Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-12-16 / 99. szám
1931 december 16. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 elvési, de tadom azt is, hogy ma- gunkat is fel kell áldozni, ha az or* szág érdeke agy kívánja. Nehezek a viszonyok, azonban ne feledjük el, hogy kemény magyarok vagyunk, akik ha akarjak, ezeket is el tudjuk viselni. Az igen nagy számban megjelentek nagy érdeklődéssel hallgatták végig dr örffy Imre fejtegetéseit, amelyben minden BzépitgetéB nélkül tárta fel a helyzetet éB sokszor a dolgok elevenjére tapintott. Amikor befejezte nagyszabású beszédét, a hallgatóság részéről élénk tetszésnyilvánítás hangzott fel. Ez a tetszés- nyilvánítás bizonyitotta elsősorban, hogy egyetértett a minden szónoki póz és hatásvadászás nélkül elmondott komoly, mélyszántása éB nagy igazságokat kimondó beszéddel, de egyúttal kifejezte azt is, hogy a megjelentek a komoly időkhöz illő komolysággal mérlegelik a mai hely zetet. Nem boldog eldorádói élettel kecsegtető és nem értelmükre, de ! elkeseredésükre számitó és indmla- | lukra hatni kívánó önpróféták pe- j csenyesütögetéseire kiváncsiak, ha- • nem oly komoly, a helyzetet valódi szineiben feltüntető felvilágosításokra, mint amelyet a vasárnapi hatalmas beszédében dr őiffy nyújtott. A maszlagok kora lejárt, ma nem pártprogramotok, nem a sokat ígérő jel* szavak, nem egyeseknek a hatalomra jutása a fontos, hanem az, hogy a valamennyiőnkre nehezedő nyomorúságból, ebből az élet-halálharcból miként kerülhet ki egész nemzetünk. Ehhez pedig nem fuvoláid szónoklatokra, de oly komoly intelmekre van szükség, mint amely dr örffy ajkairól bátran elhangzott és összefogó becsületes munkára, mert ma a nyomorúság magasan csapkodó láng* jait eloltani a hazafias kötelesség, nem pedig azoknak felgyujtása és lelkiismeretlen élesítése. i-n_~Lnn-—iarrj~u-i mn_~L- 1 ~i.lVl~n ........- —11' i Az Egyesült Szekszürd-Tolnomeeyel Met hetuenÉves jubileuma. A polgári társadalom. A magyar polgári társadalomnak az ország bajaival kapcsolatos szerepéről, mulasztásairól szólt ezután örffy, elmondva, hogy a kereskedelmi mérleg passzivitását jórészt az okozta, hogy a polgári társadalom nem számolt az ország erejével, nem fokozta le igényeit, szükségleteit és rettenetes összege két dobált ki külföldre cifra rongyokért és selyemharisnyákért. Ez olyan baj, olyan hiba volt, hogy ezért a felelősséget viselni kell, a felelősségben osztozni kell, mert a felelősség alól annál kevésbé lehet kitérni, minthogy a gazdag, nagy Magyarország életstandardja nem volt akkora, mint a mostanié. A jövő. Nem szabad ugyan optimistának lenni, azonban mégis szembe kell nézni a jövővel, amelynek 3—4 hónapjáról megállapíthatjuk, hogy ne héz próbatétel ideje lesz. Nem kell azonban szem elől téveszteni, hogy Angliában és Amerikábán uj politikai irány támadt, a védvámos politika, amely megakadályozza az eddigi sza bad kereskedelmi életet. Mi lesz ennek a következménye ? Németország, amely hihetetlen erővel rávetette magát az ipari termelésre, nem lesz képes áruit Angliában és Amerikában - elhegyezni. Ez nékünk jó lesz, mert a német ipar termékei nálunk keresnek majd piacot és akkor a németek sem fognak diktálni nekünk, hanem le fogják építeni a magyar állattal és mezőgazdasági terménnyel szemben emelt határsárukat. Mi pedig akkor már megadhatjuk majd a kedvezményeket a német ipari tér mékeknek, hisz azt a magyar mező gazdaságnak, az ország egyetlen, tá maszának az érdekében fogjuk tenni. A külpolitikai helyzet. Bármennyire igyekeztek is szom •. szédaink tőlünk a nagy államokat elzárni, ma már az a helyzet, hogy a francia nemzet hivatalos apparátusa a nagy jós nehéz kérdésekben mellettünk áll. Franciaország belátta, hogy Magyarországban a középeurópai helyzet kulcsa és nem engedi, hogy mi felbomoljunk. Nekünk pedig hazánk érdekeit kell szem előtt tartanunk és el kell fogadnunk a felénk nyúló segitőkezet akkor is, ha az tegnap még gyilkot szorongatott is ellenünk. Gazdasági előnyeink elérése céljából össze kell állanunb olyanokkal is, akikkel eddig még nem dől goztunk együtt. Nagy bajnak tartom, hogy a a magyar középosztály hangulatoknak adja oda magát és sok tekintetben sokkal kevesebb ön- fegyelmezettséget tanúsít, mint a nehéz sebektől vérző földmivesosztály. Pedig a középosztálynak résen kellene állania és nem volna szabad felednie, hogy élősdiek is vannak a világon, .amelyek akkor szaporodnak, ha va lamely szerv beteg. A középosztály nemtörődömségének tudható be, hogy a magyar beteg testen már jelentkezni kezdenek az élősdiek, amelyek a beteg test vérét el akarják szívni. A drámai befejezés. Engem — végzó beszédét örffy — hivtak az ellenzékbe. Nem tettem, mert az a meggyőződésem, hogy a magyar hajó kormányrudját azoknak, akiknek közéleti tapasztalataik vannak, elhagyni nem szabad. Én nem azt nézem, hogy mi lesz a mandátumommal, hanem azt, hogy mi leBZ az országgal. Tudom, hogy az áldó zatok hozatalával sok népszerűség is Vármegyénknek és Szekszárdnak legrégibb jótékonykodó társadalmi egyesülete nevezetes dátumhoz ért: fennállásának hetvenéves jubileumát tartja. Hetvenév nagy idő még egy nemzet életében is, mennyivel na gyobb és jelentősebb ez a gyönge női kezek által vezetett olyan egyesület életében, amelynek az a hivatása, hogy az emberi szenvedést és nyomort enyhítse, az elesetteket is- tápolja, felemelje. — Hetvenév alatt ezer és ezer módon nyilvánult meg az egyesület hölgyeinek találékonysága, mellyel mindig meg tudták szerezni a nemes hivatásuk gyakorlásához szükséges eszközöket. Mennyi könnyet törölt le közel háromnegyed század alatt ez az egyesület, amelynek tagjai kegyeletes büszkeséggel emlékezhetnek meg az elődökről és ugyanekkor a jól végzett kötelesség- teljesítés önérzetével emlékezhetnek meg a saját munkájukról is. Díszközgyűléssel egybekötött kul- turdélutánnal ünnepelte meg az egye- sülét működésének ezt a nevezetes állomását és a közönség zsúfolásig megtöltöltötte a megyeháza nagytermét, hogy tanúja lehessen a lélekemelő eseménynek, amelynek során az áldozatos hölgytábor kultúrával, a kultúra segítségével csinálja a maga felbecsülhetetlenül értékes szociálpolitikáját. Az ünnepély a Németh Gyula karnagy által vezényelt Szekszárdi Dalárda himnuszával kezdődött, amely után dr Csapó Dánielné, az egyesület elnöke nagy tetszést kiváltó kiasz- Bzikusan szép megnyitóját mondta el. Kovács Dávidné alelnök mondott ezután a nagy eseményhez méltó gyönyörű ünnepi beszédet, művészi bravúrral és mindenkit meggyőzően vázolva a társadalomnak az ölesetekkel szemben való kötelességeit és ebben a szeretet munkájára hivatott nő szerepét. A hatalmas beszédet követő tapsvihar elülte után Bodnár István iró, lapunk elnöke, a Nőegylet titkára olvasta fel az egyesület történetét, amelyben megörökítette az ala pitók, az újjászervezők, a lelkes munkások és az áldozatkész támogatók érdemeit. A költői részletekben is bővelkedő ismertetés nagy tetszést aratott és a közönség lelkesen meg is tapsolta az iró felolvasását, aki nagy búvárkodást igénylő fáradsággal örökítette meg hetven év minden nevezetes mozzanatát. Ezután a Szekszárdi Dalárda Gyula Diák—Vidor József „Magyar rádió“ cimü irredenta dalát, majd „A faluban a legárvább..„Caak egy kis lány“ és „Nyisd ki babám . . *.“ kezdetű népdalokat énekelte. Németh Gyula mesteri vezetésével kihozta a dalárda e dalok minden művészi szépségét, melyért a hallgatóság hálásan ismerte el dalosaink folyton tökéletesedő, magas színvonalú elő adását. Vitéz Szentlőrinczy Géza dr báta- széki orvos a szekszárdi hangversenyek oly kedvelt művésze jelent meg ezután a dobogón. Gluck—Manón Balletjét, Paganini Sátánkacagását és a francia származású Servais Csárdását hegedülte, mindegyre jobban fokozódó lelkesedést keltve virtuóz játékával, amelyért most is melegen ünnepelték Polgár Margittal együtt, aki a szerzemények művészi szépségeit bravúros zongorajátékával íb érvényre juttatta. Ezután dr örffy Lajosné, az ismert zongoraművésznőnek ezúttal mint zeneszerzőnek előadásában gyönyörködtünk. Jubileumi keringőjét és Marionettek tánca cimü szerzeményét zon- gorázta frenetikus sikerrel. Az előbbi dallamdús édes muzsika, melynek szerelmes melódiái — a művészi előadás következtében is —- szinte énekelnek a zongorán. A másik darab egymást kergető szellemes zenei frázisok káprázatos tömege. A nagy zeqei műveltségű művésznő szerzeményei nemcsak az előadás technikája és modora révén jelentettek külön élményt, hanem kiválóan értékeB i voltuknál fogva is. A közönség nem I is fukarkodott az elismerés jeleivel, úgyhogy dr órffyének ráadásul még el kellett játszania, egy. igen finom kidolgozása klasszikus mazurkáját is. A lelkesen megtapsolt zongoraszá- mok után ismét magasfoku művészi élvezetben volt része a hallgatóságnak. Pirnitzer Edéné Polgár Margitnak csodásán alkalmazkodó zongora- kísérete mellett énekelte Grieg egy dalát, Verdi Traviátájából Violetta nagy áriáját és Vince Zsigmondnak Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország kezdetű szerzeményét. A művésznő tisztafényü szopránja csillogóan ívelte át énekszámainak nehéz és néhol nyaktörő meredekeit és a hatalmas termet még piánóiban is betöltő hangja átélt zeneiséggel, nagy zenei tudással alakított ki minden frázist, nemes zengést öntve szólamainak dallamos és ékitményes részeibe egyaránt. A közönség szűnni alig akaró ovációkkal köszönte meg az oly értékes zenei élvezetet. A kulturdélután végül a Szekszárdi Dalárda Hiszekegyével zárult. Az egyesület méltóan ülte meg a 70 éves múltat. Ez a magas kulturális fejlettségről tanúskodó díszközgyűlés és művészi élvezetekben gazdag délután is igazolja, hogy miként kell a könnyek falszárítása és szenvedések enyhítésére melegen érző női szivek buzgólkodásával a művészetet a szociális munka tengelyébe beállítani. Ahol ennyi megértés, szeretet és ügybuzgalom nyilatkozik meg egy egyesület vezetésében, az nyugodtan tekinthet a múlt egy határkövéről előre, mert további áldásos működése biztosítva van a jövő évtizedekre is. A tudás diódáit fos aratni. Mai beteg korszakunkban, amikor a régi, kitaposott szilárd utak inognak alattunk,, amikor sok minden történik a megrendithetetlen erejűek* nek tartott törvények ellenére, a sötéten látók, de azok is, akiket a bajok, a gondok elkedvetlenítenek, kétségbevonják mindannak értékét, amiket eddig értékesnek tartottunk. — Nem egyszer halljuk ma már azt a keserű kijelentést is, hogy ma már tanulni sem érdemes! Sokan azt állítják, hogy a tanulás, a szellemi munka, mely régebben biztOB kenyeret jelentett, ma nem biztosit semmiféle előnyt azokkal szemben, akik nem tanultak, sőt a kisebb képzettségűek, mint olcsóbb munkaerők könnyebben tudnak elhelyezkedni is. Egy német tudományos folyóirat pedig fölvetette azt a kérdést is, hogy érdemes-a a mai gazdasági viszonyok között egyáltalán foglalkozni tudománnyal, tudományos kérdésekkel s mintegy félve, de fölveti azt is, hogy nem érkeztünk e el a tudományok csődjéhez? S ha a világ folyását vizsgájuk, látszólag valóban igy is áll a dolog. A szellemi képességek ma nem biztosítják a boldogulást, a magasabb képzettségűek nem találnak elhelyezkedést, nem kapnak kenyeret és legtöbbször leszorulnak, testi foglalkozást keresnek, de azt nem bírván, csak tengődnek és sokszor azt sem tudják, lesz-e holnap betevő falatjuk. Természetes, erre föl kiadták egyesek a jelszót, hogy a ifjúságot ipari, kereskedelmi, gazdasági pályára kell terelni. De ma, mikor minden téren bekövetkezett a pangás, mikor a gyakorlati pályákon is tömeges a munkanélküliség, be kell látnia mindenkinek, hogy nem a tanulás és tudásban, de a gazdasági életben kell keresni a baj gyökereit. A világháború, melyben közvetlenül, vagy közvetve a világ minden levélpapírok, íróasztali felszerelések, szépirodalmi KÖNYVEK,, TÖLTŐTOLLAK, ÍRÓKÉSZLETEK, TÁRSASJÁTÉKOK KARÁCSONYFADÍSZEK ÉS MÁS KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK NAGY VÁLASZTÉKBAN RAKTÁRON A OLNÁR-féle r.t • KERESKEDÉSÉBEN, SZEKSZÁRD ■ i a a Sí a a a a telefon 37 a @ a a a a a
