Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-06-16 / 46. szám
XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 junlus 16. 46. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dijt Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK PERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés di{a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Alléstkercsőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám», ellegyzésl, családi hír, valamint • nyOttér soronként 60 fillérbe kerül. A nemzeti esyséS évfordulója Egy esztendeje, hogy a nemieti egység gondolata, mint minden magyart egybeölelni szándékozó nj mozgalom, elindult hóditó útjára. Csupán egyetlen esztendő áll mögöttünk, mozgalmas, munkában eltelt tizenkét hónap, amelynek eredményei máris mutatkoznak. Ez alatt az idő alatt ugyanis kitűnt, hogy a nemzeti egység mozgalma túlnőtt a pártkereteken, nem az elválasztó, magyart a magyarral szembehelyező eszmék hirdetője, hanem társadalmi, felekezeti ób foglal kozási megkülönböztetés nélkül, egy ségbe tömöríti mindazokat, akiknek szive a haza jobb sorsáért dobog. Ebben rejlik a nemzeti szolidaritás gondolata, mely felismerte, hogy a magyar nemzet sajkája, a világ ten gersok bajának hullámain vergődve, soha révbe nem juthat, ha a matróz- lázadások, egyenetlenségek, pártoskodás, huzavona s ha az egymás elleni békétlenség szelleme tölti el a lelkeket. Egy esztendeje hirdetjük falun és városon, hogy nincs különbség magyar és magyar között, mert egyformán fiai vagyunk e hazának és testvérei egymásnak. Ma jobban, mint bármikor, szüksége van a hazának a nemzet minden tagjára. Nem nélkülözhetjük a szántó-vető ember dolgos kezét éppúgy, mint a munkásét és iparosét, de nem nélkülözhetjük a kereskedő fürgeségét s legfőképpen a nemzet irányítására hivatott, képzett és tanult osztályét. Mindenkinek meg kell állania a helyét a maga munkaterületén és senkinek sem szabad lebecsülnie mások munkáját. Ezt hirdetjük egy esztendő óta, szolgálva az öncélú nemzeti politika egyik legfőbb követelményét: a magyar sors- közösség parancsszavának engedelmeskedő reálpolitika szükségességét. Történelmi idők kényszerítenek bennünket a nemzeti egység megvalósítására s ez alól a kényszerűség alól nem vonhatja ki magát senki közülünk. Lehetnek eltérő vélemények közöttünk, lényegtelen, másod rangú kérdésekben, de abban, ami a nemzet fejlődését elősegíti a a jövőre nézve mindnyájunknak életet ad, mint pl. az ország függetlenségének fenntartása és biztosítása, — ezekben a kérdésekben egymástól el nem külö nülhetünk. Csak a rövidlátó s az ország valódi helyzetét fel nem ismerő politika hirdethet olyan eszméket s követelheti olyan célok megvalósító Bát, amelyek nem időszerűek s mint ilyenek, nem feküsznek a cselekvést igénylő problémák gyújtópontjában. A legfontosabb magyar kérdés a revízió ügye, amelynek érdekében el nem lankadó, rendületlen harcot kell folytatnunk. Hogy azonban a revíziót elérjük, ehhez revizióképessé kell tenni a nemzetet, ami azt jelenti, hogy végre kell hajtani az ország és a nemzet belső szerkezetén mindazokat a változtatásokat, amelyek minden magyar számára lehetővé teszik a nyugodt éB biztos életet, az egyet len jog és egyetlen igazság alapján. Ez a követelmény olyan reformpolitika szükségét veti fel, amely reform- politika nagy feladataival — választójogi reform, a telepítés kérdése, közigazgatási reform, a hitbizományi reform stb. — feltétlenül Bzembe kell