Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-11-09 / 87. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 november 9. 87. szám* TOLNA MEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény polltlkel és térsedelmi lep. Sterfcesztlség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre-----------6 pengő. | Egész évre ___ _ 12 pengő. Ff iszorkesztfi: . SCHNEIDER JANOS. Felelő» nerkeutfi: blAzsik perenc A l.p megj.l.nlk mIndán .MrdAn 4. ■■ombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. II kereskedelem problémai. An ország közvéleménye nagy érdeklődéssel tekint a kormány működése felé s nem ütközhet meg senki azon, hogy a buzdító, lelkeket fölrázó kormánynyilatkozatok után különösen azokra a kijelentésekre figyel fel leginkább, amelyek a kormány úgynevezett gazdasági reszorttal bíró minisztereik ajkáról hangoznak el. Legutóbb a kereskedelmi világ egyik nagy testületének vacsoráján Fabiryi Tihamér ismertette mindazokat a kérdéseket, amelyek magas munkakörével kapcsolatban igen közelről érdeklik a kereskedő társadalmat. Ahhoz, hogy valaki szembe tudjon nézni a gazdasági élet adott jelenségeivel, szükséges a megfelelő rátermettség, nélkülözhetetlen a szakképzettség, de elkerülhetetlenül fontos, hogy kellő élettapasztalattal rendelkezzék s mindezekután különösen ma nem nélkülözheti az intézkedő faktor az erkölcsi bátorságot, hogy a közre nézve megfelelő gyakorlati intézkedéseket vihessen keresztü'. Bátran állíthatjuk, hogy a kereskedelmi miniszter rendelkezik mindezekkel a kiváló tulajdonságokkal, s igy nyugodtan vallhatja magáról, nogy ő az élet minisztere. Manapság, ha bármely foglalkozási ághoa tartozó egyének gyűlnek össze, akár fehér asztal melletti eszmecserére, akár klubokban, kaszinókban köznapi diskurzusra, vagy a közélet egyéb fórumain népgyü- lésre, avagy vitaestékre, a kiindulási pont egy: a gazdasági helyzet problémájának taglalása. Nincs foglalkozási ág, amelyik elevenéig ne érezné az idők csapásait a nem mentes ezektől a kereskedő világ sem. Hosszú nyomtatott ivekre terjedne, ha pontokba akarnánk foglalni a magyar kereskedelem súlyos bajait, panaszait és kívánságait. De épp igy járnánk, ha az ipar, vagy a mezőgazdaság problémáit boncolgatnánk. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor gazdasági életünk bajban van, kiszakítani egyes foglalkozási ágakat, szinte lehetetlen. Mégis nagy bölcsességre Vall, hogy az ország fővárosában, zmikor egybegyűltek a kereskedelmi élet képviselői, szónokuk miközben ismertette a kereskedelem panasz- anyagát, nem késlekedett megállapítani, hogy a normális gazdasági élet csak a mezőgazdaság és a kereskedelem teljes szolidaritásán alapulhat. A higgadtan a megfontoltan gondolkodó kereskedő érzi, hogy a nemzet életébe az agrárizmus létével áll és bukik. Ez a gazdasági terület, amely • bői kisugárzik minden irányban a jólét melegítő sugara s innen indul meg a sorvadás s netán a katasztrófa a többi foglalkozási ágak felé íb. A kereskedelemügyi miniszter ilyen megértő, gazdasági gondolatokban kiművelt társaságban jó alkalmat talált arra, hogy feladatának körében tájékoztassa hallgatóságát. A kereskedelem ma kétségtelenül nagyon ferde helyzetbe jutott. A merkantil szellem irtózik az intervenciótól, élete a szabadság s mégis a mai idők ime arra kényszerítik, hogy az állam segítségét kérje. Ez a ferde helyzet onnan ered, hogy a nemzetközi elzárkózó politika kényszerhatása alatt kénytelenek vagyunk bizonyos korlátozó intézkedő- két fenntartani. Senki sem tételezheti fel, hogy a kormánynak kellemes ez a helyzet. Ellenkezőleg, az szolgálna legnagyobb örömére, ha a korlátozásokat le tudná bontani, ez azon ban nem múlhat egyetlen kormány intézkedésen sem. Itt van mingyárt az egyik nagy kérdés, a közüzemek lebontása. E téren ismeretes a kormány határozott álláspontja. Meg kell tenni mindent a deficites üzemek leépítésére, amennyiben azok nem a köz érdekát acolgálják. As ilyen munka asonban időt igényel. Épp igy vagyunk a kartell kérdéssel is. Itt is csak a kös érdeke lehet irányadó a ahol tu1 kapások ma tatkosnak, a kinövéseket nem kés'el- kedik lényt an» a kormány. A legutóbbi napok intéakedéaei esen a téren máris konkrét eredményeket tudnak felmutatni. Sok múlik asonban magán a kereskedő társadalmon is. Nem ssabad elveszteni a bisalmát se önmagával szemben, de nem táplálhat kebelében oktalan előítéleteket a kormánnyal ssemben sem. A kereskedő világ függessze fel soraiban a széthúzást és egyenetlenséget. Ha ahbos a sok jószándékhos, amiről a kormány máris tanubisonyságot tett, hozzájárul a kereskedő-társadalom egybeforrott kösös egyetértése, még ezeken a sorscsapásos időkön is ke- reBstUl tudunk esni. Nsgy érték van máris abban, hogy a kormány megmutatta munkatervében vesérlő gondolatait s ezek osztatlan elismerésre találva, mint a nemzet munkaprogrammja, irányt tudnak szabni minden jövőbeni ténykedésünk számára. Ha ehhez hozzávesszük azt as előnyös pszibiksi feller dülést, ami az ország minden társadalmi rétegében tapasztalható, a munka betetőzésétől már nem kell tartanunk. A ffilspűn akciója a cserkészet messesítésére. Ismeretes, hogy a világcserkészet központi vezetősége legközelebbi vi- lágtáborának helyéül az 1933. év augusztusára Gödöllőt jelölte ki azoknak az eredményeknek az alapján, amelyekkel az 1929. évben Angliában tartott világtáborozás alkalmával szegény kis hazánk árvalány- hajas cserkészfiai csodálatos ügyességükkel, mutatványaikkal az öt világrész minden tájáról összeBereglett cserkészeket oly elismerésre méltóan ámulatba ejtették. Az egész világról mintegy 20:000 cserkész jön ez alkalommal Gödöllőre és ezek fogadása, elhelyezése annál inkább is óriási feladatok elé állítják a rendezőséget, mert az Angliában élvezett vendéglátást magyaros szeretettel kell viszonozni. A világ ösz- szes nemzeteinek ebben a gödöllői versenyében résztvesznek a hazai cserkészek, de megjelenik ott To'na vármegye cserkészcsapata is, hogy megvédje az ország és a vármegye | színeit és hogy az egész világ cserkészei előtt kifejezésre juttassa a nem zetnek egy jobb jövőbe vetett hitét. Mivel á vármegyénkben kiváló vezetés alatt működő cserkészcsapatok saját erejükből nem képesek mindazt előteremteni, ami esen a világseregszemlén való megjelenéshez anyagiakban szükséges, dr Peresei Béla főispán, a Magyar Cserkészszövetség VI—VII. pécsi kerületének a disz- elnöke kérelmet intézett a vármegye közönségéhez, hogy mindazok, akik a mai nehéz helyzetben is tudnak talán szivükhöz és tehetségükhöz képest áldozni, támogassák pénzbeli adományukkal Tolna vármegye cserkészeinek a gödöllői világjamboreen való részvétetét. Az adományokat a 55 295 számú csekkszámlára a postatakarékpénztárhoz kell befizetni. Mi a vármegye tekintélyének a szempontjából szinte kérjük olvasó közönségünket, hogy a nemes célt annál inkább is minél többen pártol ! ják, mert az akció a legcsekélyebb I adományt is hálásan fogadja. A szegénykérdés téli gondjai. (IL közlemény.) Ahogy a tél közeledik, úgy hozza magával a téli gondokat. A szegény- kérdést i em lehet és nem szabad kizárólag az agyonterhelt közigazgatás kérdésévé tenni, hanem mikéi, t azt Baja és P«cs kitünően bevált példájával igazolta, a társadalmat, illetve a társadalmi alakulatokat is jó bevonni a szegénykérdés nehéz gondjainak intézésébe. Az élelem biztosítása után a fő gond a ruházat gondja. Különbséget kell tenni olyan ruhásat között, ami lehetővé teszi a munkavállalást, iskolázást, leventéaést és olyan ruházat között, amely csak otthoni használatra való. Természetesen, ha korlátolt fedezet áll rendelkezésre, eUŐBorban csak azt az igény • lést kellene kielégíteni, amely után munka vállalása lehetséges. Vannak a falukon munkabíró zsellér emberek, akik télen erdei munkát vállalhatnak, ha megfelelő lábbelijük van. Azt tartom, hogy az ilyen lábbeli- segitsóg dupla segítséget jelent. Mert ha az inségakció 10 pengőt áldoz egy pár munkásbakanosra, lehetővé tette, hogy a családfő talán 100 pengőt keressen. Esáltal az egész családot ki lehet kapcsolni a további szegényellátásból. Másodsorban jönne tekintetbe az iskolások lábbe'ije. Ezt az akcót már most kellene megkezdeni és pedig a tanítóság utján. Itt előnyt kellene adni az olyan igényléseknek, amely a tavaly kapott lábbelik javítására vonatkozik. Jó lenne megkívánni, hogy a tavaly kapo't lábbeliket mutassák be. Azt hiszem, furcsa statisztika jönne ki ebből, mert akadna olyan, aki a kapott cipőt azonnal értékesítette, de olyan is találkozna, aki spanglis lakkcipőre cserélte ki a gyermekének. Ha a lábbelik javítása és készítése érdekében kikeres nénk a legszegényebb nagycsaládu helybeli cipészeket, már ez is egy formája lenne a szegényakciónak. (Zárójel között jegyzem meg, hogy az iparosok egyike-másika jobban rászorul az akcióra, mint talán egykét iszákos napszámos családja.) Uj lábbelit csak a legkivételesebb esetben lenne indokolt adni, mindenesetre, aki tavaly uj lábbelit kapott, | az az idén legfeljebb javítást kérhet. I Ezáltal a részesítettek számát talán .et td de1 >6 *ti rat ter be I I Egyes szám ára 16 fillér»
