Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-01-01 / 1. szám
V XJV. évfolyam. Szék szárd, 1932 január 1. 1. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. ^ o Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsz ám 85 és 102. Előfizetési di|: Félévre _______6 pengő. | Egész évre ___ _ 12 pengó. Fö srerkesztö: |i Felelő* sicikemztö: IHirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* SCHNEIDER JANOS. || DLÁZSIK FERENC Idetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként A lap megjelenik minden eaerdán 4* ■■ombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részétI rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I * nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.----------------------------------------------------------------------------------------------------------- . - ■ - - ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Bo ldog újévet! Or Magyarász Ferenc. Hogy ujeszteudő, tudjuk ; hogy bol dog less-e, csak á jó Isten a tudója, a megmondhatója. Ha nem tudnók talán, hogy uj- esztendő van, hamar ráébresztene bennünket az újévi jókivánatoknak aa a rengeteg sokadalma, melyben a semmitmondó szokás, mely as ajándékot váró számítás között szeré* nyen meghúzódik egy két ssivból jövő, őszinte üdvözlet azoktól, akik csakugyan közel állanak szivünkhöz. De hogy mit hoz az ujesztendó, jót-e, rosszat-e, beváltja-e reményeinket vagy súlyosabbá teszi-e gondjainkat, ki tudná megmondani? A szivünk persze vágyik a boldogság után, hiszen arra van teremtve. Testünk lelkünk kivánja, hisz lehetetlen nem kívánnia; de hogy ki menynyit mondhat belóle magáénak, nincs teremtett elme, amely elére ki tudná számítani. Csodálatos a jövőnek ez a teljes és tökéletes ismeretlensége. Mennyi mindent tudunk előre, a csillagok járása nyitott könyv előttünk, az üstökös pályáját meghatározzuk, gépeink munkáját megbízhatóan megállapítjuk, épületeinknek százados tartósságot ígérünk — csak a boldogság csillagáról nem tudunk elére semmit, csak saját sorsunk üstököséről nem tudjuk kiszámítani, mikor hull vissza a semmiségbe. Baj-e, csapás-e ea ? Avagy nem inkább jótéteménye- e az isteni gondviselésnek, nem mieden évfordulón meg-megújuló tanúbizonyságá é annak a bölcsességnek, amellyel az Isten az ember sorsát intézi ? Igenis, a jövő bizonytalansága az élet legnagyobb jótéteménye, mert ea a küzdelem életeleme. Ha előre tudnók vágyainknak mikénti teljesedését, akkor fölösleges volna minden megerőltetés, akkor vagy a kényelem rakná rá az emberre a maga sóéinál is erősebb rabláncát, vagy a kétségbeesés dermesztetté meg csirájában az értelemnek minden tervét, zz akaratnak minden elhatározását. Kinek minek dolgoznánk, ha előre tudnók a munkánk eredményét ? Vagy sikerül, vagy nem, de mindkét esetben kár az erőlködésért: íme, ez zz elv osztaná fojtó, gyilkos gázait az emberek leikébe, megszűnnék minden haladás, minden küzdelem egy jobb jövőért s a boldogság Újévi köszöntő. Az új év első, biztató dalában Ajkamról mostan félve száll a szó. A mi sötét, nagy, néma éjszakánkon Szabad-e boldog újévet kívánnom Tenéked, csüggedt magyar olvasó ? Öröktől fogva nagy, szent hivatása, Hogy ébren tartsa jobb jövő hitét, Ha zord jelenben honfibúnak, gondnak Hollófekete árnyai borongnak És elsötétül itt e földi lét. Körülleng gyötrő, hollószárnyu bánat S önkéntelenül arra gondolok, Hogy hívő lelkem érzelmét kitárni S vidám, szép, boldog újévet kivinni: Ma sok szívnek tán bosszantó dolog. Hisz jól tudom, hogy szívek millióin Erőt vesz már nagy, néma csüggedés. Kiknek lelkében e sivár jelenben egy boldogabb kor hajnala dereng fel, Érzem, hogy szárnak immár mily kevés. Költő hite nem múló lángolás csak, Istentől kapta ezt a szent hitet. Eszmék tusáján fényes, égi vértje, Elvenni tőle s megcsufolni érte Nincsen joga e földön senkinek. E szent hit drága, tiszta égi látcső, Nagy látomás gyúl máris általa: Magyar jövendő messze távolából Egy-egy sugárfény már felénk világot S már idezeng egy uj élet dala. De kétségek közt megvigasztal áldón, Hogy e szomorú, földi harc alatt Elszállhatnak bár boldog, szép remények S elcsüggedhet bár minden földi lélek, A költőnek csüggedni nem szabad. E szent hit ad most biztató vigaszként Lelkemnek is nagy, újuló erőt, Hogy e borongó magyar éjszakán át Tovább álmodjam nemzetem nagy állmát És fáklyát gyújtsak csüggedők