Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-26 / 8. szám
1985 január 26. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 1935 január 14-től 28-ig hatóságilag engedélyezett kiáru rendezünk és 14 napon keresztül összes visszamaradt téli áruinkat 25% engedménnyel boosájtjuk a tisztelt vevőközönség rendelkezésére PtRNITZER JÓZSEF és FIAI áruháza, SZEKSZÄRDON volna hozzá, kit a taotiaták azért tártának, hogy at legyen ott is, ahol ntfiÜBbn"... A'rófflaisk idéjéira Dana még nem akadály volt, hanem segítség. Még akkOf“ ott élt a város alátf, egy mér* földre a begy lábától s a hegyesorra hispán légiós a Bartinárói szagolta' as isiapaárga folyóvizet; Aztán el* húzódott a Duna a hegyektől sáros hátrálással odébb és odébb, végül inneniétől hagyva egy pestmegyei csíkot isi Ma már ar étŐjmedfer, me lyen* Mohács és Bellád személy gőzösei csobognak, tizennégy kiló* méterré esik- a szekszárdi piactértől. Mikor a? sár szaga este leszáll a holtdanái füzesekben, a víztől cserbenhagyott Bruges melankóliája botol Bőrré* és Keselyűé eliszapolt kis stégjeire. (Shakespeare tanítja a Szeget szeggé' ben- ■ hogy „az eltiprott bogár nem szenved kevesebbet, mint a- halédó óriás“). Többhelyt, hol gyermekkoromban még aszályt láttam rakodni, mostt gyalog jól eljutok a túlsó partifüzesig, A Szólók Város« már nem danái város s már csak a Kálvária tetejétől' lehet a> gőzhajók vonuló^ füstjét tiszta időben megmérni. Szék szárd lát köre még jobban megszükült s hegyeihez tapadt : másfele' költöztek vagy temetőben feledkeztek a vizi családok, a körül* ményes halász, a restülhalló révész, Domboriba, Bajára települtek csíkos trikójukkal, sárgaréz fülgombbal a stégbeli matrózok s ki' tudja, merre találta meg lissai győzelmét’a Tegett* hoffézakállu, kövér Testory ur, ki aYanyborgatoyos, habfehér sapkában ÖtVen év előtt a szekszárdi’ stégen parancsnokolt? Siűk völgyítmgyarlm így a kis Város jobban s jobban s majdnem' egészen bevonta szárnyát a dombok közé, ahol az Alpok utolsó nyúlványai' még nem osztozkodnak m Alföld kezdetével. Nyugat és Kelet magyarja, a finomra Faragott s> az eroir Faragatlan együttmaradt a szekszárdi koBBsuvÖlgyben. Egymás tá nyárjába, de egymás szivébe is jobban- belátnak a szekszárdiak, mint akárki mis. Itt teremnek a csaknem hidkatatlzn öregek, kik az- időben ttiftik- ki, mit a tér szűkén mulasztanak, a nyolcvan és kilencven éves konok apák, kiktől a hatvanasakén* dós fin Bzepegve kér zsebpénzt ma ir még* és jó há nagy nyárban* 1 fogatot kap a’ csörgetégi uszodához. S nincs sehöí bensőbb családi élét, de szigorúbb sincs sehol. Igaz: itt sitt letett s itt ólt a magyar Münchhausen is, vitéz Joanáes Háry, az ob* síkos vitéz (Garay János szobrot ka pOif érte SzekBzárd főterén, a szobor mögül a polgári fiúiskolából Háry val indult ragyogó, rövid útjára Hegedűs Örffy Imrét táulratllas üdvözölte a hah vanl Ipartestölet Közgyűlése. Országszerte ismert az a nagy* | szabású munka, amelyet dr őiffy Imre,, a szekszárdi kerület - képvise ■ lője többek közt a kisiparosság érdekében oly eredményesen végez. Ennek a következménye, hogy a kézműipari érdekeltségek legtöbbje e csonka hasa minden tájáról őt szokta felkérni panaszainak - illetékes*helyen leendő orvoslására, Az iparos szervezetek mindenütt a legnagyobb tisztelettel és a leghálásabb szeretettel méltányolják őiffy működését és ennek az érzésnek a megnyilvánulása az alábbi távirat is, amelyet az or- szág egyik legnagyobb és legtekintélyesebb ipartestülete, a Hatvani Általános Ipartestüket folyó hó 20 án küldött képviselőnknek és amelyet Ring Gyula elnök, az Ipok alelnöke és: felsőházi póttag irt > alá. A távirat szövege egyébként a következő: őrffy Imre képviselő urnák Budapest Trefőrt-utca 2. Közgyűlésünk szeretettel és há Iával emlékezett meg Méltóságod azon. munkájáról, amelyet a. kézműves iparosság érdekében kifejt. Öt ömmel hozom ezt a közgyűlés határozatából Méltóságod tudó mására. Gyulánk száraz humora). Ámde ha mond is nagyot az obsitos vitéz, Szekszárd melléje ülteti a furfangos diákot, hogy „nagyot prüsszentseo rá.