Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-02-15 / 13. szám
XII. évfolyam. 13. szám. EgfM szám ára 30 fillér. Szckszárd, 1930 február 15. Tolnamegyei újság KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Snrfcttztlség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszém 85 és 102. Előfizetési dlf: Félén« _ _ — 6 pengd. | Égész évre ____12 pengd. Sz erkesztd: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden eserdin és ssombaion. Eldiizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetd közlemények a szerkesztd ségh ez kOldenddk. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéat 8 fillér. Állást keresdknek 50 százalék engedmény. — A Ur* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Bezerédj Pál emlékének megörökítése az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség félszázados jubileumán. Bezerédj Pál, Nagymagyarország dolgosó szegény népének egyik legnagyobb jótevője, as 1880. évi március 9 án szervezte meg Ssekssárdon as Orsságos Selyemtenyésstési Felügyelőséget és essel, a halála napjáig vesetett és máig is fennálló intézménnyel nemcsak újból meg- alaposta, hanem fel is virágoatatta as ország egyik igen fontos, még nagy fejlődésre váró gaidasági ágát: a selyemgubótermelést, amely évente sok-sok eser munkás késnek ad kenyeret. Ä selyemtenyésstési tudvalevőleg még Mária Terézia idejében igyekeztek nálunk meghonosítani. Különösen Baranya és Somogy megyék déli réssén foglalkoztak vele, de sok eredményt nem tudtak felmutatni. Mária Terésia által 1771-ben meghonosított selyem tenyésztésnek Szolengi János volt ss első magyarországi felügyelője. Később Tolna vármegye közönsége foglalkozott a kérdéssel da Szék- szárdon — egy 1824 bői szármszó festmény felírása szerint — nemcsak vármegyei selyemtenyésztési inspektor működött, hanem selyemgom- bolyitóház is volt. Gróf Sséchenyi István is sokat ( agitált a magyar selyemtenyésstésért és az ő írásainak a hatása alatt a Bezerédj család volt talán az egyetlen, amely hidjai és jegenyési birto- , kán gyakorlatilag is foglalkozott a nagy jövővel kecsegtető gazdasági ág megtelepítésével. Saját költségükön kísérleteztek az uradalmukban és méltán érdekes gasdaságkultur- történeti emlék as a selyemszövő- szék, amelyet a kísérletek realizálására a Bezerédj család állíttatott fel Hidján, hogy ismerőseinek és barátainak saját termelésű és saját szövésű selyemmel kedveskedheBsék. A múlt század elején a selyem- tenyésztés előmozdítására Széchenyi István gróf megalapította a vas- és sopronmegyei, míg Bezerédj István a tolnavármegyei szederegyíetet. Az erdélyi részeken ngyanakkor báró Wesselényi Miklós vetette meg a selyemtenyésstés alapját. Amit az autonóm vármegyék e téren csináltak, azt a szabadságharc után folytatták az abszolutista kormányok is, az alkotmány helyreállítása után pedig a felelős magyar kormány földmivelési minisztériumának a hatáskörébe osztották be a selyemtenyésztést, amely kellő kon-» oepció, szakképzettség és céltudatos vezetés híján nemcsak stagnált, hanem vissza is fejlődött. Az alkotmányos élet helyreállítása után 1867 ben Bartal György föld- mivelési miniszter hagyományos kegyeletből ssinte felkarolta a selyem- tenyésztés ügyeit, amellyel azonban utóbb keveset törődtek és Bezerédj Pál báró Kemény Gábor földmivelési miniszterhez intézte memorandumát, amelynek alapján az Országoa Selyemtenyésztési Felügyelőség megalapítására megbízatást kapott. Bezerédj Pál, aki Bezerédj István halála után Andor fivérével Hidját és Jegenyést örökölte (a birtokot Sstankovánszkyéknál sorshusással osztották meg), családja tradíciói szerint szintén folytatta a selyemtenyész- tóst is. ő azonban mélyebbre tekintett elődeinél, azt vizsgált«, hogy a nagyobb arányú termelés hoz-e hasznot az országnak. A kereskedelmi mérleg kedvesőt- lensége, a nagyarányú külföldi import érlelte meg Bezerédj Pálban a gondolatot, hogy a magyar néppel jobban meg kell kedveltetni a selyemtenyész- tést. Hiszen a mi klímánk — különösen az ország déli vidéke — teljesen azonos a selyemtenyósztŐ államok éghajlatával és amit más, a mienknél sokkal alacsonyabb rendű munka- kulturáju népek produkálnak, azt a magyarság is meg tudja csinálni. Hosszasan tanulmányozta ezt a kérdést külföldön is éz amikor már teljesen tisztában volt a selyemtermelés tudományának úgy az elméleti, mint a gyakorlati részével, hatalmas pro- grammot dolgosott ki tervének megvalósítására. A kormányhoz fordult memorandumával, hangoztatva, hogy uj alapokra kell fektetni a aelyemtermelést és hogy ez a gazdasági ág elsősorban szociális szempontból fontos, mert éppen abban az idében ad kenyérkereseti lehetőséget a szegény embereknek, más munkára alig alkalmazható gyermekeknek és öregeknek, amikor a falusi nép földmivelő elfoglaltsága köztudomás szerint szünetel. Majd rámutatott arra, hogy addig, amig itt selyemfeldolgozé ipar létesülhet, igen értékes kiviteli cikkünk lehet a gubó, meg a selyemfonál, amelynek külföldre való eladása ide gén valutát hoz az országba és hozzá- járul kiviteli mérlegünk javításához. Bezerédj tervét elismeréssel fogadták, de a kormány nem volt hajlandó az általa kívánt beruházásokhoz szükséges tőkét rendelkezésre bocBájtani. A látszólagos sikertelenség nem csüggesztette ei Bezerédj Pált. Az önzetlen magyar nagynr gavalléroB ajánlatot tett az államnak, óriási összeget, negyvenezer forint kamatnélküli hitelt kínált fel a saját vagyonából az akció megindítására és csak azt kérte, hogy a minisztérium szankcionálja az é tervezetét és a legteljesebb állami ellenőrzés alá helyezendő munkáját a legintenzivebb hatósági támogatásban részesítse. Kijelentette egyúttal, hogy az akciót személyesen vezeti éz működéséért díjazást nemhogy nem kér, de el sem fogad. Ajánlat» elfogadtatván, a kormány Bezerédj Pált kinevezte korlátlan hatáskörű selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottá és feljogosította, hogy Ssekszárd székhellyel megszervezze a m. kir. földmivelésügyi minisztérium Országos Selyemtenyósz- tési Felügyelőségét, ami az 1880. évi március hó 2-án meg is történt. Selyemtenyésstés eperfalomb nélkül elképselhető nem lévén, óriási eperfaültetési propagandát indított. Eper facsemeték értékét, faiskolákat létesített, az onnan nyert csemetékkel az ország számos utmentét és a községek belterületét beültettette eper- fákkal, amelyek védelmét törvényhozási utón is sikerült bistosittstnia. A szekszárdi országos köspont alá rendelve felállította az ország különböző vidékein a selyemtenyésztési faiskolák felügyelőségeit, ellenőriztette a községi faiskolákat, majd adminisztrációs és üsemi épületeket emeltetett. Kőiben a selyemtenyész- tést ismertető népszerű füzeteket irztott és azokat a legötletesebb módon terjesztette. Beserédj a selyemtenyésztők részére olyan pompás népszerű utasítást íratott, hogy azt a japán kormány japán nyelvre lefor- dittatta és milliószámra osztotta szét a japán selyemtenyésatők között. A kemény magyar elhatározással és szívós kitárté ssal végzett munka úem maradt eredmény nélkül. A nép vezetői felismerték Bezerédj tervének óriási fontosságát, várható hasznát és mindenfelé híveket ssereztek az uj termelési ágnak. Mint minden újításnak, a magyar selyemtenyész- tésnek is meg kellett a maga nehéz légeivel küldeni. De Bezerédj minden akadályt leküzdött ős sikerölt az állami selyemtenyésstés általa elgondolt hatalmas szervezetét az egész országra kiterjedően megépíteni. Pompás, fegyelmezett gárdát állított össse. Tisztviselői jórészt fiatalabb korukban nyugdíjba vonult katonatisztek voltak, akik a legnagyobb odaadással engedelmeskedve, pontosan hajtották végre a nagy koncepciójú miniszteri meghatalmazott szigorú utasításait. Külföldről meghívott szakemberek irányítása mellett folyt az alapvetés és a termelés egyre fokozódott, úgy, hogy a külföldre eladott gubók árának hasznából egymás után épültek a beváltó telepek, fejlődött a szék szárdi intézet, amelynek egyik legnagyobb jelentősége abban állott, hogy itt folyt a gondosan kiválogatott gubók felhasználásával az ország tenyésztői részére szükséges sely- mérpeték előállítása is. Először természetesen külföldi petéket kaptak a tenyésztők. Később azután kitermelték az itteni kiimához alkalmazkodott törzseket éz ezeket honosították meg. Nagyarányú kísérletesé- sek után az ország különböző vidékei az éghajlati viszonyaiknak megfelelő petéket kapták és a szekszárdi górcaövező köspont, amely a külföld tudományos vissgálati módszereinek és kutztáiainak a felhasználásával szelektálta a tenyészképes petéket, olyan nagy hírnévre tett szert, bogy nemcsak zz olasz és francié, hanem kínai és japán tudósok is felkeresték tanulmányútjaik során. A magyar aelyemtenyésatés produktivitása folyton emelkedett és Beserédj most már arra törekedett, hogy ne gubét exportáljon az ország, hanem a selyemgombolyité ipar meghonosítása révén ujsbb keresetet biztosítson az ország népének. A kincstár támogatása nélkül, csupán az üzem jövedelméből egymás után fel- építtette éz a legmodernebb gépekkel felszereltette a tolnai, győri, komáromi, mohácsi, újvidéki, pancsovai stb. selyemfonégyárakat és igen tekintélyes mennyiségű selyemfonalat szállított a külföldre. Éz a körültekintő gondossággal kiválogatott tény éssanyag termése kiváló eredményű volt: a magyar selyemfonál igen keresett cikk lett a selyemkereskedelem nemzetközi központjaiban. De keresett cikk left a msgyar selymérpete is, mert a Magyar Királyi Selyemtenyésstési Felügyelőség szekszárdi laboratóriumai az ő tudományos módszereikkel egyaránt ki tudták tenyéssteni úgy a tropikus, mint az enyhe ée a változó éghajlatú vidékeknek megfelelő fajtákat. A termelésnek ez az ága is jelentékeny jövedelmet biztosított az országnak, mert a magyar petét nagy mennyiségben vásárolták » románok, a bolgárok, sőt a törökök és a syriaiak is, akik most is innen fedezik szükségletüket. Hogy Bezerédj műre, a selyem- tenyésztés micsoda keresetet juttatott a vele foglalkosé lakosságnak, arra vonatkoséan elég felemlítenünk, hogy mig 1879 ben 7400 korona fisette- tett ki, addig 1885 ben 646,339 korona, 1890 ben 2,790.808 korona, 1895-ben 3,935.048 korona, 1905 ben 5,147.862 korona, 1910 ben pedig 5,249 476 korona volt az évi kereset. — Bezerédj Pál működése alatt, 1880—1918 ig 114,424.057 (szás- tizennégymilliónégyszázbuszonnégy* ezerötvenhét) arany koronát fizetett ki a magyar állam a selyemtenyési- tőknek, tehát Bezerédj ezzel az óriási összeggel gyarapította a magyar nemzeti vagyont. Bár a háború nemcsak a selyem- tenyésztést, hanem az exportot is
