Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-08-12 / 64. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 augusztus 12. (Szerda.) 64. szám. I«MEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZföt MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SzerkcaztCsé? és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Pelelós szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Hlrdetásck árait • - *gy » száles hasábon mlllhnélersoronkánl 10 filter. Előfizetési dill I ~/“K ■—**—**“ ™ «. oiumuaiuu, I All4stkeres<Jlaiek 80 százalák kedvezmény., évre 12 nernrő II Félévre A nen»A IE,ÖItee,é* tí1|alí és h,rde,é8elc' valamint a lap szellemi részét Illető I a hírrovatban elhelyezett rektám-.;el|egyzésl, családi hír, valamint a Egész evre pengő || reievre — — — 0 Pengő I közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Spanyolország földién lankadatlan hevességgel pusztít, tombol a polgárháború. Spanyol és spanyol hetek óta áll harcban egymással. Testvér testvér ellen küsd a pirénei félsiigeten. Két világnézet küsd egymással és ebben a harcban — ugylátszik — nincs megalkuvás : az egyiknek meg kell semmisülnie. A spanyol nemzeti szellem vívja élethalál htreát a kommunizmussá vált szocializmussal, amely meg akar semmisíteni minden egyházi és polgári értéket és a bolsevizmus lejtőjén akarja továbbsüllyesateni az egész országot. Főleg félrevezetett nagyszámú munkásságával a két főváros: Madrid és Barcelona az igazi támasza csupán a még hivatalosan uralmon levő vörös kormányzásnak. Rajtuk kívül a bányavidékek népe, a kikötővárosok kalandor csőcseléke és a munkakerülők tömegei tartják fenn a vörös lobogót. A hadsereg nagyobbik fele, az értelmiség túlnyomó része, a falusi mező- gazdasági lakosság zöme, a forradalminak nevezett, de valóban a nemzeti újjáéledést szolgáló táborban gyülekezett az újra kibontott spanyol nemzeti zászló körül. Spanyol-Marokkóból indult el a felszabadulásra törekvó mozgalom, kívülről kellett kirobbantani a szikrát, amely a szelek szárnyán terjedt át az anyaországba és haladt tartományról tartományra. Nehéz dolguk van az uj, szebb és életképesebb Spanyolország jövőjét hirdetőknek. Hiszen a formális állam- hatalmat kell megdönteniök, hogy cél- jukat elérhessék s ez az államhatalom sokkal bővebben rendelkezik pénzzel és fegyverrel, mint az ellen- forradalmárok, a fehér felkelők serege. De nemcsak a pénz és a fegyver bősége, hanem számos más eszköz is rendelkezésére áll a madridi kormánynak. A megfélemlítés eszközei ezek, amelyek a nemzeti gondolat híveit — ezreket és ezreket — megakadályoznak abban, hogy oda csatlakozzanak, ahonnan a szebb jövőt Ot esztendő alatt jutott el Spanyol- ország oda, hogy alkotmányos utón már nem lehetett megállítani a bol- sevizmusba való süllyedést és szinte az utolsó pillanatban fegyverrel kellett megkísérelni az ország megmentését. Nem ideális eszköz a fegyver, de ebben az esetben a célt kellett nézni, melyet az ellenforradalmár spanyolok magnk elé tűztek. Az átmeneti időszak kilengései ugyanis más országokhoz hasonlóan, hamarosan le fognak csillapodni, ha már a győzelem, a jobboldali uralom megszületett. S a jobboldali uralom csak rendet, fellendülést hoshat Spanyolországnak, amely fennállása óta nem volt még olyan zűrzavaros helyzetben, mint a legutóbbi öt esztendő folyamán. Hiszen ez alatt az idő alatt nem tör S tónt egyéb, mint tüntetés, sztrájk, | utcai harc, gynjtogatás, az embereknek a vallásuk miatt való felkonoo- lása és est követően a nép és az ország teljes elszegényedése. A világnézetek harca még tart, kormány és ellenforradalmi tábor elkeseredetten küzd és közben százak és ezrek vesztik életüket, mitliÓB értékek pnsztnlnak. Részvéttel veszünk • tudomást erről a pusztulásról és azt reméljük, hogy ez a láng, ez az égés tisztítótűzzé válik, amelyből ki lehet még menteni azt az alapot, amelyre fel lehet építeni Enrópa egyik legszebb részének, a gyönyörű Spanyol- országnak nj és egészségesebb berendezését. A vármegyei fegyelmi választmány felments Ítélete vitéz Vendel István polgármester ügyében Ismeretes az a bajsza, amelyet Pá pay István volt katonatiszt, jelenleg a Szekszárdi Kisgazdapárt alkalmazottja és Főglein János szekszárdi földmivesnek az alispánhoz intézett feljelentésével indítottak vitéz Vendel István szekszárdi polgármester ellen. A polgármester e panaszok alapján fegyelmi eljárás megindítását kérte és dr Perczel Béla alispán Szongott Edvin szekszárdi főszolgabírót bízta meg a vizsgálat lefolytatásával. A vizsgálat során a panasiosok tanúi eskü alatt kihallgattatván, a fegyelmi ügy tárgyalását folyó hó 10 éré tűzte ki vitéz dr Thuránszkg László főispán, akinek elnöklete alatt a fegyelmi választmány tagjai voltak: Kiss Lajos kormányfőtanácsos, felsőházi tag, szekszárdi apátplebános, Dörg Frigyes gazdasági főtanácsos, az Alsódnnántnli Mezőgazdasági Kamara alelnöke, dr Lindauer Ferenc miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató, dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő. Délután 15 óra 30 perckor kezdték tárgyalni ezt az ügyet, melynek vizsgálati anyagát a késő esti órákig tanulmányozva 21 óra ntán hirdette ki a főispán a fegyelmi választmány véghatározatát, amely a polgármestert aa ellene emelt vádak nagy részo alól azon az alapon, hogy fegyelmi vétséget nem követett el, felmentette, egy vádpontot illetően pedig az eljárást elévülés okából megszüntette. Az ítélethozatal alkalmából szinte önkéntelenül felmerül a gondolat, hogy itt tulajdonképpen indokolatlan hajsza folyik a polgármester ellen, mert hiszen ha a közélet purifikálása volna a cél, akkor nem egy Pápag Istvánt, vagy egy Főglein Jánost állítottak volna oda ebbe az odiózns ügybe strohmannoknak azok, akik talán országos, vagy várospolitikai szempontból, esetleg egyéni érvényesüléa Barátkozás. Irta: dabolczi Fekete LászlónéKülönös két ember volt. Egyik német, a másik magyar. Egyik németül tudott, a másik magyarnl, azontúl egy szó idegent sem, egyik sem. Az egyiket Tárnoki Balázs tekintetes urnák hívták, a másikat Veichert Johannák, de a nyelvtörető nevet harminc esztendő óta Vajer és Vajér Jánosra magyarositotta a pusztai nép. Sohasem tudta megtanulni a magyar szót, pedig értett mindent, amit mondtak neki s alkalomadtán, mikor nótázás kelt ki valami okból a Veichert kastélyban, akkora hadakozást vivott a magyar szóval és nótával, hogy fáradtra ösztökélte magát, A Keserítő nevű erdős domb választotta ketté a két birtokot, de még sohasem történt meg, hogy a tetején parolára jött volna össze a két nr. Pedig korban is, szokásokban íb annyira egyformák voltak, hogy a találkozásnál bizonyosan egymásra találtak volna természetben is. Egyiknek sem volt felesége, gyereke. Egyik Bem szerette a kártyát, vadászatot, de annál jobban szerette as ivós kompániát, mely gyakorta meglepte mind a két kastélyt. A különbség csak az volt, hogy Veichertnél több tort ittak, Tárnokinál több sört, mert Bit szerette jobban a házigazda. Abban is egyeztek, hogy