Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-05-01 / 36. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 május 1. hercegprímás és Károlyi Gyula gróí, volt miniszterelnök voltak leglelkesebb támogatói. A sajtó is egyértel- mtlleg állást foglalt mellette, Gömbös Gynla miniszterelnök pedig szegedi választói elótt tartott programbeszé elében kijelentette, bogy a titkos választójog kérdése és a felsóbáz reformja a legszorosabb összefüggés ben vannak egymással olyannyira, hogy esen reform nélkül a választó jogi javaslathoz hozzányúlni sem szabad, Gróf Apponyi Károly felsőházi tag hosszabban szólott dr Leopold. Kornél indítványához. Azt haogsu ■ lyozta, hogy ő nem a felsőhás reformját tartja szükségesnek, hanem a kép viselőházzal való egyenjogúság szüksége mellett emel szót. Midőn e kér déssel foglalkozik, három kérdést vet fel. Először, jogos e a felsőház egyenjogúságának követelése, másodszor, szükséges és hasznos-e az az ország szempontjából nézve, harmadszor, vaj jón a felsőház mai összetételében érdemes-e az egyenjogúsítással való kitüntetésre. Kifejtette, hogy a képviselőház és a felsőbáz egyenjogúsága a magyar alkotmányban gyökeredzik. Hazafias kötelességének tartja a magyar alkot mányban gyökeredző tradíciónak vál- toshatatlanul való megőrzését, mert majdnem minden ország parlamentáris kormányzata a törvényhozás két há aának alapján épül fel. Ebben rejlik, hogy mindkét háznak egyenlő hozzá szólása legyen a törvények hozásához, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy az egyik háznak csak tanácsadó jel lege, de sem vétó», Bem törvényjavasló joga ne legyen. Tehát az egyenjogúsítás követelménye jogos. Arra a kérdésre, hogy az egyenjogúsítás tényleg előnyére és hasznára lenne-e az országnak, kifejti, hogy a felsőházat egy biztonsági szelepnek tekinti, hogy a politikában előforduló és nem kívánatos kilengések ellensúlyozva legyenek. Az alsóház képviselőit nagy, sokszor megtéveszthető tömegek választják. A felsőház szélesített jogköre nem célozhatja azt, hogy a képviselőház törvényhozási munkája elé normális időben akadályok görditteasenek, de igeniB fékként működjék abnormis politikai viszonyok között. A múltból szomorú tapasztalataink vannak, hogy a félrevezetett tömegek oly kormányrend- szert léptettek életbe, amely országunknak nemcsak örök szégyene, de gazdaságilag is óriási értéket pusztított el. Ha a parlamenti mérséklő szelep hiányzik és amikor az egyéni akaratnak legmesszebbmenő érvénye sülését a pártfegyelem úgyszólván megszünteti, amikor valamilyen párt túlságos hatalomrajutása kilengést okozhat, Bzükség van a felsőhás egyenjogúságára, amely összetételénél fogva pártalakulást nem ismer és benne teljesen objektiv egyéni elgondolásnak és elhatározásnak biztosítéka megvan. Ezért tartja az ország javára szüksé gesnek a felsőháznak a képviselő- házzal való mielőbbi egyenjogúsítását. A harmadik kérdésre, hogy a felső- ház mai összeállításában érdemes e az egyenjogúsításra, hivatkozott az egész magyar sajtónak azon megállapítására, hogy a felsőhás fennállása dta minden tekintetben kielégítő munkát végzett, amely pártpolitikán felülemelkedő pártatlansággal, kiváló szak- azerüséggel, magas etikai és szellemi asinvonalon mozgó tárgyalásaival, va-. iamint a haladás és korszellem követelményei iránt tanúsított élénk együttérzésével valóban kiérdemelte az egyenjogúsítást az alsóházzal. Hivatkozott arra, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottságának kiváló tagja és büszkesége, a magyar állam{ jognak * legtekintélyesebb ismerője, ! Simontsits Elemér, az egyenjogusi j tás gondolatának kezdeményezője és I előhareoaa. Károlyi Gyula gróf személyiségének óriási súlyával és tekintélyével magáévá tette ezt az eszmét. Elegendőnek tartom — mondotta — e két férfiú megnevezését, mert sze mélyüknek kvalitása, integritása, tu dása és hazaszeretete a legnagyobb garanciát nyújtja arra nézve, hogy a felsőház egyenjogúsításának kérdése hazánk vitális érdekeinek szempontjából szükséges. Gróf Apponyi Károly minden szó noki póz nélkül elmondott szavai nagy tetszést váltottak ki a törvényhatósági bizottság minden politikai pártárnyalathoz tartozó tagjai sorában. A lelkes taps után báró Fiáth Tibor indítványozta, hogy Simontsits Elemért a felsőház egyenjogúsítása kér désében megindított mozgalmáért a