Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-06-16 / 46. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1934 junius 16.

X Kalória szén- és tűzifatejep_X

[

Szekszárd, a Muzeum mellett. — Telefon 117.

Legolcsóbb tflzel5amM-mefrenflel8lielg 11

Hlaiszertár~megnyiiás.

Van aiereDoaém a nagyérdemű közönség szives tudomására hozni, hogy

8zekszárdon, Szent István tár 2—6. 8Zám alatt, a Muller Testvérek volt üzlethelyiségében (Kaszinó-bazár)

« illaiszeriárai

nyitottam. — Illatszer táram ban mindenféle bel- és külföldi pipere- és kozmetikai, valamint háztartási cikk kapható, továbbá fényképezőgépek, fényképészeti cikkek és segédeszközök.

Ssolid árak, pontos kiszolgálási Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását.

GUnther Béla.

a mindsnlyosabbra váló bajok alapos megszUntetésére elkerülhetetlen szükség, hogy Bonyhád missziói pontul fogadtassák el“. Hidas igy elveszti jelentőségét Bonyhád javára, amelynek lelkipásztora, akkor helyettes lelkésze, Bicsó Zaigmond és németmagyar presbitériuma bőségesen gon dolkoshat és munkálkodhat a nehéz helyzetben, óriási szórvány felett, kevés segéllyel.

Hová lett Hidas magyar népe ? Kérdezhetjük azt is, hogy hová lett a mellette levő Nádasd és hová lett egy arasznyival odébb Nagyszékely magyar református lakossága. A közvéleményben az él, hogy mindezeket és főként Hidast megölte az egyke.

Hidast nem az egyke ölte meg. Az egyke ebben a községben nem volt nagyobbméretii tünet, mint a Sárközben, vagy Budapesten, vagy az Alföldön. Egyelőre a váraljai ref. egyház anyakönyvi adatait figyeljük és kisUl, hogy a pusztulási folyamat oka nem egészen az egyke volt. A váraljai könyv azt mondja, hogy 1756—1784 ig születés Váralján 949, haláleset 743. házasság kötés 239. A haláleset és születés közötti különbség 206. Ilymődon száz év alatt az egyháznak 1000 taggal kellene szaporodnia. Ez azonban nem következik be, holott az egyke újabb keletű bűne évenként csupán 1—2 fogyással veri meg a népet és a régi világ borzasztó gyermekhalandósága is BzUnetel. (Régen megtörtént, hogy a járvány 4—6 évenként igy vág bele a szokásos statisztikába: szül. 14, meghal 50. És van olyan ház, ahol egy nap alatt három ayermeket visznek ki a temetőbe, hogy a házban egy gyermek sem marad.) Hová lett az ezer tag ? 1

Kísérleti számadás alapján fel kell vennünk azt, hogy a hivatkozott 239 uj házasság négyszerese a régi házasság. így a 949 születést, illetve a 206 szaporodást a házassággal kell összekapcsolni, amely eszményi számítás szerint azt mondja, hogy 33 család a gyermektelen. És valóban megdöbbentő az, hogy családok tűnnek el, mert nincB és nem volt gyermekük. Ezt úgy nevezzük, hogy egyse 1

A hidasi és váraljai magyarok összeházasodtak. 1810—1904-ig Hidasról Váralja kap 23 menyasszonyt, Hidas kap Váraljáról 44 menyasz- szonyt. Rájövünk azonban nagyon könnyen arra, hogy ezen elvitt menyasszony, mint asszony férjével együtt visszatér Váraljára. Ott fel is találhatók ezek a családok ma is. Feltételezzük, hogy ugyanez történik Pécsvárad, Nagypall, Várkony és Bslvárd községekkel is.

Hidas pusztulásának nem helyi okai vannak és nem az egyke az

egyedüli oka, hanem az a belső népvándorlás, amely feltalálható minden nemzet és faj életében, a kenyérkérdés, amely szétszórja a váraljai értékes népet a világ valamennyi tája felé.. . mindenesetre, nem az egyke.

Hogy ez az ügy most és mégis napfényre vetődött és foglalkoztatja az ország közvéleményét, ez olyan dolog, amely felett a rideg tények birtokában mindenkinek kötelessége gondolkozni... Bizonyos az, hogy a múlt dolgaiért a mai időket felelőssé tenni nem okos, minthogy nem égé szén Ízléses az, hogy az egész ügyet csak most veszik észre. Tavalyi hó ez és semmi egyéb. Tavalyi hó, I

A királyi herceg Kölesden ésUzdon, ahol megfordult a kölesdi hősi emlék leleplezése alkalmából, kicsinynél és nagynál a legjobb benyomásokat, a legkedvesebb emlékeket hagyta hátra. Ha férfira szokás volna ezt a jelzőt használni, azt lehetne mondani, hogy a szó szoros értelmében „bájos“ ember. Akik közelebbről érintkeztek vele, újból azt tapasztalták, hogy elsősorban hazafi és katona, másodsorban vadász és kertész, jobban mondva természetbarát, amely tulajdonsága vad&Bzati tárgyú munkáiból is kicsillanik. A fehér asztalnál kedves és UgyeB társalgó, igy pl. Uzdon feketekávénál többek közt a következő kis vadásztörténeteket beszélte el, amelyek annyira jellemzők, hogy feljegyzésre érdemesek. De hagyjuk magát a Fenséget beszélni:

*

„Túzokra vadásztam dürgés idején. Egy hatalmas kakasra éppen lőni készültem, amikor jobb szárnyával átölelte párját és úgy sétált vele, mint ahogy az emberek szokták. A kedves kép annyira megkapott, hogy nem volt szivem lőni, pedig gyönyörű példány volt a kakas és nem is volt messze“.

«

„A sasok már oly ritkák Magyar- országon, hogy nem szoktam lőni. De egy alkalommal az erdőőr jelentette, hogy a legritkább fajta királysas fészkénél egy második him folyton zavarja a pár caaládi életét, úgy hogy a szülők a megmaradt egyetlen fiókát is csak nagy üggyel-bajjal tudják felnevelni, tehát kért, hogy a tolakodó házibarátot lőjem le. Lesbe ültem a fészek alatt, amely egy óriási bükkfán állt. Egyszerre szárnysuho- gást hallok és az erdőőr figyelmeztet, hogy ez a második him, ő ismeri, lőjek. Lövésem után a sas élettelenül feküdt a fa alatt. — Pár percre rá a másik királysas jött és mikor észrevette a holttestet, leszállt hozzá és sokáig nézegette. Azután felrepült a fészekre és — megölte a fiókát I

Az 'erdőőr tévedett, én a tojót ejtettem el, a később érkezett a hitvestárs volt, aki inkább megölte az anyátlan árvát, semhogy kellő gondozás hiányában lassan elpusztuljon. Az erdőőrrel egyöntetűen igy magyaráztuk a dolgot. Végtelenül saj- j náltam az esetet és emberemet ke- j ményen megszidtam, mert tévedése I folytán ezen amúgy is ritka fajból j

amelynek tanulságai vannak, de aktualitása semmi. A hidasi romok évtizedekkel ezelőtt elmondták már a maguk mondanivalóját, amelyhez nekünk csak az a hozzátenni valónk van, hogy ne a múltat sirassuk, se a régi romokat bolygassuk, mikor élő sebként fekszik előttünk egy csonka ország, egy nemzetirtó hitvány béke, egy halálra ítélt egész nemzet. Minden erőnkkel azon.legyünk, hogy ezt mentsük, erről beszéljünk, ezért sírjunk, ezért lármázzunk. Ezért, ami van, ami él, ami nem lehet rom és ne legyen soha az, mig * egyetlen szívben a hazaszeretet I szent tüze lobban.

nemcsak két példány áldozatul esett, de a két him is pár hiányában biztosan kivándorolt“.

*

„Erdélyben zergére cserkésztem, nagyon elfáradtam és lefeküdtem egy havasi legelő buja, vadvirágos pázsitjára. Kissé elszundikáltam és hirtelen arra riadtam fel, hogy egy nagy madár zúgva közvetlen felettem suhant el. Keselyű volt, amely néhány perc múlva visszatért és megismételte az előbbi manővert. Nyilván halottnak nézett és éhes volt. Elhatároztam, ha mégegyszer visszajön, kellemetlen meglepetésben részesitem, tehát lestem. Csakugyan harmadszor is közeledett és én alig észrevehetően kezemügyébe vettem a puskát, hogy méltó fogadtatásban részesítsem. A keselyű, noha akkor legalább ezer méternyire volt tőlem, rögtön észrevette ezt a mozdulatot, látva, hogy nagyon is eleven vagyok, nyomban viBBzafordult és többé nem láttam“. *

„A főherceg kedves közvetlenségének, mely egyik legszebb tulajdonsága, bizonyítékát szolgáltatta a következő kis jelenet is:

A szárnysegéd az ebéd végefelé kérte a főszolgabirót, hogy az indulást mennél jobban siettesse, mert ófensége esőtől tart és fél az uj sár- szentiőrinci híd feljáróitól. A főszolgabíró megtette az intézkedéseket és — egy ismert klasszikus színműből idézve — félhangon igy jelentette, hogy az autók előálltak: „Királyi Fenség, alázatosan jelentem, nyergeivé vanu. Mire a főherceg mosolyogva, hasonló modorban igy felelt: „Köszönöm. Hevedert ereszteni /“ Majd hozzátette, hogy még 10 percig marad“.

*

Egyik előző (43) számunkban megírtuk, hogy a gyönki főszolgabíró a főherceg kívánságához képest este távirati jelentést tett a megjósolt eső bekövetkezéséről. József főherceg erre a következő sajátkezüleg irt sorokkal válaszolt:

„Raj Oszkár főszolgabíró, Gyönk. Köszönöm szives értesítését. Nagyon örülök, hogy a tapasztalt levélbéká nak igaza volt és pontosan megjött a várva-várt jó eső. József főherceg, tábornagy.“

Ilyen és hasonló apróságokkal mindenkinek szivét megnyerte, mert kedves közvetlensége utolérhetetlen.

Apróságok József királyi herceg tolnamegyei látogatásáról.

Kfirlsbosarat,

anyarozsot

és mindenféle más gyógynövényt

a legmagasabb árban vásárol

Dp MIKLÓS

Oyógynövénynagykereskedés Rt. Budapest, V., Vilmos császár nt 6. sz.

Sznruűsmorhadijnzás és Kiállítás Sióosűrdon.

A Tóin amegyeí Gazdasági Egyesület a Vármegyei m. kir. Gazdasági Felügyelőséggel együttesen junius hó 10 én Sióagárdon rendezte ez évi második szarvasmarhadijázását és kiállítását. Ezen a napon tartotta meg Sióagárd község is — ezidén már ötödik alkalommal — a maga külön községi szarvasmarhakiállitását ig. A sikeres díjazás a sióagárdi községi legelőn folyt le. összesen 105 darab tehenet, üszőt ób bikát állítottak ki a sióagárdi és környékbeli gazdák. A kiállításon megjelent dr Peresei Béla alispán, valamint báró Fiáth Tibor g. e. elnökön és Döry Frigyes g. e. alelnökön kivül, Morvay László vm. II. főjegyző, vitéz Tihanyi Szilárd székkapitány, Pilz Iván as Alsódunántuli Ssarvasmarhatenyésztő Egyesületek Szövetségének igazgatója, Legény Oszkár m. kir. gazdasági főfelügyelő, a vármegye gazda- sági felügyelői és a gazdasági egye • sütet tisztviselői, továbbá a környékbeli birtokosok, gazdatisztek, jegyzők stb. és a község intelligenciája nagy számmal.

A bíráló bizottság tagjainak nagy- része résztvett a reggel 8 órakor tartott istentiszteleten és 9 órakor kezdte meg munkáját. A kiállított anyag határozott javulást mutatott, különösen ki kell emelni az Üszőket, ezek közül is a sióagárdi üszőket, melyek kiváltak a kiállított állatok közül és megnyerték mindenkinek tetszését.

A díjazás eredményeképpen állataikkal dijat nyertek: Bikával I. dijat Schmidt János Mőcsény, II. dijat Eichert János Mőcsény, III. dijat Meckl Mátyás Mözs és Kéhl Lajos Kistormás. Csoportdijat nyert: Illés Imre földbirtokos Kajmád kiállított kiváló bikáival. Tehenekkel dijat nyertek: I-a. dijat (a gazdasági egyesület nagy aranyérmét) Szieb András Szekszárd, I b. dijat Tuller József Sióagárd, — II. dijat Szőke György Harc, — III. dijat Főglein Ágoston Mözs. Továbbá Kovács Mihály Sióagárd, Weisz József Kakasd, Bognár Mihály, Barsi József, Péter Mihály, Gábriel István, Mocsári Mihály, Sándor Mihály, Knöller György és Tóth JózBef sióagárdi kisgazdák. Üszőikkel dijat nyertek: I. dijat Szieb András Szekszárd, — II. dijat (Sióagárd község vándordíját: ezüst- kolompot) Szűcs János Sióagárd, — III. dijat Vincze János Sióagárd. Továbbá dijat kaptak Szűcs József, Vig József, Szűcs István Sióagárd, önálló Gazdasági Népiskola Szek- szárd, Simon József Harc, Wenk János Zomba, Szabó György Medina, Péter Mihály, Tóth István, özv. Kovács Mihályné, Finta Pál, Tuller József, Kövesdi József, Bognár József, Horváth Mihály, B. Horváth József, Balogh János, Killián János, Mánt- ger János, Törköly István sióagárdi és Mészáros János medinai kisgazda. Azonkívül használati és dísztárgya-