Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-02 / 34. szám

XVI. évfolyam Szekszárdi 1934 május 2. 34. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT l MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Hirdetések éralt A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 filter. Előfizetési dili I .«ru.n «. «W...UO.U... i AllSstkeresőknek 50 százalék kedvezmény. Fop«7 ővro 19 nonrrA II Fólóuro f. I E,ön*e,e»l Híjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a egész évre _ pengő j| relevre-----------6 pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyfttlér soronként 60 fillérbe kerül. Májusi gondok. Verőfényes, szép májusi nap. Amint kora reggel felébredünk s a madár- csicsergéstől hangos kristálytiszta le­vegőbe belezenditi a rádió hulláma Cselényi Józsefnek májust köszöntő magyar dalát, egy pillanatra elfeled­jük terhes gondjainkat, a mindennapi kenyérért való keserves küzdelmet, az évek számát, az ősz fürtöket és boldog ifjúnak képzeljük magunkat, aki örül a verőfényes napsütésnek, a madárdalnak, az életnek, az ifjúság­nak. De azután visszazökkenünk a mindennapi életbe és az a szokatlan meleg április, amely a növényzettel úgy csinál, mint az örök tavasz ho­nában a napsütés a nőkkel, hogy hamar hajadonná fejleszti őket, de hamar meg is véniti. A természet abnormitása már kalászba futtatja a rozsot, a búza közel áll ahhoz, hogy hányja a fejét, millió és millió rovar és bogár támad fel, amely az élni- kívánás rohanásával pusztítja gyü- möiös- és szőlőtermésünket egyaránt, A gazda hajadonfővel bámul az azúrkék ég felé. Pirosra festi a nap melege, de a szeméből mintha hiá­nyozna az öröm fénye. Mély baráz­dát von homlokára a gond, mert a természetnek szépségébe keserűen vág bele a gazdának májusi gondja. Az áprilisi és májusi bőséges esőzé­sek voltak eddig azok, amelyek biz­tató reménységgel töltötték el a gazda szivét, hogy lesz mit betakarítani a júliusi aratáskor, az októberi szőlő- és gyümölcsszüretkor. Ez az eső, amelyről az öregek hagyományából tudjuk, hogy aranyat ér, amely erőt ad a gabonának, a veteménynek és a gyümölcsfáknak egyaránt, hogy meg­tartsák üdeBégüket és ne élje őket utói a korai megvénülés, hogy meg­védje a leszálló hőmérséklet a rova­rok pusztításától és elszaporodásától, — katasztrofálisan késik. Eddig a júliusi hőhullám és a szeptemberi esők voltak a gazda ellenségei, most a korai nyári hőség ejti kétségbe. Ez az ország eddig azért volt két­ségbeesve, mert nem tudta terményét hasznothajtólag értékesíteni. De mi lesz ebből a szegény, megcsonkított országból, hogyha tovább tart ez a verőfény és az esőtelenség és nem lesz a gazdának mit értékesíteni. Nem az áron dől el tehát az életküzdelem, hanem a nincsnek kétségbeejtő ki­látása remegteti meg nemcsak azok­nak szivét, akik a földből, hanem ásókét is, akik a föld terméséből élnek. Pacsirta száll az ég felé, boldogan dalol a verőfényes napsugárban és mi emberek, akik annyiszor vágyó­dunk a melegség és verőfény után, kétségbeesetten nézünk az égre ób szivünknek legforróbb óhaja, hogy arra a gyönyörű kék firmamentumra boruljon rá a sürü felhőtömeg, amely azzal a reménységgel tölti el szivün­ket, hogy meglesz a mindennapi kenyerünk. 