“ Mindem inkább'aSzölők Városa, csak nem Tarsscon: másutt is van Háry János, de mennyi (hadtáp- vonalból^ ellenforradalomból hazatért), — csak másutt nem veszik úgy észre, mint Szekszárd szűk völgyé- ben s nem teszik> kalodába.nevettető figurának. Liszt Ferenc buldOQ ifaplal. Ha fojtott, fulladt is e völgyi katlan s kismód és nehéz szó szorítja is az utoákat, végül kipattan Szekszárd szikrája a lélek sűrűjéből. Mint a szőlőfürt, a gondolat is jól be tud érni’ az aliscnmi völgyben, melynek most hatszázéves apátsági pecsétjén az Üdvözítő jobbkezét áldva emeli a város felé s baljában könyvet tart. Kuruc-labanc portyázók tapossák, a páskomokat, Mérey apát urnák mégis eszébe jut (harmadfélszáz éve!), hogy gimnáziumot alapítson. Zavartszeró nyen, ezeróv finom mosolyával hozza Hungaricá- it Apponyi Sándor e. te lepiti Wosinszky a megyei Muzeum ficomivtt homlokzata mögé a* kőkori múlt európai hírű emlékeit. Lassan meglátszik, hogy a térben annyira szűk völgy globetrotteije az Időnek. Látott már mindért. Je ne lis plus je relis, már nem lapozok, már csak fellapozok, írhatná Szekszárd Royer Collarddal múzeumának homlokára. E térben kisszerű keret kapván ka* pott- a művelődés minden alkalmán, a klaaszicitás komolyodik Várhegyén. Szekszárd, legszegényebb városaink egyike, állította fet az ország egyik első óvodáját. Itt alakult üreg egyike a legelső megyei gazdaegyleteknek s az OMGE alapszabályait is itt fo* galmazta alispánt gyöngy betűi vei jó száz év előtt Csapó Dániel. S ami ezeknél többBZörte több: a két legnagyobb magyar emberbarát, Bese* ródj István és Pál, amaz a jobbágyság féhssabaditója, emez a selyem hérosza, Szekszárdon töltő fél életét. A sí ük völgyi határt s a paraszt- utcák vályogpompáját látnoki lát- körük nem keveselte. Mint minden dunántúli városban, itt - is van finomult zenei élet, mihez a fél múltvéletlen külön szekszárdi hagyományt adott: Liszt Ferenc örömest töltött boldog pihenőnapokat Szekszárdon, barátjának, S i g r a y Antal gróf nagy atyjának, — báró A u g u s z Antalnak Széchenyi - utcai kastélyában, mely őskertjével ma előkelő otthona az igen régi szekszárdi Kaszinónak. Á kastély falán emléktábla köszöni meg Liszt Ferenc nek, hogy itt járt. Liszt a várkastély toronyszobájában szokott játszani a Széohenyi-utcán sétáló régi szekszárdiak áhitatos örömére. A másodemeleti grisaille ablakot . kitárva, kedv- tölten nézte a jól odalátszó szőlőhegyet: — Szekszárd legnemesebb vörösborát eljuttatta a Pápa őazent- ségébsz. Latin Vilmostól Latin Mihályi#. A OBak magának- való kicsi völgy galambfészke maradt a finomult mű veltségnek. Az első apáturat,.Vilmost, ki 1074<ben állt a szekszárdi monostor élén, a krónika „Latinus“ jelzővel emlegeti, mi Fraknói szerint olasz származásra vall,’ dé nem illik-e e „Latinus“ jelaő egy másik világvég szekszárdi Babitsára is ? Mintha La* tin Mihály is most lépne ki a ben- césmonostor egy barna cellájából, hogy belepiruljon Szekszárd szépségébe: >Mi voltéi ott ? Keresd tovább magad I Ott nyájas szőlőtőkéket cipeltél S a barbár csúcsoknak nemet feleltél, Mert szülőfölded felelt, általad Nagyapád ttáza-s a szelíd Dunántúl...« S hiába ragaszt meg kereket a kátyú s libeg a gyenge tüdejü omnibusz: megint kipattan, a szekszárdi szikra, szekszárdi Magyar Sándor könnyű gépére felkap s átfut az óceánon. S ha szivszorongva látjuk ölfával,, kővel’ rakod tan a szegénysora korán befogott csökött esi kaját: egyet kanyarit rajspapirján Garay Ákos s már boldog huszárparipa táncol ősi kedvvel Szekszárd vásárterén. Hol nézik olyan bizalmatlanul, mint e völgyben, az idegent ? De aztán hol becsülnek jobban jó ismerőst, barátot? Van-e még olyan vendégszeretet, mint özvegy Sasa Istvánná nagy asszonyunké, ki haldoklásának deli- cinmában is vendégeit kínálta? „Még az at bekecs |ó lesz.. E völgyben élnek azok a különös kalmárok, e völgyben a kézművesek, kiket a bekaroló hegykeret minden más kalmártól s késművestől meg I különböztet. Más- és harmadnap is találkozik, tudja, vevőjével az árus, ismerik egymást jóból-rosssból, egy* más családját, meddig tehetős, honnan veszi a pénzt s merről vetik szemére, amit kö'tött ? Nem sok öröm Kapható minden Orion r&diókereskedSnél. van it-t a könnyű adósban, nem biztat nyereséggel a silány portéka. A gyorsan kilyukadó talpat, a fölös csontot a húson, a belül férges almát a kerek kis völgyben másnap mindenki tudja. így kerekedik boltban és műhelyben pátriárkája, de bolondja is a maga érdekével nem számoló szekszárdi becsületnek. Nézd kilencven évét az ősz boltosnak a Nagyfán, az öregapját, a dédapját is | ösmerte minden vevőnek: I — Még az a bekecs jó lesz, amit í két év előtt vett, Prantner aram, — I mondja az egyiknek. — Négy méter? I Nem. Ebből a szélességből as sok lesz. €r zsebet Királyné Szálló Budapest, IV., Egy etem-utca 5. 100 modern, kényelmes szoba. • Liftek. • Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés* Az étterem- és kávóházb&n minden este 8Z&IOf)Z6n0 Az Erzsóbet-pincében egypincér-recdszer! Menő: 1*80 P Menü: 1*60 P
