Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936 január 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Igentisztelt vevőinknek boldog uj évet kívánunk; megköszönjük cégünk iránt tanúsított bizalmukat, — amelyre ezentúl is rá fogunk szolgálni. Szék szárd, 1936 január 1. Pirnitzer József és Fiai áruháza. mögött levő hegyeken rózsaligetes szöllők és kertek vannak, s tudjuk azt is, hogy a szekszárdiak bortized helyett a basának egy török császári tallért adtak, amely 3 forintot ért, mert hiszen a töröknek nem volt szabad bort innia, — éppúgy, mint ahogy a sertéstizedet sem természet ben adták a szpáhinak, hanem négy dénárral váltották meg. A szöllőknek nagy része kétségtelenül elpusztult a felszabadító háborúk alatt, de nem teljesen, mert 1691*ben és 1692-ben már olvasunk szöllőkről. Ez utóbbi évben Cserno- vics pátriárka közbejár a budai kamarai adminisztrációnál, hogy a szekszárdi rácoknak adják vissza a szekszárdi és a csatári szölleiket. A már említett, 1690—3 táján készült ösz- szeirás 500 kapás termő s még vagy 400 kapás, hét éve elhagyott szol- löt említ a Bartinán. Ezek a számok azonban éppen kerekségüknél fogva kissé gyanúsak, de annyi kétségtelen ebből a feljegyzésből, hogy ekkor már elég nagy terület volt itt művelés alatt. A »kapás szöllő« akkora területet jelöl, amelynek egyszeri megkapálásá hoz egy munkás napi munkája szűk séges. Ez persze nem pontos meg jelölés, mert hiszen nagyon sok függ például attól, hogy milyen az illető talaj, minősége. Kötött talajú szöllő ben egy munkás egy nap 100—200 ölet kapál meg, mig homokiban 300— 350 ölet is. Talán nem sokat tévedünk, ha a mi talajunkat tekintetbe véve 150 ölet számítunk egy kapásra. 1695-ban 7 magyar és 2 rác családnak 55 szölleje volt; egy szöllő pedig egy másik összeírás szerint két kapásnak felelt meg. Ezek a már elsorolt családok közt igy oszlottak meg: Iszkady 7, Lábér 8, Jónai 6, Horváth 10, Szukosdy 8, Borsos 3, Kelecsényi 4, Radoszan 6, Petkó 3 szöllő. Ez az 1695—96 ban megművelt terület igy 16.650 négyzetölet jelent, amely 13 magyar holdnak fe lel meg. A legnagyobb szöllő Hor- váthé volt: 3000 öl, a legkisebb Borsosé és Petkóé: 900 öl. így tehát nehezen hihető el, hogy 1690— 1693 táján 500 kapás szöllő termett volna már a Bartinán. Kétségtelen, hogy valami megmaradt a régi szol* lökből, de a telepítést nagyobb arányokban Mérey kezdte meg, s az ő nevéhez fűződik a szekszárdi szőllő művelésnek újjáalakítása. Fogsága, hosszú távolléte, s a Rákóczi-felke- lés mozgalmai megakasztották ezt a munkáját is, de 1711 után újból folytatta; 1715-ben már 293 kapás szöllőt írtak össze, ami 37 holdnak felel meg, 1724 ben pedig 429 kapást, kb. 54 holdat. Ami a termést illeti, 1696-ban 188 akó termett, vagyis kapásonként, fossoronként T7 akó. Átlagban az országban rendesen 1 akón alul volt a termés fossoronként, igy ez jó termésnek mondható országos viszonylatban, de Szekszárdon nem, mert 1717-ben azt jegyezték meg az összeírásnál, hogy egy kapás szöllő általában 2—3 akót terem. 