Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-23 / 101-102. szám
1933 december 23. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG V nem ázik át. tartóssága csodával határos Az én talpam Okmatalp Kevés pénzért soká tart ur egy nyugalmas napon nézegette, olvasgatta és nagy fejcsóválások közt tette vissza a helyére. Este pedig alaposabban megnézte Bábi asszony arcát s mikor felfedezte a pödrésre alkalmassá lett ékességet, indulatosat legyintett valamire. A váltók alatt újra kezébe került, belenézett, motyogott : — Fogai épek ...! Dehogy épek. Itt-ott lóg egy-egy, mint a Flótás- nak, mikor szétverte fejét a Kokoj- ézás zsidó, autója. Pedig olyan ló nem -volt a megyében. Ha véletlenül meg- -szita valaki a fogát a kocsin, hát két lábon vitte ki az egész alkotmányt. Ment, mint a fergeteg, alig lehetett párt nevelni hozzá, valamennyit tönkre nyargalta. Sűrűsödött az izom a kar %an, ha jól fogta az ember... ) — Hogy veszett volna el a Ko- kojszás, mikor erre a vidékre jött a masinájával. Tenyérbe kerül a nagy, boltozatos homlok és gondolatok izzottak mö götte. A Flótás összetört koponyája mellé ékelődött az az ötszáz hold Létay föld is, amit szintén a Kokoj szás vitt el, mint a Flótás fejét. A Flótás fejéből nem volt ugyan semmi haszna, de az ötszáz holdból, amit hozzá vett a régebbi ezerhez, abból -vglt... - t Parázs gondolatok ezek, izzóvá teszik a belső részt, oltanivalót építenek. Megivott egy kancsó vizet, aztán feszegetni kezdte a legalsó fiókot, amelyet időtlen idők óta nem lehe tett kinyitni. Itt van a pénz. Ide tettem öt pengőt egyszer ... mikor a halinát kiadtam. Egész jól emlékszem rá, hogy ide tettem. A Dárday Marci unokájának keresztelőjére borravalónak szántam.. .. de, hogy a görcs miatt nem mentem el, megmaradt. Rángatta a fiókot, belepirult, bele- mérgelődött s mikor már jól kifárasztotta magát, akkor jutott eszébe, hogy Bábinak adta zsirra az öt pengőt. Homloka izzadt lett, nagy sóhajtással törölgette, aztán kikiáltott: . — Bábi! Bábi! h— Jöjjön ki az ur, ha akar vala- .műt; sikálok. i . Bábinak olyan hangja volt, mint a fűrésznek, ha szoros fába huzigálják^ Rekedten nyikorgóit.-r — Hogy a... — mondta az ur, -de azért kiment.- A konyha lúgban úszott. Bábi felsőszoknyája a derekára volt kötve, hogy .valamikép ne érje a lúg, piszok. Pedig a szoknyára több szennyet, akarattal sem lehetett volna tenni. Boldizsár ur soha nem jött rá, hogy különösebb alkalmakkor, mint meszelés, mosogatás és súrolás; —- -miért a legszutykosabb ruhadarabját v-félti legjobban. , Két esztendővel előtte, egy .árva malacot vágtak, akkor kedvére bele- törölgette zsíros kezeit Bábaasszony, talán azt őrizte rajta, mint emléket. Mert ilyen csoda azóta sem történt. A szalmacsutak kőporos lúgot frees csentett széjjel és akkor sem állt meg, amikor Boldizsár ur belépett. A súrolást túl kellett kiabálni és érthetőbbé tétel miatt, a kezét kinyújtotta Bábi felé. Keskenyre kopott aranykarika csillant meg rajta, erre mutatott rá. — Bemész a városba, eladod. Még ma, most rögtön. Izgatott lett, ismételt, tépte a szivét. Ezt a sáppadt karikát el akarta vinni magával áhhöz a drága, jó asszonyhoz, aki tiz esztendeje aludt már és várta az urát. Arra a mozdulatra, mély az utolsó szent ékességet Bábi elé: vitte, megállt a sikálás. Valami öntudatlan .asszonyi szolidaritás volt abban a cselédsorban levő másik asszonyban, amellyel a férfi ujján levő gyűrűre őrködött. Még a foga is összekoccant az ijedségtől. — Semmi pénze nincs? — kérdeze. — Nincs. Lúg csepegett az asztalról és a szalmácsutak zizzenve hullott széjjel. Kefére már régen nem tellett.