Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-27 / 41-42. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 május 27. A főispán székfoglalója. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A közgyűlést megnyitom. Midőn a Kormányzó Ur öfőméltóságának leg magasabb elhatározása és a m. kir. Kormány bizalma alapján, a felelős­ségérzet és kötelességteljesités leg­mélyebb átérzésével, tisztem gyakor- lását megkezdem, méltőztassék meg­engedni, hogy nagyméltóságu vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. minisz­terelnök urnák, azon mindnyájunk lelkét felemelő tényéért, hogy a mai ünnepélyes alkalommal ősi tanácsko­zási termünkben megjelent s a vár­megye közönségét és csekély szemé lyemet megtisztelte és kitüntette, őszinte hálánkat és köszönetünket kifejezzem. Először történik meg vármegyénk életében, hogy Magyarország minisz­terelnöke bizottságunk gyűlésén meg­jelenik. Egy emlékezetes nap életünk­ben, abban a komor történeti idő­ben, midőn hazánk ezer év meg próbáltatása, küzdelme és viszálya után, élet-halálharcát vivja jövőjéért 8 a hazafias lelkiismeret intő szavával fordul minden magyarhoz. Ez a vármegye a Miniszterelnök Ur önagyméltóságának szülőföldje s ezen a földön mindig tradicionális érzés volt, hogy országos méltóságra emelkedett fiaira nemcsak a hódolat és tisztelet érzésével tekintett fel, de a jó apa szeretetével, büszkeségével és féltő gondosságával kisérte lép­teiket. Hűséggel és odaadó támoga­tással adta oda a szülőföld összes erkölcsi erőit, hogy azzal mintegy kimerithetetlen kinccsel sáfárkodjanak a nemzet javára. Ez a szülőföld mint egy Piemont áll őnagyméltósága mögött, melyre támaszkodhatik, melyen lábát meg­vetheti, melynek szeretetéből, bizal­mából és lelkesedéséből mindenkor erőt menthet magának abban a rend­kívüli nehézségű, önzetlen, áldozat­kész hazafias munkában, melyre el- küldetett. Az ősi falakról nemzetünk és vár­megyénk nagyjainak tekintete szege- ződik ránk, a múlt nagy emlékeit és példáit idézve fel, közöttünk pedig a magyar sorsközösség élő megtes­tesítőjeként egy acélos tekintet irá nyúl felénk, melyből a világnézeti harcok káoszából diadalmasan előre törő nemzeti eszme és önfeláldozó hazaszeretet, mindnyájunkat egyesitő ereje és fénye sugárzik ki. így találkoznak tekintetes Tör­vényhatósági Bizottság egy egészsé­ges történelmi folyamatban a múlt nemes hagyományai és emlékei és a jövő biztosítékai: a nemzetépitő és fenntartó erők. Fogadja Nagy méltóságú Miniszter- elnök Ur szülővármegyéje közönsé­gének szeretet- és tiszteletteljes meleg üdvözletét. Mély tisztelettel üdvözlöm magas vendégeinket, a társtörvényhatóságok kiküldötteit és a Törvényhatósági Bizottság tagjait s őszinte köszöne temet fejezem ki, hogy szép számban való megjelenésükkel beiktatásomat emlékezetessé tenni szívesek voltak. Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság 1 Legelső kötelességemnek tar tóm, hogy a Kormányzó Ur Ofőmél- lóságának és a m. kir. Kormánynak e helyen is hálás köszönetemet fejez­zem ki a magas kinevezésben meg­nyilvánuló kitüntető bizalomért. Ér­zem, hogy ezen megbízás teljesítése a mai nehéz időkben minden erőm megfeszítését szükségessé teszi és . számot kellett vetnem lelkiismeretem- • mel, midőn hazánk sorsdöntő, küz­delmes éveiben erre a súlyos feladatra vállalkoztam. A megnyugvást, a bi­zalmat, az erőt ezen munkámhoz múltamban kellett keresnem és fel­találnom. 29 évet töltöttem el vármegyém szolgálatában s ha elvonultatom ma­gam előtt ezen időt, melyet mint vármegyei tisztviselő, a gyakornoki állástól kezdve, a szolgabiró, főszolga bíró és vármegyei főjegyzői álláson át, a mai napig eltöltöttem s vissza gondolok mindarra, amiben részem volt, a munkára, küzdelemre, örömre és megpróbáltatásra s most mint az állam végrehajtó hatalmának kép­viselője jelenek meg a Törvényható­sági Bizottság előtt, látom, hogy egy egész történelem folyt le szemeim előtt, a békeidők boldog gondtalan­ságától, a háborún át, nemzetünk tragédiájáig, a romok eltakarítása után, annak ujraébredéséig s a jö vőért megindult nemzeti küzdelem megkezdéséig. Ebből a múltból elhoztam magam­mal a változhatatlan szeretetet vár­megyém és annak egész lakossága iránt, egy hosszú és változatos köz- igazgatási szolgálat gyakorlati tapasz­talatait, a nyugodt öntudatot, hogy erőm szerint mint tisztviselő igye­keztem kötelességemet hazám és vár­megyémmel szemben hűséggel és becsülettel teljesíteni s engedjék re­ménylenem azt is, amiben eddig min­dig részem volt, a Törvényhatósági Bizottság bizalmát. Ezekbe vetem reményemet 1 Ebben a múltban megtanultam dolgozni, küzdeni. Sohasem mellékes célokért, külsőségekért, hanem azért a hiva­tásért, melyet mint magyar ember azon a helyen, ahova odaállittattam, elvégezni kötelességemnek tartottam s ezen kötelesség fog vezetni a jö­vőben iS. A kiváló elődök egész sora eleve nedik meg előttem, a fényes egyéni tulajdonságok és képességek nagy­szerű változatában s elismerem, hogy kimondhatatlan nehéz feladat jutott számomra, hogy nyomdokaikat kö vetni tudjam. őszinte tisztelettel emlékezem meg közvetlen elődömről, dr P e r c z e 1 Béláról. Az ő kiváló jellembeli, lelki és szellemi tulajdonságai, nemes ön zetlensége nagy értéket jelentettek vármegyénk számára s remélem, hogy azokat nemcsak megvonni nem fogja tőlünk, hanem számíthatunk, mint vármegyénk örökös bizottsági tagjá nak további értékes munkájára. Nem csodálhatja senki tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy uj minőségemben is éppen úgy ragasz ködöm a vármegyéhez, mint hosszú szolgálatom alatt, mert úgy áll az előttem, mint a magyar alkotmány és történelem egyik legszebb és leg- állandóbb alkotása, melynek alapjai olyan mélyen nyúlnak bele nemze­tünk ezeréves talajába, hogy szilárdan állják az idők változását s kibírnak minden egészséges fejlődést, melyet a történelmi helyzet és a nemzet érdeke megkíván. A vármegye ereje mindenkor az volt, hogy nem egyes emberek és nemzedékek alkották, hanem az a magyar alkotmány évezredes fejlődé­sének eredménye. Századokon át, nemzedékek beláthatatlan sorával épí­tette ezt az élet, a történelem, a magyar nemzet önvédelemre utalt helyzete és önfenntartási ösztöne. Ezért vagyok tisztelettel a vármegye önkormányzata iránt is, mert abban a nemzeti szabadság és önrendelkezés megnyilatkozását látom s annak ne­mes hagyományaiban, a magyar föld I és nép leikéhez és fejlődéséhez alkal­mazkodó szervezetében, most is a magyar nemzet önfenntartásának szel­leme folytatja a maga történelemépitő munkáját és az egészséges nemzeti közszellem kialakulására irányuló hi­vatását. Ezeket a tradíciókat, melyek a vármegyéhez, annak alkotmányjogi minőségéhez, szervezetéhez és régi szokásaihoz fűződnek, nemcsak tisz­telni, hanem tőlem telhetőleg ápolni is fogom. Az autonómia azonban nem ön­cél s alá van vetve a nemzet kon­krét politikai és gazdasági viszonyai nak s ha időlegesen, a nemzet egye­temes életbevágó érdekei a jelenlegi gazdasági viszonyok súlya alatt szük­ségessé is teszik a központi hatalom erősebb beavatkozását, különösen a vagyoni kérdésekben, bizonyosra ve­hető, hogy nemzetünk sorsának jobbra fordulása a mostani kényszerű kor­látozásokat csökkenteni fogja. Szükségét érzem annak tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy mint a Kormány végrehajtó hatalmának képviselője, politikai felfogásomról is vallomást tegyek. Ezeréves történetünk folyamán nem­zeti létünk és jövőnk még soha ilyen veszélyben nem forgott, mint most. Nemcsak területeinktől, millió és millió testvéreinktől, hanem gazdasági létfeltételeinktől is megfosztottak ben­nünket.-Körül vagyunk véve a politikai gyülölségtől és gazdasági elzárkózás­tól, állandó lesállás alatt vagyunk, mely mohón figyeli, hogy egy köny nyelmü, elhamarkodott lépésünket, vagy belső egyenetlenségünket mikor használhatja ki teljes romlásunkra. Ilyen kimondhatatlanul nehéz hely­zetben a kormánynak a legsúlyosabb feladatokkal kell megküzdenie. Min­den lépésében a bölcsességnek és mérsékletnek kell megnyilvánulnia, mert kockára vetni a nemzet sorsát nem lehet s miután mindenekfelett ez az első, úgy politikai, mint gazda­sági tekintetben a legkörültekintőbb megfontolásra van utalva. Meg kell teremtenie és védenie a belső egységet, a rendet és nyugal­mat, hogy kifelé súllyal tudjon fel lépni, alkalmazkodnia kell a világ- politikai és gazdasági helyzethez, hogy nemzeti és gazdasági erőink szétfor- gácsolása és tönkretétele nélkül tör­téneti hivatásunk, erkölcsi értékeink, politikai és anyagi megbízhatóságunk teljes megőrzésével bizonyítsuk be a nemzetek közvéleménye előtt méltó voltunkat egy jobb jövőre. Miután ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy hazánk jövője biztosittassék, teljes meggyőződéssel vallom a Miniszterelnök Ur őnagy- méltóságának programmját s lelki megnyugvás reám nézve, hogy ez nálam nem a politikai természetű megbízatás következménye, hanem hazánk történelmi és világpolitikai helyzetének lelkiismeretes mérlegelé­sén alapuló, bennem régen élő el­határozás. Vallom tekintetes Törvényhatósági Bizottság a magyar nemzeti állam öncéluságát, az önzetlen hazaszere­tettől sugalít azon elvet, mely min den gondolatában és cselekvésében a nemzet önmagáért való létét, a haza egyetemes érdekét és boldogu­lását helyezi előtérbe. Hiszem a ma gyár sorsközösség eszméjének nemzet- fenntartó erejét, mely a magyar nem­zet törzseit, rendéit, különböző hiva­tásait, földmiveseit és munkásait egy olyan egységbe tömöríti, mely a nem­zet minden polgárának jólétét a test­véries megértéssel és áldozatkészség gel, a nemzeti erők összefogásával ii és kiegyensúlyozásával óhajtja bizto­sítani. Vallom a nemzeti munkaterv min­den egyes tételét, mert azokban a magyar nemzet múltjában gyökeredző fokozatos fejlődés irányelvei vannak lerakva, megegyeznek a korszerű céltudatos fejlődés eszméivel és a nacionalizmus reneszánszát foglalják magukban, — a szabad és függet­len nemzeti állam kiépítését céloz­zák, amelynek eszméje mint korszel­lem nemcsak a mi vágyainkban él, hanem a magát kiélt és alkonyodó­ban levő materializmus letűnésével párhuzamosan, ott van már az egész müveit emberiség lelkében és vissza nem tartható erővel fog magának érvényesülést keresni. Az egész magyar nemzet küzdel­mének célját, a revíziót, a kormány nyílt program mként vallotta, aminek indokoltságát igazolta, hogy az eltelt 7 hónap óta az már a nemzetek tanácskozása elé került s mint a béke és a gazdasági kibontakozás kérdése áll előtérben. Bizalommal várjuk a revízió történelmi kifejlődését, mert mihelyt az emberiség észreveszi egy eszme jelentőségét, fontosságát és igazságát, többé nem engédi azt el­ejteni, hanem szükségképpen és váll­vetve fog össze s nem nyugszik ad­dig, mig azt győzelemre nem viszi. A magyar nemzet becsületéhez és hírnevéhez tartozik, hogy ezen küz­delmet minden nyomorúságon és megpróbáltatáson keresztül, törhetet­len akaraterővel és megbonthatatlan egységgel vivja meg. A világgazdasági helyzet általános hanyatlása hazánkban, mint mező- gazdasági államban, fokozott nehéz­ségeket teremtett. Azelőtt védett piacra támaszkodó mezőgazdaságunk jövedelmezősége, a világpiaci áralakulás hatása alá került s erősen leromlott, amihez hozzájárult az ipari országok nagymérvű elzár­kózása, amelyek agrártermékeink el­helyezése elé rendkívüli akadályokat gördítettek. Mezőgazdaságunk ily— módon meggyengült s különösen nehéz helyzetbe jutottak a; adósságok viszonylagos súlyának növekedése folytán a terhekkel küzdő gazdák, de a válság kiélesedése folytán az ipari, kereskedelmi és hitelélet terén is éreztette hatását s nemzeti jöve­delmünk nagy csökkenésére vezetett. Kétségtelen, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, mint a válságból való kibontakozás legelső feltétele s a pengő értékállandóságá­nak elengedhetetlen követelménye, a takarékosság legszigorúbb végrehaj tása mellett is, nagy áldozatokat követel mindenkitől. A kormány rövid 7 hónap alatt megtett intézkedések­kel minden lehetőt elkövetett, hogy a rendelkezésére álló belső erőkből, a súlyos terhekkel küzdő magángaz­daságok segítségére legyen. A válság megoldásának kérdése azonban a világ vezető államai kezé­ben van s főként a nemzetközi adós­ságok és pénzügyi kérdések rende­zésétől, a nemzetközi forgalom helyre­állításától s ennek megfelelő politikai légkör megteremtésétől, tehát olyan tényezőktől függ, melyek hatáskörün­kön kívül állanak s a bonyolult hely­zet nagy körültekintést és óvatosságot tesz szükségessé, mert az erőltetett, időelőtti lépések vagy az állam pénz­ügyi helyzetét ásnák alá, vagy a nemzeti vagyon, vagy az egyes hiva­tások tönkretételével járnának. Fel sem becsülhető eredményt ért el a kormány azáltal, hogy ezen világválságban az állam pénzügyi helyzetének gyökeres rendezését meg­kezdette, a további romlás ellen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom