Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-02-28 / 17. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda"

XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 február 28. * - 17. szám.

TOLNAMÉGYEIUjSÁG

Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102.

Előfizetési dij;

Félévre

_______6 pengő. | Egész évre______12 pengő.

Fő

szerkesztő: |i FotelOiszerkeactő: I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirSCHNE1DER JÁNOS. || DLÁZS1K FERENC. Idetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként A Up megjelenik minden aeerdán é. szombaton. I 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír* Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéti rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | * sytlttér soronként 60 fillérbe kerül. ,

Nesmozdult o blrnómí erdő.

Szinte biitatni szeretnénk Benes c'seh külügyminisztert arra, bogy minél gyakrabban és minél erősebben intésaen kirohanást Magyarország ellen, mert örvendetesen tapasztaljuk, hogy minden ilyen ténykedése a jeles külügyérnek csúfos kudarccal végződik. Valami lényegesen megváltozott a levegőben és ezt nem akarja sehogysem észrevenni a cseh külpolitika irányadója és innen a kudarcok sorozata. Ez a valami pedig az, bogy amíg Banesnek uralomra jutása idejében a háborús gyűlölet hangulatában mindent elhittek a külpolitikailag teljesen izolált és az utódállamok kifosztása alatt nyögő Magyar országról, ma már mindenütt a világon közelebbi érdeklődéssel kísérik a magyar dolgokat s közviszonyainkról egyre örvendetesebb és alaposabb tájékozódásokat konstatálhatunk az európai közvéleményben. így történt, hogy a magyarországi kisebbségek politikáját a széles látókörüség és az obj aktivitás művészetével irányított Bethlen kormány ellen inditott benesi támadás a cseh külügyminiszter dadogó védekezésével végződött, ami röviden abban a stereotyp kijelentésben komprimálódott, hogy kijelen tését „nem helyesen adták vissza".

Legújabban a varsói „Csss" cimtt tekintélyes újság kritizálja meg, az általunk fentebb elmondottak érteimé ben, BeneB nyilatkozóéi mániában

kiélt külpolitikai aktivitását azzal, hogy Benes meghátrálásának tüoeti jelentősége van. ö ugyanis abban a hiszemben, hogy gondolatvilágára még mindig a korábbi magyarellenes lég kör fog rezonálni, abban a pillanatban, amint nyilvánosság elé kerültek a cseh népszámlálás botrányai és a C3eh hivatalos statisztikai adatszolgáltatás erőszaktételei a magyar kisebbségeken, rögtön ellentámadásba vágott és a csonkamagyarországi tót • kérdés piszkálásával igyekezett maga iránt rokonszenvet, hangulatot ébreszteni. Erre a „Csss", amely mint végeredményben szláv újság és a Bzláv népletelepülési viszonyok pontos ismerője, azt a cseh politikát kiábrándító kijelentést teszi, hogy a Magyar- országon elszórtan élő tót kisebbség alig rúg százegy néhány ezer fóré és alig teszi ki a lakosság egy és fél százalékát. Ez ellen az elenyészően csekély kisebbség ellen aligha harcolhat a mai Magyarország, amelynek a kisebbségi kérdés szabadelvű kezeléséhez óriási fontosságú faji érdekek füződaek. Aminthogy sem a nyilvánosság előtt, sem a magánérintkezésben sohasem konstatálhatott senki panaszt az állítólag elnyomás alatt élő. érdekelt kisebbségek részéről.'

A „Csss" szerint a valódi célja Benes furkálódásainak kétségtelenül az, hogy elterelje a figyelmet a csehek által statisztikailag elkonfiskáit és tényleg rabsorsban sínylődő magyarok millióiról. És a legnagyobb szimpithia hangján glosszálja a szláv „Czas" Bethlennek Benee támadásaira adott energikus és félreérthetetlen válaszát.

Tüneti jelentősége van Benes kudarcainak — irjá ugyancsak az említett újság —, mert a csehek valósággal üldözési mániában szenvednek, mihelyt a magyar kisebbségek kérdéséről, vagy Magyarország közviszonyairól van szó. Ezt az üldözési mániát valóban megértjük. Nem kisebb em bér, mint a világirodalom legnagyobb költője, Shakespeare irt tragédiát arról, bogy a lemészároltak kísértő szellemeként megjelenő árnyai miként

Presbiteri értekezlet.

