Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-04-04 / 27. szám
1391 április 4. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 A javitásmentes tető egyúttal olcsó Is. Eternit viharálló és tűzbiztos, az első kiadás egyszersmind az utolsó Is. Kérjen díjtalan prospektust és árajánlatot. ETERNIT MŰVEK Budapest, VI., Andr&sey-út 33 Elárusító helyek: Engel Frigyes fia Szekszárd, Braun József DunafAldvár. Doór Ferenc Dunaföldvár, Engel Frigyes Kötesd, - Épületfa és Bányakereskedelmi rL Simontornya, Krausz Vilmos Fia Bony* hád, Schwarz Béla Nagydorog, Schwarz Salamon Paks. 296 'gyár dalnak. Az első, alapszabály- szerüleg szervezett dalárda, a Till Nándor által létrehozott pestbudai, amelynek ugyancsak meggyűlik a baja az akkor nyakunkon ülő osztrák rendőrséggel. De éppen ez a brutális elnyomás váltja ki Ma* gyarországon, országszerte azt a hő vágyat, hogy ha már politikailag nem lehet tömörülni, legalább olyan tereken egyesittessék a magyarság megtörhetetlen ereje, ahová a po- licia keze el nem érhet. így keletkeznek sorban a hazafias eszmék akkori melegágyai: a Gazdasági Egyesületek, Nőegyletek és Dalárdák, amely utóbbiak már 1861-ben foglalkozni kezdettek az országos dalünnepek rendezésének kérdésével. Ábrányi Kornél indítványára 1863-ban a pécsi nagysikerű dalos összejövetelen ki is mondják az Országos daláregyesület formaszerü megalakítását, amely aztán 1867-ben Aradon valósággal is megtörtént. Az első országos dalünnep Budapesten volt 1870-ben s ettől kezdve, úgyszólván, két évenként, Nagyváradon (1872), Kolozsvárott (1874— 1880), Szegeden (1876), Debrecenben (1882), Miskolcon (1884), Pécsett (1886), Fiúméban (1894) s azóta is nagyon sok helyen. A nagy hazafias megmozdulás Szekszárdon is megteremti a dalárdát. Kezdeményezője Halász József vármegyei főszámvevő, aki 1848-ban, Perczel Miklós önkéntes seregébe, mint hadnagy lépett be, ahonnan Perczel Mór Zrínyi zászlóaljába került s ott kapitány, őrnagy, a tábornok titkára, adjutánsa lett s elment vele a száműzetésbe is s bejárta Törökországot, Kis-Ázsiát s kövétte tábornokát Londonba s onnan Jersy szigetére is. 1858-ban azonban amnesztiát kért s miután megkapta, hazatért s mint a Tolnamegyei^ Közlönyben 1882 julius 9-én megjelent nekrológja mondja: „A Kaszinónak agitátor szellemű vezetője, a Garay- szobor egyik indítványozója, a szekszárdi dalárdának kezdeményezője, alapítója, atyja volt.“ Áz alakulás 1861-ben történt s egy nálam levő fénykép szerint Halász Józsefen kivül tagjai voltak még a dalárdának Kelemen József főszolgabíró, Boda Vilmos szolga- biró, később törvényszéki bíró s képviselő, Schvarczkopf Alajos, Schöner Imre, Ujfalussy Imre, Ell- man Miklós ügyvédek, Dicenty Pál orvos, Bohunitzky Albert plébános, Koszorú István, Kis Károly, Séner Ferenc, Polonyi, Újhelyi tanítók, Németh Béla, Melczer hivatalnokok, Séner János, takarékpénztári pénztárnok, továbbá Hayt Gábor, Fejős Imre, Kelecsényi Ambró, Háry László, Kommandinger Mór, Unterminier Alajos és Ferger József óvodás, akinek felesége is szépen énekelt, még 89 éves korában is. Ennek az első dalárdának működéséről nem sokat tudunk, mert a Schmerling kormány alig pár hó múlva feloszlatta, mivel a száműzetésből visszatért Bartal Györgyöt szerenáddal üdvözölni merészelte. Akkoriban ok volt biz már ennyi is az erőszakoskodásra. A Kossuth- nóta pedig kivált főbenjáró bűn. De azért ezt is elhuzatta némelyik busuló magyar. Igaz, csak ritkábban. Helyette inkább a hetes, nyolcas, kilences . .. járta. De még ennél is gyakoribb volt a Jaj, de huncut. Meggyűlt azonban a baja emiatt egy pár szekszárdi gavallérnak. Név- szerint Halász Józsefnek, Dicenty Pálnak, Makay Antalnak, Paczolay Györgynek. Valaki besúgta őket Shvoy járási főnök urnák. Persze volt eszük, letagadták előtte. Erre a főnök ur a cigányokat vette elő. De azok is megérezték a pecsenye illatot. — Hát ti, mit muzsikáltatok az éjjel? — Mindenféle nótákat, instállom alásan. — Milyen nótákat? — Milyet, hát csupa újat. — Újat? Hát valami régit nem muzsikáltatok ? — Nem. Csak újat, a legujab- bakat. — De azt csak elhúztátok, hogy mégis huncut... — Azst, hogy: mégis huncut a német?! Már hogy huztuk volna instállom, hiszen az nem uj, hanem nagyon is — régi nóta! A dalárda tagjai 1872-ben azonban már alapszabályszerűen újból szervezkednek. De ezt a Séner János ideiglenes elnöklésével alkotott s az akkori belügyminiszter által jóvá is hagyott alapszabályt, Domsits Lajos elnöksége alatt már 1874-ben módosítják. S eleinte nagy sikerrel kezdik meg működésüket. De belső torzsalkodás tör ki, úgy hogy dalárda alakul a dalárdában s a dalárda kifelé már nem a maga összeségében szerepel, hanem csak egyes tagjaival. így adják elő Séner János karnagynak atyja halálára irt miséjét a belvárosi templomban: Schöner István, Gerenday Lajos, Jeszenszky Ákos, Szandtner Antal, Rüll Lajos. S az 1875 kisasszonynapi óvodai esten is, Séner János karnagy vezetésével, mintha egy- átalán semmi közük se volna már I a dalárdához, énekelnek: Geiger Gyula, Gerenday Lajos, Jeszenszky Ákos, Rüll Lajos, Schöner István, Szandtner Antal, Ujfalussy László. Nagyon elkeseríti ez a dalárdáért élő és haló Boda Vilmost s az akkor már 1873-tól fennálló lapjában, a Tolnamegyei Közlönyben szemükre is veti s elitéli ezt az eljárásukat. Ugyanitt a hazafias lán- golásu Domsits Antónia, Abaffy Józsefné is elpanaszolja, hogy 1876-ban már csak öten, hatan járnak próbára. 1878-ban azonban dr. Steiner Lajosnak, ennek a lelkes dalbarátnak és kitűnő énekesnek tapintatos közbelépése, úgy látszik, megteremtette a kívánatos belső békét, ösz- szehivta a Klieber-házban volt lakására a jobbhangu énekeseket, akik a jeles zenész, Klieber György kiváló karmesteri vezetésével mindjárt tanuláshoz láttak, még pedig olyan sikerrel, hogy az év végén a Dalárda szokásos Szilveszter estjén egyebek közt már előadhatták, 31 szereplővel, — akik közül 11 nő volt, Schuman Cigány életét. Klieber azonban más irányú elfoglaltsága miatt nem maradhatott hét évnél tovább karmester. Távozásakor gyönyörű ezüstveretü albummal tüntették ki, ezzel a rávésett ajánlással: * Kedves karmestere, Klieber Györgynek, elismerése jeléül a Szekszárdi Dalárda“. Utána Abaffy József lett a karmester, Boda Vilmos az elnök. A próbákat a Kaszinó régi helyén, (később Pirnitzer ügyvéd háza) tartották. A kottákat Petrovits György, polgáriskolai tanár írogatta. A leányzó tehát nem halt meg, csak aludott. A dalárda Boda Vilmosnak, ennek a minden okszerű haladásért és természetes fejlődésért hevülő férfiúnak agilis elnöksége alatt s Abaffy nagyszerű karnagyi vezetésével szédületes iramban haladt a tökéletes kifejlődés felé. Nemsokára már egész operetteket is előadtak szokásos Szilveszter estjeiken. így Huber Károly és Ka- cziányi Géza (Gyalog huszár) tréfás darabját, „A vartyogi dalnok versenyt“, amelyben Vartyogi gróf: Molnár János, Bűbájos neje: dr Hangéi Ignácné, Alföldi halászlegény: Borzsák Endre, Kraxelhu- ber Tóbiás: dr Steiner Lajos, Di- mitrulu Mamaliga: ifj. Stockinger János, Borovicska Janó: Kenézy Csatár és Salamucci Maccaróni: Schöner István voltak. Eljártak már Ilnsiitfttrv László faiskola rt., Cegléd Syümölcsfót ^ díszfát fenyőt rózsát su.' olcsón szállít! Árjegyzék ingyen hangversenyezni a vidékre is, Bony- hádra, Paksra, Dunaföldvárra. Leggyakrabban azonban Tolnára, mert itt találtak legmegértőbb közönségre s a mindig gavallér, holtáig fiatal lelkű Pécsy József prépost vendég- szerető házában olyan pazar lakomákra, hogy azokhoz, Borzsák Endre szerint: préposti bugyelldris és — kdpldni gyomor kellett! De az itthonmaradottakra sem igen lehetett panasz. Boda Vilmos dalárdaelnöknek gyakorta lesz szűk az egyébként tágas tanyája. Sorban nyiladoztak meg az én ittlétem ideje alatt is a Schvarckopf Géza, Tóth Károly és Tóth Gyula féle pincék. S az akkori és későbbi dalárdaalakulatok s kivált a tűzoltók megismerkedtek az Adler bácsi — 50 literes — kis üvegjével is... Nagy mecénásuk volt Ujfalussy Lajos bátyánk is, a nagy borszakértő, aki soha nem ismerte el, hogy másnak jobb bora is lehessen, mintáz övé. Egyszer mondta csak a Fejős Imre szomszédja által hozzá átvitt kóstolóra: — Te, Imre, ez a te borod, mintha egy kicsit édesebb volna, node az — enyém jóval testesebb! Most már utólag elárulhatjuk, hogy a bor egyforma volt, mert Fejős Imre, a maga kóstolóját is a Lajos bácsi hordájából lopatta ki, az általa lekenyerezett vincellérjével 1 S végül, az Abaffy József karnagynál lefolyt névnapi mulatságot még versbe is kanyaritja az 1881-ben keletkezett Szekszárd Vidékében Borzsák Endre: »Midőn ott kinn, — mint illik, zenge ének, Dalárdánk érdemes karmesterének Névestélyén, szerenádé gyanánt: E16re sejlök, — mert bort fejte tegnap, Hogy áldomás nagy napja lesz e nap S ének — szüntén, — borozni 6 beránt,. .< Persze, az ilyen — berdntdsnak aztán sokszor a — sárból való kirántás lett a vége. De ez se volt valami nagy baj. Az ilyeneken, legfeljebb csak ti fiatal barátaim, mai dalárdisták ütődtök megl Akik — hámozatlanul szeretitek a szőlőt s még a vizet is csak forralva isszátok 1 S szeretett elnökötök hegyi tanyájával is úgy vagytok, mint a komédiás, az óriás kígyójával, amely a fejétől a farkáig 12 méter, de onnan vissza már 24. Nektek is oda ki, 4, hanem vissza már legalább is nyolc kilométer, vagyis azt tartjátok, hogy oda — kimenni még csak elég könnyű, de visszajönni már sokkal nehezebb. Ennek a — természetellenes csodának lehet ugyan — természetes oka is. De ezt most ne firtassuk. Annyi azonban bizonyos, hogy az akkori fiatalság nem volt ilyen válogatós a meghívásokban. Elment a világ végére is, ha orrcsiklandozó szólei paprikásról, lángsillerről, vagy szekszárdi bikavérről volt szó. Ilyenkor aztán még
