Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-05-01 / 36. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tol name gyei Gazda" XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 május 1. (Szerda.) _________________36. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősig is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 E1 őfiz etési di f i Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán is szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés di|a l'M pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. /.Ilástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nylltiér soronként 60 fillérbe kerül. Dunúntul magyarságáért Irta: Jánosi György. A mostani választások bombaként robbantottak ki egy olyan mozgal mat, amely esztendők óta lappangott Dunántúl népe közt. Nem adunk annak nevet, mert a szó szoroa értelmében még mindég ismeretlenek ennek a mozgalomnak a részletei a közvélemény előtt. Mégis szólunk arról a magyar nemzet jövője és magának a mozgalom* nak az érdekében. A mozgalom politikai jellegű. Különféle elnevezéssel Bzerepel. Ál tálában pángermánizmusnak nevezik, de volt és van más neve is, vezérei, vagy irányítói szerint. Ám egyik sem fedi a mozgalmat, ame'ynek célja a magyar nemzet jelen értékének szét* bomlasztása. A világháborúban tapasztaltuk azt, hogy bizonyos egymást megértő erők és kötelékek láthatatlan és kikutat hatatlan parancsra összefogtak, megmozdultak és szinte egyik a másikat lerántva, leváltak a hadsereg egysé ges szelleméről. Jóval előbb történt ez, mint az itthoni forradalom és Isten csodája, hogy nem seperte el magát a forradalmat is. Ez az egész láthatatlan szervek alaposan előkészített munkájának az eredménye volt, tökéletesen sikerült, tudatosan, vagy tudatlanul mindenki szolgálta s csak utólag lettek nagyon sokan bölcsek -és most állapitgatják meg, hogy — hogyis kellett volna csinálni mindent ? Késő bánat 1... Játszva veszett el az ország háromnegyed része e mozgalom végső céljaként. A szóbanforgó mozgalom is pontosan ugyanolyan veszélyes, végcélja nem kétséges s jelen helyzete sokkal súlyosabb, mint elmondani lehetne. Nem egy kiB területre szorult, hanem az egész országot behálózza, nem egyszer a leghazafiasabb szint, a legszebb nevet, a legszebb jelszót veszi magára, hogy éppen a hiszékeny magyar nép legyen legerősebb tá maszává. Bizonyos, hogy Magyarország feje felett mindenkor nagy európapolitikai erők és érdekek csaptak össze. A XVI. században hazánk a török és német érdekek összecsapásának hadszíntere. Ez is, az is minket rugdalt, szabdalt, emésztett. Trianonban velünk lakatták jól a háborús érdeke két, belőlünk vásárolták meg a békét. S most a Balkán felé vezető hid oszlopait szeretnék a bőrünkből ki- faragni ? Igen. És kik ? A hatóságok kötelessége erre a kérdésre megfelelni. Mert a tény itt állt az ország szine és szeme előtt, hogy üj örvényt ásnak gonosz kezek a magyar nemzet egységének, területi épségének. Áruló szavak, nemzet- gyalázó kitételek hangzottak el a nyilvánosság előtt. Megjegyzések röpködtek el, ezrével,., egy-kettőt elcsíptek, megtorolnak ... De hol van, vagy hol vannak azok az értelmi szerzők, vagy hol van, hol vannak azok a jelszavak, amelyek alá elbújnak azok, akik félrevezetik, sugalmazzák, bujtogatják a népet, táplál ják, erősitik ezt a mozgalmat, amely ma már méreteiben veszedelmes, fellépésében arcátlan, fenyegetőzéseiben kihívó. És hol vannak azok az önkéntes tömegek, amelyek a hatósá gok ebbeli emberfeletti feltáró mun* káját támogatják ? 1 Mindenki, aki látta e mozgalom lángját a választások alatt, megdöbbent és a hazafiság felháborodásával megtorlásra vár. Elég volt, mert torkig vagyunk a „házi“ hazaárulók mesterkedéseivel. E hazában kisebb* ség nincs I Itt vendégek vannak. Olyanok, akik üres hassa), semmi nélkül jöttek ide. Itt kaptak földet, kényé* Óriási érdeklődés mellett folyt le Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának e hó 29-én, hétfőn tartott rendes közgyűlése, melyen a megyebizottság tagjai szinte zsúfolásig megtöltötték a székház nagytér* mát. Dr Hagymássy Zoltán főispán megnyitójában irodalmilag és történelmileg is kiváló beszédben emlékezett meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem halálának kétszázéves évfordulójáról és ezzel a dátummal kapcsolatban figyelmeztetett arra is, hogy hetvenöt évvel ezelőtt tért meg cenki sírjába ősei mellé gróf Széchenyi István. A nagy tetszést kiváltó megemlé kezések után bejelentette a főispán, hogy a törvényhatósági bizottságban megüresedett tagsági helyekre Kovács József Tornóczky tolnai, dr Péter Imre szekszárdi, vitéz Buttka Ferenc pincehelyi, Illés Imre kajmádi, Maj- sai István Töttös szekszárdi, Rácz József tamási, Baranyai József kö- lesdi és madi Kováts Dénes gerjeni lakosokat hivta be a bizottságba. Rákóczi emléke. Ezt követően tartotta meg Rózsa Sándor bonyhádi reálgimnáziumi tanár nagyhatású emlékbeszédét II. Rákóczi Ferencről. A történelemfilozófiai vonatkozásokkal telt gyönyörű beszéd — melyre egyébként más alkalommal valószínűen ki fogunk még térni — értékes tanulságokat vont le a Fejedelem életéből a mostani és a jövő generáció okulása céljából a haza javára. A nagy tetszést kiváltó beszéd után dr Perczel Béla alispán fejtette ki, hogy a törvényhatósági bizottság szent kötelességének tett eleget akkor, amikor megemlékezett Rákócziról és hódolt emlékének. A szavak, amelyekkel Rózsa a Fejedelem szeret, házat, hazát, boldog életet. Itt kiváltságos életet élhettek. Jogaik szinte korlátlanok. Végre is e hazából sóba senkit ki nem utasítottak, ment innen önként az, akinek itt nem tetszett... Ma sem áll itt senki senki útjába, menjen, akinek nem tetszik ez az ország, ez a föld, ez a kenyér, ezek a viszonyok. De ha tetszik, ha nem, néhány bevándorló kedvéért nem fogjuk átalakítani Hitler, vagy más képére e hazát I Nekünk jó így, jó itt mindenkit megbecsülni, a hasáért megértéssel dolgozni, mindenkit a jó állampolgár szempontjából és nem faji szempontból értékelni. A nemzet számára nem kívánatosaknak csak a hazaárulókat tekintjük, Azokkal pedig bánjanak már el egyszer az illetékesek örökre, hogy végleg elmenjen a kedvök a nemzet elleu irányuló vakondok munkájától. mélyét lelki szemeink elé vetitte, felszította lelkünkban a hazaszeretet tüzét és méltók arra, hogy a szent eszmét és a magyar függetlenség gondolatát szolgálva a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökittessenek. A közgyűlés ilyen értelemben íb ha tározott. Nemzetiségi izgatások. Az alispán időszaki jelentéséhez dr Lehmann István bonyhádi orvos kért szót és a jelentésnek a bonyhádi választással kapcsolatos eseményeket ismertető részével párhuzamosan rámutatott arra, hogy itt a határokon belül is felütötte már a fejét az ellenség, hogy megbontsa az egységet a magyar és a német lakosság között. Lelki irredentizmust hirdet és területi irredentizmust tervez