törvényhatósági bizottság üdvözölje. Ezen rövid felszólalás alkalmat adott a törvényhatósági bizottság nagy tömegének, hogy Simontsits Elemér vbtt. iránti nagyrabecsülésének és tiszteletének lelkes tüntetésben, adjon kifejezést. A javaslathoz dr Illgenn Aurél törvényhatósági bizottsági tag szólt még hozzá, aki történelmi visszapillantást vetett a magyar parlamen- tárizmus kifejlődésére és a meglévő rendelkezésekből azt kívánta kimutatni, hogy a felsőház egyenjogúsítására Bzükség nincs, mert hisz az erre vonatkozó 1926 évi XXII. törvény nem azért hozatott, hogy a régi felsőház jogai elkoboztassanak, csakis időnyerés céljából állíttattak fel azok a kautélák, amelyek a felsőház működését szabályozzák. Hivatkozott arra is, hogy az angol parlamenti rendszer sem különbözik e tekintetben a magyar parlamentárizmus mostani rendszerétől. Felszólalása végén oda- konkludált, hogy a felsőház egyenjogúsításának kérdését szükségesnek nem tartja. Dr Perczel Béla alispán válaszolt dr Illgenn Aurél felszólalására és vette védelmébe a kisközgyülés javas latát. Csodálkozását fejezte ki, hogy amikor Gömbös Gyula miniszter elnök is magáévá tette a felsőház reformjának kérdését és az igaz- ságtigyminisztert megbízta a törvény- javaslat elkészítésével, akkor a Nemzeti Egység Pártnak egy kerületi elnöke nem teszi magáévá az orszá gos párt vezetőjének e tekintetben leszögezett álláspontját. Éppen azért, mert 1608 óta kétkamarás rendszert ismert a magyar alkotmányosság, tartotta a kisközgyülés is szükséges nek a felsőház olyan reformját, hogy annak hatásköre ugyanaz legyen, mint az alsóházé. Oly sokszor hangoztatták különböző oldalról az alkotmányosságot ebben a teremben, hogy feltűnő neki, hogy most a bizottság egy tagja ezen alkotmányos joggal való élést ellenzi akkor, amikor ezen hangoztatások valóraváltásáról van szó és a beszédek helyett cselekvési joga nyílt meg a törvény- hatósági bizottságnak. Rámutatott arra, hogy dr Illgenn Aurél felszólalásában az 1926. évi XXII. tör vényoikk 30. szakaszának első bekezdéséről beszélt csak. Kérte a törvényhatósági bizottságot, hogy már arra való tekintettel is, hogy a felsőháznak az alsóházsal való egyenjogúsítása kérdését a vármegye törvényhatósági bizottságá nak egy örökös tagja, Simontsits Elemér vetette fel, a kisközgyülésnek általa előterjesztett javaslatához egyhangúlag járuljon hozzá. Dr Hagymássy Zoltán főispán ez- { után három kérdést tett fel szava- ! zásra. Az első az volt, hogy dr Leo- 1 pold Kornél indítványát fogadják-e el, a második, hogy dr Illgenn Aurél javaslatára elvetik-e azt, végül a harmadik, hogy báró Fiáth Tibor indítványára üdvösük- e Simontsits Elemért. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta dr Leopold Kornél indítványát és elhatározta, hogy ez alka lomból Simontsits Elemért üdvözli. A kormány üdvözlése. A m. kir. miniszterelnöknek az uj kormány kinevezését tudató leirata váltott ki hosszabban tartó vitát, amely azonban az ellenzéki képviselők felszólalása folytán nem a kérdés körül forgott, hanem tulajdonkép a képviselő urak választási bajaiknak feltárásával nemcsak untatták, de ingerelték is a törvényhatóság tagjait, akik szokatlan élénkséggel tilta koztak az ellen, mintha a kormány és annak exponensei részéről történt volna visszaélés a választásoknál, sőt azt bizonyították, hogy éppen az alulról jövő terror volt az, amely eddig ismeretlen erővel lépett fel megyénkben a lefolyt képviselő választások alkalmával. A kisközgyülés indítványához elsőnek vitéz Makray Lajos, a tamási kerület képviselője szólalt fel és ki jelentette, hogy a kisközgyülés javaslatához hozzájárul. Saját egyé niségét azzal igyekezett alátámasztani, hogy ő ahhoz az osztályhoz tar tozik, amely ott volt a magyar alkotmányosság megszületésénél és amely mindig kivette a részét az ország dicsőségéből, szenvedéséből és bukásából egyaránt. Pártonkivüli képviselő, aki azért lépett fel ezzel a programmal, hogy őt semmiféle pártkeretek ne kötelezzék. Ezután a pártpolitika ösvényére tévedt, ame lyen még bizonytalan volt a járása és a kormányelnök politikájával szemben aggodalmait hangoztatta, majd választási visszaélésekről és terrorról beszélt, amely rendkívül élénk tiltakozást váltott ki a bizottság tagjainak nagy részéből, különösen pedig azok között, akik az ő választókerületéből valók és kifejezték, hogy