Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-04-19 / 31. szám

XII. évfolyam. 31. szám. Egyes szám ára 40 fillér. Szekszárdi 1930 április 19. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden sserdán ée azombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Feltámadás és az élet. Meyer Lajos pápai kamarás, plébános. Husvét gondolatának és érzéseinek sugárzásában Jézns Krisztus áll 1 Nem lehet igazán és érdemesen husvétról irni, ha nem gyökereztet­ek őbelé gondolatainkat. Feltámadott, kiemelte az életet a kriptából, meggyujtotta az élet kialudt fáklyáját, hogy a húsvéti virradat­nak szelíd ragyogásában meglássuk azt a nagy igazságot: minden az életért van! Ez a világ, a törté­nelem leghatalmasabb ténye és ér­téke ! Ezért halt meg Krisztus. Mert az élet ára halál. Csak az él, amiért meghalnak! Nagypéntek a krisztusi mű, a megszabadítás véres, kegyetlen feladatának befejezése — busvét az apotheosisa! Nagypéntek a zár csikorgása az élet portáján — hnsvét az élet fel* séges birodalmának kitárulása. Nagy­péntek a tagadás — a nem, busvét a győzelmes igen! Az élet felsőbb- ségének isteni kijelentése a halál zsarnokságával szemben. Husvét egy megrázó tanítás: »Emberek, nemze­tek ! Azért volt kereszt, vér, könny, halál, a sírnak komor éjszakája, hogy életetek legyen és bőségesen legyen! Teljes, egészséges, izmos életetek, amelyik Isten törzsökéből sarjad, melynek gyökere ebbe a földbe mélyed, de ott túl borul virágbal Hogy életetekben az öröm dala zengjen 1 Hogy ne fojtogassa telketeket a lehangoltság, a reménytelenség nehéz köde, hanem ragyogja át a bizalom verőfónye! Hogy éltetek ne legyen elernyedt, petyhüdt, omladozó, hanem legyen benne erő, szilárdság! Ne legyen vakond-stilusu, főidet és sarat ásó, vakságba sötétedő, hanem legyen emel­kedő, szárnyaló, napfényben fürdő! Ne legyen összetördelt, dirib darab, törmelék élet, hanem legyen benne egység, összhang, szépség 1 Ez a húsvéti nagy tanítás, mond­hatom úgy is, hogy toborzó, vagy krisztusi proklamáció 1 És ezzel a nagyszabású életprog­rammal szemben de szomorú, szánandó a ma átlagemberének élete, lelke 1 Hullafoltok verődnek ki rajta. Fáradt, lehangolt, nem ismeri fel az élet mérhetetlen értékét és jelentő­ségét, az öröm forrása kezében ki­apadt, a mosoly ajkán jaj de keserű lett! Nem érzi husvét életigenlő szellemét 1 Miért ez a leromlás, összeomlás? Azt mondják, mert önző — életét kizárólag az anyagi érdek irányítja. Maga körül kering — szegény, sze- rencsétlen dervis! Részeg élet ez 1 Az önzésben van számitás, van speku láció, van rideg üzleti forma, de mély, tiszta, 'kristályos, csapongó öröm bizony nincs 1 Azt mondják, mert féktelen, zabo­látlan — életében nincs fegyelem, rend, nincs jegecesedési centrum — csak káosz, zűrzavar 1 Nincs össze­fogó gondolat és ebből kiáradó, az élet sötétségét szétbontogató világos­ság 1 Azt mondják, mechanizálő- dottl Gép lelt, mint a masina, me­lyet imád ! Soffőrkultura 1 Beleásta magát valami szánalmas megszálltság- gal a technikai kultúrába. Őrült iramban vágtat, de lelke mankón biceg, sántít, béna I Rekordok sza­porodnak, de a szív, a kedély el­sorvad l Ez mind, fájdalom, igaz! De a lehanyatlás legmélyebb és legigazabb, elsőleges oka mégis az, hogy kiszakadt a jó Isten gravi- tatiós köréből 1 És most, mert nin­csen Istenbe