3­Dr Téglássy Béla nagy beszéde a Költségvetési vitában. Dr Téglássy Bála főorvos, a paksi kerület országgyűlési képviselője, a mult héten feltűnést kelté nagy be­szédet mondott a költségvetési vita során és fejtegetéseiben a Társadalom­biztosító Intézet orvosi munkájával foglalkozva tanácsokat adott arra nézve, miként lehetne a munkástár­sadalom betegellátását tökéletesebbé tenni. A beszéd bé kivonatát az alábbiakban adjuk: Az ország székesfévárosában az utóbbi időben megélénkült idegen- forgalom a legteljesebb bizonysága annak, hogy Magyarországon rend és nyugalom van. Ez a rend a bel­ügyminiszter ur erélyes és szakava­tott tevékenységének a legteljesebb bizonysága. A legnagyobb elismerés­sel és megbecsüléssel kell tekintenünk azt a tevékenységet, amely lehetővé teszi, hogy akkor, amikor Kurópábad minden forrong, Magyarországon — ha a szociális válság és a gazdasági közállapotok megromlása megnehezí­tette is az élet járását — mégis az államélet nyngodt mederben folyik és az állam jogi és vagyoni biztonsága minden tekintetben meg van védve. Az 1832. évi XII. te. az egész- ségügyi problémákat — úgyszólván 100 °/o-ig a belügyminiszter ur hatás­körébe utalván, ez alkalommal a szo­ciális biztosítás problémájával kívá­nok tüzetesebben foglalkozni és abban különösen az orvosi rend helyzetével. (Halljuk 1 Halljuk 1 — a jobboldalon.) A betegsegély ző pénztárak orvos- kérdésének nemzetközi alapon való megvizsgálása a következő eredmé­nyekhez vezet: Az OTI 1932-ben 600.000 — pon­tosan 599.929 — főnyi biztosított állo­mányának orvosköltségei 5,252.000 pengőt igényeltek. Ugyanakkor a wieni hatalmas Arbeiter Krankenver- sicherungs Kasse 300.000 biztosított­jának az ellátása 3,700.184, vagyis személyenként 12 3 schillingbe ke­rült. Németország legjelentősebb pénz tárainál a helyzet a következő: Ber­linben esik egy tagra 14*69 márka, Hamburgban 22*94 márka, München­ben 23*18 márka, Drezdában 20 30 márka, Stuttgartban 19*91 márka, Kölnben 19*90 márka, Nürnbergben 2214 márka. Hogy e számokat összehasonlíthas­suk s belőlük következtetéseket von­hassunk, előbb közös nevezőre kell őket hozni. Tudnunk kell azt, hogy a külföldi orvosi költségek tétele alatt az összes orvosok, orvostiBztviselők költségei szerepelnek, holott az OTI által kimutatott 5,252.000 pengőben nem szerepelnek a tisztviselőorvo- sok, akiknek illetményei mintegy 450.000 pengőt tettek ki 1932 ben. Ezzel az összeggel együtt az OTI orvosköltségei 5,702.000 pengőt tesz­nek ki. A német pénztári orvosok költségei között szerepelnek azok a kiadások is, amelyek röntgen-felvé­telekkel, vegyelemzéssel, injekciók­kal, kötszerekkel stb. vannak kap csolatban. Ennek megfelelően az OTI orvosi költségeihez hozzá kell adni a rendelőintézeti, dologi költségeket, azaz mintegy 1,380 000 pengőt. En­nek az összegnek figyelembevételé­vel az összehasonlítás alapjául szol­gáló OTI orvosi költségeinek vég­összege 7,082 000 pengő. Ennélfogva az OTI-nál az egy tagra eső orvosi költség átlag 11*6 pengőt tesz ki, a wieni pénztárnál pedig 12 3 Schillin­ge!. A német pénztáraknál az egy tagra eső járulékbevételek jóval meg­haladták az OTI egy tagra eBŐ já­rulékbevételeit, tehát a magasabb költségekre magasabb fedezet állt rendelkezésükre. A magyar betegségi biztosításnak aránylag nem alacsony orvosi költ­ségei azonban sem a biztosított tár­sadalom tökéletes egészségügyi ellá­tását, sem pedig az orvostársadalom­nak jogos igényeit nem tudják tel­jesen kielégíteni. Ennek okát a kö­vetkezőkben találhatjuk meg. Az OTI 600.000 főnyi tagjának betegellátá­sát összesen 2444 orvos végezte 1932-ben, azaz egy orvosra mintegy 241 biztosított beteg ellátása esnék elméletben. Ez az arányszám még nemzetközi viszonylatban is a lehető legkedvezőbb. Ez a kedvező helyzet azonban CBak papíron van meg. Né­metországban legújabban a törvényes intézkedések kimondották, hogy min­den 600 biztositottra lehet egy orvost felvenni betegsegélyző pénztári szol­gálatra. Ha megnézzük a budapesti kör­zeti orvosok