Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-12-24 / 100. szám
1Ö32 december 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 6 Nem csinált mást, csupán össze* ütötte a láthatatlan sarkantyúkat, szalutált, aztán összekulcsolt kezére borulva sirt keservesen. Ettől a karácsony estétől kezdve nagyon csendes ember lett az öreg kosárfonó, se nem ivott, se nem káromkodott többet. Két karácsony. Ilyenkor karácsony táján talán minden lélek mélyén felfénylenek a gyermekkor drága emlékei s a régi karácsonyok évről évre melegebben és tisztábban lépnek elő a múltak ködéből. Minél messzebb megyünk az élet küzdelmes utján, annál közelebb jönnek s minél nehezebbek és sötétebbek a napok, annál szebbek lesznek. Drága kis falum fehér, havas, gombaszerü házai. . ., milyen nagyok voltatok régen! Kályhasarok, a téli délutánok szürkülő félhomályában; egész világunk belefért. Ott volt a babaszoba és onnan indultak a végtelenbe első csapongó vágyáink és álmaink ... Két karácsony bontakozik elő — különös melegséggel — emlékeim közül. Mindegyik gyönyörűen kezdődött és könnyes csalódással végződött. Ezek voltak gyermekkorom legnagyobb karácsonyi élményei. Az egyiknek Gyuri volt a főszereplője, a tizenhárom esztendős, vékony, rongyos, mezítlábas koldus fiú. ,Az apját, szokta vezetgetni, ki nem is annyira a betegségtől, gyengeségtől, mint inkább a pálinkától, ■— nagyon bizonytalanul támolygott. Künn laktak a falu szélén, egy agyagos hegyoldalba vájt pincében és szombatonként járták a falut imádkozva alamizsnáért. Mindig igen szívesen szaladtunk ki hozzájuk mi gyerekek s raktuk .Gyuri kalapjába a krajcárt, fazekába az ennivalót. Már küszöbön volt a karácsony s hatalmas hóvihar dühöngött napokon át. Egyik ebédnél apa meséli anyának: képzelje, az öreg Piszkert és Gyurit csaknem megfagyva szedték ki pincéjükből akisbirók. Életre dör- zsöltettem őket s az öreget majd valami szegény asszonynál elhelyezzük s fizet értea község valamit, de a Gyurival nem tudom, mit kellene csinálni?. . . Nem lehetne ide hozni hozzánk a nyomorultat ? kérdi édesanya meleg szívvel. Csináltatnánk régi ruháiból neki valamit, kitisztat- tatnám a gyereket s ellenne a cselédek között. — Nem bánom, — feleli apa —• jó lesz olyan kis szaladj ide, szaladj oda inasnak. Karácsony délutánján készen lett a Gyuri ruhája, cipője s a mosó konyhából nagy sivalkodás adta hírül, hogy fürdetik a Gyurit. A borbély megnyirta, a lányok felöltöztették s ő sápadt arccal, rémült sze- mekkel bujt a tűzhely mögé a sarokba. Mi kíváncsian lestük, de csak nem Lehetett rávenni, hogy hozzányúljon a félretett ebédhez. Este vártuk szivdobogva a csilin- gelést és a fehérszárnyu angyalt, aki mindig ott állott a karácsonyfánk mellett. A sok drága, kedves ajándék között Gyurinak is ott volt a jó meleg sapka, keztyü, fehérnemű smi is boldog örömmel, testvéri érzéssel osztottuk meg vele cukorkáinkat, süteményünket. De Gyuri — bár egy- egy pillanatra felderült — mégsem látszott egészen boldognak, sötét arc cal húzódott félre, nem akart lefeküdni sem és majdnem egész éjjel szöpögött. Néha elmehetett az apjához, ilyen kor még kedvetlenebb lett és nem lehetett felhasználni semmire, nagyon haszontalan volt. Sok baj volt vele. A mi gyerekszivünk sokat szorongott érte, külö nősen mikor egyszer rábizonyult a lopás s apától kikapott... Olyan szép volt az, olyan megható karácsonykor, hogy apáék mint egy gyermekükül fogadták Gyurit s mi is testvéri szeretettel akartuk körülvenni . . . s úgy ránk nehezedett azután a szomorú valóság, hogy Gyuri háládatlan, Gyuri rossz ... Márciusig tartott a küzdelem vele, hogy jóra szoktassák, tanitgassák, tisztán tartsák, akkor azután egy reg gelre eltűnt. De eltűnt az öreg is a gondviselő asszonynénitől. A kisbirók ott találták meg őket a pincelyukban, ahogy boldogan takarították. Apa is kisétált ebéd után s otthon nevetve mesélte: ott érzik azok jól magukat s csak ott boldogok igazán. Sírva könyörögtek, hogy csak hagyjam őket otthon . . . Ettől kezdve szombatonként megint járták a falut Gyuri szép ruhája lassan rongyos, piszkos lett, mint a régi, haja csapzott, vállig érő, lába kikandikált a cipőből, de a szemében olyan nyugodt, boldog derű fénylett, mint nálunk sohasem .. . Másik karácsonyi emlékem a két forint hetven krajcárhoz fűződik. Eny- nyi pénzt gyűjtöttünk egy karácsonyra úgy, hogyha édesapának vendégei voltak, elénekeltük szép magyar nótáikat s ezért megjutalmazott minket mindig öt krajcárral. A nagy vagyongyűjtésre pedig a Párisi Aruház nagy képes árjegyzéke indított bennünket, mely csodálatos játékaival napi gyönyörködésünk és álmaink tárgya volt. A kályhasarok ban tervezgettük el, hogy milyen ba bát, milyen ebédszervizt, tükrös mosdót s egyebeket hozatunk karácsonyra és már készen volt a nagy ákom- bákommal megirt megrendelő levél. Egyszer azután véletlenül odafigyeltünk, hogy édesanya beszélgetett Pepi nénivel; bizony nekem is kellene egy jó, pettyes kékfestő háziruha, mindenből kiszakadok, de hát most nem jut rá, ilyenkor ezerfelé kell a pénz. Ott motoszkált ez a beszélgetés egész este a fejünkben. Nem jut rá ? Hát édesanya sem vehet meg min dent, ami kell, amire vágyik, akárcsak mi ? Hát a nagyok sem tehetik mindig azt, amit szeretnének? Különös látások ejtették rabul 8 és 7 sem tudta már szivünk nagy fájdalmát derűre fényesíteni. Hazáig anya űró arcát láttuk, amint a kutban is keres bennünket s az égen — lopva — az angyalok suhanását lestük, merre viszik vájjon a mi karácsonyfánkat,.. Elszállt az öröm, elröppent a meleg boldogság s már nem láttuk olyan szépnek a kékfestő ruhát, amint anya meglátva örül neki nagyon. Pedig szép volt. Csak félő, ijedt kis gyermekszivünk nem értette még meg akkor, hogy Isten könnyekből, áldozatokból, fájdalmakból teremti a legszentebb örömöket s a legdrágább boldogságokat. Kovácsné Huszár Jolin. Betlehemi csillag. jászolban a szalma zizegve beszélget: lm rajtam az életek Élete éli Évezredek álma, csodája ez: Élet, Bús földi utakra a mennyei cél. KérOdzik a marha, a jámbor, — a pára Fonó melegébe a gyermeket im Pólyálja szeretve, — szegényke ne fázna Zord sorsa elébe szabott utain. All bamba szamárka merengve az éjben Szemlélve a földre leszállta csodát. Szent isteni gyermek az anyja Ölében Oly messzire révedez, — 6 hova lát ? Ott messze a Golgota, — lám oda téved — S már fáj a keresztje az anyja Ólén, Hogy megszOtetett a csodálatos Élet: Bús végzete áll elibé feketén. És kOnnye ragyogva mosolyg a szemében: I Ó légyen Atyám, amiként akarod I — S szép OstOkOs ég a karácsonyi égen: Uj csillag: a (ézusi kOnny ragyog ott. Brandeiszné Frsy Melanie Mit hozzál Jézuska.. .1 Mindenütt, merre messze eltekint- I hét a szem, hó csillogott, fehéren. I Az erdőn át dermesztő szél: zúgott s jeges szavára, mint fázós, koldusgyerekek, dideregve nyújtogatták egymás felé csupasz ágaikat a fák. Nincs élet sehol. Ember és állat egyaránt védett helyre menekült, csak az a magányos vándor rótta fáradt, tétova léptekkel a hótakart?, utat, ki mint