Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-11-07 / 87. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 november 7. 87. szám. ^1 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési dl|t Egész évre — 12 pengő || Félévre _------ 6 pengő A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 filler. 'Állóslkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyuttér Boronként 60 fillérbe kerül. Kishaszonbérlők öröme. i Bizonyára őrömmel értesülnek Szek- saárd, öcsény, Decs, Sárpilis, Alsó­nyék, Várdomb, Báta, Bátaszék, Mórágy, Alsónána és Harc kishasson- bérlői, akik az alapítványi birtok földjén bérlők, arról, hogy dr órffy Imre közbenjárására az alapítványi uradalom nagy megértéssel hozzá­járult azon káruk megtérítéséhez, amely e kisembereket az 1932. évi rozsdaveBzedelem folytán érte és e cí­men összesen 4200 pengő körüli ősz- szeget utalt ki. A Közalapítványi Uradalom Főfelügyelősége már a na­pokban a vároB és községek vezetői­nek rendelkezésére bocsájtotta a kár­térítési össiegeket, amelyek azonnal, minden levonás nélkül a jogosítottak­nak visszafizettetnek. Az Alapítványi Uradalom megértő eljárása és dr örffy Imre kerületi képviselőnek a kisemberek érdeké­ben folytatott munkájának kedvező eredménye nagy megelégedést váltott ki a bérlők körében. A szekszárdi Iparosok díszelőadása a Rákászt szoboralap lávára. Az ezredik rendelet. A m. kir. belügyminiszter novem­ber 3-án bocsájtotta ki 1000 ik ren­deletét, amely az 1934/35. évi ínség- enyhítő tevékenység költségeinek fe­dezésére szolgáló inségjárulékokról rendelkezik. Már évek óta ismétlődik ez a rendelet, amely Szekszárd város képviselőtestületében is a múlt évben igen élénk vitát váltott ki. Távol áll tőlünk, hogy a miniszter eme rendeletét kifogásoljuk, mert a magunk részéről is helyesnek tartjuk, hogy a keresetnélkül állók munkával való ellátásáról gondoskodás történ­jék, mert amily mértékben helytelen volt a múltban az az eljárás, hogy munkanélküli segélyeket adtak mun­kateljesítmény nélkül, annál inkább helyes és emberies, hogy azoknak téli megélhetéséről gondoskodás tör­ténjék, akik napszámosé munkával tudják csak fenntartani életüket és a tavaszi, nyári és őszi szorgalmi időkben nem tudnak maguknak a téli megélhetésre elégséges élelmet beszerezni. Szekszárd város képviselőtestülete átéreyte a miniszternek ezen szociális éB évről-évre megismétlődő rendel­kezését és már a költségvetése öbszo- állításánál gondolt arra, — bár min­denhol erős lefaragásokat eszközölt, — hogy hasznos beruházásokra oly összeg irányoztasBék elő, hogy abból a munkanélküliek foglalkoztatását megoldani tudja. A költségvetés tár­gyalásánál fel is vettetett ezen ügy­ben a kérdés, hogy ezek után szük­séges lesz-e az inségadónak Szék- szárdon való kivetése? Úgy a város polgármestere, mint az egyes fel­szólalók leszögezték azt, hogy e cí­men különadónak kivetése a költség- vetésben való gondoskodás folytán felesleges. Hisszük, hogy a képviselő­testületnek a pénzügyminiszterhez in­tézendő oly irányú felterjesztése, hogy Szekszárd városával szemben az inség- adó kivetésétől tekintsen el, ered­ményes lesz. Szekszárd polgárai a gazdasági viszonyok alakulása folytán nagy ter­heket kénytelenek viselni, amely ter­hektől a leggondosabb vezetés mel­lett sem lehet szabadulniok. Azok az adóalanyok, akik jövedelmi adót, tár­sulati, tanti érne adót és általános kereseti adót fizetnek, sajnos nincse­nek szintén olyan kedvező helyzet­ben, hogy a városi pótadón felül még újabb 20%-os, illetőleg 2°/o os adó­pótlékot viseljenek e címen. Hisszük, hogy ezt a kormány is méltányolni fogja és a kormányhatalom megyei képviselőjének, a főispánnak, vala­mint e város országgyűlési képviselő­jének meghallgatásával és indokaik méltánylásával Szekszárd város adó­sóival szemben az inségadójáruléknak kivetésétől el fog tekinteni, mert a város közönsége már költségvetése összeállításakor a legnagyobb előre­látással gondoskodott ínségeseiről. Örömmel emlékeztünk meg már róla, hogy vitéz Gömbös Gyula mi­niszterelnök ia tudomást szerzett a Szekszárdi Iparos Otthon műkedvelő gárdájának arról a valóban dicséretre- méltó hazafias elhatározásáról, amely- lyel a Horthy Miklós kormányzó kez­deményezésére Budapesten felállí­tandó Rákóczi Ferenc szoboralap ja­vára díszelőadást rendez. Az előadás, amely iránt a szekszárdi társadalom minden rétegében megnyilvánult a nagy érdeklődés, a legnagyobb er­kölcsi és anyagi siker jegyében folyt le vasárnap este dr Hagymássy Zol­tán főispán, dr Őrffy Imre ország­gyűlési képviselő, dr Perczel Béla alispán és vitéz Vendel István pol­gármester fő védnöksége mellett és újból gyarapította azokat a babéro­kat, amelyeket ez a lelkes színjátszó gárda már eddig is szerzett magának. II. Rákóczi Ferenc fogsága, Szig­ligeti Ede drámája került szinre jól megrendezett, gondosan betanult, pom­pásan gördülő előadásban, ahol a sze­replők színjátszó képességét még ha­tásosabbá tették a budapesti Nem­zeti Színház által rendelkezésre bo- csájtott gyönyörű korhű jelmezek és egyenruhák. Az előadást megelőzően az Iparos Otthon vezetőségének és országos vi­szonylatokban is legelői járó gárdá­jának felkérésére dr örffy Imre or­szággyűlési képviselő mondott igen hatásos bevezető beszédet, megemlé­kezve Rákóczi halhatatlan emléké­ről, megállapítva, hogy az ő élete összesürithető abba a mondatba, amely a magyar sorstragédiát akként fejezi I ki, hogy az a nyugat kultúrájához való kapcsolódás keresése, úgyhogy emellett nemzeti önállóságun­kat megtartsuk. Rámutatott arra, hogy mennyi vér, szenvedés, dicsőség és felemelő lelki tanulság van e mondat mögött, mely­nek nagy gondolata vezette nemzeti harcainkat és hőseink lelkét, szülte hőseinket és vitte nem egyBser nem­zetünket ób nagy fiait tragédiákba is. Markáns vonásokkal ábrázolta II. Rákóczi Ferenc tündöklő egyéni­ségét, amely mindent kockára tett és feláldozott e nagy gondolatért, majd kegyelettel szólott a mártírok között első hejyen álló nagy fejede­lem emlékéről. A lelkesen fogadott, igen hatásos, hazafias bevezető beszéd után meg­kezdődött a darab, amelynek főerős­sége Rákóczi Ferenc szerepében /for- váth István volt. Férfias megjelenése, szépen zengő baritonja, műkedvelőtől szokatlanul tökéletes deklamáoiója, intelligens játéka megérdemelt tap­sokat szerzett neki. Méltó partnere volt Hesseni Amália hercegnő szere­pében Zámbó Margit, akinek ezen a színpadon aratott szép sikereiről már többször volt alkalmunk meg­emlékezni. Futó Jánosné Zrínyi Ilona szerepében remekelt és vele együtt csak elismeréssel szólhatunk Görbey József szimpatikusán megjátszott Leh­man Godoíred jéről, Steig István ki­tűnő Longuevall-járól, Czéh Lajos Kolonics-áról, Hepp József karriki- rozó képességéről és Mihályffy Lajos gróf Bercsényijéről. Dicséretesen ol­dotta meg nehéz feladatát Kaposi István, Szélyes István, Gyüszü Ot- már, Riezner József, Varga József, Erdélyi Ilonka, Fejes Böske, Borjádi József, Kiss János, Habpda Adám, Szép Irén, Albert Nándor, Elmauer József, Fuchs József és Havas Ár­pád is. Helytelenítenünk kell azonban az előadás rendezőjének azt az eljárását, hogy a darabot minden átdolgozás nélkül hozta színre. Köztudomású ugyanis, hogy a szerző a múlt század derekán megirt drámájában elfogult Bágból több helyen túllépte a költői szabadság határát éB ma már úgy történelmileg, mint kontradiktóriusan is meg vannak cáfolva azok a meg­állapításai, amelyek méltán sérthetik a katolikusok önérzetét és vallási fel­fogását. A budapesti sajtó köziemé nyei révén ismert tény, hogy a fő- • városi színházak a darabnak ezeket I a ma már nem helytálló kitételeit tö- 1 rölték. A szekszárdi rendezőnek is ez lett volna kötelessége. Reméljük, hogy a jövőben erre figyelemmel is lesz és az előadás megismétlésénél már e méltán kifogásolható részeket törli. Miniszteri kitüntetés egy öreg iparosnak. Dr Fabinyi Tihamér keskedelmi miniszter elismerő okirattal tüntette ki Kazamér Ferenc szekszárdi bog- nármestert, aki 74 éve dolgozik szak­májában, 55 éve önálló mester és 86 életéve dacára még mindig a saját keze munkájával keresi meg kenye­rét. A köztiszteletben és szeretetlen álló derék iparos mesternek az Ipa­ros Székházban vasárnap este tar­tott hazafias szinielőadás előtt ren­dezett szép ünnepély keretében, nagy és előkelő közönség részvételével ad­ták át a miniszter kitüntető okmá­nyát. Az Ünnepi aktuson többek közt megjelent: dr Hagymássy Zol­tán főispán és neje, dr Perczel Bála alispán és neje, dr örffy Imre or- szággyülési képviselő és neje, Kiss Lajos apátplebános, felsőházi tag, vitéz Vendel István polgármester, a Bátaszéki Ipartestület küldöttsége és igen sokan Szekszárd minden társa­dalmai osztályának vezetői közül. Pontban 8 órakor kezdődött az ünnepély, mely alkalomból a szék­ház színpadán foglalt helyett az ipar- testület elöljáróságával együtt Kaza­mér Ferenc, vitéz Vendel István polgármester, továbbá az Ipartes­tületek Országos Központjának és a Pécsi Kereskedelmi és Iparkama­rának kiküldötte. Szabó Gyula ipartestületi elnök megnyitója után dr Lippay István, az IPOK igazgatója méltatta Kaza­mér Ferenc élete példáját és a mi­niszteri elismerés jelentőségét, majd úgy a magyar kézműi párosság, mint az IPÖK üdvözletét tolmácsolta az Unnepeltnek, akinek átadta a minisz­teri elismerő okiratot. Vitéz Vendel István polgármester üdvözölte azután a város közönsége nevében Kazamér Ferencet, a város minden tiszteletet megérdemlő pol­gárát, akinek hosszú életét az isten­félelem és a munka jellemezte. Majd átnyújtotta neki a város közönsége pénzajándékát. Dr Vétek János a Pécsi Keres­kedelmi és Iparkamara titkára mon­dott ezután szép beszédet, köszönve azt a megbecsülést, amelyet Kaza­mér Ferenc és a hozzá hasonló ipa­rosok gyönyörű életpéldája szerzett a tisztes iparostársadalomnak, amely szintén megemlékszik az ünnepelt- ről. Végül a közönség lelkes éljen­zése közben adta át neki az Ipar­kamara által küldött ajándékösszeget. Kutasy István a ipartestületi szék elnöke a testület faipari szakosztálya nevében tartott ezután szivből jövő, Egyes szám ára 12 fillér*

Next

/
Oldalképek
Tartalom