előtt. csak bábjáték volna egy szellemileg kiskorú, lomha és elpubult emberiség kezében. Mennyivel jobb, hogy teljesen el lévén előttünk födve a jövő s benne a boldogság kincse: nekigyürődz- ködve, nagy elszántsággal, lendülettel, verejtékezve, elménk fényével, bízva minnenmagunkban vesszük föl az njesztendő első órájában saját szerencsénknek kovácsmunkáját ott, ahol aa óesztendőben letettük, vagy voltaképpen le sem tettük. És még egyet. Sorsunk bizonytalansága a legerősebb szállal köti a gondolkodó embert sorsunk urához és intézőjéhez, zz Istenhez. A titokzatos jövő sürü fátyolára a saját elégtelenségünk van ráírva: ember, hiába forgatod sze rencséd pörölyét még oly emberül, sorsod, jövőd és boldogságod nemcsak tőled függ, hanem attól is, ki tői mindenki és mindenkinek mindene függ, az Istentől. Azt mondják, aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre, mert a mérhetetlennek látása és félelme fölemeli a lelkét a végtelen felé. Kos, mi emberek ez újév törékeny csónakén evezünk az idők óceánján az örökkévalóság felé: tanuljunk meg tehát nem csak magunkban bízni, de Istenben is; magunkban ngy, mintha boldogságunk csak magunktól függne, Istentől úgy, mintha egyesegyedül csak tőle függne. Kérjük tehát a boldog újévet Isten tői és legyünk készen megdolgozni, meg is szenvedni érte: ezzel a kettős gondolattal kell egymásnak boldog újévet kívánnunk. Dr Ravasz László DunaszentSüörsy díszpolgára Duoaszentgyörgy községnek december 24-én nevezetes nspja volt. Esen a napon délelőtt 11 órakor a képviselőtestület ünnepi ülése dr Ravasz László dnnamellébi református püspököt egyhangú lelkesedéssel a község díszpolgárává választotta meg és elhatározásáról nyomban táviratilag értesítette, amelyre a püspök még aznap válaszolt Takács Gyula főjegyzőhöz intézett táviratban, amelyben a díszpolgárrá történt megválást - | tást hálásan köszöni és a község I polgáraira az Isten áldását kéri. A díszpolgárrá választást Takács I Gyula főjegyző indítványozta és a választást a következő indokokkal támasztotta alá: „Aki e nagy lelki válságot meg tudná Baüntetni, meg tudoá gyógyítani, bizonyára as lenne a világ legnagyobb jótevője. Már 10 esztendővel ezelőtt megindult a magyarság egyik nagy értéke, hogy a gyógyitáa érdekében munkálkodjon. Három pontról elindulva, bárom utón haladt, de ezen utak mindegyike egy központba fut össze, amely Nzgymagyarorazág feltámadásához vezet. Az első utón mint egyházi politikus, mint lelkész, iró és publicista veszi ki részét a fajópitő munkából és ily módon erkölcsöt nemesit és érésit, vigasatal és bátorít és a lelkibetegeket gyógyítja. A második utón a felekezeti béke érdekében munkál és ezáltal a magyarság egységének szent ügyét szolgálja, A harmadik ut nagy és előkelő kü'földi barátokat szeres éz ily módon a revízió megvalósulását segíti előre. Az elmondottak szerint tehát állandóén munkában ég, újabb és újabb lelkiértékeket bőségesen szór szét közöttünk és minden ténykedése a nagy célt, Nagymagyar- ország feltámadását segíti eló.“ E fajépitő nemes munka, a felekezeti béke érdekében tett hatalmas szolgálatok és fáradhatatlan has»fisa, önzetlen tevékenységgel végzett nagy- értékű közéleti működés elismeréséül indítványozta, bogy 10 esztendős püspöki szolgálatának évfordulófa alkalmából a képviselőtestület dr Ravasz László dunamelléki református püspököt egyhangúlag a község díszpolgárává válassza meg. Aa az értesülésünk, hogy dr Ravasz László püspök a jövő évben leutazik DuuaBzentgyörgyre és ott személyesen fogja átvenni ennek a régi, nemcsak nemes kiváltságokat élvező, de mindig ezek szerint is gondolkozó község polgárságának lelkesedéséből fakadó elhatározásának okmányát, a díszpolgári oklevelet. Újévre. Ismét megöregedett egy esztendő. Ilyenkor az év utolsó napjain úgy érzem magam, mint amikor az ember temetésre készül. Temetni kell örömet, bánatot, reményt, reménytelenséget, leomlott ideálok semmivé lett álmait, bizakodva alkotott célkitftiések fájó sikertelenségét. Az élet nagy kriptá jának zárja ismét felpattan, bele- belyezzük a nagy fekete koporsót és alig fordul egyet az ismét bezárult Egyes szám ára 40 fillér. I / / > Kicsiny hárfám, ha a nagy Isten éltet, Nem fog pihenni ez új évbe’ sem S míg bízva várok itt egy jobb jövendőt, Kívánok néked boldog újesztendőt, Sokat csalódott, árva nemzetem. BABAY GÉZA.
