Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-05-27 / 41-42. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 7 1933 május 27. tik, megerősítik bennünk azt a szent bitet, hogy Nagyméltóságod tulaj donosa, biztos megőrzője azoknak a fel nem tárható nagy vágyaknak, amelyeknek a megvalósulása az állampolgárok összességének, a magyar Nemzetnek a népek nagy családjá ban való megfelelő érvényesülését feltétlenül biztosítják. Excellenciád jelmondata: »Bátorság, becsület, bölcsesség« fundamentumává lett a trianoni magyar küzdelmes életének; a szülőfalujában tett azon kijelentése pedig, hogy jaj annak, aki megfeledkezik arról, hogy honnét származott: a jelen és a jövő nemzedék számára olyan élettörvény, amely nélkül nincsen megbecsülés, egymás iránti tisztelet, erkölcsi meg- ujhódás, feltámadás. Történelmünkben csaknem példátlanul álló nehéz gazdasági viszonyok között vette át Nagyméltóságod magyar emberhez méltó bátorsággal a Nemzet sorsának az intézését, annak beldogitására irányuló munkájának fundamentuma a becsület, a tisztesség ledönthetetlen szikla talapzatára épült, a valamennyiünk imájába fog lalt szent cél eléréséhez feltétlenül szükséges társadalmi és felekezeti béke megóvása, a magyar testvéri esség érzésének az elmélyítése pedig az igazi államférfiut jellemző böl csességre vall. Az imént idézett mondása a ma gyár léleknek az a felbecsülhetetlen, ezer éven át annyi vész és balsors között is államalkotásra és fenntar tásra képessé tevő nemes vonása, tulajdonsága, amely egyrészt a pa tinás magyar falut a várossal, a déli bábos, aranykalászt termő rónát és a hires vörös bort érlelő halmokat a műhelyekkel, a boltokkal az Isten bokrétájában, e Hazában oly szép harmóniával mindenkor összekötötte. Emeljen a gondviselés bárkit bármilyen magas polcra, akár egy ország sorsa intézőjének a helyére is, a magyar falu, a magyar város, valamennyink közös édesanyja, a magyar föld szült bennünket. Mélyen tisztelt díszközgyűlés és ünneplő közönség! Az országos érdemek, a kimagasló államférfiut jellemző vonások késztettek bennünket arra, hogy vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök j ur önagyméltóságát önkormányzati életünkben is hozzá méltóvá, díszpolgárunkká válasszuk. Kegyelmes Urunk! Amidőn a speciális, vörös bor termelésénél fogva Trianon átkát talán még jobban érező Szekszárd város elhatározását, a díszpolgári oklevelet átadom, fogadja azt szeretettel. Ve gye azzal a megértéssel, hogy abban egy 15.000 lelket számláló város eggyé forrt szive dobog, amely érzi, hogy kálváriát járt és még azt fog járni 1 De érzi azt is és tudatában van annak is, hogy ezen kálvária járásban a magyar népet kereszttel a vállán Nagyméltóságod vezeti. Ez ad a mi lelkűnknek hitet, az ezen oklevélből Nagyméltóságod felé su gárzó ragaszkodás és mély tisztelettel párosult szeretet pedig legyen tárna sza, erőssége sorsunk intézéséhez szükséges emberfeletti munkájában. Tartsa meg a Gondviselés még igen sokáig körünkben és adja, hogy ezen oklevéllel a kezében büszkén jelezhesse mindenki számára azt az utat, amely feltétlenül a szebb, a boldogabb magyar jövőhöz vezet. A polgármester beszédét követő hosszantartó taps és éljenzés meg szünte után hangzott el Gömbös miniszterelnök beszéde. A magyar közületek közül számosán tiszteltek meg azzal, hogy díszpolgárukká választoltak. Mindegyik egyformán becses a számomra, de természetesen különös értékű az a díszpolgári oklevél, amelyet az a város adott, amely székhelye a vármegyének, amelyben születtem. Az ilyen közületek elismerése a legnagyobb kitüntetés, mert semmit sem várnak és tulajdonképpen nem adnak mást, mint erkölcsi erőt, de az minden annak a férfiúnak szá mára, aki harcol mindenkiért; meg becsülést az eddig végzett munkáért, amelynek tengelyében a nemzet áll; elismerést az önzetlen munkáért, amely a nemzet oltárára adatik Ezek biztatók a jövő számára, mert elismerése annak is, hogy azon az utón, amelyen járok, sokan követni kívánnak és hogy az az ut, amelyen járok, célhoz vezet! Ez az én hitem. Célhoz vezet, mert a mi sorsunk Isten kezében van és mert Isten kezében van, tehát igazságos kezekben van 1 (Úgy van 1 Éljen 1) A' magyar feltámadás nem álom