Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-01 / 1. szám
1935 január 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 ■ I Igentisztelt vevőinknek boldog uj évet kívánunk; megköszönjük cégünk iránt tanúsított bizalmukat, amelyre ezentúl is rá fogunk szolgálni. Székszárd, 1935 január 1. Pimitzer jfózsef és Fiai áruháza. 1 (VWftWf***n*ri* “**“** ssakitott beszéd után a dalárda szép éneke hangzott el, majd Bayer Jen5 főjegyző megköszönte mindazoknak a tevékenységét, akiknek a fáradsága foly tán az eszme testet öltött, megköszönte a miniszterelnök rokon« ságának, valamint az ünnepélyen megjelent hatóságoknak és előkelő vendégeknek a részvételét, majd az emléktáblát a község nevében meg* őrzésre átvette, A szép ünnep ezzel, a Hymnus eléneklése után véget ért. A vendégek az ünnepélyt követően látogatást tettek a miniszterelnök ■agynénjénél, özv. Neller Henrikné síül. Weitzl Erzsébetnél és leányánál özv. Werner JánoBné szül. Neller Anna Máriánál, valamint Bayer Jenő főjegyzőnél, majd 11 óra után sl utaztak az ünnepi díszben pompázó és ünnepi hangulatban levő községből, melynek lakossága sokáig mdg* hatottan fog emlékezni erre az egész országot érdeklő eseményre. Előfizetési kérelem! Tisztelettel kérjük Tolna megye kö bőd ségét, hogy 1935. évre szóló elő* fizetésével lapunkat támogatni kegyeskedjék, Immár tizenhetedik éven át szolgáljuk vármegyénk hazafias, kulturális, gazdasági és minden rangú ügyeit. Tárgyilagos hűséggel öröki* tettük meg a vármegye eseményeit és komoly hangú cikkeinkkel és hi* reinkkel mindenkor odatörekedtünk, hogy olvasóinknak élvezetet nyújtsunk. Törekvésünk mindig építés volt lelkiekben és gazdaságilag egyaránt és a mások becsületét éppúgy tiszteljük, mint ahogy a magunkét védjük. Tudjuk, hogy ma mindenkire erősen nehezedik a megélhetés gondja, de ez nem vonhatja maga után, hogy oly csekély áldozattal, mint amit lapunk kér a vármegye közönségétől, ne tartsunk fenn olyan sajtóorgánumot, amelyet a forradalmak utáni időkben e vármegye komoly elemei azért indítottak meg, mert szükségét érezték, hogy a vármegye ne maradjon hazafias, megbízható sajtó nélkül. Hogy hfien megőriztük ezt a szellemet és megalkuvás nélkül küzdöttünk azokért a célokért, amelyek alapitóink előtt lebegtek, annak bizonyítéka múltúnk. A konszolidálódás nagy munkájából becsülettel kivettük részünket és ma ezer gond között is megőriztük ideálitásunkat és csak azért szállunk harcba, amit hazafiasnak, nemesnek és felemelőnek ismerünk. Vármegyénk tisztelt közönségének támogatásától függ, hogy eredményesen tovább küidhessünk a nagy céljainkért. Reméljük, hogy erre hü előfizetőink megadják az alkalmat. Ebben a hitben köszüntjük olvasóinkat és kívánunk boldog újévet. A Tolnamegyei Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. Utaink. Irta: dr Dencz Ákos. Szemünk előtt megy végbe nap jainkban az a verseny, amelyik a közlekedés eszközei: a gőzmozdony, az autó és a szekér között dúl. Ez a harc még nem alakult ki teljesen, a vasút saját vonalain eiidőszerint még uralja a közlekedést, rövid és hosszú távolságra akadálytalanul bonyolítja le személy- és teherárufor- galmát, azonban a nehéz gazdasági viszonyok ott is éreztetik hatásukat. A forgalom már nem a régi, visszaesett, viszont a személyi és dologi kiadások, a mozdony és kocsipark üzemképes helyzete, a pályatest kar bantartása miatt oly nagyok, hogy gyökeres tarifamérséklésről aligha lehet egyelőre szó. Az időközönként nyújtott kedvezmények, akár filléres személyi, akár más egyéb áruszállítási tarifaengedményekben nyilvánuljanak meg, inkább bizonyos időre szóló részleges intézkedéseknek, sem mint általános átfogó reformoknak tekinthetők. A viteldij tehát a nyújtott előnyök dacára, a mai helyzetben még mindig elég magasnak mondható. Az autó kezdetben személyi ké nyelmet nyújtott, úri passzió volt. Lassanként azonban tért hódit itt is a személy- és teherforgalom. Egye uek, vállalatok a jó országutakon igen nagyarányú forgalmat bonyolítanak le. A vasútnak és az aatónak közlekedési forgalmához fokozatosan csatlakozik a harmadik versenytárs, a szekér. O'csóságánál fogva veri mindkét versenytársát és ha az idő a szállításban nem jelent pénzt, az áru- és személyszállítás nsgyobb igényeket nem táplál, úgy értékes Bzerepe nyilvánvaló s ha még hozzávesszük, hogy az utakban nem olyan válogatós, mint versenytársai, előttünk áll mint a mai idők reaktivált fuvarosa. A szekérnek különben szép múltja van. A delizsánc a régi időknek volt sokáig egyik közkedvelt közlekedési eszköze, a mindennapi élet követelményeit kielégítette ■ a múltját bizonyos romantikus hangulat szőtte át. A komáromi, nyergesujfalusi