A Tolnai Református Egyházmegye presbiterei folyó hó 26 án Szek- szárdon konferenciát tartottak, amelyen a lelkészeken kívül mintegy 200 presbiter vett részt.

A konferenciát reggel 7a9 órakor istentisztelet előzte meg. A templomot a jelenvoltak csaknem megtöl tötték. Az istentiszteleten Jánosi György váraljai lelkész tartott ünnepi beszédet, amelyben mindennél értékesebbnek az Ur Jézus Krisztusban megszentelt életet tárta fel és megállapította, hogy mert a református vallás az életért megy a Krisztus nevében, azért ez a vallás az élet vallása és amíg ezért megy, addig az | élet vallása.

fűzik, tépik, szaggatják és sorvasztják el Machbdth idegzetét. Az üldözött magyarság véres árnyai elől nincs menekvés. Áttörnek azok a Hradsint őrző poroszlók sorfalain és szemrehányó, kísérteties tekintetükkel átkozottá teszik a cseh impsriáliz- másban duskálkodóknak életét. A „Osas" oikke is azt jelenti, hogy megmozdult az európai lelkiiimeret és igazság mellettünk, és ezzel megmozdult a birnámi erdő, hogy ssámou- kérje a reszkető Benes—Machbeth- tői a politikailag legyilkolt magyar kisebbségek millióit.

Az i stentisztelet után S z a k á c h Imre, mórágyi lelkész esperes megnyitotta a konferenciát, melynek első előadója Mező Benő mado- csai lelkész tartotta meg magas saiu- vonalu előadását a „Presbiter és az Egyház" címmel, amelybsn arra mutatott rá,, hogy a presbitérium isteni intézmény, tehát nem emberi alkotás, épen ezért egyetlen oólja Isten országának építése azokkal az eszközökkel, amelyeket Isten reábizott. Első esen eszközök között zz ige.

Mező lelkész nagyhatású beszéde után Gilicze Sándor kzjdzcai lel* késs, egyházmegyei főjegyző „A lelki - pásstor és a presbiter" címmel fijte- gette tovább a gondolatot és a presbitérium hivatásának, küldetésének ut- I vonalát as ÍBleni kegyelemben úgy

Babits Mihálynál.

Irta: Gál István.

A XX. század magyar irodalmának egyik vezéralakja Babits és évek hosszú sora óta a Nyugat főszerkesztője. A jövő. magyar irodalomtörténésze vele meg lesz akadva, mert nem fogja tudni, vájjon Babits költőnek, regényírónak, műforditónak, vagy tudós kritikusnak nagyobb-e ?

Babits Mihály a legteljesebb magyar európéer, csodálatosan széles horizontot figyelő entellektüel, aki nemcsak Európa, de a többi világrész szellemi áramlatait is állandóan figyelemmel kiséri. Müveiben élő hatóerőként áramlik szerte a hét nyelv szűrőjén megtisztult és kifinomult európai kultúra. Eddig hét verses könyve jelent meg (Levelek írisz koszorújából 1909 Herceg, hátha megjön a tél is 1911, Recitativ 1916, Nyugtalanságvölgye 1920, Sziget és tenger 1925, Istenek halnak, az ember él 1929, Összegyűjtött versek 1929), négy regénye (Gólyakalifa 1916, Tímár Virgil fia 1922, Kártyavár 1924, Halálfia 1928), három nagy tanulmány- kötete (Irodalmi problémák, Gondolatok és írás, Élet és irodalom), egy novelláskötete (Karácsonyi Madonna), egy meséskönyve (Aranygaras) és több kötet műfordítása (Dante, Wilde, Kant, Shakespeare, Meredith, Baudelaire, Goethe, Sophokles stb.)

" Nagy műveltségéből következik, hogy:

T. nem forradalmár-iró; a magyar irodalomban rokonainak Vörösmartyt és Aranyt jelölte meg;

2. nem felelőtlen Vart pour Vart művész; kortárs ő, aki ezrek és milliók szavát énekli:

>Nem magamért sírok én: testvérem van

[millió,

és a legtöbb oly szegény, oly szegény -, még álmából sem ismeri, ami jó.«

. <■ *

Ugyanabban á pózban ül előttem, ahogyan a közismert Rippl—Rónai portré ábrázolja Végtelen kedves, meleg ember, öröm vele beszélgetni. A szobákban könyv könyv hátán, az embernek törni kell a fejét, hol látott ennyi könyvet — magánkönyvtárban — egyhalomban.

*

— „Fekete olvasó.“ —

Az interjú során feltett első kérdésemre ezt válaszolja Babits:

— Most Fekete olvasó c. regényemen dolgozom, egy budapesti napilap fogja folytatásokban közölni. Valószínűleg március hónapban. Utópisztikus regény, az Örök Harc 53.

esztendejében játszódik. Rövid témája: mi lenne az emberiségből akkor, ha a ma —- divatos jelszavak és szólamok összes konzekvenciáit, levonnák. Sötét utópia, nemkívánatos, hogy valaha is bekövetkezzék. Az utópia azon ban teljesen reális, egyáltalán nem

Egyes szám

egy fantázia-világnak a rajza; teljesen reálisan megrajzolt emberekkel dolgozik, úgyhogy mihelyt azt a föltételt elfogadjuk, hogy az Örök Harc korában vagyunk, a többi teljesen a realitás síkján mozog.

— Irodalom és közönség. —

Azt kérdezem ezután tőle, hogy látja az irodalom és közönség viszonyát?

— Az egész világon nagy érdeklődéscsökkenés tapasztalható az irodalommal szemben, mondja a mester. Eléggé idegen lett az emberek előtt. Talán mert sokat veszített tiszta szelleméből Egyrészt az olvasó nem érdeklődik annyira, mint máskor, másrészt viszont igazán nagy irodalmi jelenség sem adódott.

— Külföldi irodalom. —

Mégis hol látható ma egy kis élet, hangzik újabb kérdésem, melyre azt a választ nyerem:

— Határozottan érdekes és erős irodalmi mozgolódás észlelhető Franciaországban és Angliában. Németországban nem látható olyan tisztán, mi készül. Az utódállamok irodalma ? Az ő kultúrájukban határozottan van valami ős frissesség, nem fáradt, de még nagyon sok idő fog eltelni, mig az emberi kuhura ormaihoz közel érnek Általában jellemző a közép- európai utódállamok népeinek kultúrájára az a közmondás, amit még fogarasi tanár koromban hallottam

Ara 30 fiilép.

az oláhok szineváltozásáróí: — A nagyapa még medve, az apa pásztor, a fiú pedig már ügyvéd.

— „Illyés Gyula nagyon tehetséges ..." —

— Mi a véleménye a fiatal írókról, ostromlpm tovább a mestert, aki ezeket mondja:

— A fiatal generáció nálunk is forrongó állapotban van. Mindenfelé csak ígéretek tűnnek fel. A költők közül Erdélyi József és Illyés Gyula a legtehetségesebb. Erdélyi kiforrottabb. készebb, viszont Illyésben több a tehetség és az Ígéret. Egységes szellem nincs, csak egyes fiuk vannak, akik egész irodalmat csinálnak Az én véleményem az, hogy egy üj klasszicizmus fog következni, uj és zsufolltüzü fellobbanás, Ezt már több szőr megírtam. — Általában nem- nagyon változnak véleményeim, legfeljebb a hangsúly esik más-más részre. Ma például megint hangsúlyozom a forma fontosságát. Az irodalomban ma egy szörnyű ártalmas irány pusztít: az »életes irodalom«, mely az irodalmat és zsurnalizmust összetéveszti. Olyan fontos kérdés ez, amit nem lehet egy interjú keretén belül letárgyalni. Ahhoz értekezéseket kellene írnom . . .- Szekszárd és Babits. —

Végső kérdésem ez: Milyen élményekkel távozott a szekszárdi irodalmi ünnepélyről?