-r-t Kérni kellene a Kokojszástól... a Fleischer úrtól... — javította ki magát a komoly pillanatban, -— ád a házra, tudom biztosan. — A házra ?! Te őrült, te,... Csaknem nekiment az asszonynak, két lépéssel előtte állt meg és úgy kimerült ettől a néhány szótól, mintha birkózott volna. Talán birkózott is két rettenetes gondolattal; egyik a gyűrűjétől akarta elválasztani, a másik a házától. Tudta,- biztos volt benne, hogy a házra is sor kerül, hiszen meddig tarthat annak a vékony kis gyűrűnek az ára ?-!... De az verte széjjel mégis a belsejének egyensúlyát, hogy az asszony ki merte mondani a ház eladást. Mert ha Kokojszás pénzt ad valamire, az annyi, mintha az övé volna már az a valami. A Létay ház pedig szentség, fedél, koporsótető, amit rátesznek majd az utolsó Létayra. — Nem lehet pénzt kérni rá Bábi, a Kokojszástól... senkitől. Lehiggadt; már csak a melle zök kent magasabbra, mélyebbre — A gyűrűt sem, -— mondja az asszony, — hogyan adja számon, ha más valaki viseli ? — Hát mit? I— Mit ? Mit is ... Várjon ... Az asszonyész gyorsan át tud futni padláson, kamrákon Az istálló mel lett van egy régi szerszámos kamra, esetlen oszlopok tartjuk, a vakolatvesztett címerre fészkét rakott egy fecskecsalád. Abban a kamrában mégvan a parádés négyesfogat szerszámja ... — Itt megállt az asszony gondolata, szóvá lett. — Adja el azt a sallangos vacakot, úgyis a penész eszi. — Mit? — A szerszámot. J — .Hiszen már tavaly eladtuk.” — A négyesét nem, az ott van á kamrában. 4 y Az asszony egyszerre »Bábikám« lett a felpezsdülő örömben. — Gyere Bábikám, megnézzük 1 Egerek futottak el róla, nem volt már más ételük, a keményre száradt bőrt rágicsálták. Pedig régen volt az zsírosra puhitva, fényesre tisztogatva. Legalább tizenöt esztendeje. Bontogatták, csupa penész volt az egész, csak az ezüstös része ragyogott ki a por alól. Hozz egy rongyot 1 Az asszony elszaladt, gyorsan kettőbe tépett egy viseltes kötényt és már hozta is Ott hagyta a sikálást, nekiültek szerszámot tisztogatni. A fészekből, gyöngyszemü kis fees kék néztek rájuk, könyörgőn pityeg tek, mert az anyjuk nem mert bogarat hozni a jövevények miatt Ott pedig nem volt állat, igy bogár sem volt, éhezhettek a fiókmadarak. — Szorosan fogd, húzd, majd én törülöm, ügy. A gyeplő kifeszült, egyenesbe húzta a nyújtott kar* mint régen. Markolta, simogatta, egyik kezéből átvette a másikba, mint régen, mikor még négy keményszáju táltost tartott vele. — A Simon kisasszony esküvő jére mentek utoljára, — mondta az asszony. Nem figyelt rá, szeme zsibbadtra ereszkedett. A porteleki kastély előtt i járt már ... Dereka kinyúlt. — Szorosan fogd! — hörögte hal ! kan, szinte magánkívül. Szeme félig I csukva volt, a rongyból csak egy I pici sarok volt a kezében, a többi lecsüngött. A tenyere puszta bőre gyúrta a penészes szijjat, vér ser- kedt ki belőle. — Szorosabbra fogd, — sziszegte. Az asszony ina kimeredt, lábai re megtek az erős munkától. Ijedten nézte urát, félt tőle. Nem jött egy hangnyi ellenkezés rá, engedelmes kedett. Az ur, úrrá nőtt előtte, ő (ytíaAcucLrhjOz. ■mínMtr Standard: •watfatAr* Kristálytiszta hanggal veszi egész Európát TELEFONGYÁR R. T. meg alázkodó szolgává