néznünk b azokat sikeresen megoldani csak akkor tudjuk, hogyha a feladatok mindegyike mögött céljaiban s törekvéseiben egységes nemzet áll. Ismételjük: a történelem kényszerítő ereje nyújtja számunkra a nemzet életéhez elengedhetetlenül szükséges eszközöket, amikor azt követeli, hogy a bomlott kéve helyett szorosra kötött kéve módjára álljon a magyar nemzet a Duna medencéjében. Ha egyakarással és szent elhatározástól vezérelve megyünk történelmi utunkon előre, elérjük azt a célt, amiért a mai magyarságnak küzdenie nemcsak a saját jól felfogott érdeke, de a történelem paranosa alapján iz kö telessége. A nemzeti egység zászlaja diadalmasan leng Csonka-Magyarország legkisebb községeiben a tanyaházai között is. Azok, akik hirdetni kezd ték a nemzeti egység zászlaja által szimbolizált, minden magyart egybefoglaló gondolatokat, egyetlen esztendő munkája után is nemes, jó ér zésekkel eltelve láthatják az elért eredmények sikerét, amelyen felhúz dúlva bizakodással, felemelt, bátor fővel tekinthetnek a nemzeti egység gondolatának teljes diadala felé. Junius 15-e a nemzeti egység gon dolatának a napja. Egy évvel ezelőtt, ezen a napon bontotta ki zászlaját ez az uj, honépitő mozgalom az ország minden községében. Már az elBŐ év íb a siker éB az egység gondolatának diadalesztendeje volt. Tovább tehát előre 1 A biztos célig. Megszökött a halálraítélt csendörgyilkos. Csütörtökön délután 13 óm 35 perckor a szekszárdi fogházból megszökött Márkus Szabó János madoosai kovácslegény*, akit Masztács Ferenc csendőrőrmestermeggyilkolásáértmár a Kúria is halálraítélt és akinek a kegyelmi kérvényét a napokban tér jeBztették fel a kabinetirodához. Márkus Szabót moBt a télen elkövetett öngyilkossági kísérlete óta, amikor az ereit felvágta és majdnem elvérzett, fokozott figyelemmel őrizték. Négy-öt megbízható fogollyal volt egy cellában, akik állandóan vigyáztak reá, hogy kárt ne tehessen magában. Azonkívül a foghásőrök éjjelnappal minden öt percben benéztek hozzá. Előirt napi sétáját is a foglyoktól elkülönítve, a többiek mögött, Ferkelt fogházőrmester és Csikós fogházőr között végezte. A vakmerő, elszánt embernek e rendszabályok ellenére is sikerült megszöknie. A csütörtöki séta végezté vei, mikor már minden fogoly bement a fogház folyósójára, a halálraítélt ember villámgyorsan átugrott a két méter magas léckapun keresztül a gazdasági udvarba, majd az 5 méter magas keritésfalhos épített tyúkólon, sertésólon és istállón macska- ügyeBséggel felkuszva feljutott a kerítés tetejére, átlépett az 1 méter magas tüskésdrótsövényen és leugrott az utcára, ahonnan azonnal teljes erejéből futni kezdett a Flórián hídon ke resztül a Kadarka-utca felé. A fogházőr és őrmester nyomban betörték a lezárt lécajtót, utána sza ladtak a szökevénynek, de mire be léptek a gazdasági udvarba, a gyil kos már az utcán volt. Az alarmiro zott fogházőrség és a kerékpároi rendőrség, valamint Adorján kerék páros vármegyei altiszt, a szökés véletlen szemtanúja percek alatt üldözőbe vette a futó embert, aki dr Martin József szőlőjének kerítését fel szakítva felrohant a szőlők közé, ahol elvesztették szem elől. Rövidesen felriasztotta a rendőrkapitányság a rendőröket, valamint a csendőrisko- lát is, úgyhogy nemsokára 24 rendőr és 60 csendőr vette üldözőbe M. Szabót, körülzárva egy hatalmas területet, melynek körét mindig szükebbre húzták. A vörösesbarna ruhában és micisapkában szökött rabnak azonban nyoma veszett és az üldözők, akiket éjjel féltizenkettőkor és reggel 6 órakor pihent erőkkel váltottak fel, lapzártáig még mindig nem találták meg a halálraítélt gyilkost. Papp államrendőr csütörtökön délután a Bal- parásztán három revolverlövést adott le egy a szökevényhez hasonló és előle a felszólítás dacára is meneküld emberre, aki beugrott a Parászta- patak 8 méter mély árkába és ott eltűnt. A Szekszárdhoz közel eső környék, valamint a bonyhádi és a dunaföld- vári járás egész csendőrsége már csütörtökön délután portyázó járőröket küldött ki, hogy a veszedelmes embert késre lehessen keríteni. A nyomravezető 100 P jutalmat kap. Ez a szenzáció, amely magától értetődően első sorban Szekszárd közönségét hozta legnagyobb izgalomba, a Magyar Távirati Iroda és Rádió hiradása nyomán még csütörtökön délután köztudomású lett az egész országban. Ezen a réven értesültek róla először a közbiztonsági szervek, amelyeknek megküldték M. Szabó fényképét is. így áll a bál. Irta: Jánosi György. A hidasi magyar református egyház pusztulásának, a templom bezárásának, az elárvult és elnémult harang sorsának ügye, röviden a hidasi ügy nagy port vert fel az országban. Általában véve abban mindenki egyet értett, hogy olyan fel- őrölődési folyamattal áll az ország közvéleménye szemben, amely magyarázatra és magasabb hatóságok beavatkozására szorul. Nem lehet szó nélkül eltűrni azt, hogy egy községből csakúgy nyomtalanul eltűnjék, vagy a temető nyelje el a szinmagyar lakosságot. Nem mehetünk el érzéketlenül az ok mellett, amellyel a hidasi szerencsétlenséget magyarázzák. A közvélemény helyes tájékoztatására megállapítjuk azt, hogy Hidas magyar lakosságának, a református egyháznak eltűnése nem uj keletű. Negyven esztendővel ezelőtt bekövetkezett számára az, amit így nevezhetnénk : az erősebb felszívja a gyöngébbet. A magyarság sohasem volt Hidason valami nagyon erős. A templom mérete, a kanászházra emlékeztető papiak, a maréknyi iskola és tanitóház, általában véve az egész terület amellett bizonyít, hogy már a ref. egyház alakulásakor zem volt népességben és vagyonban valami elsőrangú. Az 1886 ból való kimutatás szerint a magyar református lelkek száma mindössze 72. A Hidashoz, mint anyaegyházhoz tartozó más alakulások lélekszáma Cikótók Willinger-pusztáig 742. Magasabb rangot e nagykiterjedésü és népességű szórványcsoportban a hidasi német és a bonyhádi leányegyház foglalt el, amelyeket a hidasi magyar lelkipásztor gondozott. Ez a központ azonban csak azért volt központ, mert magyar jellegű volt és az egyházi hatóságok mindent elkövettek e jelleg fenntartásáért. Hiába, mert a magyar lakosság szakadatlanul él- szivárgott, fogyott. A tolnai ref. egyházmegye 1893. évi jegyzőkönyvének 9. pontja igy hangzik: „A bizottság mindenekelőtt kísérletet tett a másfélszázados ma- gyarhidasi egyháznak legalább ideiglenes fenntartására, azonban ez az ősi eklézsiának kicsiny, de buzgó maradványa mindössze hat családra olvadt0. Az 1892. évi jegyzőkönyv 28. pontja szerint, ennek a mondjuk szanáló bizottságnak a tagja, Papp István, akkor mórágyi lelkész, ma budapesti teológiai tanár. Az ő és társai élesen látó szeme észreveszi a. veszélyt, amely Hidas magyar lakosságának a sorsát megpecsételi. Ajánlatukra az egyházmegye igy határos t „Az egyházmegye elsőrendű fontosságúnak ítéli a bonyhád—hidasi egyházak megerősítését ób a körülöttük nagy kiterjedésben elosztó szórványok elzüllésének megakadályozását. Egyes szám ára 12 fillér.
