Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-06-21 / 48. szám

XII. évfolyam. 48. szám Egyes szám éra 30 fillér. _______Szekszárdi 1930 június 21. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleíonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre------------6 pengő. | '»Egész évre----------»12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden aierdán éa szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir- detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. —• A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Bethlen Isiuán utla. Nemcsak Magyarország, de egész Európa figyelme a mostani napokban London felé van irányítva, ahol a magyar miniszterelnök tartózkodik. A látogatás hivatalos meghatározása az, hogy Bethlen István udvariassági kötelezettségének tesz eleget, amikor az angol politikai élet vezetőinek megköszöni azt a támogatást, amely­ben a hágai és párisi tárgyalásoknál a magyar nemzetet részesítették. Ha figyelemmel kisérjük a magyar- országi szociáldemokratáknak maguk- tartását és az európai szociális sajtó és a kisántánt részéről Bethlen Ist­ván és kormányzata ellen irányuló koncentrikus támadást, úgy azt a meggyőződést meríthetjük, hogy a londoni látogatás nemcsak egyszerű udvariassági tény, nemcsak a hosz- szu lejáratú magyar kölcsön ügyé­nek előkészítése, hanem az angol ve zető politikusoknak a legilletékesebb tényező részéről a magyar bel- és külpolitikáról való informálását és tájékoztatását is jelenti. Ez az utóbbi teszi indokolttá azok részéről azt a bel- és külföldi táma­dást Bethlen István „hűbéres“ kor­mányzata ellen, akik saját hatalmuk­nak megerősítése érdekében az ország kritikus óráit szokták mindig fel­használni, tekintet nélkül, arra, hogy mit ártanak az ország egyetemének, igy tehát azoknak a munkástömegek­nek is, amelyeknek feltolakodott, de nem valódi vezetői. Úgy érezzük, hogy ez a bel- és külföldön egyaránt megindított sajtó BBmé—i támadás utolsó vergődése azoknak, akik belekapaszkodván az angol munkáspárt és jeles vezérének Mac Donaldnak tisztes köpenyébe, arról akarják meggyőzni az angol politikai közvéleményt, hogy ebben a kis or­szágban „feudális“ uralom van, po­litikai meggyőződésükért ártatlansá­gokkal töltetnek meg a börtönök, amely bebörtönzések halált jelente­nek a politikai áldozatoknak. Ezek a vezérek, .akik a politikai zsonglőr- ködés minden eszközével azt igye* I keztek eddig a külfölddel, elsősorban Angliával elhitetni, hogy Magyar- országon a legnagyobb politikai el­nyomás, osztályuralom van és a meg­maradt ország milliói nélkülöznek minden szabadságjogot, hogy itt a demokrácia ismeretlen fogalom, — ér­zik, hogy ezeket a világgá kürtőit hazugságokat lesz ereje, bátorsága és képessége a magyar miniszter­elnöknek a legfényesebben megcá­folni. Hiába kapaszkodnak tehát a de­mokrácia és az általános titkos vá­lasztójog jelszavaiba, a külföld és igy elsősorban Anglia és annak ve­zető politikusai megismerik a maga valódiságában és igazságában a ma­gyar helyzetet és az európai béke és konszolidáció érdekében, a poli­tikai megértés és bizalom érzésével fognak kezet a magyar miniszter* elnökkel, aki 10 évi kormányzásá­val a szocialisták által a vörös for­radalomba kergetett magyar nemze­tet a politikai és gazdasági konszoli | dációnak abba az állapotába juttatta, I bogy a magyar népre és annak gaz TÁRCA. Egykor. Egy fáradt biccentés mosolygás csupán, Sem kézfogás, reménytelenül némán, Vérző szívvel mondtam »Isten hozzád !« így fékeztem lelkemnek izzó óhaját, Sarkantyús lábbal igy vágtam lágyékába. De ő, elhalványulva néma fájdalmába’ Hangtalanul felágaskodott, Terhét ledobta, széttépte fékét legott S azóta őrjöngve száguld sivár tájakon, Mindig caak keresve, mit vesztett egykoron, Poverella. Emlékezés o húrom Lehne. Irta: Károssi Pál. Talán az egész földkerekségen nincB még egy nemzet, amelyiknek úgy kell -felvértezni magát a jövőért folyó küzdelmében, mint a megcsonkított és megt port magyar nemzetnek. A jelen reménytelenséget tápláló sivár­sága, mostohasága, a jövendő bizony­talansága üli meg most a lelkeket és az egyetlen eszköz, az egyetlen hitet sugárzó mód a múltban való elmélyü­lésben, a múlt megbecsülésében sar- jadzik. Az a Demzet, mely megőrzi hagyományait, megbecsül mu tjat, az nemcsak hivatott egy szebb és j boldogabb jövőre, hanem letétemé­nyese, alapköve a nagy nemzetek nagy kulturtörekvéseinek. A magyar történelemben, a magyar irodalomban nem ritka, sőt gyakori eset az, hogy egyes családok valami kiapadhatatlan ősforrás fo ytán nemze dékről nemzedékre adjak át az iro dalom iránti nagy szeretet mellett az irodalom műveléséhez szükséges tehetséget. Arany Jánosnak a fia, Láezló, tehetséges művelője volt a költészetnek, az erdélyi SzáBz család immár több mint egy század óta adja az irodalomnak a tehetséges műve>ő két, Qreguss Ágostnak, a legnagyobb magyar esztétikusnak apja kiváló eperjesi tanár volt, Gyula öccse p^dig kiváló fizikus, a búd pesti evangélikus gimnázium igazgatója volt. I yen a megyénk beli Lehr család is, amely nek immár negyedik tagja írja be nevét a magyar irodalom és tudo­mányosság évlapjaira. Lebr András (1808—1873) a sár- szentlőrinci evangélikus gimnázium kiváló tanára volt, Petőfi Sándornak legkedvesebb tanára, ki a csapongó lelkű kis diák Petófivel megszerettette a latin nyelvet és a római költőket. A sárszentlőrinci egyszerű kis lak ban, abol a tudós professzor ur példás családi életet élt, született k*-t fi -: Lehr Zfigmond és Lehr Albert, kik apjuk nyomdokain haladva, koruk dasági berendezkedésére politikailag és gazdaságilag bizalommal lehet te­kinteni s ígéreteire építeni. Tudjuk azt, hogy Bethlen István­nak londoni látogatása nem jelenti egyúttal a magyar határoknak ki­tolását is, de meggyőződésünk, hogy ennek a nagy koncepciójú politikus­nak, akit valóban az isteni gond­viselés állított ezekben a nehéz idők­ben országunk kormányköröké mellé, sikerül a magyar igazságra terelni azoknak az angol politikusoknak figyelmét, akik a valódi helyzet tel­jes ismerete nélkül segítették meg­teremteni Trianont és Bethlen István fanatikus magyarságából kisugárzó szuggesztiv erő éleszteni fogja az angol közvéleményben azt a meleg rokonBzenvet, amely az angol nép­ben mindenkor élt a magyar nemzet iránt és amely rokonszenvnek a háború után újból való felélesztése szívós munkájába oly önzetlenül és oly hatalmas erővel kapcsolódik be a nemes lord Ro.thermere, A londoni látogatás eredményei nem lesznek tehát döntő tényezők, de mindenesetre erősen hozzájárulnak a magyar belpolitikának a külföld előtt való helyes megvilágításához. Előkészítője lesz a gazdasági kibon­takozásra annyira fontos kölcsön megszerzésének és sikerül rálépni arra az útra, amely bármily lassan is, de mégis a triaLoni igazságtalan­ság megváltoztatásához vezet. Bizalommal tekint a becsületes és józan magyar közélet Bethlen Ist­vánnak Londonban folytatott tárgya­lásai elé és bizakodó lélekkel hisz { nak legkiválóbb pedagógusai közé [ küzdötték fel magukat. Lehr Zsigmond 1841 szept. 1-én született Sárszentlőrincen. Már égé szén fiatalon, 24 éves korában a pozsonyi evangélikus líceum tanára lett, ahol a magyar irodalom és az egyetemes történelem tanszékét fog­lalta el. Buzgó és lelkiismeretes tanári mű­ködése mellett hivatott művelője volt az irodalomnak ób főleg eredeti köl­teményeivel, irodalomtörténeti tanul­mányaival, kivaltkepen pedig mű­fordításaival vívott ki jóhangzásu nevet magának. Fiatalon, alig harminc­éves korában ragadta el a halál 1871-ben. Szülőföldjéhez való ragasz kodó ssereietét mi sem bizonyítja jobban, bogy irói nevének a Lőrinci nevet választotta. A classicus nyelve­ken kivüi fo'yékonysn beszélt néme­tül, franciám, angolul, olaszul és spanyolul és ő volt egyike az elsők­nek, kik a spanyol irodalomnak ma­gyarra való átültetésén buzgóik odtak. Fia, Tolnai Vilmos, ki mór elhagyta az idegen hangzású Lehr nevet, a ma is élő kiváló nyelvtudós, péc-i egye­temi tanár akadémiai tag, folytatója édesapja nemes tör- kvesemek. Li-hr ZaigmordnHk vo t öccse Lehr Albert (1844—1924), kit méltán ne vezhetünk a magyar nyelv nagy mesterének. Szintén a tanári pályát az isteni gondviselésben, hogy annak a küzdelemnek, amelyet Bethlen Ist­ván a gyűlölettől fűtött és elvakult külső és belső ellenségeink támadásai dacára szilárd elhatározással és nagy felkészültséggel folytat, politikai és gazdasági eredményei nem maradhat­nak el, mert minden gyalázkodás és minden támadás alantosságából gyö­nyörűséges Íveléssel magaslanak ki a magyar nemzetnek megdönthetetlen igazságai. Aratás elült. Irta: Jánosi György. Junius az aratás hónapja. Ekkor kezdődik a magyar gazda legszebb, legünnepélyesebb munkája: az aratás. Ma mindenki érdeklődve tekint a rónák felé és kiváncsi arra az ered­ményre, amit ez a két művész: a magyar föld és magyar gazda együtt helyeznek a magyar nemzet aszta­lára. Valamikor, régen, nem sokra becsülték a gazda és föld szerepét, a földművelést nem tekintették érté­kes foglalkozásnak, hanem olyan alantas mesterségnek, amit tanulni nem kell, mert a föld magától terem és az ember a föld termő képessé­gét nem befolyásolhatja. Ma nagyot változott a helyzet és a felfogás. Ki­csire szabott, természeti kincseitől megfosztott országunk semmi másra nem támaszkodhat, mint arra a va­gyonra, amit a föld jelent és nyújt. Ezért nemesük kiváló gondot fordí­tanak a földre és népére, hanem köz'udomésuvá vált az, hogy a föld­választotta s már 21 éves korában Sárszentlőrincen tanított az ottani gimnáziumban, melyet Bonyhádra való áthelyezésekor sem hagyott el. De 1873 ban, amikor irodalmi mű­ködése már országosan ismertté tette nevét, a budapesti evangélikus gim­náziumban vette át a magyar nyelv oktatását. Faradhatatlan szorgalma nyelvész volt, a magyar nyelv nagy erdejében talán senki nem merült el soha nagyobb szeretettel és kiapad­hatatlan kutató vággyal, mint Lehr Albert. Különösképen Arany János Demes veretű nyelvezete kötötte le érdeklődését és Araoy Toldijához irt magyarázatai—joggal mondhatjuk — őrök időkre biztosítják halhatatlan­ságát. Arany János magához kérette és igy szóit hozzá: „Ön,, úgy látszik, jobban ismer engem, mint magam.“ 1882 ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. Szép, hosszú és munkában, eredmé­nyekben gazd g élet után halt meg 1924 ben. H-mvai a budapesti keré- pesi úti temetőben nyu^u-znak, mely fölé hálás tanítványai es tisztelői szép síremléket állítottak, melyen Arany János három soros jellemző mondása van bevésve, mely heroin sor örök időkre bzói az eg aaz magyarságnak: »Élni fog nyelvében, Élni művészettel Még soká e nemzet l<

Next

/
Oldalképek
Tartalom