töpörödött. A két kéz, már pirosán szántott a fekete szijjon, — nem mert szólni. Az ur szájában megcsikordult a fog és nevetésre húzódott a kékre váló száj. Az arc, halottsápadt volt. Mosolygott, mint tizenöt esztendő vei ezelőtt, mikor a portelki kastély előtt hajtott -a Simon Éva lakodalmára. Mellette ült az asszonya is, negyvenöt éves, szép, karcsú, érett asszony volt, akit szájtátva néztek az emberek. Kanyarodni kellett. A bal szijjat rövidebbre fogni... úgy; no, még egy kicsit... No még... Reccs 1 Valami szakadt. A szijj... — Á kocsi, az assszony! A fejem ! — Jézus, segíts! Bábi utána kapott, de nem érte el. A boltozatos homlok véresen maradt a szerszámos láda vasveretü zárán. Mint Flótásé a Kokojszás gépével való találkozás után ... A kis fecskék riadtan húzódtak fészkükbe a zuhanásra. Bábi pedig zokogó keserűséggel kiabálta, futotta I a pusztát, minden ajtón bejajgatott: — Meghalt az ur ! Diákélet félszázaddal ezelőtt. •— Bonyhádi emlékek. —. Az ezidei gödöllői világjamboree juttatta eszembe kishijján félszázaddal ezelőtti saját diákéletemet. Mikor láttam, hogy a cserkészet micsoda hatalmas segitőeszköze, sőt elsőrangú tényezője a mai tanulóifjúság fizikai, jellembeli és kedélyi nevelésének : önkéntelenül is eszembe jutott a régi diákélet és fölvetődött előttem a kérdés, vájjon akkor is törődtek- e annyit a fiatalságnak nemcsak tanításával, de nevelésével is, mint manapság. És ha most, csaknem ötven esz tendőnek távlatából és saját pedagógiai múltamnak szemszögéből nézem az elmúlt időket: szívesen állapítom meg és bizton számítok volt diáktársaim hasonló és jóváhagyó j voksára, hogy a régi bonyhádi ág. 1 eu. algimnázium diákélete át meg I át volt szőve oly elemekkel, melyekre még most is, deres fejjel és rég túl az emberélet középtájain, nagyón szívesen gondolunk vissza! Pedig ha ezek az emlékek olyan rüélyen vésődtek a lelkűnkbe, ez csak onnan lehet, mért ott és akkor a kedély nevelésére is kellő gondot fordítottak. Jómagam, aki elmondhatom Homérosszal, hogy sok embernek láttam városait és ismertem^ meg eszének járását, elmondhatom egyúttal azt is, hogy kevés helyet és időt ismerek, ahol és amikór oly naiyül kedves, közvetlen, testvéries, egyszerű, nemesen demokratikus és '.7. olcsó lett volna a diákélet, mint‘az én időmben, a nyolcvanas években Bonyhádon. - ' * Emlékeimet szeretném á következő csoportokba osztani: A tanári testület. — A tanítás. — A nevelés. — Az ellátás. —A. bonyhádi algim X Kalória szén- és tüzifatelepX názium hivatása a múltban. I. A tanári kar. ? Pécsi tojásbrikett Pécsi dióbrikett Pesti gázgyári diókoksz Nagymányoki darabos szén Dorogi darabos szén Tatai darabos szén Bükk, cser, akác, tölgy, gyertyán, kőris, szil, nyár tűzifa ölben és aprítva I m£g! | a*- *>■«<>» i»«n«a«w» I -mm | Ä Megrendeléseket aznap házhoz szállítjuk és a szenet, aprított fát kamrába pincébe berakjuk. Telepünkön a szén fedett és zárt helyen tárol, tehát pormentes, nedvesség- és szennyezésnélküli szenet adunk. I r Szekszárd, a Muzeum mellett ♦ Telefon Ii7 728 Minden intézetnek leglényegesebb alkotórésze, jellegének hordozója, hivatásának leteteményese és értékének fémjelzője a tanári testület. Ez állott annak idején Marhauser Imre l igazgatóból, Arndt János, Gyalbg j István, Kirchner Károly és Forber- í ger László tanárokból, Wiesner Bol- • dizsár v. igazgató csak nem rég fog- I Jalta el a majosi lelkészséget, Afndt
