Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-06-06 / 43. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 juntas 6. 43. szám. í0ÍME6P ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősé? ép kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: Hirdetések árait előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengői A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi közlemények a szerkesztőséghez küldendők BLÁZSIK FERENC | A legkisebb hirdetés dijai *80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Állástksresőknek 80 százalék kedvezmény. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető IA hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kertll. József királyi herceg a kölesdi hősi emlék leleplezésén. Kőlesd község közönsége a világ­háború 83 hÓBihalottjának impozáns emlékművet állított, amelyet juniua 3-án József főherceg tábornagy kőire* működésével, a szokásosnál sokkal díszesebb külsőségek közt, ünnepélye­sen felavattak. A szobor környezete és háttere már magában kedvezett a disaitésnek, amelyet a hírneves szekszárdi Selesnik oég végzett, míg s gyönyörű kertészeti munka Raj Oszkár főszolgabíró terve alapján gróf Apponyi Károly hőgyészi fó- kertéssének érdeme volt. Némi fogai mat nyújt a virágdíszről, ha meg említjük, hogy csak a szobor köz­vetlen közelében 100 cserép dúsan virágzó, égővörös mnskátli nyert el­helyezést, nem is szólva a tömeges, nyíló Salviáró! és Cannáról. De el ismerésre méltó mnnkát végeztek elsósorban Bncsky János főjegyző és agilitásban vele versenyző munka­társai, úgyhogy a tér igazán gyö nyörü képet mutatott. Amíg a buzgó rendezőség az ünne­pély színterén megtette az utolsó intézkedéseket, az egész ügynek lelke, dr Pesthy Pál ny. miniszter Rsj Oszkár főszolgabíróval megbeszé­lés szerint Nagy dörög és HeocBe közt a Bonai-té táján a paksi ország­úton várta a főherceget, hogy kalau­zolja, nehogy az autót maga vezető Fenség a különböző útelágazásoknál a nagy porban esetleg eltévessze az irányt. József főherceg percre pontosan 9 érakor érkezett a Bonai tóhoz, vitéz Dréhr Endre huszárszázados, szárny­segéd kíséretében, ahol dr Pesthy Pál üdvözölte és a főszolgabíró jelent­kezett nála. Fél 10 érakor az nzdi községháza előtt diadalkapu alatt Pesthy Gergely községi bíró fogadta, majd villáBreggeli volt dr Pesthy Pálnál, amelyen dr Hagymássy Zoltán főispán és dr Peiczel Béla alispán is részt vett. — Itt a főherceg díszbe öltözött és a megszaporodott kísérettel folytatta útját Kölesdre. .Fél 11 órakor az ünnepély szín­helyén a pécsi vegyesdandár kép­viseletében Rshóty István alearedes és a csendőrparancsnok Perényi Géza őrnagy jelentkezett, majd a község nevében Bncsky János főjegyző és Baranyai József bíró üdvösölte a főherceget, aki ellépett a hadviseltek százada, vitézek, leventék és tűzoltók szakaszai előtt, aiután elfoglalta helyét a díszsátorban. A programm aantán a már közölt Borrendben folyt le. A dalárda éneke után dr Pesthy Pál bevezetőbeszédet tartott és felkérte a kir. Fenséget a Szobor leleplezésére. József főherceg tábornagyi díszben, rohamsisakban a szobor elé lépett és szívből jövő, szívhez szóló, lélekemelő szavakkal és hangon elmondta gyönyörű ünnepi bestédét, melynek során soksior fel* hangiott a hátramaradottak sírása. Mikor pedig Weil János igazgató- tanitó vezetésével a szavalókórus elő adta a „Névsorolvasás“ cimtt ssámot, melynek során a nagyobb csaták felemlitését távoli lövések és kürtös rohamjel kisérték, sántán harsány „jelen“ szóval válaszoltak a hősök helyett, mikor nevüket olvasták, gyer­mekeik, a sastollas leventék és pártáé magyar leányok, — esem nem maradt szárazon. Ilyesmi hasonló alkalmak­kor még sehol sem volt I Nobilis gesstas volt ai is, hogy a helybeli két protestáns pap, Pánoaél Imre és FarkaB Zoltán mint vendég­látók átengedték aa elsőbbséget a két kisebb felekeaet hősi halottjairól meg- emlékező kartársaiknak, úgyhogy előttük dr Hauser Imre komlói plé­bános, a 69. gyalogezred volt tábori lelkésze és dr Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbi kérte az Isten áldását az emlékműre és azokra, kik­nek emelték. Ez a megoldás min* denkinek elismerését váltotta ki és a felekezeti egyetértés legszebb bi­zonyítéka volt. A szónokok közt a pálmát mégis Baranyai József köz­ségi bíró nyerte el, aki átvette a szobrot gondozásra, mert egyszerű földműves létére olyan beszédet tar tott, hogy a főherceg lejött a disz sátorból és gratulált neki. A dalárda és szavalókórus több sikerült száma után következett a koszorúk elhelyezése, melyek közt első helyen a kir. Fenség, a m. kir. honvédség, Tolna vármegye, a csend- őrség koszorúi szerepeltek, majd a községek, intézmények, testületek, egyesületek következtek, végül pedig hosszú sorban a hátramaradottak vi­rágjai. A főherceg az utolsó törődött anyóka csokrának letevését is türel­mesen és meghatottan megvárta. A Himnusz után- a kivonult csa­patok diszmenetben léptek el a hősi emlék és annak magas leleplezője előtt, M e s t y á n Rezső egyenruhás gyönki zenekarának „József főherceg indulója“ mellett, amely alkalommal különösen tetszett a parancsnok, Be­nedek István hadirokkant hadnagy, jegyző pompás vezényszava és — bi­cegve bár és bottal, — de keményen kivágott diszlépése. A főherceg azután félkörbe gyűjtötte össze vitéz Tóth Márton járási hadnagy vitézeit, a hadviselteket és hátramaradottakat, kikkel sokáig elbeszélgetett. Fél 1 órakor közebéd volt az eme­letes nagyvendéglő összes termeiben, amely ezúttal, a szokástól eltérően, technikai lebonyolitásábzn is kitü­nően sikerült, mert u környékbeli földbirtokosok rendelkezésre bocsá­tották inasaikat (ez is uj dolog), úgy­hogy a megyei bajánkkal együtt 10 I gyakorolt ember szolgált fel a fő- ] asztalnál. A királyi heroeg jobbján Pesthy Pál, baloldalán pedig dr Hagymásay Zoltán főispán ült, vele szemben Rahóty alezredes, Perényi csendőrőrnagy és heroeg Suikowski Viktor zsolgálatonkivüli huszárssáaa dós, azután tovább hivatalos és tár sadalmi, egyházi és polgári, helybeli és vidéki tényezők vegyesen. KttlÖ nősen sokan jöttek Qyönkről három autóbuszon. Az első felköszöntőt az államfőre a főit pán mondotta, a fő beroeget Pánosél Imre ref. lelkész üdvözölte, aki nyomban elragadó, rög­tönzött pohárkössöntővel felelt és a község hazafias közönségét éltette. 2 órakor a főherceg búcsúzott és szárnysegédjével, dr Pesthy Pállal, valamint a főszolgabíróval fekete­kávéra Uzdra ment. A terv szerint teára nem maradhatott, mert esőtől félt és ez az uj sárssentlőrinci Sió- hidnak még ki nem kövezett feljárói­nál az autó számára akadály lett volna. Hiába biztosították a jelen­levők, elsősorban a főszolgabíró, hogy nem lesz eső, hetek óta nem volt és a sötét felhők mindig csak szelet hoznak, a főherceg fenntartotta idő­jóslatát, sőt a főszolgabírót megkérte, sttrgönyözzön neki este, vájjon nem lett e igaza. Rs valóban a főszolga­bíró este a következő táviratot ad­hatta fel az összes gazdák végtelen örömére: „József főherceg, Budapest. Jelen­tem, hogy királyi Fenséged távozása után 1& perccel Uzdon és környékén bő, áldásos eső esett. Raj főszolgabíró.“ Mire a meghívott vendégek Össze- gyülekeztek, az autó már túl volt aa ominózus hídon és igy az ünnepelt nélkül költötték el a pompás uzson­nát dr Pesthy Pál vendégszerető há­zánál az eső miatt tulboldog vendé­gek, névszerint: herceg Suikowski Viktor és neje, gróf Apponyi Rezső, Bernrieder József, Csapó Dániel gaz­dasági főtanácsos, Meobwart Ernő kormányfőtanácsos, dr Martin József gazdasági főtanácsos, báró Jeszenszky Miklós frontharcos tiszt, Haidecker Béla szolgabiró, frontharcos tiszt, Sztankovánaaky Tibor kir. kamarás, Rahóty István alezredes, Raj Oszkár főszolgabíró, Perényi Géza csendőr őrnagy, báró Jeszenszky József, Döry László kamarás, ny. huszárezrede a és még többen. Meg kell még említeni, hogy a szobor körül egyenruhás frontharco­sok álltak diazóraégen és az ünnepély befejeztével dr PeBthy Pál József főhercegnek bemutatta a nagyszám­ban megjelent előkelő hölgyeket. Este 7 órakor robogott ki a pom­pásan sáros útra az uzdi udvarból az utolsó fogat és a kitűnő hangu­latban távozó vendégek még talál­koztak a déli bankettről hazatérő szintén igen vidám résztvevőkkel. A kölesdi zászlók szomorúan lógtak a szakadó esőben, de annál vigabbak voltak a környék gazdái, akiknek a bőséges eső megbecsülhetetlen isten- I áldása. A Szekszárdi Népbank Szövetkezet jubileuma. Díszközgyűlés a szekszárdi megyeháza nagytermében. Vármegyénk egyik legrégibb inté­zete és legnagyobb szövetkezete tar­totta Szekszárdon folyó hó 3-án hat­van, illetőleg hatvankét éves jubi­leumát. Már két évvel ezelőtt elhatá­rozta a vezetőség ezen jubileum meg tartását, de közbejött akadályok miatt, a jobb jövő reményében eddig el­halasztotta. Aa ünnepség, amely a vármegyeház nagytermében folyt le, úgy a megjelentek számánál, mint az ott lefolyt esomények folytán im­pozáns volt és valóban méltó ezen altruista intézmény szép múltjához. A vármegyeház díszes terme méltó keretet adott az ünnepségnek, az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet ve­zérkarának résztvétele és minden részről elhangzott beszédek tartal­massága oly nívóssá tették ezen dísz- közgyűlést, hogy onnan nemcsak a szövetkezeti gondolat nemességétől eltelve távozott a 2 és V« óráig tartó közgyűlésről mindenki, de úgy is beszélt arról, mint egy kedves él­ményről. Annál a kapcsolatnál fogva, amely­ben lapuok fősierkesatője áll a jubi­láns siövetkezettel és az egész ün­nepség rendezésével, nem kiv&nunk hosszabb bevezetőt, méltató sorokat írni, csak időrendben felsoroljuk a történteket és kivonatosan megrög- zitjttk az elhangsott beszédeket. Ezek tehetőek legjobban tannbizonyságot amellett, hogy a * hatvankét éves múlttal rendelkező Szekszárdi Nép­bank miként töltötte be és tölti be vármegyénk közgazdasági életében hivatását és egyúttal igazolják azt is, hogy ezen intézet és mindenkori vezetői reászolgáltak arra, hogy a mai, ünnepségre nem alkalmas idők­ben is egy diszkösgyülés keretében az arra hivatottak tisztelettel álljanak meg néhány órára a lepergett hat évtized eseményei előtt és szeretettel gondoljanak aaokra, akik ezt a nemes és ssociális irányzatú intézményt lel­kesedéssel, kitartással, bölcsességgel és önzetlen munkával egy egész em­beréletet felölelő idő sok megpróbál­tatásán és küzdelmén eredményesen | átvezették. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom