Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-12-16 / 99. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Disznóöléshez okvetlen vegyen egy adag <3 sonn» védjegyű Magyar Sonka* pácot, amely a son* Icáknak, husnemOek M »ek práp; mW " .-*?>■v és zamatot ad. Egy adag 40— 50 kiló húshoz, sonkákhoz P 2, 10—15 kilóhoz 70 fillér. Szekszirdon a következő helyeken kapható: Kiinger illat- szertárában, Frank drogériájában, salamon Testvérek és Ganzer Adfim csemegekereskedésében. Továbbá minden gyógyszer- tárban, drogériában és füszerkereskedés* ben. Ha valahol nem kapná, úgy a pénz elózetes beküldése mellett rendelje tneg a főraktártól: „Baross Hlatszertár1 Győr, Baross-ut 7. szám. — Telefon 867. (838) való nagy eladósodása, a másik pedig á terményárak katasztrofális zuhanása. Mindent erre a két körülményre lehet visszavezetni. Az ország költségvetése, várható bevétele, kiadása a régi terményárakhoz volt méretezve. Hogy azonban az árak téliünk függetlenül, világ piaci viszonylatban olyan retteneteset Zuhantak, a termelő osztály teherviselő képességének a csökkenésével felborult az államháztartás is. Viszont, ha nem szakad ránk a katasztrofális áresés, nem állt volna be az ország eladósodása sem. Ennél a kifejezésnél meg kell kissé állanunk. Az ország eladósódása ugyanis nem állami eladósodást jelent, hanem a magángazdaság eladósodását, amely köt- OBÖnökért és behozatal fejében tartozik nagy összegekkel a külföldnek. A pengő maradjon szilárd 1 Hogy azonban a bajokat megállapítjuk, az még nem elég, azokat orvosolnunk is kell és vizsgálnunk kell, mik az orvoslás módjai és feltételei, mit lehet és mit szabad annak érdekében csinálni. Pártkülönbség nélkül az, a vélemény, hogy nem szabad a Magyar pengő állását megingatni és nem szabad megengedni, hogy rátérjünk az inflációra. Az értelmes mqgyar koponyának nem igen kell magyarázni, hogy milyen rettenetes volna a mai infláció. A korona romlásának betegsége ugyanis annak idején külföldi kölcsönnel gyógyítható volt, a most elkövetkezendő infláció azonban csak gyászt és katasztrófát hozhatna reánk. Bar&i árt kellene is fizetni érte, ha a'vértünk cseppjeível fizótjük is, akkor is meg kell fizetnünk a külföldi adósságainkat, mert a pengd stabilitása a belső rend biztosítéka. A pénz ugyanis az az eszköz, amely« lyel ennek a rendnek az állandóságát biztosithatjuk. Est előteremteni pedig csupán az egész vonalon fokozódó magyar termelés képes, tehát CB&k ez biztosíthatja a rendet és mentheti meg az országot. A külföldnek pedig azt mondjuk: Ha okos hitelezők vagytok, ne szó- róngassáfok a torkunkat, engedjétek, hogy éljünk, produkáljunk és teljesíteni tudjuk kötelességeinket. Azt, hogy mi nem fizetünk, vagy nem akhrunk fizetni, kimondanunk nem szabad, mert ha azt tesszük, szorongatott helyzetünk tovább tart és később érkezik el a fellélegzés, a fellendülés ideje. Már pedig nekünk sokkal fontosabb á múltnál a jövőnk, ennek a kérdése izgatja a lelkeket. | Joggal merül fel ennél a kérdésnél a gondolat, mi lesz velünk, kibirunk-e minden nyomorúságot addig, amig az ország sorsa jobbra fordul. Ha politikus komoly felelősséget érzett valaha, úgy én érzem most az én felelősségemet és ennek tudatában komoly hittel, komoly meggyőződés« sei hízom a jövőben, ajnely ás egész országot érdekli ugyan, de legelső sorban mégjs a magyar gazdatársadalmat, a nemzet fundamentumát. A mezfgazdaság cufyos bajai. Ha szétnézünk az országban, azt látjuk, hogy a legnagyobb nyomorultig, a legnagyobb szomorúság künn van a falun, künn a mezőgazdaságot űzők közt. Tessék csak beszélni a kisgazdával, tessék csak megkérdezni mennyi pénze van. Ijesztő feleletet kapunk. Pedig a földmives társadalmon fordul meg az egész ország sorsa, hisz hazánknak alapvető problémája a föld mivelés. Már rájöttek erre a régi problémára az iparmágnások is, akik látják, hogy hiába volt a gyáripar pártolását követelő egyoldalú politikájuk, a krízis a földmives társadalmon keresztül elérkezett hozzájuk is. Búza, állat és bor az életereje ennek az országnak, amelynek termelése nemzetközi vi szonylatokban biztosítja egzisztenciánkat. Bár a külföld szeretné a búzatermelés állami támogatását elejteni, de nem lehet, mert nem szabad a mostani kritikus időkben sor sára engedni a mezőgazdaságot. A magyar kormány még az év elején több állammal kötött a búza és az állatok kivitelére egyezséget, úgyhogy Írással a kezünkben joggal reméltük kiviteli mérlegünk javulását. Az embernek azonban a dühtől ökölbe szorul a keze, mikor tehetet lenül nézni kénytelen, hogy Ausztria utólag egyoldalúan leszállította a heti állatkiviteli kontingenst. És ezen intézkedés ellen mit sem tehetünk, mert npm áll kényszerítő hatalom rendelkezésünkre. A borkrizis. Ezt a kerületet azonban elsősorban a bor érdekli. Erről beszélve ki kell jelentenem, hogy nekem itt jogom van aláhúzni, hogy az az óriási erővel vívott küzdelem, amelyet a bor érdeké ben vívtam, eredménnyel járt. Nehéz volt pedig a tusa, mert szem ben állott velünk az annyira hatalmas ipari és mezőgazdasági szesz- érdekeltség. Ezek minden tiltakozása ellenére íb kiharcoltuk azonban, hogy legyen mód a hitvány boroknak szesszé való felfőzésére. Most aztán az a helyzet, hogy a szeszkartéll köteles a borpárlatot felvásárolni és a saját szeszével együtt áruba bo- csájtani. Ez akt jelenti, hogy ez az uj rend felszívja majd mindazokat a borókát, amelyek eddig ié nyomták a piacot. Nagy hiba volt annakidején — úgy mond örffy — a borfogyasztási adónak a helyhatóságok részére való átengedése. Nagyobb baj azonban ennél, hogy a kincstár megszűnt a borfogyasztási adó tekintetében érdekelt fél lenni. A kincstárt csak a szeszadó érdekelte és jövedelmi forrása a szesztermelés lett. Mikor a borfogyasztási adó elengedése ügyében felkerestük a pénzügyminisztert, az látszólag érdeklődést mutatott, azonban tenni nem tett semmit. A bor és a szesz. Akkor elmentünk a földmivelés- ügyi miniszterhez, akinek elmondtuk, hogy a bortermelőknek tulajdonképpen ő a minisztere és kértük, hogy í segítse meg a borfogyasztási adó te ; kintetében a bortermeléssel foglalkozó 600.000 embert. Igenám, de akkor meg ott voltak már a mezőgazdasági szesztermelők is, akik szinte a föld miveléettgyi minisztériumhoz tartoznak és a földmivelésügyi miniszter támogatása megoszlott a szőlősgazdák és a mezőgazdasági szesztermelők között. így aztán — minthogy a pénzügy miniszter az ipari szeszgyárakat dédelgette, nekünk, bortermelőknek egy fél miniszterünk volt addig, amig a szeszérdekeltséget másfél miniszter támogatta. Ez volt az oka annak, hogy a bor- fogyasztási adó harcát nem tudtuk lefolytatni. A siker. Történt azután, hogy a szeszgyárak a Motalkora vonatkozóan áremelést kértek, arra hivatkozván, hogy nem térülnek meg termelési költségeik. Mi erre rögtön a pénzügyminiszterhez mentünk és azt a kérdést intéztük hozzá, hogy kérdezték-e valaha, vájjon a bortermelő ráfizet-e a termelésre. Elmondtuk azt is, hogy a kérdésben a Motalkoval kapcsolatban most már annyival inkább is tenni kell valamit, mert a kisembereket kell megsegíteni. A szeszgyárak pedig — még a mezőgazdaságiak is — mind gazdag emberek tulajdonában vannak. E tárgyalások során kizsaroltuk a kormánytól, hogy a silányabb borok egy részét a szeszgyáraknak kifőzés véget át kell venni. A szeszgyárak csikorgó fogakkal ugyan, de mégis kénytelenek voltak a szerződéseket aláírni. Ebben az akcióban — úgymond őrffy — Úgy Po8thy Pál, mint Schandl, Rubinek mellém állottak és hathatós támogatásukkal sikerült eredményt elérnem. Dicsekszem vele, hogy sikerült eredményt kizsarolnom, mert borvidéki képviselőknek ritkán nyílott ilyen alkalom, hogy a termelőkön segitsónek. Pár szót szólnom kell a kisiparról is. Nemcsak itteni, hanem Országos vonatkozásokban. Epgem ugyanis Budapesten úgy ismernek, mint a magyar kisiparosság országos ezerveinek a főkijáróját és én érre valóban büszke is vagyok, mert nekem az a meggyőződésem, ezt a becsületes hazafias osztályt, a nemzeti gondolat mindenkor legerősebb harcosait minden becsületes politikai iránynak meg kell — a nemzet érdekében — erősíteni. Ez az osztály a mezőgazdasági mo- ratórium megalkotásakor az ipari moratórium szükségességét hangoztatta. A kívánságnak azonban annál ‘ kevésbé lehetett eleget tenni, mert hisz ezt követné a kiskereskedelmi moratórium is. Általános moratóriumtól pedig meg kell rettenni, mert hisz az megállítaná az ország gazdasági életének a szívverését és ez azt jelenti, hogy könnyen kifejlődhetnék az adósságok vissza nem fisé* tésének nemes sportja is. A kormány azonban a fizetési nehézségek közé jutott kisipar és kiskereskedelem megsegítésével már foglalkozik és nemsokára már fel is állítanak erre a célra egy külön or- I szágos bankót. i Az ínség « kérdésével foglalkozott ezután örffy, I rhegállapitva, hogy ínség nemcsak a | 1931 december 16. polgároknál van, hanem más ősz- tályoknál is. Felelőssége tudatában állította azonban, hogy a kormány élelemmel minden arra rászoruló embert ellát, mert nem lehet az, hogy valaki Magyarországon éhen haljon. Legfeljebb a ruházkodási kérdésekben lehetnek nehézségek. Súlyos a szabad szellemi pályán működők és a közszolgálati alkalmazottak, a tisztviselők helyzete is. Kevesen vannak itt — úgymond — és ebből megállapítom az elkeseredésüket. — Nem szabad azonban feledni senkinek, hogy az ország elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol egy nagy kérdőjel mered elénk. Mi lesz most ? Mi lesz ezután ? A tisztviselői illetményeket és a nyugdijakat e borzalmas kérdőjel hatása alatt csökkenteni kellett, mert a magyar állam nem tehette ki mpgát annak, aminek kitette magát Románia, ahol már négy hónapja nem fizetik a nyugdíjasokat és a tisztviselőket és nem lehet ott, ahol Ausztria, amelynek már niqcs fedezeté a januári fizetésekre. Nem örömmel nyúlt a kormány az illetmény lenyesegétés eszközéhez, hisz maga a miniszter elnök is kijelentette, hogy ezt a sintér munkát el kellett végezni, mert szembe kell nézni azzal is, hogy mit hoz a jövő. Szerzett Jogok jlyep csorbításáról rendes viszonyok kozott annál kevésbé lehet szó, mert hisz ezt az illetménycsonkitást éppúgy megérzi a termeld földmíves, mint a kereskedő és iparos, akik szinte a tisztviselőktől élnek. Meg kellett azonban ezt a keserves utolsó operációt csinálni, mert a közvélemény csak akkor nyú- godhatik bele á terhek viselésébe, há latja, hogy azt az egész vonalon kéresztülviszik. Örffy nyugdija. Én á saját személyemet illetően levontam a konzekvenciát és lemondtam a magam nyugdij- illetményeiről, két és fél évtizedes munkám boldogabb Időben szerzett eredményéről. Ezt minden érdekeltnek önként kell megtenni és azoknak, akik közjöve- delmek tekintetében privilégizált helyzetben vannak, szintén le kell vonnia a következményeket, mert az ország igazságot kíván, egyforma igazságot mindenkitől. A rágalmazók. Mikor azonban én ezt a gesztust megtettem, az fljeptá' ' részéről egy keresztény újság 'Sásomét azzal magyaré»' ^ nyen megteL áiláshalmozó vegj Est a gyanúsítást ei. * a legerélyesebben vissza k*>. tanom, mert a hsrminchármas b ság sok tagjáról kimutatta a saj igazgatósági érdekeltségeket, ne azonban — bár szinte tolakodva hálták fel azokat — soha ilyen állásom nem vöt Mert a saját meggyőződésem< és fűggetienségemet mindenkivt szemben meg akartam őrizni