azért peticionálják meg Makray mandátumát, mert azt kívánják bizonyítani, hogy a terror és a meg nem engedett harcmodor, éppen a panaszkodó képviselő pártja részéről volt. Dr Klein Antal szintén választási sérelmeit hánytorgatta és a főispán többszöri figyelmeztetése és a törvényhatósági bizottság nagy részének tiltakozása dacára sem szólt a tárgyhoz. Szavai azonban a jogos felháborodások tiltakozó zajába vesztek el, úgyhogy hosszabb próbálkozása és a korteshadjáratból még visszamaradt szólamai minden hatás nélkül hangzottak el, úgyhogy végre is kénytelen volt távszónoklatát be fejezni. Dr Perczel Béla alispán szólalt még fel a kisközgyülés javaslata mellett, amely politikai pártkereteken felülállva a tradícióknak megfelelően a kormány hazafias és az ország üdvét célzó munkásságához a vármegye közönségének odaadó támogatását ajánlotta fel. A törvényhatósági bizottság a kis- közgyülés következő javaslatát fogadta el egyhangúlag: Kisgyülésiink javaslatára a miniszterelnök urönagyméltó• ságának leiratát, melyben az uj kormány legfelsőbb kinevezését tudatja, mély tisztelettel tudomásul vesszük, egyben kimondjuk, hogy Önagy méltó ságát és az uj kormányt fel- iratilag üdvözöljük és bizto sitjuk önagyméltóságát, hogy az uj kormányt minden hazafias és alkotmányos cél kitűzésében, mellyel az országot mai súlyos politikai és gazdasági helyzetéből kimen teni törekszik, törvényes hatás körünkben, őszinte hazafias buzgalommal és teljes odaadással támogatni fogjuk. A továbbiak folyamán a központi választmányban megüresedett helyet László Aladárral töltötték be, majd elintézték dr Künsztler Károly vm. árvaszéki ülnök és dr Nagy Barnabás vm. aljegyző tb. árvaszéki ülnök nyugdíjazás iránti kérelmét és az így megüresedett árvaszéki ülnöki állásra közfelkiáltással dr Miklós Jó> zsef bonyhádi szolgabirót választották meg. Az üresedésben levő vm. aljegyzői és szolgabirői állások betöltésére névszerinti szavazást rendeltek el és ennek eredményeképpen vm. aljegyző lett dr Réber Tibor vármegyei fogalmazó és szolgabiró dr Regös István vm. fogalmazó. Megválasztották egyúttal az adófel. szólamlási bizottság tagjait is. Több nyugdijkérelem elintézése után határoztak a kórházépítési kölcsönök meghosszabbítása, a háztartási költségvetés hitelátruházása és a vármegyei nyugdijszabályzat újjá- alkotása ügyében. EKntéztek több körlevelet és megkeresést és elhatá rosták a Szekszárdon létesítendő tüdőbeteggondozó intézet felállítását. Az árvaszéki elnök és h. elnök együttes akadályoztatása esetére az elnöki teendők ellátásával dr Birner István árvaszéki ülnököt bízta meg a köz gyűlés, amely végül letárgyalta az eléje terjesztett zárszámadásokat. A magyar dal ünnepe Gyünkön. Az elmúlt évben országos dalos- verseny keretei között félssázadoB jubileumát ünneplő Pécsi Polgári Daloskör a magyar dalnak a nép minden rétegében való propagálása érdekében még a boldog békeidőben rendszere, sitett magyar nóta hangversenykörut- ját ez évben felelevenítette. 1935. évi május hó 5 én a gyönki iparosok és kereskedők körének nagytermében kezdi meg ez évi első magyar nóta hangversenykörutját, melyet társadalmi osztálykülönbség nélkül meleg szeretettel karolt fel Gyönk nagyközség közönsége. Ezen hangversenyek célja a mindjobban előtörő jazz- muzsika ellensúlyozása. A Pécsi Polgári Daloskör elnöksége ezen célkitűzés mindhathatósabb elérése céljából programot dolgozott ki, mely szerint minden évben 3—4 városban, vagy járási központban a magyar nóták legszebb hajtásaiból összeállított műsorral fog szerepelni s igy a dal szárnyán keresztül fogja a hallgatósággal megismertetni a magyar népiélek igazgyöngyét, a magyar dalt. Ezen hangversenyek rendszeresítésével talán a jazzmuzsika térhódításával háttérbe szoruló szépséges magyar dalaink ismét elfoglalhatják a nép szivében azt a helyet, melyst apáink idejében idegen áramlattól mentesen magáénak vallhatott. Ha a történelem elsárgult lapjait forgatjuk, az évezredes történelmünk minden korszakában megtaláljuk a magyar dal és nóta terjesztőit és pártolóit. Abban az időben még neng tömörültek egyesületek kereteibe a magyar nóta terjesztői, hanem csupán egy- magukban gyalogszerrel járták az ország minden részét, hogy úgy az egyes várurak vitéz ténykedéseit, mint a magyar nemzet hőstéteményeit énekeljék meg. Ezek voltak az igricek
