Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-09-07 / 70. szám
XIV. évfolyam Szekszárd, 1932 szeptember 7. 70. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer meg|elen6 keresztény politikai és társadalmi lap. Szorfceutfeég ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 ás 102. ElOIIsetéai di|: Félévre __ _ 6 pengő. | Egész évre____12 pengő. PO uerkeutO: SCHNEIDER JÄNOS. FolalSa uerkeazM :| BLÁZS1K FERENC A lep mcgj.l.nlk mlnd.n aaardáa 4. .lomb.ton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéat 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A Ház oktalan 00 I » 0 osszcmy ősei« A parlament ellenzéki pártjai szükségesnek látták a többség szándéka ellenére a képviselőházat ismételten összehivatni, amihez mindenesetre a házszabályok jogot biztosítanak részükre. Ez a jogbiztositék azonban azt a célt kívánja szolgálni, hogy a képviselőház tagjainak is joguk legyen az ülés összehívását kérni, ha arra nyomós okuk -van. Senkisem állíthatja azonban, hogy a parlament legutóbbi és azt megelőző alkalom mai történt összehívása során az ellenzék igazán nyomós argumentumo kát sorakoztatott volna fel elhatározásuk indokolására. Szónokuk temperamentumos egyéniségéhez híven népgyülési kiszólások fűszerét használva, a többség nyugodt türelme mellett hosszasan fejtegette igen átlátszó tendenciájú álláspontjukat, amiből igazán nem lehetett ki hámozni azt a nagyjelentőségű okot, ami őket a parlament összehívására joggal indíthatta volna. Úgy hirlett, hogy bizonyos hatósági túlkapásokról akarnak panaszt tenni a legutóbbi időközi választás sál kapcsolatban, azonban ha összeveti az ember a különböző beállításokat, a mérleg nyelve inkább azt mutatja, hogy nem a hatóságok részéről történtek meg nem engedhető dolgok a választások során, hanem ha terrorról és visszaélésről egyálta Ián beszélünk, az éppen az ellenzék részéről nyilvánult meg MezőcBáton. Jellemző egyébként, hogy a visszaélésekről terjesztett hírek már akkor szárnyra kaptak, amikor még a választási harc meg sem indult. Tulajdonképpen ki sem írták a választás napját s a parlament összehívását célzó aláírások már akkor rendelke? zésükre álltak, amikor azt sem tudták mivel is indokolják meg el at ár o- zásukat, ha a házelnököt a képviselő- ház összehívására fogják felkérni. — Szónokuk felszólalása valóban magán viselte azt a tényt, hogy a Ház ülésének összehívása előtti napon sebtében megtartott értekezletükön fixi rozták tulajdonképpen az előterjesztendő indokolás anyagát. Nem komoly politika az, mondhatnánk határos az okvetetlenkedéssel. A mai időkben, amikor a kormányzat asztalán halomra tornyosodva fekszik az elintézendő ügyek halmaza b szüksége van megfelelő nyugalmi időre, hogy a problémák labirintusában úgy a belföldi, mint külföldi vonatkozásban, de mindig a nyomasztó gazdasági depresszió elsimításának, levezetésének és orvoslásának irányvonalán haladjon és idejében teendő intézkedések megtételére készen álljon, ugyanakkor az ellenzék múló jelentőségű, kicsikart, igazán lényegtelen hatású győzelmének fitogtatására olyan zenebonát csap, amely legkevésbé sem illeszthető be a mai nehéz helyzetszabta és minden pártra kötelező komoly politizálás keretébe. Az ország ma igazán nem ér rá ilyen problémák pepecselő boncolga tásával foglalkozni. A legjobb lenne, ha az ilyen magatartást felváltaná a megkomolyodás szelleme és megvilá gosodnának az összehívók és szónokok előtt is átok a célkitűzések és irány vezetések, amelyeknek útjáról nem volna tanáosos eltántorítani a nemzet higgadtan gondolkosó rétegeit. Nem a mandátumgyttjtéa fontos ma, hanem gyűjteni kell a magyar élniakaráshoz a közős erőfeszítésekhez az egymást megértő jószándék- hoz lelki felemelkedéseket és mindenekelőtt gyűjteni kell az energiát a szebb magyar jövő utjának előkészítésére és ezer nehézségeken keresztül való megszerzéséhez. A Tolnanémedi vasútállomáshoz vezető mfiut felavatása. A mai viszonyokhoz mérten szerény külsőségek közt, de a feltörő érzések által megszépítve, mégis impozáns ünnepély keretében köszönte meg Tolnanémedi lakossága szeptember 4-én az illetékes faktoroknak azt a szerencsét, hogy a mostani válságos gazdasági helyzet dacára az állam, a törvényhatóság ób egyes mecénások segítségével sikerült a Sió berkén át kövesutat építeni a vasúti állomásra, ami által a falu 10 éves óhaja teljesült. Az uj utat a főszolgabíró buzgó utánjárásának elismeréséül „Reich Oszkár ut“-nah nevezte el a képviselőtestület és a két végén ily fel iratu táblával jelölte meg. A hivatalos tényezők és meghívott előkelőségek a községházáról 4 órakor gyalog mentek a helyszínére, ahol a szép diadalkapu alatt a köz ség politikai, egyházi és társadalmi vezetői várták őket. Itt sorakoztak a leventék a és polgári lövészek. A díszkapu egyik oldalán egy tucat autó és kétszerannyi szép lovasfogat sorakozott példás rendben, mig a másik oldalon virággal és szalaggal díszített, csengős kisgazdafogatok voltak sorbaállítva. A diadalkapuval szemben elhelyezett székeken a középen a főispán neje dr Peresei Béláné, aki az ut megnyitását vállalta, foglalt helyet. Jobbra tőle dr Pesthy Pálné, balra pedig Szévald Oszkárné ült. A sort kiegészítették Reich Oszkár főszolgabíró, Mechwart Ernő kormányfőtaná- esős, dr Martin József gazdasági főtanácsos felesége és családja, jóba* házi Döry Vera alapítványi hölgy, jobaházi Döry Gabriella és még sok környékbeli és helybeli előkelő nő. A hölgyek koszorúját nagykarélyban övezték a szinte teljes számban megjelent vidéki földbirtokosok, leiké szék, jegyzők, tanítók és ismertebb polgárok. A vendégsereget Török József főjegyző üdvözölte, majd az utanyának Török Nusi, Pesthy Pálnénak Rúzsa Bözsike, Szévald Osskárnénak Benkő Esztike, Reich Oszkárnénak pedig Haypál Zsuzsika nyújtottak át virágcsokrot. Az ünnepi beszédet Rúzsa József ref. lelkész tartotta éB ennek keretében elmondotta az ut keletkezésének történetét, kiemelve mindazok érdéEgyes szám meit, akiknek a siker köszönhető. Elsősorban megköszönte a kerület képviselőjének az államsegély kiess- közlését és a törvényhatóság első tisztviselőjének, a vármegye szere tetteljes támogatását, majd kiemelte Reich Oszkár főszolgabírónak az ut létesítése körül kifejtett fáradozásait. Azután hatásos, lelkes szavakban emlékezett meg srról az összefogásról, amely mostoha viszonyok közt ily eredményt tudott elérni. A szónoklatra ékes szavakban válaszolt Szévald Oszkár alispán és megadta az engedélyt az ut megnyitására. Előbb azonban a leventeegye sülét nevében Máthé Gyula főoktató, a polgári lövészegyesület részéről pedig Russa József elnök dr Pesthy Pál ny. minisztert, az egységespárt elnö két, a kerület képviselőjét üdvözölték, aki lelkes beszédben válaszolt és szintén az eredménytbiztositó magyar összetartást, egyetértést emelte ki. Az éljenzés csillapultával Ssokodi György községi bíró felkérte a főispán nejét, dr bonyhádi Perozel Bé lánét, hogy az utat az azt jelképesen elzáró szalag elvágásával ünnepélyesen adja át a forgalomnak. E célból Máthé Gyula segédjegyző 3 éves Irmuska leánya virággal és szalaggal ékesített ollót adott át az „utanyának“. Perczel Béláné pár kedves szóval elvágta a szalagot és ugyanabban a pillanatban a simontornyai cigány- zenekar eljátszotta a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország“ kezdetű dalt, amelyet mindenki állva hallgatott végig. A cigány azután belekapott a „Söprik a pápai utcát“ kezdetű nótába, melynek hangjaira három népiesen felékesitett, csengős kisgazdafogat, rajtuk válogatott falusi leányok és legények, végigrobogott az uj utón, jelezve ezzel, hogy az elsősorban a földmivesnépnek épült. Száz méternyi ut után félreálltak a falusi kocsik és a másik oldalról ugyanoly pontossággal máris előálltak az autók. A menet élén a főszolgabíró haladt, ezt követte dr Pesthy Pál, a főispán, majd az alispán autója, a magánosok gépkocsijai — és a i lovasfogatok hosszú sora, melyhez | ismét csatlakoztak a sallangos, csen- | ára 12 fillára gős kisgazdafogatok. Lassú ütemben bejárták igy a másfélkilométeres nyílegyenes uj utat, amely a megyének egyik legszebb vasúti hozzájáró útja. A vasúti vendéglő kertjében dúsan díszített sátor alatt ízléssel terített fehér asztal várta a vendégeket és osakhamar finom ételek és italok feledtették velük a nagy forróság után az eddigi programm fáradalmait. Az asztal felett Sohrauf Endre ev. lelkész köszöntötte Perczel Bálánét. Haypál István volt nemzetgyűlési képviselő nobilis utódjára, dr Pesthy Pálra mondott pohárköszöntőt, aki viszont a főispánra Uritette poharát. Dr Perozel Béla főispán a falu közigazgatási, egyházi és társadalmi irányitóit éltette, Rúzsa József ref. lelkész az alispánra és nejére, Szévald Oszkár alispán a község vezetőire, Haypál István a főszolgabíróra és nejére, Reioh Oszkár főszolgabíró a községre, Rúzsa József pedig a Pried Testvérekre mondtak köszöntőt. Meg kell végül említenünk, hogy a szép ünnepély megtartásához egy fillér közpénzt sem használtak fel. Tanév kezdetén Vége a nyári szünetnek. A nagy pihenés után újból lármásak lesznek az iskolák és a vidám, napbarnitotta gyermekek pajkos kacagása életet önt az eddig csöndes falak közé. — Mindegyik iparkodik túllicitálni a másikat, hogy nyári élményeit elmesélje. A viszontlátás a pajtátokat örömmel tölti el. Megerősödve, kipirulva, szellemileg föl frissülve jöttek vissza, de egy kis bánattal a szivükben, hogy ott kellett hagyni a nagyszünidő minden kedves szórakozását és játékát azért, hogy helyüket a könyvek és füzetek foglalják el. Az Isten háza, a templom is ünnepi díszben ragyog. Harangok zúgása mellett telnek meg a padsorok a tanuló ifjúsággal a kicsiny kezdőktől a felsőbb osztályosokig, hogy áldást kérjenek Istentől a kezdődő tanévben végzendő munkájukra. A gyermekarcok mellett fel- feltűnnek a padsorok között a gondterhes szülők is. Idejöttek ők is egy kis időre megnyugtatni lelkűket és gondjaikat lerakni az Ur oltára elé. ők is segítséget és erőt jöttek kérni egy évi nehéz munkájukhoz és a szivek áhítatába belebúg az orgona hangja: „Veni Sancte....“, a lelket megnyugtató, a szivekbe bátorságot öntő „Jöjj el Szentlélek Úristen I“ Lelki erőre van szükség az 1932/33. tanév megkezdésénél, hogy ez a gondosan elkészített munkaterv minél mélyebb és alaposabb lelki kincsekkel lássa el a csonkahaza jövő reménységét. Lelki erőre van szükség az oktatóknak: tanároknak és tanítóknak is, hogy nemzetépitő magasztos hivatásuknak minél jobban megfelelhessenek A nehéz gazdasági viszonyok noha súlyos akadályokat gördítenek a haladás útjába, mégis