szekeresek állították ki a „gyorsparass- tot0, aki a budai Fehérfarkas vendéglőtől naponként délután 1 órától I kiindulva, másnap estére már Bécsbe | szállította utasait. Igaz, hogy ez a teljesítménye messze esik a mai autóbusz, az „Árpád0 sinautójárat néhány órás menetidejétől, de az akkori kor is még kívül állott a repülőgép, a' rádió és a villamosság korszakán. A vasútépítés mindenütt megteremtette a maga útvonalait, a közúti forgalomnak konkurrenciát nem csinált, a szekér továbbra is akadálytalanul elláthatta a maga szükebb helyi forgalmát s a közlekedésnek kiegészítő eszköze maradt ott, ahol a vasút hiányzott. Az autó eleinte a szekeret szorította* ki, majd a vasút versenytársa lett. Hogy ebből a harcból melyik kerül ki győztesen, miképpen oldódik meg az országút és a vasút közlekedési problémája, mindez kívül esik e cikk keretén. Tény azonban, hogy az utak ügye égető kérdéssé lett; a benzines gépkocsi, lófogat egyaránt használható, jó utat követelnek. Elismerjük az autÓBtrádák nemzetközi jelentőségét, de ugyanekkor sürgetjük elhanyagolt és kiépítetlen közutaink rendbehozását is, mert elképzelhetetlen, hogy a jelen korban még százakra, ezrekre rúgjanak csonka országunkban azok a községek, amelyek vasutaktól távolesve, a közutakat nélkülözzék. „Minden ut Rómába vezet0, ez a kitétel kifejezésre juttatta azt a nagyarányú útépítési politikát, amelyet az egykori hatalmas központi birodalom követett s amelynek emlékei még most is mindenütt fellelhetők. A volt monarchiában Bécs és Budapest volt az a két központ, ahova jelentősebb utaink vezettek. Az elmúlt kormányok ebben az irányban építették országutainkat. Általában azt tapasz taltuk, hogy a köves vidékeink voltak azok, ahol a jó országutak készültek, a kőben szegény helyek csak másodsorban jöttek figyelembe. Ez magyarázza meg azután -azt, hogy miért épültek ki a nemzetiségek által lakott országrészek utai, mig a ssinmagyar vidékek attól elestek. Nem tagadjuk, hogy napi politika is belejátszott abba, A Felvidéken, Erdélyben, Bánátban lakó idegenajku magyar honpolgárok adták jórészt a múlt idők 67 es kormányainak többségét, csak természetes tehát, hogy a közlekedési politika is elsősorban ezek érdekeit szolgálta. Ez az oka, hogy a drága közpénzen megépült jó országutaink nagyrészben mind az utódállamoknak jutottak. Bizonyos vonatkozásban a vasútépítés is a politikát szolgálta, példa rá a Felvidék és Alföld több, Ízig vérig magyar városa, amelyek csak később kerültek csatlakozó szárnyvonalakkal ősz- szeköttetésba a közelükben elvonu'ó fővonalakhoz. Csonkaországunk visszamaradt és elhanyagolt úthálózatainak kiépítése, rendbehozatala nem utolsó gondot adott kormányainknak. Az Alföld, Dunántúl jó magyar vidéke utakban mindig szegény volt, ezért az összeomlás után beállott újjáépítő munkában igen nagy feladat hárult az intéző körökre, hogy a minden oldalról egyszerre megnyilvánult, jogos és méltányos igényeket minél előbb ki lehessen elégíteni. Általános irányelvül tűzetett ki, hogy minden község úgynevezett bekötő utakkal bekapcsol- tassék valamelyik vasút, illetve már kiépült müut mellett fekvő helységbe. Ebben az elgondolásban készültek el azok az utépitési tervek, amelyeknek fedezeti részét a törvényhozás az állami, az autonom törvényhatóságok pedig saját háztartásuk költségvetésében évről-évre szavazták meg. Megnyugvással állapítjuk meg, hogy a bekötő utak építési tervezető megfelel a kivánalmaknak, mert ha lassan is, de mégis csak haladunk a kitűzött cél felé. Nem lehet ugyanis figyelmen kivül hagyni azt, hogy közben az állammal szemben olyan fontos igények merültek fel, amelyeknek kielégítése elől nem zárkózhatott el. Elég, ha e tekintetben a buda- pest—kecskémét—szegedi uj autóut kiépített és a közelmúltban megnyitott szakaszára, továbbá az ugyancsak nemrégen megépített balatoni kőrútunkra gondolunk. Tolna vármegyénk sohasem volt elkényeztetve a közlekedés terén. Egyetlen vasúti fővonala, a fiumei, elkerüli vármegyénk legszebb és legnépesebb részeit, községeit. Esek féld másodrangu, vicinális vasutak vezetnek és hiába érjük el déli határainknál a Trianonban megszabott végeket, hiába került Csonkabácska uj székhelyével, dunai hídfőjével közlekedési érdekkörünkbe, az itt áthaladd vasútvonal elsőrangusitása, minden elismert jogos, sürgető kérelmeink I dacára, még mindig késik. Csaknem | hasonló a helyzet a győr—Veszprém-— Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem-utca 5. 100 modern, kényelmes szoba. • Liftek. • Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés* Az étterem- és kávéházban minden este szalonzene Az Erzsébet-pincében egyplncér-rendszer! Menü: 1*60 P Menü: 1*60 P i
