Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-05-27 / 41-42. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 május 27. A főispán székfoglalója. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A közgyűlést megnyitom. Midőn a Kormányzó Ur öfőméltóságának leg magasabb elhatározása és a m. kir. Kormány bizalma alapján, a felelősségérzet és kötelességteljesités legmélyebb átérzésével, tisztem gyakor- lását megkezdem, méltőztassék megengedni, hogy nagyméltóságu vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök urnák, azon mindnyájunk lelkét felemelő tényéért, hogy a mai ünnepélyes alkalommal ősi tanácskozási termünkben megjelent s a vármegye közönségét és csekély szemé lyemet megtisztelte és kitüntette, őszinte hálánkat és köszönetünket kifejezzem. Először történik meg vármegyénk életében, hogy Magyarország miniszterelnöke bizottságunk gyűlésén megjelenik. Egy emlékezetes nap életünkben, abban a komor történeti időben, midőn hazánk ezer év meg próbáltatása, küzdelme és viszálya után, élet-halálharcát vivja jövőjéért 8 a hazafias lelkiismeret intő szavával fordul minden magyarhoz. Ez a vármegye a Miniszterelnök Ur önagyméltóságának szülőföldje s ezen a földön mindig tradicionális érzés volt, hogy országos méltóságra emelkedett fiaira nemcsak a hódolat és tisztelet érzésével tekintett fel, de a jó apa szeretetével, büszkeségével és féltő gondosságával kisérte lépteiket. Hűséggel és odaadó támogatással adta oda a szülőföld összes erkölcsi erőit, hogy azzal mintegy kimerithetetlen kinccsel sáfárkodjanak a nemzet javára. Ez a szülőföld mint egy Piemont áll őnagyméltósága mögött, melyre támaszkodhatik, melyen lábát megvetheti, melynek szeretetéből, bizalmából és lelkesedéséből mindenkor erőt menthet magának abban a rendkívüli nehézségű, önzetlen, áldozatkész hazafias munkában, melyre el- küldetett. Az ősi falakról nemzetünk és vármegyénk nagyjainak tekintete szege- ződik ránk, a múlt nagy emlékeit és példáit idézve fel, közöttünk pedig a magyar sorsközösség élő megtestesítőjeként egy acélos tekintet irá nyúl felénk, melyből a világnézeti harcok káoszából diadalmasan előre törő nemzeti eszme és önfeláldozó hazaszeretet, mindnyájunkat egyesitő ereje és fénye sugárzik ki. így találkoznak tekintetes Törvényhatósági Bizottság egy egészséges történelmi folyamatban a múlt nemes hagyományai és emlékei és a jövő biztosítékai: a nemzetépitő és fenntartó erők. Fogadja Nagy méltóságú Miniszter- elnök Ur szülővármegyéje közönségének szeretet- és tiszteletteljes meleg üdvözletét. Mély tisztelettel üdvözlöm magas vendégeinket, a társtörvényhatóságok kiküldötteit és a Törvényhatósági Bizottság tagjait s őszinte köszöne temet fejezem ki, hogy szép számban való megjelenésükkel beiktatásomat emlékezetessé tenni szívesek voltak. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 Legelső kötelességemnek tar tóm, hogy a Kormányzó Ur Ofőmél- lóságának és a m. kir. Kormánynak e helyen is hálás köszönetemet fejezzem ki a magas kinevezésben megnyilvánuló kitüntető bizalomért. Érzem, hogy ezen megbízás teljesítése a mai nehéz időkben minden erőm megfeszítését szükségessé teszi és . számot kellett vetnem lelkiismeretem- • mel, midőn hazánk sorsdöntő, küzdelmes éveiben erre a súlyos feladatra vállalkoztam. A megnyugvást, a bizalmat, az erőt ezen munkámhoz múltamban kellett keresnem és feltalálnom. 29 évet töltöttem el vármegyém szolgálatában s ha elvonultatom magam előtt ezen időt, melyet mint vármegyei tisztviselő, a gyakornoki állástól kezdve, a szolgabiró, főszolga bíró és vármegyei főjegyzői álláson át, a mai napig eltöltöttem s vissza gondolok mindarra, amiben részem volt, a munkára, küzdelemre, örömre és megpróbáltatásra s most mint az állam végrehajtó hatalmának képviselője jelenek meg a Törvényhatósági Bizottság előtt, látom, hogy egy egész történelem folyt le szemeim előtt, a békeidők boldog gondtalanságától, a háborún át, nemzetünk tragédiájáig, a romok eltakarítása után, annak ujraébredéséig s a jö vőért megindult nemzeti küzdelem megkezdéséig. Ebből a múltból elhoztam magammal a változhatatlan szeretetet vármegyém és annak egész lakossága iránt, egy hosszú és változatos köz- igazgatási szolgálat gyakorlati tapasztalatait, a nyugodt öntudatot, hogy erőm szerint mint tisztviselő igyekeztem kötelességemet hazám és vármegyémmel szemben hűséggel és becsülettel teljesíteni s engedjék reménylenem azt is, amiben eddig mindig részem volt, a Törvényhatósági Bizottság bizalmát. Ezekbe vetem reményemet 1 Ebben a múltban megtanultam dolgozni, küzdeni. Sohasem mellékes célokért, külsőségekért, hanem azért a hivatásért, melyet mint magyar ember azon a helyen, ahova odaállittattam, elvégezni kötelességemnek tartottam s ezen kötelesség fog vezetni a jövőben iS. A kiváló elődök egész sora eleve nedik meg előttem, a fényes egyéni tulajdonságok és képességek nagyszerű változatában s elismerem, hogy kimondhatatlan nehéz feladat jutott számomra, hogy nyomdokaikat kö vetni tudjam. őszinte tisztelettel emlékezem meg közvetlen elődömről, dr P e r c z e 1 Béláról. Az ő kiváló jellembeli, lelki és szellemi tulajdonságai, nemes ön zetlensége nagy értéket jelentettek vármegyénk számára s remélem, hogy azokat nemcsak megvonni nem fogja tőlünk, hanem számíthatunk, mint vármegyénk örökös bizottsági tagjá nak további értékes munkájára. Nem csodálhatja senki tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy uj minőségemben is éppen úgy ragasz ködöm a vármegyéhez, mint hosszú szolgálatom alatt, mert úgy áll az előttem, mint a magyar alkotmány és történelem egyik legszebb és leg- állandóbb alkotása, melynek alapjai olyan mélyen nyúlnak bele nemzetünk ezeréves talajába, hogy szilárdan állják az idők változását s kibírnak minden egészséges fejlődést, melyet a történelmi helyzet és a nemzet érdeke megkíván. A vármegye ereje mindenkor az volt, hogy nem egyes emberek és nemzedékek alkották, hanem az a magyar alkotmány évezredes fejlődésének eredménye. Századokon át, nemzedékek beláthatatlan sorával építette ezt az élet, a történelem, a magyar nemzet önvédelemre utalt helyzete és önfenntartási ösztöne. Ezért vagyok tisztelettel a vármegye önkormányzata iránt is, mert abban a nemzeti szabadság és önrendelkezés megnyilatkozását látom s annak nemes hagyományaiban, a magyar föld I és nép leikéhez és fejlődéséhez alkalmazkodó szervezetében, most is a magyar nemzet önfenntartásának szelleme folytatja a maga történelemépitő munkáját és az egészséges nemzeti közszellem kialakulására irányuló hivatását. Ezeket a tradíciókat, melyek a vármegyéhez, annak alkotmányjogi minőségéhez, szervezetéhez és régi szokásaihoz fűződnek, nemcsak tisztelni, hanem tőlem telhetőleg ápolni is fogom. Az autonómia azonban nem öncél s alá van vetve a nemzet konkrét politikai és gazdasági viszonyai nak s ha időlegesen, a nemzet egyetemes életbevágó érdekei a jelenlegi gazdasági viszonyok súlya alatt szükségessé is teszik a központi hatalom erősebb beavatkozását, különösen a vagyoni kérdésekben, bizonyosra vehető, hogy nemzetünk sorsának jobbra fordulása a mostani kényszerű korlátozásokat csökkenteni fogja. Szükségét érzem annak tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy mint a Kormány végrehajtó hatalmának képviselője, politikai felfogásomról is vallomást tegyek. Ezeréves történetünk folyamán nemzeti létünk és jövőnk még soha ilyen veszélyben nem forgott, mint most. Nemcsak területeinktől, millió és millió testvéreinktől, hanem gazdasági létfeltételeinktől is megfosztottak bennünket.-Körül vagyunk véve a politikai gyülölségtől és gazdasági elzárkózástól, állandó lesállás alatt vagyunk, mely mohón figyeli, hogy egy köny nyelmü, elhamarkodott lépésünket, vagy belső egyenetlenségünket mikor használhatja ki teljes romlásunkra. Ilyen kimondhatatlanul nehéz helyzetben a kormánynak a legsúlyosabb feladatokkal kell megküzdenie. Minden lépésében a bölcsességnek és mérsékletnek kell megnyilvánulnia, mert kockára vetni a nemzet sorsát nem lehet s miután mindenekfelett ez az első, úgy politikai, mint gazdasági tekintetben a legkörültekintőbb megfontolásra van utalva. Meg kell teremtenie és védenie a belső egységet, a rendet és nyugalmat, hogy kifelé súllyal tudjon fel lépni, alkalmazkodnia kell a világ- politikai és gazdasági helyzethez, hogy nemzeti és gazdasági erőink szétfor- gácsolása és tönkretétele nélkül történeti hivatásunk, erkölcsi értékeink, politikai és anyagi megbízhatóságunk teljes megőrzésével