Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936 január 1, TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 A------------------------'Mélyen tisztelt vendégeinek és ismerőseinek boldog uj évet kíván STRÉNYER FERENC a ifCispipa€ vendéglő és sx^lknki tulaj onosa addig mindent . .. Nem soká, talán nem soká .,. Egy hét után, hogy készen volt minden, ilyen gondolatokkal ballagott újra a falu felé Zsupptetős, vályogalkotmány volt a falu portája, olyan cseppnyi ablakokkal, hogy egy gyerek sem fért vólna ki rajta. A nótárjus ott ült az asztal mellett, éppen a csizmájával babrált valamit. Egyik kezében volt s valami kalapácsfélével nyul- kált a belsejében. Nyilván szeget vert el benne. Az ajtónyitásra hirtelen leült és maga alá kapta a lábát, csupán a csizmát ejtette le az ajtó elé, úgyhogy öreg Babócs csaknem elbukott benne. — No, no, — mondta ültében a nótárjus. — Csak, csak, biztatta a helyrevergődő mezéttábas embert Babócs. S ezzel a szép értelmetlenséggel, kezetráztak egymással. Együtt ültek le a falócára egymás mellé. — Hát készen van a malom nótárjus uram. Jöhet összedönteni az, akinek kedve és bátorsága vagyon hozzá. A másik megrántotta a vállát. ■— Én nem tudom, én nem láttam, én nem halottam róla és nem is hallok soha. A Babócs-malom nincsl Ért engem kegyelmed ? Haragosan csapott az öreg térdére. — De van, igenis van nótárjus uram s én azért jöttem, hogy ezt a legkivánatossabb helyen jelentse be kegyelmed. Hadd jöjjenek... Ne birót eresszenek rám, ne istenes falusi embert, mert az egysem jönne el a malmomat rombolni... Jöjjön el a nagyságos vármegye meg a Commissárius ur... Azt szeretném. S most én kérdem, ért-e engem? Megcsóválta fejét a nótárius. — Bevallom, nem. De azért megteszem a kegyelmed kérelmét, ha igy akarja Legfeljebb elveszti a jogot... s minden úgy lesz, ahogy mondtam... — Megtartom a jogot, bizka csak rám. — En nem bánom, Írhatom. Előkerült a penna, kalamáris és a lábra felkerült a csizma, mert mégse illenék ilyen állapotban csinálni meg a nemes Vármegyéhez szóló Írást. Irta: — Isten velünk 1 A Nagyságos Vármegyének jelentem, a Nagyságos Helytartó Tanács parancsolatjára, hogy a mai napon, a tilalmasra épült Babóes malom elkészült. Hiába voltam szorgalmas vigyázással és emberek rávezetésévelj az engedetem Passüs hiányával is megépült. Kérem a Nagyságos Vármegyét, szorgalmazzon ide hathatósabb eszközöket a Babócs-malom megsemmisítésére. Felolvasta az öreg Babócsnak, aki mosolyogva bólongatott. Borítékot csináltak a nevezetes írásnak, lepecsételték s nemsokára bor mellett hallgattak tovább nagyokat Vevőimnek és ismerőseimnek boldog uj évet kívánok. ACZÉL JÓZSEF Salamon Testvérek cég \ . TUNGSRAM Estefelére járt már, mikor megszólalt érdemlegesen Babócs. — Mondja csak esmét Nótárjus uram, hogyan szól az a másik parancs, amit a múltkor mondott nekem kegyelmed ? A pipázásról. Emlékezzen 1 Kótai töltött, kiitta. Csak aztán mondta: — Minek az kegyelmednek, nem pipás ? 1 — Nem, de azért szeretném, ha újra hallanám,hasznát akarom venni. A vasalt falu ládájából, melynek egyik lábát egy darab tégla helyet- tésitette, — előkerült az írás. A hites olvasott: — Isten velünk 1 Fő nagyságos, királyi helytartó tanács parancsolatjára senki utcán, udvaron, házban, istállóban ne pipázzon. Ha Nagyságos ember éretik ezen büntetésben, akkor fiskális actió elé vétetik, ha pedig Paraszt, akkor megcsapatik. Babócs molnár illendően megköszönte a szivési átást s alázatosan elköszönt. Nemsokára egy sunyi kis portán kopogott. Eli óbb egy ráncosképü vénasszony csapta be orra előtt az ajtót s a hangja rikácsolva süvített végig a házon: — Eredj ki, hallód é, itt van a Babóes Kajszaiábü öreg topogott elő az ólak mögül. Vigyorgóra fogta képét. — Hozzám jött kegyelmed ? —- Hozzád Gubacs. Adj ide nekem néhány fontra valót a legjobb dohányodból. Amilyet az uraknak hordasz . .. Amilyet táblás asztal mellett szippantanak Hogy még a füstje is kivántassa az izét. .. Álltak még. A raVasszemü paraszt nem mozdult, csak vigyorgott. Érteni kellett azt is — Itt a pénzed rá, ne, fogjad. A kajszás láb, nagy sietéssel ment befelé. Babócs az udvaron maradt s nemsokára kezében volt a féltve őrzött kinds. Bedugta a dolmánya belsejébe. Ment már boldogan hazafelé s estére volt az idő, mégis megindította a malmot. Lehetett már. tíjabb hét sem telt bele, öten jöttek ki, nagy kísérettel a Babócs- malomba. Szakállas uraságok, kes- hedt legénykék, marcona és szót- lan katonafélék. öreg Babócs alázkodva tessékelte be őket, hogy jobb legyen á körültekintés. Virágos abrosz terült az asztalon akkorra s csinosképü fehérszemély foglalatoskodott ott nagy kinálkozással. Persze, hiáha, szó is csak olyan esett, amit rögtön penna alá szedtek. Megjártak n.inden helyiséget, még a belső kamrát is, ahol az asszony alvóhelye volt. Kótai is ott mendegétt velük s úgy tett, mintha szivéből haragudna a vén molnárra Még egy tekintettel sem köszöntötte. Pedig várt volna valamit az öreg. El is szegődött egy pillanatra a kedve úgy, hogy azon falatnyi időben, nem is bánta a malmot Semmit sem bánt, hiszen nehéz már minden a vénembernek A gyönyörűséges dohány ott sárgállott az aszta on, ahova ujjonnan bejutottak Nem ment utánuk, nem volt kedve, csak a küszöbből látta, hogy megálltak mellette, egymásra nevettek, s a nótárius, — mintha csak a magáét kínálgatná nagy sziveske- déssel, osztogatta. — Tessen csak tekintetes uram, tessen csak. Arra már hátrább lépett Babócs- molnár s visszarántotta a gömbölyü- karu menyecskét is a kísérettől. Pontosan maga mellé, hogy ott maradtak csipetnyi összetapadásban Jól esett, csaknem olyan jólj mint az a szó, amit most hallott Babócs. — Nem ösmeti az a pipázásról írott parancsolatot tekintetes uraim. . Tessen csak nyugodtan Szamár paraszt ez a Babócs. Babócs megtudta volna csókolni érte a nótárius szálkás bajuszát.- Ahelyett az asszony fehér nyaka körül motozott a szája, hogy túláradó boldogságát Valamiképpen heiyretehesse ... Vidám hangok kerültek a füléhez Nevettek odabenii, szállongott a füst s az ajtó mellett, sietve suhantak ki a kevesebb emberek. Az urak benn voltak. Babócs összenézett a menyecskével. Mintha nevettek volna valamin; — Vidd ki nekik az italt fiam, I — mondta öreg Babócs, — én meg majd befelé. Azt gondolom, én is { vihetem már. I Két korsóval állított be közéjük. Minden kedves vevőjének boldog uj esztendőt kíván a VÁROSI DROGÉRIA Szekszard, Ka zinóbazdr Azok már ültek, támaszkodtak, vidáman beszélgettek. Rá sem heti»- ritettek a jövevényre. A kupákat azért felvették, kiitták és rágyújtottak újra a pipákra. Volt ott dohány, tartott benne. Babócs képe egyre derültebb lett A lovakat régen bekötötték a félszerbe. A két kintvaló szolga bőséges takarmányt tett eléjük. A konyhában a menyecske sürgött, forgott s a belső szobában, akkor tette félre nagy alázkodva a hivar talos nagy könyvet Babócs Márton. — Egy kjs vacsora miatt megkövetem a tekintetes vármegyét ... Ha meg nem vetnék szegénységemet. Nem vetették meg Hosszú szekérút után jól esett a falat. A megpántolt paksamétát szép cirogatassal, borította az öreg az agy tetejére. — Jó helye lesz itt ennek tekm* tetes uraim, ugye? — Jó, jo, hagyta helyben valaki, aki később össze akart veszni a szomszédjával azon, hogy erre a malomra feltétlenül szüksége van a nemes vármegyének. Mert ez a malom, olyan malom .. Tovább nem ért, belekurjantotj/ valaki a jókedvbe s ahhoz kelten csatlakozni, hogy kijavítsa az em bér, mert úgy száll a nyüvesnek a hangja, mint a tyukkáricalás Nagyon magyarázott a másik Sűrűn libegtette a tenyereit a dalo ó előtt, de az nem fi gye t ra. És egyáltalában senki sem figyelt rá Egyedül talán Babócs Marton, aki éppen azt a drága jo dohányt hozta elébe, hogy ismét megtömje vele az ő pipáját. Jóravaló ember ez a Babócs, — gondolta —-• d. azért... — Szolgálatjára lehetek a tekintetes urnák ? — kérdezte ugyanakkor a molnár. Az integetésből észrevette, hogy neki akar valamit mondani s mivel a nyelv némely esetben nem forog valami nagy simasággal, — mint a malom kereke is, ha valami beleakad — kivárta illendően a beszé det öreg Babócs. — Azért ez a malom, mégis le leszen rombolva. Érti é ? Mert törvénybe ütközőt cselekedett kend, — érti-é ? Most jött el Babócs ideje. Odahajolt a másik föléhez és szépen sorjában kiolvasta rá az irast, amit Kótay passusából tanultí — Ha nagyságos ember éretik pipázásban, házban, vagy udvaron, fiskális actió elé áilittatik. A mámoros szemek összeakadtak a nevető paraszt szemekkel Mintha fel is akart volna állni az a haragos- ur, megtámaszkodott az asztal sarkában, de Csak leült ismét. Megint ránézett Babócsra, de most már derű állott az egész arcán Nagyot csapot maga elé, hogy valamennyien ráfigyeltek. Kiabálva beszélt: — Es a nagyságos vármegyének az az akarata, hogy a Babócs- malom megrharadjon ... Mert ez olyan malom, de olyan malorcl, hogy... — Hogy szükség van rá, — rikkantott valaki. Igentisztelt üzletfeleinek és seintk boldog uj évet kivár TREB1TSCHE tzén- és ta ge
