Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-02-22 / 15. szám
XII. évfolyam. 15. szám. Egyes szám ára 30 fiilép. Szekszárdi 1930 február 22. TOtNAMEGYEI UJSÁ6 KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 8zerkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden enrdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. A vámbéke. Ab európai államok képviselői, közöttük Magyarország kiküldöttei is, Genfben nemzetközi értekezletre ültek össze, hogy megtárgyalják azokat as eszközöket, amelyekkel Európa általános gazdasági bajait ki lehetne küszöbölni. A Népszövetség gazda* sági bizottsága erre nézve tervezetet dolgozott ki, amely azt javasolja, hogy az európai államok egymás között állapodjanak meg az érvényben lévő vámok megrögzítésében, vagyis abban, hogy bizonyos számú esztendőn keresztül a vámokat nem emelik és a nemzetközi áruforgalom elé újabb akadályokat nem gördítenek. Ez a kezdeményezés: az úgynevezett vámfegyverszünet a nagy nyugati ipari államoktól indult ki, amelyek a maguk kivitelét szeretnék megkönnyíteni. Ellenben ugyanezek az államok csakúgy, mint a velünk szomszédos Ausztria és Csehország, főképen azonban Németország a maguk agrártermelését következetesen fejleszteni akarják odáig, hogy belső fogyasztásukat önmaguk legyenek képesek ellátni. Az ipari államoknak ez agrár-protekcionizmusa természetszerűen nagyban veszélyezteti a mezőgazdasági txport-államok kivitelét és kösöttűk Magyarországnak exporttörekvéseit is. — Épen ezért Genfben a magyar delegáció csak abban az esetben járulhat hozzá a vámfegyverszünethez, ha a mi mező gazdasági kivitelünk ezáltal csorbát nem szenved. Nevezetesen arra nézve kell biztosítékot _kapnia Magyarországnak, hogy azok az ipari államok, amelyek eddig agrárexportunknak piacai voltak, a vámfegyverszünet ideje alatt ne folytathassák a bevitelt tiltó ke reskedelmi politikájukat a magyar exporttal szemben. Tehát, hogy sem agrárvámjaikat bármilyen formában ne emelhessék, sem pedig hogy az eddig szokásos behozatali jegyrend szerrel, továbbá őrlési előírásokkal a magyar gabona és a magyar liszt versenyét a maguk területén lehetet lenné ne tegyék. Ezenfelül szakitaniok kell ezeknek az államoknak az állategészségügyi és növényvédelmi rend • szabályok ürügye alatt a magyar állat és terményexport ellen gyakorolt beviteli tilalmaikkal. Ha a magyar agrárexportnak ezek az akadályai nem hárulnak el, úgy Magyarország semmiesetre sem csat lakozhatik egy olyan vámfegyver- szünethez, amelyből csakis az ipari államok húznának hasznot gyártmányaik akadálytalan exportjával, ellenben Magyarország védtelenül kiszolgáltatva maradna az ipari államok agrárfejlesztő protekcionizmusának. De Magyarország gazdasági érdekei azt is megkövetelik, hogy az ipari államoknak a legutolsó hetekben, közvetlenül a vámfegyverszüneti kon ferencia előtt elhatározott agrárvám- emelései már ne léphessenek életbe. A fegyverszünetben az a vámállspot rögzít tessék meg, amely az agrárimport államokban a vámemelések előtt volt érvényben. Ezért ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a vám- fegyverszünet visszaható erővel ruház- tassék fel és legalább is a múlt évi nov. 1-én érvényben volt vámrendszerek és vámtételek vétessenek alapul. A genfi tárgyalásokon a magyar kormány kiküldöttei mezőgazdaságunknak