bizonyítsuk be a nemzetek közvéleménye előtt méltó voltunkat egy jobb jövőre. Miután ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy hazánk jövője biztosittassék, teljes meggyőződéssel vallom a Miniszterelnök Ur őnagy- méltóságának programmját s lelki megnyugvás reám nézve, hogy ez nálam nem a politikai természetű megbízatás következménye, hanem hazánk történelmi és világpolitikai helyzetének lelkiismeretes mérlegelésén alapuló, bennem régen élő elhatározás. Vallom tekintetes Törvényhatósági Bizottság a magyar nemzeti állam öncéluságát, az önzetlen hazaszeretettől sugalít azon elvet, mely min den gondolatában és cselekvésében a nemzet önmagáért való létét, a haza egyetemes érdekét és boldogulását helyezi előtérbe. Hiszem a ma gyár sorsközösség eszméjének nemzet- fenntartó erejét, mely a magyar nemzet törzseit, rendéit, különböző hivatásait, földmiveseit és munkásait egy olyan egységbe tömöríti, mely a nemzet minden polgárának jólétét a testvéries megértéssel és áldozatkészség gel, a nemzeti erők összefogásával ii és kiegyensúlyozásával óhajtja biztosítani. Vallom a nemzeti munkaterv minden egyes tételét, mert azokban a magyar nemzet múltjában gyökeredző fokozatos fejlődés irányelvei vannak lerakva, megegyeznek a korszerű céltudatos fejlődés eszméivel és a nacionalizmus reneszánszát foglalják magukban, — a szabad és független nemzeti állam kiépítését célozzák, amelynek eszméje mint korszellem nemcsak a mi vágyainkban él, hanem a magát kiélt és alkonyodóban levő materializmus letűnésével párhuzamosan, ott van már az egész müveit emberiség lelkében és vissza nem tartható erővel fog magának érvényesülést keresni. Az egész magyar nemzet küzdelmének célját, a revíziót, a kormány nyílt program mként vallotta, aminek indokoltságát igazolta, hogy az eltelt 7 hónap óta az már a nemzetek tanácskozása elé került s mint a béke és a gazdasági kibontakozás kérdése áll előtérben. Bizalommal várjuk a revízió történelmi kifejlődését, mert mihelyt az emberiség észreveszi egy eszme jelentőségét, fontosságát és igazságát, többé nem engédi azt elejteni, hanem szükségképpen és vállvetve fog össze s nem nyugszik addig, mig azt győzelemre nem viszi. A magyar nemzet becsületéhez és hírnevéhez tartozik, hogy ezen küzdelmet minden nyomorúságon és megpróbáltatáson keresztül, törhetetlen akaraterővel és megbonthatatlan egységgel vivja meg. A világgazdasági helyzet általános hanyatlása hazánkban, mint mező- gazdasági államban, fokozott nehézségeket teremtett. Azelőtt védett piacra támaszkodó mezőgazdaságunk jövedelmezősége, a világpiaci áralakulás hatása alá került s erősen leromlott, amihez hozzájárult az ipari országok nagymérvű elzárkózása, amelyek agrártermékeink elhelyezése elé rendkívüli akadályokat gördítettek. Mezőgazdaságunk ily— módon meggyengült s különösen nehéz helyzetbe jutottak a; adósságok viszonylagos súlyának növekedése folytán a terhekkel küzdő gazdák, de a válság kiélesedése folytán az ipari, kereskedelmi és hitelélet terén is éreztette hatását s nemzeti jövedelmünk nagy csökkenésére vezetett. Kétségtelen, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, mint a válságból való kibontakozás legelső feltétele s a pengő értékállandóságának elengedhetetlen követelménye, a takarékosság legszigorúbb végrehaj tása mellett is, nagy áldozatokat követel mindenkitől. A kormány rövid 7 hónap alatt megtett intézkedésekkel minden lehetőt elkövetett, hogy a rendelkezésére álló belső erőkből, a súlyos terhekkel küzdő magángazdaságok segítségére legyen. A válság megoldásának kérdése azonban a világ vezető államai kezében van s főként a nemzetközi adósságok és pénzügyi kérdések rendezésétől, a nemzetközi forgalom helyreállításától s ennek megfelelő politikai légkör megteremtésétől, tehát olyan tényezőktől függ, melyek hatáskörünkön kívül állanak s a bonyolult helyzet nagy körültekintést és óvatosságot tesz szükségessé, mert az erőltetett, időelőtti lépések vagy az állam pénzügyi helyzetét ásnák alá, vagy a nemzeti vagyon, vagy az egyes hivatások tönkretételével járnának. Fel sem becsülhető eredményt ért el a kormány azáltal, hogy ezen világválságban az állam pénzügyi helyzetének gyökeres rendezését megkezdette, a további romlás ellen a
