Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-04-22 / 31. szám
XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 április 22. 31. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszirdi Népbank épületében. Teieionszám 85 és 102. Előfizetési dii: Félévre _______6 pengő. | Egész évre ___ _ 12 pengő. Fő szerkesztő: || Felelős szerkesztő; IHirdetések árai: A legkisebb hirdetés díja 1 pengő. A hirSCHNEIDER JÁNOS. || BLAZSIK FERENC detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként A lap megjelenik minden csárdán és ssombáton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 Százalék engedmény. — A.hir- Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét! rovatban elhelyezett reklám*, tljejorzési, családi nir, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez kttldendők._____I______ * nyilttér soronként 60 hllérbe kerül. i és a népjóléti minisater által is meg- • állapitottan tál nagy saámban engedélyezett gyógyszertárakkal előállott gazdasági és gyógysserésstársadalmi kérdéseknek további egésa hosszú soroaata foglalkoztatta a végig érdé kés és magassaintt közgyűlést. Meg* emlékezett Saegby Sándor kerületi elnök a magyar gyógysaeréaaetet ért aaon kitüntetésről, hogy Koritsánsaky Ottót, a megye BaUlöttét kőt óvtise* den át a nemzetközi gyógyszerészet terén végzett lankadatlan munkásságának elismeréséül a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség múlt évi stockholmi gyűlésén annak öt tagú elnökségébe alelnökként beválasztották. — A különböző kulturális, szó ciális ős gazdasági kérdésekről ólénk eszmecsere indult meg, melyet az egyesület ügyvezető igazgatójának a kerület elnöke előterjesztéséhez fűzött ismertetése nyitott meg. A közgyűlés meleg ünneplésben részesítette Szeghy Sándor elnököt, ki ezt a tisztet nagy körültekintéssel és a vérbeli közéleti férfiút jel* lemző kiváló képessége mellett is nagy szerénységgel tölti be abból az alkalomból, hogy az átszervezés óta is, már 10 esztendeje, hogy a kerület ügyeit vezeti. A megejtett tiszt - ujitással elnökké: Szeghy Sándor (Szekszárd), elnökhelyettesé: Bibaoh Kornél dr (Bonyhád), társelnökké: dr Makray László (Baja), titkárrá: ifj. Szeghy Sándor (Szekszárd), a választmány tagjáivá: Pongráos Lajos (Bátaszék), dr Herozogh Elemér (Tolna), Maczkó László (Szakcs), Ulrik József (Szekszárd), Fttnrer An* dor (Tevel), Lovassy Ödön (Baja), dr Geiringer János (Baja) válasita* tott meg a közgyűlés egyhangú határozatából. A közgyűlés után a kerület gyógy* zaeréssi adóközösségének közgyűlése következett, amely után közebéd volt. Szeghy Sándor és Koritsánazky Ottó pohárkösaöntője mellett a bonyhádi gyógyszerészek meghívását tolmácsolta dr Wajdits György, így a ke* ■ rület jövő évi közgyűlését Bonyhá* | dón tartják meg. Hz államférfiul szerénység ereje. Megmozdult a birnámi erdő, hogy meghajtsa koronáját az előtt a szikla előtt, amely azért áll a rengeteg közepén, hogy az anyaföld erejét a szikla* szilárdság jegyében demonstrálja. Megmozdult a magyar nép és az elismerő hálaszavak — a tilalom ellenére is — elindultak, hogy köszönetét mondjanak annak, aki a magyar nép nagy rengetegében a magyar nemzet erejét éB élniakarását reprezentálja. Bethlen István immár tiz éve áll az ország kormánykereke mellett, miután már egy emberöltőn keresztül Magyarország teremtő, munkástáborának oldalán állt. Olyan földből nőtt, amely akkor is büszke volt magyarságára, amikor Kazinczy lámpással kereste az integer magyarságot — a körülbelől mai Csonkamagyarorszá- gon; olyan törzsből nőtt, amelynek hajtásai sohasem nőttek át más országok udvari légkörébe, amelynek hajtásai sohasem kúsztak alá a trónok zsámolyához, hanem megmaradtak mindig az emberi magasságban, a magyar magasságban. Ezeket az emberi, törzsökös magyar erényeket mentette át a Királyhágón Bethlen István, miután ősi székely földjének, birtokainak búcsút intett, hogy A trianoni végezetül: csak ősei siiját és a megalázott Magyarországot mondhassa magáénak. Minden tiltakozás dacára is ünnepet ül a magyar nemzet s az ünnep középpontjában — a további küzdelem kötelmének súlyával megterhel- ten — ott áll a szeretet és tisztelet gyűrűjének centrumában: Bethlen István. Az Ősi latin nyelven a nemzet szolgáinak nevezett „miniszterek11 munkájuk közben pillanatra megállották s a kultuszkormány képviselője — a tilalom ellenére is — megszólalt, hogy a munkatársak háláját és ragaszkodását kifejezésre juttassa. — Nem lett volna hűséges önmagához Bethlen István, ha á kultuszminiszter szavaira adott vála* szában vissza nem hárította volna a köszönet és elismerés szavait aaokra, akik a kormányzat különböző ágaia* taiban működtek s azokra a munkatársakra, akik a magyar nép szolgálatában Bzivesen áldozzák munkaerejük legjavát a letiport magyar nemzet jobb jövendőjéért. S Bethlen István a kultuszminiszternek adott válaszában az egyetemes magyar nemzetet is aposztrofálta, mint részesét, támogatóját, terhes-kér eszthordo- sóját azoknak a megpróbáltatásoknak, amelyeknek kálváriáé útját immár 12 éve járjuk. Bethlen István egész szereplésében, mostani Unne- peltetése óráiban, az államférfim szerénység ereje nyilvánul meg b ezt az érzést, ezt a magatartást jóleső szeretettel kell tudomásul vennünk. A négy világtáj minden részébe szétszórt magyarság, a megkissebbi- tett határok közé szorított magyar nemzet tiz év óta aggódó gondos kodással kiséri Bethlen István minden lépését, mert hiszen az elmúlt tiz esztendő alatt a magyar nép öröme és szenvedése, megpróbáltatása és reménye egybe volt forrva a vezér személyével. Most, hogy uj évtized küszöbére léptünk, úgy érezzük, hogy a jövendő évtized valóban nagy eseményektől lesz terhes. Ha tehát az elmúlt tiz év alatt a magyar nemzet bizalma övezte a magyar miniszterelnököt, akkor az eljövendő tiz évben ragaszkodással és erős hittel kell rátekintenünk és munkáját, elgondolásait támogatnunk, mert a nemzetek leikéhez vezető ut megnyílt s csak rajtunk áll és tőlünk függ, hogy ezen az utón haladva, elérhessük az ígéret földjét. Gytiftoerttz rözműiés. A Tolnamegyei és Bajavidéki kerület rendes évi, ez alkalommal, tisztújító közgyűlése folyó hó 16-án volt Szekssárdon, a vármegyeház kis tanácskozó termében. Részt vett azon Tolna és Bács vármegyéből huszonkét gyógyszertártulajdonos, valamint Koritsánazky Öttó, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Ügyvezető igazgatója Budapestről. A gyűlést Szeghy Sándor kerületi elnök nyitotta meg nagyszabású ős minden közegészségügyi és gyógy* szötészi fontOB kérdésekre kiterjedő, mély hatást gyakorló beszédével. ülnöki előterjesztésében foglalkozott az 1921 szeptember 4-én a vármegyei és városi hatóságok vesető tényezőinek részvételével lefolyt szerveié közgyűlés óta végzett egyesületi munkával és az elért eredményekkel, valátnint szólt árról, hogy a további érdekvédelmi munkának milyen irányban kell folynia. — A gyógyszerért- képzés reformja, az alkalmazott gyógyszerészek jövójőhek intézményes biz- tositása, ás uj gyógyszerészi törvény, á gyógyazerárusitás kérdésének szabályozása, ab értéktelen gyógyszer- különlegességek Ölöné, Á gyogyéze- résii kamara, á pálya előzőn lésének A vadkárok. A Dunaerdő mellett lévő községek közül az elmúlt esztendőben több község lakossága szenvedett érzékeny kárt az erdőből ki-kijáró nagyvadak — különösen a szarvasok — kártételei miatt. A közalapítványi uradalom érezvén emiatt felelőséget, az erdők melletti, nagyobb részt kisemberekből álló mezőgazdák terményeinek megóvása céljából erdeit kerítéssel látta el. Sajnos más erdőbirtokosok — igy a kalocsai érsekség — ezt nem tette meg, minélfogva a túlságosan olssaporodott szarvasállomány igen nagy károkat okozott. Ez indította arra a kerület képviselőjét, dr Orffy Imrét, hogy az érsekségnél a vadkárok békésutoni megtérítése tárgyában lépéseket tegyen. E tárgyalások hoBBzu hónapokig tartottak, sajnos eredménnyel nem jártak. A vadászati törvény és az ennek alapján kialakult bírói gyakorlat a vadkárt szenvedő gazdákra nem előnyős, miért is itt — örffy szerint — csak a törvény novelláris megváltoztatása segít. — A kérdést szóvá tette a képviselőházban a földművelésügyi tárca tárgyalásán, de irásoB interpellációt is nyújtott be a földművelésügyi miniszterhez. Miután ez közérdeklődésre tarhat számot, Annak szövegét a következőkben adjuk: Kegyelmes Uram! A vadászati törvény és annak végrehajtása kapcsán sok nagyon jogos panaszról szereztem tudomást az egész országból. 1: Az elsők a nagyvadak óriási kártevésére vonátk óznak. A királyi kutíA ugyanis ai 1893. ért XX. te. 7. f ában megjelölt „tenyésztést" a legszigorúbban magyarázza a nagy erdőbirtokosok javára, ezért a vadára 24 fillér. kárpereket legtöbbször a erdőkkel szomszédos — nagyobb részt kisemberekből álló — mezőgazdasági birtokosok hátrányára dönti el, ami legtöbb esetben súlyos anyagi igazságtalanságot jelent. Itt nem használ más, mint a vadászati törvény novelláris megváltoztatása, mely szerint a nagyvad (medve, szarvas, vaddisznó és dámvad) által a mezőgazdaságban okozott károkért a szomszédos — illetőleg a mezőgazdasági birtokhoz legközelebb fekvő — önálló vadászterület jellegével biró erdőbirtok vadászati jogának tulajdonosa vagy bérlője kártérítéssel tartozik. ;; A gyászos emlékű Károlyi réseimnek talán ez volt az egyetlen rendelkezése (4904—1918. ll. E. rend.), amely egy kérdést szerencsésen oldott meg. Sajnos ez a — különben helyes — rendelet hatályon kívül helyeztetett, mert az formailag törvényellenes volt. Nincs tehát más megoldás, mint egy novelláris törvény meghozatala a fenti tartalommal. 2. A második baj a kisvadak tilalmi idejének legújabban történt kitolása, amely katasztrofális mérvű szaporodást és sok-sok gazda nagy kárát okozta. A helyzet itt is az, hogy legtöbbször a kisbirtokosság a károsult, ami indokolt szociális nyug* talanságra vezet. A 2 ,/* alatti bajok orvoslása rendeletileg is lehetségesnek látszik, de az 1 ./• alatti legnagyobb bajon csak a törvény segíthet. Az elnökleted alatt álló Falu-Földműves Szövetség is felhívta már figyelmedet a fenti bajokra és állítom, hogy szociális és politikai szempontból alig van fontosabb kérdés, mini a fent röviden előadott panaszok sürgős orvoslása. Épen ezért kéFem, kegyeskedjél az ügyet vadászati ügyosztályod eset- I leges ellenvéleménye dacára is, mely