és nem jelszó (éljenzés), a magyar feltámadás élő, kivánkozó, parancsoló igazság. (Éljen!) Ennek a feltámadásnak vagyok én harcosa úgy is mint ember, de úgyis mint Magyarország miniszter- elnöke. Valamikor azt mondottam: «Ne nézd, ki honnan jön, hanem ki hova megyl* Ez egy jelszó, jelmondata lehet az uj Magyarországnak Nem a társadalmi osztályok széttagoltságában, hanem annak a testvéri együttérzésben való összekovácsolásában látom én a magyar jövőt. Bennem egyesül a vasmegyei nemes ember és a tolnamegyei paraszt és a kettő vérsejtjei jól megférnek az én testemben. Ez biztat arra, hogy tradíciókon alapuló, haladó magyar politikát kövessek a magyar közéletben, (Éljenzés, taps!) mert mi mindnyájan egy ezeréves nemzetnek vagyunk a gyermekei és mert az ezeréves nemzetnek vagyunk a gyermekei, nehéz köztünk különbséget tenni, ki volt a régibb ? Valamennyi őseinken keresztül ezer évig szenvedtünk, harcoltunk a kettős keresztért és a hármas halomért, amelyről az imént szó volt. Legyen mindenki öntudatos fia ennek a nemzetnek és ne érezze azt, hogy félretolták, mert az én politikám tenge lyében az van, hogy akiben tehetség, erkölcsi adottság, felkészültség van, az jelenti az uj Magyarország számára azt az uj arisztokráciát, amit én az értékek arisztokráciájának nevezek. (Nagy taps) Ez nem egy demokratikus fogalom, mert nem nivellál, hanem hierarchikus fogalom, amely felépít és nem zárja ki a nemes grófot éppúgy, mint az egyszerű ember fiát. Fontos az, hogy a nemzet szempontjából ki mit jelent. (Úgy van, éljenzés, taps) A történelmi erők felismerése nél kül nincs nemzeti élet. Az, ami ezeréven keresztül hagyomány, közszellem, nemzeti vágy, akarás volt, az a következő ezerév számára is mértékadó. Amikor jöttünk, mindenütt azzal fogadtak, hogy egy olyan országúton járok, amelynek szegélyén a történelem virágai nyílnak. Ám a mohácsi vész előtt széttagoltságban élt a nemzet. Válságos pillanatok alatt, vagy előtt mindig széttagoltan él a magyar nemzet és az a magyar nagy tragikum, hogy amikor válságos idők nehéz akadályai tornyosulnak a mi nemzetünk elé, akkor kicsinyes szempontok, irigykedések, egyéni érvényesülési vágyak azok, amelyek megakadályozzák, hogy a nemzetben élő való* ságos erők az összefogás irányában haladjanak. Ma nehéz a nemzetet széttagolni, mert közel vagyunk egymáshoz, mert a modern kor eszközeivel közeljutunk egymáshoz. Rádiószózatom azt jelentette, hogy kopogtatok minden magyar ajtón. Kopogtatok egy közszellem érdekében, amely közszellem egyesit és nem választ széjjel, amely közszellem épit és erősít, amely közszellem rendszerbe foglalja, vagy kivánja foglalni ezt a nemzetet, amely közszellem tisztit és erősít, hogy azon az országúton, amelyen járunk, ne halogató Zápolyák szelleme érvényesüljön, hanem érvényesüljön az a nagy magyar akarás, amely érzi, hogy történelmi elhivatottsága elkötelezi, hogy itt a Dunamedencé- ben necsak fajának adjon otthont, hanem bástyát jelentsen Nyugat- eurdpa civilizációjának és kultúrájának. Hirdetem önérzettel, hogy ezt a nemzetet meg kell érteni mindenkinek, elsősorban azoknak, akik ennek a nemzetnek testét széjjeltépték és meg fogják érteni, mert igazságunk van és meg kell érteniük, mert az igazság Istentől van. (É'jenzés) Amikor az előbb a vármegye főispánját iktattuk be, körülnéztem e történelmi falak között és úgy éreztem, hogy e vármegye főurain, parasztjain, munkásain és munkaadóin keresztül erős vármegye benyomását teszi Látok itt férfiakat, akik kötelességüket tetjesitették a háborúban, egyszerű embert is, főurat is. Látok itt egy vármegyei köz szellemet, amely tele van büszkeséggel és élniakarással, amely mindig is bele tudott illeszkedni az általános magyar közszellembe. Látok itt népet, amely önérzetes, mert szorgalmas és mert tud hinni. Tán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy tán nem is olyan véletlen, hogy Murgán születtem én is. (É jen és taps) Viszem tehát ennek a vármegyének szellemét magammal nemcsak azért, mert a Dunamentén fekszik, mert egy országút viszen a vármegyén keresztül, amelyen hajdan Lajos király vitte a hadakat, de visszaemlékszem a másik országúira, amelyen a centuriók a kohor- szokat vezették, akik egy szervezett, vágyódással teli birodalomnak voltak hírvivői, hordozói egy erős nemzeti gondolatnak. Tudatában annák, hogy őket egy erős központi hatalom irányítja, amely nem öncé'u, nem az egyén szolgálatában éli ki magát, hanem kizárólagosan magasabb nemzeti érdekeket tartva szem előtt, viszi az egész nemzetet, sokszor ha kell kemény kézzel. A magyarok szeretik hirdetni, hogy önálló és független polgárok, azt is szeretik hirdetni, hogy nem szeretnek meghajolni. Ez érthető volt abban az időben, amikor Bécs ellen kellett harcolni talán helyes is volt ez a politika, ma azonban puhább derekat kérek Budapesttel szemben. (Taps) Nem virtus a negáció Egy nemzetnek, amely haladni akar, pozitívnak és tömör- nek kell lenni. (Éljenzés, taps) A díszközgyűlés vége. A helyesléstől, lelkes tapstól és éljenzéstől többször félbeszakított beszéd után a közönség percekig ün nepelte vitéz Gömbös Gyulát, akinek szavait vitéz Vendel polgármester köszönte meg, köszöntve végül a vele együtt megjelent politikusokat is. A díszközgyűlés ünnepélyességét nagyban emelte a Szekszárdi Daloskor által a megnyitás alkalmával énekelt Magyar Hiszekegy és az aktus * végén a Hymnus. A díszközgyűlés bezárása után Szekszárd város vezető férfiai tisztelegtek a miniszterelnök előtt a főispán fogadótermében. Szekszárd vezetőinek tisztefgásB a miniszterelnök előtt. A város díszközgyűlése után vitéz Vendel István polgármester Szekszárd város küldöttségét vezette Gömbös Gyula elé, aki a polgár- mester rövid üdvözlésére a következőket válaszolta; — Nagyon jól tudják önök, hogy én a magyar élet decentralizációjának vagyok a hive. Ez pedig azt jelenti, hogy vidéki gócpontok keletkezzenek, amelyek kulturális és gazdasági központjai legyenek egy- egy vidéknek. Ezeknek viszont az a hivatásuk, hogy a vármegye élén haladva tovább vigyék a kulturális és gazdasági polgáriasodás eszközeit, amelyek alapján a községek a maguk szellemi életét élik Miután díszpolgára vagyok Szek- szárdnak, egy kéréssel fordulok a városhoz: ne jellemezze ezt a várost a vidéki városok sokszor tapasztalható civakodása és ezáltal előidézett társadalmi bomlás. Legyen ez a város harmonikus egész, mert ha civakodásban éli ki magát mindenki, akkor kevés energia marad arra, hogy kiépíthessük a magyar nemzet életét. Ma a harmónia kultuszára van szükség Magyarországon, harmóniára, amelyet az Isten a természetben is kifejezésre juttatott. Ne távolodjanak el tehát önök sem az Istentől megalkotott harmóniától, hanem igyekezzenek minél teljesebben egyesülni. Megérteni a nemzet problémáit, beleilleszkedni a magyar nemzet nagy problémáinak rendezésébe: ez a hivatásuk azoknak a városoknak, amelyek predesztináltak arra, hogy gócpontok legyenek. A polgármester ezután bemutatta a küldöttség tagjait, akikkel a miniszterelnök kezet fogott. A miniszter «look az al- ispanéknál. Vitéz Gömbös Gyula miniszter- elnök a szekszárdi képviselőtestület tagjainak fogadása utánSztranyavszky és Darányi államtitkárok kíséretében látogatást tett Szévald Oszkár alispánnál és nejénél. Tisztelgések a főispánnál. Ezen idő alatt a vármegye hagyományaihoz híven küldöttségek jelentek meg dr Hagymássy Zoltán főispánnál, aki a különböző felekezetű papságot és egyházi szervezeteket, a katonai alakulatokat, a társtörvényhatóságokat, a vármegye és a vele kapcsolatos hivatalok tisztikarát, az igazságszolgáltatási intézményeket, a pénzügyi hivatalokat, a vasút, állam- rendőrség, közalapítványi uradalom, erdőhivatalok, az oktatási intézmények, a posta, selyemtenyésztés, tár sadalombiztositó tisztviselőit, majd a jegyzőegylet, a tanitóegylet, a vármegyei gazdasági egyesület, a kisgazdaegylet, az ipartestület, a jótékonykodó nőegyletek és társulatok, valamint a társadalmi egyesületek küldöttségének tisztelgését ^fogadta. A fogadtatás annyiban tért el a szokásos főispáni tisztelgésektől, hogy a rendelkezésre álló rövid időre való tekintettel el kellett ma* radniok a terjedelmesebb beszédeknek, mert dr Hagymássy főispán és a miniszterelnök is csak arra szorítkozhatott, hogy a megjelenteket mint gratulánsokat fogadhassa és azok mindegyikével kezet fogjon, { illetve azokat, akiket eddig még nem I ismert, magának bemutattassa.