1702 ben, — amint az 1703 i ösz- szeirásból tudjuk, — 691 akó bor termett. A megművelt terület nagyságát ez évből nem ismerjük, de a terméseredményből hozzávetőleg kö vetkeztethetünk erre is. Ha két akót számítunk egy kapásra, akkor ez a mennyiség 350 kapás szöllőnek felel meg átlagos termés esetén, azaz kb. 44 holdnak. Mivel azt Írják, hogy ekkor az egész szöllőterületnek az Vs a volt megújítva, ezt ekkor 150— 200 holdra becsülhetjük. Az 1715. évi termés, mint 1716 ban olvassuk, 365 akó volt, ami nagyon kevés. Láttuk azonban, hogy 1703 után a jobbágyság száma nagyon megfogyott, s csak a Rákóczi-harcok után, s amikor Mérey hazajött, indul meg újból a szöllőművelés. Ez az év különben rossz is lehetett, s ennek is tulajdonítható a kis termés, mert még az ekkor termett kevés bornak is több, mint a fele gyenge minőségű volt. Ebben az évben 293 ka pás szöllőt írtak össze a szekszárdi hegyen, tehát egy kapás alig termett egy akónál többet. 1717-ben, mint láttuk, jég verte el a szekszárdi és az őcsényi hegyet, s azért összesen csak 332 akó termett, s ebből is csak 49 akó volt az elsőosztályú, a többi 283 csak másod osztályú. A következő év azonban helyrehozta ezt, mert 1032 akó bort szüreteltek, s ez mind elsőosztályú, tehát kitűnő minőségű volt. Ekkor már termettek az utóbbi években telepített szöllők is, s most, — a jó tér mést tekintve 2 l/a akót véve egy kapásra, — 50—56 holdra tehetjük már a szöllőterületet. A bor ára általában 1*50—2 forint volt hivatalosan akónként; a szekszárdi bor azonban híres volt már ekkor is, s az ára 2—3 forint volt, sőt 1715-ben azt jegyezték meg, hogy 4 Vs forinton kel el akója, néha még drágábban is. Ha tehát csak átlag 3 forintot veszünk akójára és 2—3 akó termést kapásonként, akkor egy hold szöllő 24 akót termett, ami 72 forint értékű volt. Természetesen ezek a számítások mind csak hozzávetőlegesek, mert tudjuk, hogy éppen a szöllő az, amelynek a termése — mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve — kora tavasztól késő őszig mennyi mindenféle tényezőtől függ. A város lakossága tehát nemcsak számban gyarapodott lassanként, hanem gazdaságilag is mind jobban erősödött. Tulajdonképpen azonban hosszú évek teltek el, mig annyira fejlődhetett a sok nehézség leküzdése után, hogy számottevő ipar és kereskedelem is megindulhatott itt. Az első iparosokkal csak 1718 ban találkozunk, de kétségtelenül dolgoztak itt már előbb is, csak olyan kicsi volt a forgalmuk, hogy nem adóztak utána. Ebben az évben két kovács, egy bognár és két kádár sze repel az összeírásban, összesen tehát 5 iparos, akiknek a száma tíz év múlva, 1729 ban már 25, köztük: kerékgyártó, kádár, kovács, fazekas, szíjgyártó, takács, molnár, csizma- zia, stb. A kereskedelmi forgalom 1720 ig majdnem semmi. 1717- és 1720 ban is azt jegyzik meg, hogy nagyon ki esi. 1719 ben telepedett itt csak meg az első kereskedő, Rácz István, akinek azonban csak alig 20 forintra rúgott a jövedelme. 1721-ben azonban már emelik a nagy vásárok és az állatvásárok számát. A város külső képe is megváltozott lassanként. Mérey, mint említettük, 1694-ben költözött ide, s első dolga volt, hogy templomról gondoskodjék hívei számára, magának pedig rezi denciáról. 1695 tavaszán már három, majd négy kőműves dolgozik a templomon, s töi;b ács is; a költségeket a sajátjából fedezte. A mesteremberek mel lett munkásokra is szüksége volt; ezeket az ujpalánkai kamarai tiszttartótól kérte, aki azonban nem igen volt hajlandó az ingyenmunkát megadni, csak akkor, amikor Mérey ké résére a budai adminisztráció ráirt, hogy naponta legalább tiz munkást bocsásson az apát rendelkezésére egy két kocsival. Téglaégetőt is építtetett, valamint mészégetőt is a Váralján, ami miatt összeütközése is tá madt a kamarai jószágkormányzósággal, mert császári telken létesítette ezt. A vár romokban heverő épületeit az alapokig lebontatta, s ezekre építtette fel a székházát emeletesre, négynégy szobával és konyhával. Ugyanígy felhasználta a rombadőlt apátsági templomot is, amelynek egy részéből épittette meg boltozattal a kápolnát. Ezt befödette, s szép tornyot is huzatott rá. A monostor és a templom többi része, amelyre nem volt szükség, romokban maradt to vábbra is. Hogy jó vize legyen a városnak, s neki is, a baktai forrás vizét -földalatti csövekben bevezette a város közepébe, ami 300 forintjába került. Kétségtelenül ennek az ő általa létesített vízvezetéknek a csövei voltak azok, amelyeket néhány éve, amikor a csatornázás és vízvezeték készült, a Munkácsy utca sarkánál találtak, s a Múzeumban helyeztek el. Mérey azonban nem tartózkodott állandóan Szekszárdon; különben is ő maga nem végezhette volna el az összes plébánosi teendőket, s azért Szekszárdra költözése után hamaro^ san megtette a szükséges lépéseket, hogy híveinek állandó lelkipásztora legyen. 1695-ben már azzal az indokolással kéri a budai adminisztrációtól a tizedet az apátsági birtokokból, hogy neki s a plébánosnak legyen legalább miből megélniük, ha már az építkezésekre nem is fog abból telni. Bizonyára az a Mikeházi András volt ez az első plébános, akivel 1696 január 14-én találkozunk Janyán, amikor Felsőkáldi Káldi Pétert beiktatták anyósa, özv. Karacsics Mihályné Kürti Erzsébet birtokaiba, s aki ennek a beiktatásnak ellenmondott Hidas, Ete, Ózsák és Asz- szonyfa pusztákat illetőleg az apát nevében. A tized fejében a pécsi püspök is szívesen vállalta volna a plébános díjazását; de a dézsma felét az apát kapta bérbe, a plébánosnak 25 rénes forint honoráriumát pedig a kamarai jószágkormányzóság vállalta magára, mert 1697-ben ettől kéri Mérey ez összeg kiutalását. 1699-ben az ujpalánkai kamarai tiszttartó, Blagotta Gergely, jelenti Budára, hogy a szekszárdi plébános az elmúlt évben szorgalmasan végezte a dolgát s végzi jelenleg is. Ez a plébános Strupi György volt, aki azonban nem sokáig működött itt, mert 1703 ban már Csepreghy Mátyás a plébános, 1714-ben pedig Némethy István. A kis kápolnának felépítésével azonban Mérey nem tekintette ezt a feladatát befejezettnek, annál kevésbé, mert hiszen a vár egy része még mindig romokban hevert. Különben is nagy tervei voltak itt: magasabb fokú iskolát, gimnáziumot akart felállítani, amelynek helyéül kétségkívül a várat szemelte ki. Egy pecsét- nyomó őrzi mindössze ennek emlékét, amelyet 1862-ben találtak Palánkon, s amely a múlt század hetvenes éveiben még megvolt a megyei levéltárban. A pecsétkép magyar ruhába öltözött kis fiút vezető angyalt ábrázol, — a Tóbiást vezető Rátáéit a hallal, — körirata pedig a következő: SIGILLUM GYMNASII AB- BATIALIS SZÉK SZARD (A szekszárdi apátsági gimnázium pecsétje). Nagyon valószínű, hogy csak szép terve maradt ennek a városunk újjáépítésében kifogyhatatlan energiájú, lelkes főpapnak ez a gimnázium, amely a nehéz idők miatt, sajnos, nem valósulhatott meg. Mérey munkáját utóda, gróf Traut- sohn folytatta, akit — kérésére — már 1717-ben koadjutornak neveztek ki melléje, s aki a következő évben, Mérey halála után, birtokba is vette az apátságot, s ezt, mint bécsi érsek is megtartotta haláláig, 1758-ig. ő valósította meg Mérey kedves tervét, a templom újjáépítését, felhasználva azt az 1500 forintot is, || Erzsébet Királyné Szálló II Budapesti IV,, Egyetem-utca 5« 28i 100 modern, kényelmes szoba. • Liftek. • Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés • Az étterem* és kávéházban minden este szalonzene . Íz Erzsébet-pincében egypincér-rondszer! Menü: 1*60 P Menü: 1*60 P