ez a mozgalom, amely évek óta dolgozik a Német Közművelődési Egylet leple alatt. A fővárosból érkező agitátorok negatívumokkal igyekeznek kidomboritani a magyar fajnak a némettel szemben való al sóbbrendüségét és e munkának hallatlanul Bzemérmetlen durva részleteire hivta fel a figyelmet. Felháborító, — úgymond — hogy amikor a 200 évvel ezelőtt ide koldustarisz* nyával bejött németek ugyanolyan jogokban részesültek, (sőt a jobbágyság idején sokkal több kiváltságban Szerk.), mint a magyarság, akkor most itt lelkiismeretlen egyének izgatnak az ellen a haza ellen, amely a keblükre ölelte őket. ő, aki 42 havi harctéri szolgálata alatt azt látta, hogy a tolnamegyei német együtt halt meg a somogyi magyarral, megállapíthatja, hogy az itteni németség nem a német Wotán- ért, nem a német Bleyerért és Bzsebért, hanem a magyar hazáért áldozta fel vérét Ugyanúgy, mint ahogy 48-ban is együtt vérzett a svábság a magyarral a függetlenségért. Én 200 éven át tiszta árja ősöktől származó svábok ivadéka vagyok — végzé beszédét dr Lehmann — és éppen azért vállalkoztam ezek elmondására, hogy ezzel is nagyobb Bulyt adjak a hazafias németség felháborodásának. Mert mi nem volnánk méltók őseink emlékéhez, ha megszegnénk azt a várszerződést, amelyet 48-ban kötöttünk a magyarsággal. Kérem ezért a vármegyét, kövessen el mindent, hogy a német népet izgalomban tartó aknamunka megszűnjék. Óriási taps követte dr Léhmann szavait, amelyekre dr Perczel alispán válaszolt. Életem legnagyobb részét a német nép közt töltöttem — úgymond az alispán — és éppen ezárt tudom, hogy a német derék, jóindulatú, szorgalmas és tőle az agitáció mindig távol volt. Most, hogy ismeretlen, idegen izgatók meg akarják mételyezni a nép lelkét, kötelességemnek tartom, hogy a magam hatáskörében — ha kell — a legszigorúbb kényszereszközökkel is megakadályozzam e hazafias népelemnek az államhüségtől való eltánto- ritását. Dr Hagymássy főispán hasonló nyilatkozatban közölte, hogy ezekről az eseményekről már jelentést tett a kormánynak és hogy a kormány részéről megtörténik minden intézkedés az agitáció megszüntetésére. Ezeket tudomásul véve elfogadta a közgyűlés Simontsits Elemér th. bizottsági tagnak egy indítványát is. A felsöház reformja. Dr Leopold Kornél th. bizottsági tagnak a felsőház mai jogkörének kiterjesztéséről, illetve a képviselő- házzal leendő egyenjogúsításáról szóló indítványát vette ezután tárgyalás alá a közgyűlés, amelynek a kisgytt- lés javasolta, hogy e tárgyban intézzen a törvényhatóság feliratot a képviselőházhoz és hasonló szellemben való állásfoglalás iránt keresse meg a társtörvényhatóságokat. Az indítványt maga dr Leopold Kornél indokolta meg és többek közt ezeket mondotta: A nemzeti érdekek sérelmére bekövetkezhető kisiklások és kilengések ellensúlyozására törvényhatósági bizottságunk egy igen illusztris tagja,, vármegyei közéletünk egy régi, kimagasló vezéregyénisége: Simontsits Elemér őnagyméltósága kitűnő politikai invencióval és éleslátással a felsőház megfelelő reformját találta legalkalmasabb eszköznek. Elgondolásait és alkotmányjogi aggályait egy nagyobb, igen meggyőző poltitikai tanulmányban ismertette, nagyon behatóan, majd pedig a felsőház tagjaiból álló nagyobb értekezlet elé terjesztette az ő javaslatát, amely egy hangú helyesléssel találkozott, elsó I sorban maga Serédi Jusztinián bíboros A törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlése. Egyes szám ára 12 fillér«