kárhozott fekete lélek I közeledett a fehérségen át. Léptei alatt pattogott, ropogott a keményre fagyott hó. Ruhája szakadt, bakancsa rongyos, talpa sincs talán s felnyíló I oldalán piszkos Szalmaosutak ló* I gott ki. Ki lehet? Amint megállt, hátszott rajta a fáradtság. Révedező tekintettel nézett I körül, az utat keresné. Nincs nyoma semerre. A hajdani kerékvágásokat I vastagon takarta a hó. Megrázta a fejét keserűen. Sze- I mében kétségbeesés lobogott. Kár volt letérnie az országutról, ha ke* rülővel is, de bizton hazavezette I volna. De mikor olyan hosszú az az ut s ő jól ismerte azelőtt erre a járást. Megtette sokszor ezt az utat, I át a hegyeken, arra a régi rom I mellett, mely ott tornyosult előtte I most is a hegytetőn. Mintha nem is I régen lett volna az. Nem régen ?.;.. | Mikor is? Hány éve? Ot éve, vagy éves szivünket... A megrendelő levélre nem néztünk már olyan gyö- I nyörüséggel és a játékok is mintha I elvesztették volna varázsukat az ár- I jegyzékben. Jött, közeledett a karácsony s el kezdtünk titokzatosan más álmokról suttorogni.. . Igen, veszünk édes- { anyának kékfestő ruhát... és beledobtuk a kályhába a megrendelőlevelet. De hol vegyünk, mikor itt nincs ruhásbólt ? Pincehelyen szokott anya is vásárolni Jünkeréknél, mi is oda megyünk, igen 1 De hogyan ? Karácsony délutánján anya állítólag lefeküdt, mint ilyenkortájban rendesen (igy készülhettek el titokban az uj ruhák, kabátkák, babaholmik stb.) s mi két nagyobb leányka nagy útra készülődtünk. Ma is érzem, hogyan dobogott a szivem, mikor a hátsó udvaron kilopakodtunk s elindultunk gyalog öt kilóméterre kékfestő ruhát venni édesanyának. Kemény, fagyos tél volt, orrunk, kezünk, lábunk majd lefagyott és mentünk, törtettünk — ragyogó boldogsággal — a szánkónyomokon a fehér országúton. Félsötétre értünk holtfáradtan Pepi néniékhez. Antal bácsi ijedten melengetett fel bennünket forró teával, süteménnyel, de Pepi néni nem jöhetett velünk kék festő ruhát venni, mert a templom- I ban volt. Mentünk egyedül, mint két I ! hős és diadalmasan válogattuk a kék | festőket Jünkeréknél. Megvettük. Kifizettük. Soha olyan boldog büszkeség nem dagasztotta azóta se a szi vemet... Még maradt negyven kraj cárunk. Jaj, mit vegyünk ezen Istenem ? Nézegetünk . .. Hát ott a lám- , pára szép kis fehér viaszgalambok vannak felaggatva, csőrükben fenyőág i és gyönyörűségesen himbálóznak. Jaj ► de szép 1 Ezt megvesszük a kis Mancikának, hogyan örül, tapiskál majd [ neki a kis három éves csöppség. Vittük diadalmasan, szivünkhöz l szorítva a karácsonyi ajándékokat i hazafelé ... . Antal bácsiék előtt ép- pen megállott apa sárga bricskája s Marci a sváb kocsislegény már mész- sziről integetett felénk. i Valami szorongó félelem, ijedtség : fogta el egyszerre a szivünket s le- s hajtott fejjel, megdermedve közeled- 3 tünk apa vésztjósló arca elé . .. — Óh ti haszontalan szökevények, hogy mertétek ti engedelem nélkül ezt a nagy utat megtenni? Mit csi- a náltatok? Miért szöktetek el? Sze* gény édesanyátok halálra rémülve, I- kétségbeesve keres benneteket ! Az 1- egész falut mozgósítottuk értetek, a ti kutakat megnézettük már. Ilyen ször- y nyüséget tenni karácsony estéjére!- No a Jézuska is visszaviteti a karára csonyfát, amit a kis angyalokkal útnak indíttatott tinéktek I Szalagos kis hajfonatunk már a kezében volt és mi rémülten éreztük át az eddig öntudatlan bűn nagyságát. Antal bácsi jóságos arca már jött elénk és magyarázott apának, de a későbbi simogatásés megenyhült szó