taglétszámát, azt láthat­juk, hogy számos esetben egy egy körzeti orvos több, mint 1000, sőt 1400 biztosított egészségügyi védel­mét tartozik ellátni évi 2790—3600 pengő díjazásért. Az ezer biztosított azonban lényegesen többet jelent, mint például németországi relációban 1000 biztosított. Berlinben például a betegsegélyző pénztárak a tagokat csak 26 héten át segélyezik, nálunk pedig 52 héten keresztül, a család­tagoknak pedig csak 13 héten ke­resztül van igényük ingyenes orvosi ellátásra, mig nálunk ismét egy éven keresztül. Továbbá Berlinben a családtagok, amennyiben nem fekvő betegek, csak a betegsegélyző pénztárak által fenn­tartott ambulatóriumokat vehetik igénybe, körzeti orvosokat nem. — Végül nem utolsó körülmény az sem, hogy a magyar betegségi biztosítási törvények a családtagok sokkal na­gyobb körét ismerik el, mint a meg­felelő német és osztrák törvények. Ha mindezekre a körülményekre figyelemmel vas vünk. akkor az 1000— 1400 biztosítottat számláló orvosi kör* Betektől egészségvédelmi, embervé­delmi, profilaktikus működést teljes pontossággal nem igen várhatunk. Itt van a rugója annak, hogy miért elégedetlenek az orvosok, miért elé­gedetlenek a biztosítottak. Ha a körzeti orvos nem képes hivatása magaslatán állni azért, mert le­hetetlen feladat elé állítják s mert ennek a lehetetlen feladatnak el• végzéséért kellő anyagi támoga­tásban nem részesül , ez kihatás­sal van az összes költségek ala­kulására. A túlterhelt körzeti orvos, minthogy nincs elég ideje a beteggel alaposan foglalkoznia, — a tagokat nyakra-főre a rendelő intézetekbe küldi bajmegállapitásra, röntgenfel­vételre. A rendelőintézetek túlzsúfolt­ságának oka elsősorban itt keresendő. De kihatással van a körzeti or­vosok működése a kórházi költ­ségek alakulására is. A betegek nagy száma mellett a körzeti orvos fekvő betegeitől legkönnyebben úgy ssabadulhat meg, ha őket kórhásba vagy ambulatóriumba utalja. Megállapíthatjuk tehát azt, hogy túlzsúfolt a budapesti körzeti orvosok rendelője, s ezekben a gyógyító munka csak felületes lehet, túlzsúfoltak a rendelőintézetek, amelyekre a körzeti orvosok szabadítják reá a betegeket, s túlzsúfoltak a kórházak, mert a fekvő betegek komoly gyógyítására kevés idejük marad a körzeti orvo­soknak. Az egészséges állapotok megterem­tése felé vezető ut tehát csak a kö­vetkező lehet: A körzeti orvosok maximális tag­létszáma az 500 biztositottat meg nem haladhatja. E körzeti orvosok a mai­nál jobban dotáltassanak, hogy kedv­vel és anyagi gondoktól mentesen végezhessék feladatukat. A fekvő betegek kezeléséért külön prémium­ban részesitendők, aminek meglesz az a hatása, hogy a kórházi költség* számla azonnal tetemesen csökkenni fog. Az egészséges taglétszám és az anyagi gondoktól való mentesítés mel­lett azonban az OTI megkövetelheti majd körzeti orvosaitól azt, hogy minden egyes körzetükhöz tartozó biztosított tagról kartotékot vezesse­nek, azokon a tagok egészségi álla­potát feljegyezzék és minden egyes tagot évenként lehetőleg egyszer meg­vizsgáljanak és igy idejében preven­tív tanácsokat adjanak. Hathatós preventiva, bajmegelőző gondoskodás mellett sok táppénztől és idővel je­lentékeny rokkantsági járadékfizetés­től tehermentesítik a pénztárakat.; Végül vizsgáljuk meg a szabad orvosválasztás kérdését. Külföldi pél­dák azt mutatják, hogy a szabad" orvosválasztás tetemes anyagi meg­terhelést jelent a társadalombiztosí­tásban. Tény az, hogy ott, ahol a teljesen szabad orvosválasztás alapján állanak, mint például Franciaország­ban, ennek költségei jelentékeny ró­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom