Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-08-11 / 62. szám

XVF. évfolyam. Szekszárdi 1934 augusztus II. 62. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HliTliiNKÉNT KfrrS^pR'MEGJELENÖ KERESZTÉNY POLITIKAI fiS TÁRSADALMI LAP ________ Sz erkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK PERENC A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter r — * . i » széles hasábon mlltlmélersoronként 10 fillér. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő Fé lévre ______6 pengő kö zlemények a szerkesztőséghez küldendők. nyflttér soronként 60 fillérbe kerti). A magyar búza kérdését megol­dotta a kormány bölcsessége. A busa hosszú éveken keresitttl I nem ai örömet, a megelégedést, a a istenáldást jelentette a msgyar gaz­dának, hanem ellenkezőleg : a gon­dot, a csalódást, a keserűséget és a bizonytalanságot. Talán csak a vi­lágháború — annyi fnrosaaágnak a szülője — tudja elfogadtatni és meg­értetni, hogyan válhat az élet leg­fontosabb tápláléka, az Isten leg­nagyobb ajándéka: a kenyeret jelentő búza csapássá a termelőjére. Mindig büszke volt rá a magyar gazda, hogy az ő keze alól került ki a világ leg­jobb, legacélosabb, legkeresettebb busája. És ez a búza nemzetközi fogalommá is vált és olyan értéke­lésben részesült, amire valóban rá is Biolgált. A háború utáni idők aür- zavara azonban megbolygatta a gaz­dasági élet rendjét. Megzavarta, fel­bontotta a búza sorsát és helyzetét is. Elsősorban a magyar búzáét, ame­lyet sikértartalma minőségileg mindig az első helyre sorosott. De jött az uj jelszó: nem minőségi, hanem meny- nyiségi termelés a fontos. Amerika kiszáradt mocsarai és kiirtott erdői a busának olyan mennyiségét zúdí­tották az európai országok felé, amely olcsóság tekintetében minden más busával verhetetlennek bizonyult. A gazdasági erőforrások teljes birtoká­ban ez a mennyiségi termelés egy­szerre minőségi szempontokat is ér­vényesített s általánossá vált a fel­fogás, hogy Amerika megdöntötte a tiszavidéki magyar busa elsőrendű- ségét s hogy a mindig első osztályú­nak, szinte verhetetlennek tartott magyar busa az amerikai verseny gőihengerének diadalmas kerekei alatt morzsolódik össze s válik teljesen versenyképtelenné. Szomorú sorsunkat tehát a búza kérdése még cBak nehezítette. Éppen abban az időben, amikor a búzater­melés olyan országokban is óriási tért nyert, mint Ausztria és Olasz­ország, amelyek azelőtt alig termel­tek búzát, amikor a gyilkos gazda­sági harc a legélesebb volt ellenünk és amikor a legnagyobb erőre lett volna szükség, hogy a kis csonka- ország az „önellátás0 uj stratégiai hadműveleteit ellensúlyozhassa. A Benes féle elgondolás t Magyarország átkarolása, piacainak teljes elzárása, Bzinte a fojtogató hurkot jelentette az ország nyaka körül s úgy látszott, hogy a pokoli terv teljesen sikerült: Magyarország kiszorul a világ köz- gaidasági életének vérkeringéséből. Külön csapás volt tehát a magyar termelőre, hogy ilyen nehéz helyzet­ben a búza sorsát egyedül kellett megoldania, holott nyilvánvalóvá vált, hogy az egész világnak emésztő kér­dése a buzakérdés. Egy francia tudós kimutatta, hogy míg 1930 ban a világ összes búzatermelői 25 milliárd arany­frankot kaptak búzájukért, addig 1931-ben már csak 16 milliárdot s végül es as összeg 1933-ban 12 mil* liárdra csökkent. Eziel szemben a statisztika mutatja, bogy a kenyér­fogyasztás összege az egész világon 66 milliárd frankot tesz ki, ami vi­szont azt jelenti, hogy a termelés és fogyasatás között 54 milliárd arany­frank terpeszkedik, lehetetlenné téve egyrészről a termelést, másrészről a fogyasztást. Igaz, hogy ez világjelenség. De mindez nem indokolhatta és nem tette elfogadhatóvá, hogy a magyar ter­melés a belenyugvás nemtörődömsé­gével vegye tudomásul est a szomorú valóságot, de a magyar kormány sem nézhette ölhetett készei és nem tűrhette, miként fonja a gyűlölet a fojtogató kötelet és hurkot a nemzet nyaka körűi s azt a teljes körűlsárás veszedelmének dobva zsákmányul. Minden képességeit felhasználta a ma­gyar külpolitika, hogy ezt a meg fojtásunkra szánt gyűrűt úgy politikai összeköttetések létesítésével, mint gas< dasági szerződésekkel széttörje. Göm bős Gyula miniszterelnök szívós mun­kája, utazásai alatt folytatott tárgya­lásai eredményre vezettek, annak nagy I jelentőségei most jelentkeznek. Mig a magyar termelő ősi bbívób- ságával a legnehezebb körülmények között is megmutatta, hogy a minő­ségi versenyben nem hagyja magát háttérbe szorítani s a magyar busát minőségileg első helyen tudja tartani, addig a Gömbös-kormány gazdasági politikája keresztülhúzta a Benes Bduárdok elsáncoló politikáját s Róma sorompóit megnyitotta a magyar busa előtt, majd Róma után Ausztriáét. S az eredmény ? Nemcsak buzafelesle- gűok biztos elhelyezése, de a búzaár kialakulása és minimálisa is, amely­nek lehetőségeit eléggé jellemzi, hogy a római megállapodás 20 shillinges árát ma már 23 shillingen jegyzik Béosben. A lehetőségek tehát meg­vannak. A magyar mezőgazdaság legnagyobb kérdése a magyar termelő éB a magyar kormány összefogó mun­kája révén nem kétes többé. Remél­jük és hisszük, hogy a magyar kor­mány céltudatos munkássága a többi magyar kérdést is révbe tudja vezetni és a sok megpróbáltatás után egy jobb, bo’dogabb jövendő vár reánk. Közismert ellenzéki laptársunknak az az igyekezete, hogy tudatosan és a valóságnak meg nem felelő módon kisebbítse őrffy Imrének, a szek­szárdi kerület országgyűlési képvise­lőjének országos viszonylatokban is nagyra értékelt közérdekű munkál­kodását. Legutóbb a Kecskeméti Iparoskongresssussal kapcsolatban próbálta hamisan beállítani örffy sze­replését, mert szinte megdöbbentette az a szimp&tiatüntetés, amellyel az egész ország iparossága egyértelműen és impozáns mó­don ünnepelte ott őrffyt. Mikor mi rámutattunk megyei lap­társunk kellemetlenkedéseinek hát­terére és indító okaira, egyúttal azt a kérdést is felvetettük, hogy hát miért nem jelentek meg a kongresz- ssuson az ellenzéki képviselők is, ha olyan nagyon a szivükön viselik az iparosság ügyes-bajos dolgait, mint ahogy azt megyei ellenzéki laptár­sunk állítja. Erre a kérdésünkre nagy diadallal megnevez az újság egy teljesen is­meretlen nevű egyetlenegy képvise­lőt, aki az ellenzéki honatyák közül szíveskedett a kecskeméti iparos­parlamentbe befáradni. Mi nem vonjuk kétségbe az állítás valóságát (bár a kongresszusról irt közleményekben sehol sem találtuk az illető ur nevét), de megjegyezzük, hogy mi vármegyei orgánum vagyunk és mint ilyenek a vármegye ellen­zéki képviselőinek a kongresszusi szereplését reklamáltuk, mert a leg­illetékesebb helyről szerzett informá­ciónk szerint meghívta a vezetőség a Kecs­keméti Iparos Kongresszusra dr Gratz Gusztáv, dr Klein Antal és őrgróf Pallavicini György megyebeli ellenzéki képviselőket is, azonban ezek közül egyik sem tartotta ér­demesnek, hogy megjelenjék az ország minden részéből egybegyült iparosok panaszai­nak a meghallgatására, csu­pán dr Úrffy Imre volt ott, aki — mint az iparosok mondják — sohasem hiányzik onnan, ahol az iparosokon, a magyar kisipar bajain keli segíteni, örffy Imrének az Iparos társada­lom érdekében végzett eredményes fáradozásai egyébként annyira benn vannak az iparos köztudatban, hogy őt a kongresszuson sokkal melegebb ovációkban részesítették, mint a kor­mány képviselőjét, báró Krucbina miniszteri tanácsost, És ez természe­tes is, mert országszerte ismertek azok az előnyök, amelyeket őrffy szerzett az iparosságnak. A tejrendeletről. Kállay Miklós földmivelésügyi mi­niszter a tejrendelet módosításának szükségességéről az alábbi nyilatko­zatot tette : — Ha a tejkérdéssel foglalkozunk — mondotta Kállay Miklós föidmive- lésügyi miniszter — azt nem szabad partikuláris, akár termelői, akár fo­gyasztói szempontból tennünk, mert ez az ország egyik, vagy talán lehet mondani, legfontosabb és legtöbb ér­téket jelentő termelési ága, tehát a kérdés elbírálásánál osakis az egye­temes, nagy gasdasági szempontok jöhetnek figyelembe. Magyarország tejtermelése egy évben mintegy 180 millió pengő értéket képvisel, ehhes jön azután az egész szarvasmarha- tenyésztésnek ezzel szorosan össze­függő léte, vagy nemléte és esen keresztül pedig a magyar föld termő­képességének fenntartása. Ez eléri egyévi búzatermésünk értékét. Magyarország esidősserint évente 150 millió liter tejjel többet produkál, mint amennyit el tud fogyasztani a belföldön. Ezt kénytelenek vagyunk vaj és sajt alakjában a külföldre kiszállítani. A külföldi rossz elhelye- zési lehetőségek mellett, dacára a magyar vaj elismert prima minősé­gének, ez csak súlyos ráfizetések mellett lehetséges, mert ebben as exportvajban a magyar tej literenként mintegy 3 fillérrel értékesül. Ez a főok, amiért a tej szabad forgalmával szemben bizonyos koo- stiukoiót keli létesíteni, mert ha a felesleges tejtől nem szabadítjuk meg a belföldi piacot, illetve a fentem- litett 3 filléres árban tudjuk OBak azt értékesíteni, úgy kézenfekvő, hogy az egész tejárnak ebhez a lehetetlen alacsony árszínvonalhoz kell alakulnia, ami annál nehezebben viselhető el, mert a tejtermelés a legszociálÍBsbb termelési águnk, hiszen teheneinknek 82 százaléka kisemberek kezén van. Jelenleg a budapesti közönség által fogyasztott tejért a Budapestre szál­lító termelők literenként 20 2 fillért kapnak, amelyből lejön az exportvaj támogatására szükséges összeg elő­teremtése céljából T7 fillér az ár­kiegészítő alapra, azonfelül a fuvar­költség, siövetkezeti tejeknél pedig a szövetkezeti kezelés helybeli falusi költségei. A szállítók között van 125 szövet­kezet, amelyek Budapest fogyasztá­sának körülbelül a felét látják el. Ehhez az árhoz jön hozzá 8 6 fillér a vállalatok részére kezelési és pass- törizálási költségekre, továbbá 3*2 fillér a kis viszonteladóknak, fűsze­reseknek stb. Ez teszi ki a mostani 32 filléres árat, amit a fogyasztó jo­gosan mond egyéb hallatlanul alacsony árnivőn mozgó mezőgaidasági termel- vényeink áraihoz hasonlítva magas­nak. De meg kell röviden említenem, hogy Európa országai között egyike a legalacsonyabbakuak ez a tejár, bár a tej minőségben jóval felette i áll minden más országénak. Még Egyes szám ára 12 Villára Az iparoskérdés és a megyebeli ellenzéki képviselők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom