ Egy hét csupán és belekattan az erdő -és viz csendjébe az első hang. Felfog'majd a kerék, suhan a víz rajta és' jönnek a fiépek . /. Asz* szonyíéle is, aki odeajánllcozik öreg Babqcshqz munkára: Főz,ésre ... Hiszen se ija, se fia, mint a nó.tár- jus is mondta. $ ha jó viseletű ász- szonyszemély akadpa, mért ne lehetne egyszer lakodalom a Babócs- malom t>an ?1 Mert ne lehetne gyérek ? És mért, ne állhatna úgy áz a jqg ott, mint Máshqí ?T^ögy' Ű. tójt- ven eves ?. . . Hat * Mi az r Fájt néki valaha" vaíamije ? 'Keshedtepb' möát, MMt űuszesztendoyeí"^ézelőtt ? — Nem, nem és százszor nem... És menni fog a MalöM,' jöhni ’ fog az asszony, a gyé'rék és a jög ... És jöfini fog a becsület. M.®rt azt is hozzászerzi öreg 'Babóbs, csak várni káli M egy kicsit 'És védeni .......— • .................... Sz ekszárdi és vidéki igen tisztelt vendégeinek boldog uj évet táviéi „BÖSKE“ hölgyfodrász