ezeket az életbevágó érdekeit a leghathatósabban fogják képviselni. Igenis kaphatók vagyunk egy olyan vámfegyverszünethez, amely megkönnyíti és előmozdítja az európai államok között az árucserét, de csakis akként^ ha ezzel a magunk agrár- kivitele sem fog csorbát szenvedni. A vámbéke áldásait mi úgy magyarázzuk, hogy azokból Magyarországnak is jusson. Versenyuszoda, strandfürdő. Irta: Áos Sándor re&lgimn. testnev. tanár. E lap február 1-i számában „Versenyuszoda és strandfürdő Szekszár- don“ címmel egy cikk jelent meg, amelyből azt lehet kihámozni, hogy komoly stádiumban van a strandfürdő és versenyuszoda építésének terve. A versenyuszoda építésének tervéhez leszek bátor sportszempontból én is hozzászólni. Magyarország úszó- sport tekintetében kerületekre van osztva. A kerületek adminisztrálják az uszóegyesületeket. A kerületek élén pedig a Magyar Úszó Szövetség (MUSz.) áll. 1922., 1923. és 1924. években a Jászsági Úszó Kerületnek szövetségi előadója, továbbá a Jászapáti Összetartás Sport Egyesület (JÖSSzE) úszószakosztályának vezetője voltam. Mint kerületi előadó és uszóegyesü- let vezetője bejártam versenyekkel kapcsolatosan Magyarország valamire való uszodáit. Ismerem Miskolc mellett lévő tapolcai, továbbá rákosligeti, egri, kácsi, békéscsabai, gyopirosi (Orosháza mellett), kaposvári és budapesti versenyuszodákat. Ezek között az uszodák között van jó is, rossz is, szép is, csúnya is, sőt szép és mégis rossz. Ilyen a békéscsabai uszoda. Amikor tervezték nem kérték ki úszó szakértő tanácsát s emiatt az uszoda elkészítése után az egyik végén való facölöpök és deszkák leállításával tették versenyre alkalmassá, továbbá lépcsőkarfák vezetnek le az uszópályára stb. Ennek az uszodának a hátrányait tapasztaltuk az 1923. 6b 1924. évben Békéscsabán tartott III. és IV. országos úszó- kongresszuson. A II. országos U8zókongresszust 1922-ben Jászapátin ami Egyesületünk (JÖSSzE) bonyolította le Erre azért tértem ki, mert Szekszárddal A bögre. Irta: dabolezi Fekete Lászlón*. Nagyon szép csikós bögre volt. Zöld és barna csikók váltakoztak rajta, ki volt fényezve, zománcozva, a belseje meg szép barnára égetve. Ott volt a többi bögrével együtt, leborogatva egy tarkavirágos polcra, mégis nevezetesebb sorsa lett, mint a többi bögre társának. Kerekes Jánosné egy szép tavaszi napon mielőtt az ebédfőzéshez látott volna, hirtelen elővett a szoknyája ráncából egy mély zsebet, a zseb mélyéből pedig egy vadonat uj ezres bankót, aztán hirtelen felkapta a zöld csikós bögrét s oda borította alá a pénzt. A vizespadon ott dorombolt a szürke cirmos. Almosán felpislantott asszonyára, mikor fülön fogta azt a csikós bögrét és ráásitott nyújtott hangon: nyau—u—u. Alighanem régi ismerőse lehetett a bögre, mert az emlékezés a fehér habzó tejre, amit néha benne tartottak, el tudta vele felejtetni még a rettentő álmosságot is. Az asszony ijedten dugta vissza zsebét és mérgesen rákiáltott a macskára: — Sicc ki innen, gyalázatos, egész nap itt ólálkodik a konyhába, ahelyett, hogy egeret fogna, sicc ki ... A cirmos szeméből egyszeribe kirepült az álom, hirtelen rémülettel Ugrott az ajtó felé, de ott vesztette csak el teljesen az eszét, mikor kerek fejecskéjével a belépő gazda csizmája szárába ütközött. Az is meglepődött. — Nézd már a haszontalan macskáját, nem nekem ugrik. Mit csinált megint ? Az asszony nagyon keverte a paszulyt, hunyorgató szemmel vizs- gálgatta a fakanálra kimert szeme két. Dolgot talált mindenfelé a tekintete, csak az embere szemében nem. Azt valahogy most kerülte, mióta olyan titkot rejtett a zöldcsikos bögre. Csak akkor szólt, mikor elrendezte már magában az izgalmát. — Rúgja föl kend. Tejet lopott. — Trjet-e? Mikor úgyis keveset fejünk, még hogy a gyereknek is alig jut. Minek hagyod előtte, ha hozzáfér, persze hogy meglopja. Az asszony szólt a maga mentésére, — Fölmegy az még a „stelázsi“ tetejére is, amilyen torkos. Alig mondta ki már megbánta. Az ura szeme már a csikós bögré* két vizsgálta. — A bögrék közé? Igen balkan mondta rá az asszony : — A bögrék közé. — Egyikbe sincs tej, mind le van borítva. „Krisztusom segíts 1“ sóhajtott az asszony magában. Az ura emelgetni kezdte a csikós bögréket. — Ez mind tiszta, hát melyikből lopta a tejet? Keze veszedelmesen közeledett a szép csikós bögréhez. Az asszony szeme hirtelen cikázott egyet. A fakanalat lecsapta a tűzhely mellé, aztán odaugrott az urához. Hagyja békében kend a bögréimet. Mit emelgeti. Ha lopott a macska, az én károm. Én spórolom meg. A férfi meglepődve nézett az asz- Bzonyra, hogy mi lelhette ? Hogy cikázik a szeme! Azért mert ő a bögréket emelgette, hogy melyik lehetett tejes ? Vagy hát akármiért... ó akkor emelgetheti a házában az edényeket — amikor akarja. Ellenségesen néztek egymásra. Az asszony hangja csattant: Azt tudhatja, hogy tejesen nem boritok semmit a tiszták közé. Hát persze! Vélte magában Kerekes János. Ez igaz, mert azért tiszta asszony ez a Joli, ha nagy szája van is. De most már azért is végig emelgeti — mert az asszony ellenkezik. Rá kell szoktatni az ő akaratára. Ereszd el a bögrét, had nézem meg, mert hátha mégis .. . tejes .. . Juj mindjárt szólok ám olyat kendnek, hogy magam is megbánom. Azt meri mondani, hogy tejes. Majdnem felkapta róla a kezét, hogy az asszony becsületén esett sérelmet tisztázhassa az igazával, hanem mégis meggondolta és annál szorosabban nyomta lefelé. Az ura iz megfogta a bögrét. Másik kezével ped g félrepei ditette az asszonyt. Ott volt az ezres a bögre alatt. Nézték mind a ketten. Az asszony sirósan szepegve ... az ura gyanakodva. Végre megjött a hangja. — Ezeres. .. valóságos. Hol vetted . . . ? — Az enyém. — Gyűlt fel ismét az asszonyban az ellenségeskedés. —■ Ho-o-1 vette-e-d? azt kérdem. Torkában hörgött az indulat, arca megfakult és ökölbe szorított kézzel lépett az asszony felé. Az asszony is lépett hátrafelé, de azért még fogta a dac. — Enyém. Szülém hozta reggel. A bátyám részéből még ez iár — nekem. Kerekes János úgy érezte, mintha a gerenda leereszkedett volna az ő kemény koponyájára és az ő feje tartaná az egész ház súlyát. Előhúzta a csikós veres zsebkendőt, végig törülte vele verítékező homlokát, aztán támolygó léptekkel kiment. Nem szólt egy szót se a feleségéhez. Kint leült a kút mellé. Úgy érezte, valami bolondság gabalyodott közéjük, ami fogja kezét-lábát és sehogy se ereszti. Különösen az asszonytól huzza el egyre... pedig ő ... — Nem az az ezres ... veszett volna el a magja. .., hanem az a bögre, az. Meg a hazudozás. Az érik benne egyre nagyobbra. Mikor nem volt ő rossz ura neki soha. Nem kívánta sose a pénzét. .. Aztán mégis ezt Jette vele.
