Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-04-19 / 31. szám

keresztfa, vérző töviskorona, égzen­gés, földindulás, vagy a fékevesztett tömegek kiabálása — de béke, nyu­galom nincsen. Nincs itt még az igazi erkölcsi megújhodás sem. Mily sokan van­nak, akik nem okultak, akik még most is egy idejét múlta ideológia hamis vágányán akaiják előbbre vinni a nemzet ügyét — ha ugyan egy­általán gondolnak a nemzetre, akik az ősi vagyont csak tékozolni tud­ják, de annak kötelességeit Bem nem ismerik, sem nem teljesitik, akik minden szociális megértés hiján vo­nakodnak rálépni arra a hidra, amely a társadalmi osztályokat elválasztó ür fölött boltozódik. Rablás, csalás, hamis bukás, sikkasztás, orgyilkos­ság : hol van itt az igazi lelki meg­újhodás? Es az igazi, általános, belső lelki megújhodás csak akkor fog elkövet­kezni, ha a sírjából föltámadt Krisztus a lelkekben is föl fog támadni, ha az ő kegyelmének fénye elhomályo­sítja a csalóka délibábokat és im­bolygó Iidércfényeket, ha az ő aka­rata szab törvényt az egyénnek és a családnak, az országnak és az egész társadalomnak, ha az ő szeretető egyen­líti ki azt a különbséget, mely most még elválasztja a népet a néptől, a nemzetet a nemzettől, az osztályt az osztálytól, az embert az embertől. Majd ha ez a Krisztus itt lesz a szivekben, akkor lesz a mi husvé- tunk, a mi föltámadáBunknak ünnepe. Az aMItiS megoldása. Irta: dr. Gratz Gusztáv v. b. t. t., ny. külügyminiszter. Magyarország gazdasági helyzete ezidőszerint rendkivül súlyos. Tar tani lehet attól, hogy válságossá fajul, ha nem BÍkerül a gazdasági bajok ellenszerét megtalálni, A válság leg­mélyebb oka kétségkivül a mező- gazdasági termékek értékesítésének útjában álló nehézségek mindjobban mutatkozó halmozódása. Nem tudok egészen igazat adni azoknak, akik azzal teszik túl magu­kat ezeken a nehézségeken, hogy itt egy világszerte érezhető jelenségről van szó, amely hibánkon kívül követ­kezett be és amellyel szemben tehe­tetlenek vagyunk. Ellenkezőleg, azt Párisién Grill VI., Paulay Ede ucca 35. (Kamara szinház épületében) Budapest / műsoros mulatóm > ^■Kezdete Vili órakort 414 —íWl 11W il wgfl i SS hiszem, hogy gazdasági politikánk- 1 nak az az iránya, amelyet az autonom j vámtarifa megalkotásával kezdtünk meg, hibás volt és hogy ezek a hibák most bosszulják meg magukat. Már akkor is azok közé tartoztam, akik figyelmeztettek arra, hogy bármily szükséges ób fontos legyen jövő gazdasági fejlődésünkre nézve iparunk fejlesztése, van egy még ennél is fontosabb gazdasági feladatunk és ez az, hogy gazdasági termésfeleslegeink elhelyezését minden körülmények kö­zött biztosítsuk. Akkor, mikor gazdasági politikánk­nak uj, nézetem szerint hibás, alap­jait leraktuk, a mezőgazdasági ter­mékek értékesítése Európa kiéhezett voltára való tekintettel nem ütközött különösebb akadályokba. De már akkor előrelátható volt, hogy ez az állapot nagyon is múlandó lesz. Előre­látható volt, hogy a háborúban el­pusztult hajóür lassanként) pótlása után a hajófuvardijak megint annyira le fognak szállni, hogy az olcsóbb amerikai búza el fogja árasztani sz összes enrópai piacokat. Számolni kellett azzal, hogy a tőlünk délre és keletre fekvő államok mezőgazdasága az ottani agrárreformok befejezése után megint fokozni fogja a maga termelését. És mindig tartani kellett attól, ami még nem következett be, de bármely időpontban bekövetkez- hetik, hogy Oroszország a mostani politikai zavaroknak leküzdésével las­sanként szintén ismét gaboaakiviteli országgá fog válni és ki fog szorí­tani bennünket még azokról az európai piacokról is, ahol jelenleg termékein­ket annyira- amennyire értékesíteni tudjuk. Amennyire osztom tehát azoknak az álláspontját, akik a mai gazdasági válságnak ha nem is egyetlen, de egyik főokát az eddig követett gazda­sági politikának hibás voltában kere­sik, annyira nem tartanám helyesnek, a mostani helyzetből a kivezető utat ennek a gazdasági politikának egy­szerű megváltoztatásától remélni. A gazdasági élet terén nem lehet a rósz- szül begombolt kabátot egyszerűen újból kigombolni. .Minden gazdasági rendszer uj tőkebefektetésekre ösz­tönöz. A mostani gazdasági politi­kának védelme alatt sok millió értékű tőke nyert elhelyezést az iparban. Számos uj vállalat alakult és a mi tőkeszegénységünk mellett lehetetlen volna felelősséget vállalni az olyan gazdasági irányváltozásért, amely eze­ket a tőkéket, vagy ezeknek egy tetemes részét megsemmisítené. — Emellett nem is látom ma már a le­hetőségét annak, hogy az ipar rová sira tett kereskedelempolitikai enged | mények fejében mezőgazdaságunk ré* [ szére értékes előnyöket biztosithat- I nánk. Ez lehetséges lett volna nyolc évvel ezelőtt, ma azonban már azok az országok, amelyekre ebben az irányban gondolhatnánk, annyira fej­lesztették a maguk mezőgazdaságát, annyi tőkét fektettek beléje — jó­részt hitelek alakjában, amelyek a földbirtokot terhelik, — hogy a ma­guk részéről nincsenek már abban a helyzetben, hogy kapuikat a mi ki­vitelünk számára lényeges mértékben megnyissák. Ugyanabban a helyzet­ben vannak, mint mi. Amint mi nem akarhatjuk, hogy az iparban elhelye­zett uj tőkék elpusztuljanak, ngy Ők sem nyugodhatnának bele abba, hogy a mezőgazdasági befektetések alakjá­ban felhasznált tőkék megsemmisül­jenek, A megoldás egyetlen lehetősége, hogy európaszerte változás követ­kezzék a vámpolitika irányában. Erre meg is van a lehetőség. A Népszövet­ség hosszabb idő óta azon dolgozik, hogy az európai államok vagy azok­nak egy nagy része egy gazdasági szövetségbe foglaltassák össze azon az alapon, hogy a szövetséghez tar­tozó államok, ha nem is mondanak le teljesen arról a vámvédelemről, amely nélkül termelésük bizonyos ágai azonnal elsorvadnának, egymás­sal szemben alacsonyabb vámvédelmet alkalmaznának, mint a szövetségen kívül álló országokkal szemben. Ha ezt a rendszert a mi mezőgazdaságunk szempontjából végiggondoljuk, akkor ez arra vezetne, hogy a mi mező gazdasági termékeink alacsonyabb vámok lefizetése mellett mehetnének ki a velünk gazdasági szövetségben álló országokba, mint a szövetségen kívül álló államok, pl. Amerika ter­mékei. Ezzel az európai termékek a gazdasági szövetség határain belül bizonyos előnyösebb helyzetbe jutná­nak a tengerentúli mezőgazdasági termékekkel szemben és ez az előny elég jelentékeny volna arra, hogy saját termékeink ezen a területen az olcsóbb amerikai tömegtermeléssel versenyezhetnének. Mezőgazdaságunk így ismét védett piacra tehetne szert, mint ahogy ilyen védett piaccal az osztrák-magyar gazdasági területen rendelkezett. Ily védett piac nélkül meg nem állhat és ha nem sikerül ily védett piacra szert tennie, akkor a jelenlegi gazdasági válság enyhü­lése nem várható. A kilátások arra, hogy egy ilyen gazdasági együttműködés vagy szö­vetség az európai államok egy része között létrejöjjön, nem kedvezőtlenek. Abban a programmban, amelyet a Népszövetség a már említett tárgya­lt D E , £ HELLER Q újdonság BÁRSAJT § DERBY E B R Y lások részére felállított, első helyen szerepel annak biztositása, hogy az európai mezőgazdasági államok ter­mésfeleslegei az ipari államokban el­helyezést nyerjenek. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 1927. év óta munkásságának legnagyobb részét az európai gazdasági koopoerácio gon­dolatának megvalósítására koncent­rálja. Azonkivül a különböző álla­mokban külön intézmények is ala­kultak (legközelebb egy ilyen intézet Magyarországon is meg fog ala­kulni), amelyeknek célja a gazda­sági kooperáció gondolatának elő­készítése azokban az államokban, amelyek az eszmének hívei, hogy abban az esetben, ha a Népszövet­ségben vagy a Nemzetközi Kereske­delmi Kamarában folytatott tárgya­lások az ott érvényesülő érdekek különbözősége folytán meghiúsulná­nak, létezzék egy olyan szervezet, amelyből az ellentétes érdekeket kép­viselő és a gazdasági együttműködés eszméjével szemben ezért idegen­kedő államok nincsenek képviselve, ahol tehát nincsen módjukban, a kö­zeledésre törekvő országok akaratát megbénítani. Mindezek a tárgyalások, amelyek az utolsó időben sürü egymásután­ban követik egymást, Magyarország szempontjából a legnagyobb fontos­sággal bírnak, mert az ő eredmé­nyüktől függ, hogy mezőgazdasági válságunkkal meg fogunk-e birkóz­hatni vagy nem. Kívánatos volna azonban, hogy Magyarország ezek­ben a tárgyalásokban a maga szem­pontját világosan és határozottan ennek a nagy feladatnak figyelembe­vételével állapítsa meg. Jelenleg ez nem mindig történik így, sőt igen sok ily irányú tárgyaláson magyar részről olyan szempontok kerültek előtérbe, amelyek, bármily fontosak legyenek is öamagukban, a mező- gazdasági válság megszüntetéséhez kapcsolódó nagy érdekekkel szemben mégis csak másodranguak. A magyar gazdasági közvéleménynek kell fel­ébrednie annak tudatára, bogy ezek­ben a tárgyalásokban Magyarország gazdasági jövőjéről van szó. Jaj nekünk, ha ezt az alkalmat érde­keink megvédésére elhanyagoljuk. Használja a hazai forrásvizet, ha v e s e- baját gyógyítani akarja. 417 Dr. Kövér, főorvos. VezérképYiselet: Ásványvíz Kereskedelmi Rt, Budapest, VI., Király uccá*12

Next

/
Oldalképek
Tartalom