a saját ízlésüket előbbre valónak tartották a vendégeikénél és azt vallották, hogy akinek tetszik igy, eljön és leül az asztalhoz, akinek nem tetszik, otthon marad. Innen is, onnan is kevesen maradtak otthon. Aki sörre szomjazott, az Tárnokihoz sietett, aki bort kivánt, az elment Veieherthez. A létszám mindig ki volt itt is, ott is. Éppen ők ketten nem találkoztak harminc esztendő óta. Tárnoki azt vallotta, ha kérdezték, hogy csak nem ül le egy asztalhoz egy olyan svábbal, aki harminc esztendeje magyar kenyeret eBzik és nem tud magyarnl. Veichert pedig CBak a vállát vono- gáttá és paprikás méreggel mondta, hogy: Kötelet tegyek rá talán, úgy hozzam ide ? Nem jön, nem jön ... Ha több bor volt benne a kelleténél, akkor pisszegőre húzta a száját és a szemét hnnontnl kimeresztette, úgy integetett a többinek. — Elhiszitek e, hogy egyszer mégis idejön?! Idejön, kezet fog velem, aztán minden nap itt lesz... Ezt ugyan csak egyedül ő hitte el, senki más. No meg Káros adófőnök nr, aki külön üveg tokaji ntán erősen biccegetett. Meg is fogta a karját Veichert nr, megkérdezte: — Te tudod ? — Persze, hogy tudom. Veichert titokzatosan hajolt közelebb. — A tüzet is? Vérágas volt már KároB adófőnök nr Bzeme, de erre mégis jőzanodva kapkodta rendre a tekintetét. — A tüzet ? — kérdezte ijedten. Veichert lebiggyesztette a száját és megvetően intett a főnök felé. — Nem tudsz semmit, csak a szád jár ... Ebben maradtak. Már szántottak a két tagon. Jobbra is, balra is. Tárnoki Baláss nr ott járt a könnyű kis bricskán ntánnk hajnalokon, estefeléken, de a világért sem nézett volna a másik földje felé, pedig az erdő alatt karikára ölelkezett a két határ, éppen hogy barázda vonódott közéjük. A béresek is össze- beszáigettek, csak a gazdák nem. Veichert Johann nr látta a Tárnoki hátát s titokzatos mosoly bujkált ősz bajusza mellett, mintha azt akarta volna mondani: — No, megállj! Leszünk mi még egy kenyéren 1 Iszod te még az én boromat 1 A tápászkodó harmincegyedik esztendőben aztán csoda történt, pont olyan csoda, ahogyan Veichert nr megjósolta. Csakhogy előbb az történt, hogy Veichert nr, egy szeles éjszakán felgyújtotta saját nagyságos kezével az erdőt, amely elválasztotta a két birtokot. Ott állt Bokáig a fenyves szélén és nézte a harapós lángokat, amelyek, mint a kicsi tüsgyikok surrantak beljebb és beljebb, hogy ba- rátkozós ösmerkedést kényszerítsenek ki a gőgös Tárnoki szomszédból. Mikor már a fákba is belekapott a tűz, összébb hnzta magán az éjszakai köntöst, bement és lefeküdt, mint aki igen jól végezte a dolgát. El is aludt. Csak akkor ébredt fel a nagy dörömböléBre és kiáltozásokra, mikor a cselédei mellett egy idegen hang (dörgedelmes, jóféle hang, amim már régen kívánkozott,) kért be- bocsájtatást. — Ég az erdő 1 Ég az erdő! — ordítozták kint. Veichert nr nem ijedt meg. Mosolygott, két kezét nyújtotta az érkezS felé és rágta, tördelte a magyarázót, keverte a némettel, sörért kiabált, széket rántott. Bánta is ő a tüzet, éghetett miatta. Tárnoki Balázs nem akart az ajtónál tovább menni. Odáig íb esak azért, hogy segítségére siethessen a szomszédnak, mert ilyen nagy baji esetén mégis csak emberség segíteni a másikon. A kocsijai, szivattyúi már ott dolgoztak az erdő aljában. Azt hitte a tanya felé nem fordul a tűz. Az nem is fordnlt hirtelenében, de a szél igen s már Bzőrta a sziporkát ■ veszedelmesen. Jönni kellett, hiszen j az a mafla, még ÖBszeég — mondta I a kocsisának. Rá is kiáltott: Egyes szám ára 12 ffilléPa