rögzítve, tartó erő nél­kül, győkértelenül kavarog, mint a porszem az élet forgószelében! Nap­távolba került. Mert Isten az élet napja. Sarki zónában pedig jég és hó van — az élet megfagy — az öröm is — lomha árnyak terpesz­kednek a lélekre 1 Vissza kell tehát kapcsolni az embert Isten érőrendszerébe. Bele kell vezetni az összelapult lélekbe Isten erejét és kegyelmét; feszítse ki, töltse ki horpadásait — teremt­sen rendet, fegyelmezze az életet, adjon gerincet, tartást, egységet és két tízest. De mégis fejcsóválva bal­lagott vissza: — Meg mertem volna esküdni a nagyságos ur kezse járásáról, hogy ezs a kettő — három volt . . . Csóthy Gyurkát mulattatta a ci­gány szemtelenség. Nevetve dobta oda a harmadik tízest is. Ferkó vigan fütyörészve vitte haza. Mert a családja volt mindene. Bá­mulatos cigány embernél a gyere­keihez, családjához való ragaszkodás. De otthon az asszony sírással-rivás- sál fogadta. Beteg a gyerek, Lajcsi, az — ötödik. — Hát miért nem hívsz hozzá doktort?1 — Bárcsak egy kis tejet tudnék neki adni 1 De mikor arra sem jut. — Micsoda, tejet ?! Hozol neki azonnal kávét. Még pedig — két porciót. S takarodsz azonnal dokto­rért. Ha kell, akár egyetemi pro- feBSort hozsatok neki Budapestről. Büszkén vágott ki a zsebéből egy tízest. Gondosan eltitkolva a másik kettőt. Az orvos tüdőgyulladást konsta­tált. Súlyos eset volt. De a gyerek kiheverte. Hosszú, cingár fiú lett be­lőle. Nemsokára iskolába került. De azt nem neki találták ki. A betű nehezen ragadt rá. írni, olvasni is alig tanult meg. Egyébként pedig elég értelmes fin volt. Nyolc éves korában úgy hegedült, hogy csodá­jára jártak. S tizenhárom éves korá­ban a bandában muzsikált. Tizenhat összhangot 1 Szabja meg az élet irá­nyát — tűzze ki célját — törje össze az önzés gyatra kereteit és tágítsa ki az élet, a szív és lélek távlatát! Meg kell gyújtani az életben husvét világosságát, fel kell szí­tani husvét tüzét és melegét l Hogy erre a keserves, sötét életre fényt sugározhassunk — a fagyasztó hi­degbe melegséget önthessünk! Hogy emberBziveket és lelkeket egy iste­nes, becsületes egységbe forraszthas­sunk 1 Minden tisztességesen érző és gon­dolkodó magyar embernek egymást megértő, támogató, segítő, széttörhe- tetlen, megbonthatatlan egységébe 1 Hogy eggyé görcsÖBÖdve, egy sziv- vel-lélekkel, akarattal, célkitűzéssel, egy vággyal, imádsággal, izzó hús­véti hittel és bizalommal törtethes­sünk a magyar kötelesség utján — az egyetlen magyar cél — a teljes, meg nem csonkított, viruló ma­gyar élet felé! Husvét az élet ünnepe 1 Az élet forrása a lélek I Ha az élet beteg, bizonyosan a lélek is beteg l Egészséges életet akarunk, amely a magyar jövő biztos hordozója lehet — gyógyítsuk meg a lelket l A lélek medicinája az erkölcs; a lélek egészsége, ereje, az erkölcs egészsége és ereje! éves korában pedig valósággal ő mentette meg a banda becsületét. Csótby Gyuri nagyságos úrhoz kel­lett volna kimenni a pusztára, név­napi mulatságra. De az első primás az ágyat nyomta egy nyomorult légy miatt. Ne úgy tessék azonban gon­dolni, hogy talán valami mérges légy megcsípte ? 1 Inkább az volt a baj, hogy ő csípte, vagyis markolta meg. Akkoriban még divatban volt az ős­régi cigányszokás, hogy a prímást a banda, kezében egy eleven léggyel indította el tányározásra, úgyhogy a másik kezében meg a tányért tar­totta. Ha a légy. elevenen került vissza, ez volt a csalhatatlan jele, hogy semmi miskuláncia sem történt a tányérozás körül. Hát az első döglött légynél még csak szemet hunyt a banda. Elvégre nikotinmérgezés kö­vetkeztében is elpusztulhatott az a primás szurtos kezében. A második döglött légynél azonban úgy elpáhol­ták közös akarattal őkigyelmét, hogy teljes három hétig nyomta az ágyat. De nem jól választották ki az idő­pontot. Elfelejtették az előbb emlí­tett névnapot. A banda fejvesz­tetten tanácskozott, hogy ki legyen a kisegítő első primás ?! Senki- sem akart vállalkozni. Ismerte már mindenki a Gyurka nsgyságos ur szokását, hogy borosüveg fejhez do­básával szokta helyreigazítani az el­vétett taktust, vagy hamis hangot. Végre is a Lajcsi gyerek jelentke­zett önként. S úgy eldirigálta a ban­Cigány-fájdalom. 1 Irta: Bodnár István. Kalányos Ferkó kisbőgős volt a nagy bandában. Afféle féibenmaradt művész. Szerette mindenki. Igazi mulatság be nem fejeződött az ő szóló­játéka nélkül. Többre vitte tehát az apjánál, aki csak a kontrásságig emelkedett, de itt is egyre szidta a prímás, miért nem maradt a szülő­falujában az édes papája mellett, a — vályogvetésnél. Ferkó, a kisbőgős különben na­gyon korán abbahagyta a növést. Vagy inkább talán a — növés őt. Jobban mondva, a kamasz-évek után inkább szélességbe kezdett nőni. Úgy, bogy ha keresztmetszetet csinál­nának rajta, kiderülne, hogy széle- hoBSza egy. A feje vetekedik egy középnagyságú holdvilággal. Meg­vannak azon a holdnak tulajdonított hegyek és völgyek. Sőt a Mars csillag sokat vitatott csatornái is. Azzal a különbséggel, hogy ezek nem ama bizonyos titkos csatornák. Szabad- szemmel is lehet látni, hogy a himlő szántotta olyan mélyre, de beboro- nálni — elfeledte. Sőt ekéje egy kicsit meg is talált szaladni. Egyik szemét meglehetősen félre, vagyis ferdére szántotta. Talán nem is lát rajta. Vagy legalább tetteti magát. így volta- képen többet lát, mint a másikkal. Mert biz’ azt nem valami nagyon erőlteti meg. Majdnem mindég be­hunyva tartja az éjszakai muzsikálás­kor. Míg a keze jár, igy szokott I aludni. Tudja már ezt a szokását régen a mulató kompánia. Csóthy Gyurka, a jókedvű, mulatós föld- birtokos nem egyszer megtréfálta e miatt. Muzsikálás közt egy egész üveg pezsgőt beleöntetett a kisbőgőbe. Kalányos csak az irtózatos kacagásra, meg a nagy csobogásra ébredt fel: — Jessus Máriám, a kisbőgőm I Pedig igazi „Sarzsiváritt vét 1 — Talán Stradivári, te ? I Ámbár nem hiszem, hogy csinált vón az az ur ilyen esetlen öblögető sajtárt ? 1 Különben, ha csak — volt, hát legyen — volt 1 Kikapta kezéből, hogy a földhöz vágja. De CBak ömlött ki belőle a finom francia pezsgő. — Jajajaj, nem nizshetem segény- nek virebullását 1 — kapott fel Ferkó egy tányért, a mellette levő terített asztalról s alája tartotta, hogy abba csurogjon a drága nedv. CBÓthy Gyurka elnevette magát. Kegyelmet kapott a féltett kisbőgő. De két tizforintost gyömöszölt annak fordított S alakú nyílásába. A cigány vigyorogva kapta el a kisbőgőt. — Hála a jó Istennek, most lá­tom, hogy nincsen semmi baja. De instállom, hogy meg ne fázzék, szá­razba teszem a gyereket 1 Oda ugrott a meleg kályhához. Elkezdte a kisbőgőt szárogatni. S közben ügyesen kikurkálta belőle a

Next

/
Oldalképek
Tartalom