Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-04-19 / 31. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ______________________________1930 április 19. So dronykerités • Ágybetét * Kapuk • Ajtók Rotkaynál a legolcsóbban készülnek Szekszárdon 313 Árjegyzék ingyen és bérmentve. Húsvéti óda. — Irta: Babay Géza. — HORTOBÁGYI JUHTURÓ Mindenütt .jmíjft' t « kapható! l/jiTnnell; Orsz. Magyar TejszQvetkezetl RQzpont Budapest, I., Horthy Mlklóa-ut U9—121, MODERN RÁDIÓK 6—18 IwpI részletre szakszerű felszereléssel, hosszú garanciával Fábián Sándornál Szekszárdon Rádió- és elektrotechnikai vállalat Korzón, a nagytrafik mellett. - Tel. 139. Az erkölcs gyökere, forrása pedig a vallás 1 Es hnsvót syllogismusa! Tárjuk fel az értelmet, hogy beleáradjon az igazság — a lelket, hogy kigyulladjon az öröm, a szivét, hogy megteljék bizalommal és reménnyel l Húsvéti Szenet. Irta: Jánosi György. Hogy vergődött és hogy szomor- kodott az Istenember, az Isten szentfia a Golgothán, a kereszten. A részvét körülvette. Amint leroskadt a kereszt su'ya alatt, Veronika oda- nyujtja kendőjét. Mondja a hagyó mány. Nem birta a keresztet. Akkor cirénei Simont kényszerítik rá, hogy vigye helyette a keresztet. Mondja az írás. »Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem tima gatokon sírjatok, és a ti magzataitokon« ... Mondja őmaga : Jézus. Csúfolják, nádszálat vernek fejéhez, térdet, fejet hajtogatnak előtte, úgy gúnyolják a tövissel megkoro- názottat: „Üdvözlégy zsidók királya !“ A vitézek, a római hősök, a világhódítók, a félelmes légionáriusok is gúnyt űznek belőle. Es ő ott vergődik két gonosztevő között, ő, aki szent, aki Barabbásnál, a lázadónál és gyilkosnál alább vettetett, ott vergődik az örök Ígéret és mérhetetlen szeretet jelén, akkor a halálos, megbélyegző Ítélet eszközén, ott vergődik Feltámadás, nagy eszmék legdicsőbbje, Kitárod újra égi titkodat, Üdvként ragyogsz a boldog, bölcs hívőkre, Akiknek lelke sokszor megtagad. Te vagy rab létünk egyetlen reménye S egyetlen célja e bús iöldtekén. Téged magasztal e zord magyar éjbe’ Vigaszt varázsló röpke költemény. Feltámadás, nagy eszméd győzedelmét Nehéz dolog ma megdalolni már, Midőn gyötrődnek szivek, lelkek, elmék És égig zendül búgó jajsirám. Mert az az érzés válik szörnyű hitté S felhőzi által életünk egét, Hogy századunkban ismét megleszítné Krisztust a bérelt, hitvány csőcselék. Könnyű dolog hirdetni téged áldón Jólét, boldogság kék ege alatt, Midőn mosolygva járunk e világon S lábunk nyomában csak virág fakad. Könnyű dolog hallgatni rózsaágyon Feltámadás szent, égi himnuszát, Mikor szivünket általzsongja mámor S nem gyötri testünk éhsig, szomjúság. Kinek szivére nem tört még a bánat Egy nem felejtett szörnyű éjszakán, Az nem hisz eszméd szent diadalának űrök hitében soha igazán. Annak szívében nem vagy égi fegyver, Csak átfutó, egyhangú gondolat, Mely lelke mélyén gyökeret sohsem ver Vidáman vívott életharc alatt. Egy titkos érzés nékem azt sugallja: Drágább kincsének vall a szenvedő. Te vagy számára új tavasz fuvalma És bánatára rózsás szemfedő. Gyötrelmek éjén úgy függ szeme rajtad, Mint újuló nagy mennyei csodán, Mely bús lelkére száll, mint égi harmat, Sugárban fürdő földi Golgotán. Ez az a hit, mely földi életünknek, Minden, de minden kincsével felér, J^ely biztat, hogy ránk szebb napok derülnek És lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Gyötörhet bár a szenvedés halálra, Szívünkben él a biztató remény, Hogy testet ölt majd lelkünk hajnalálma, Új, győzedelmes husvét reggelén. Bús nemzetünknek, mely a szörnyű sofsnak Gőgös szemébe elcsüggedve néz S életreménye — érzi — egyre sorvad, Feltámadásba hinni — óh nehéz. Magasba vágyó lelkünk röpke szárnyát Önsúlyként nyomja bús letargia. Sátáni lelkek bőszülten kiáltják, Hogy a magyarnak meg kell halnia. Mi is megjártuk itten Krisztus útját Egy hosszú, hosszú ezredév alatt. Fejünk babérok sokszor koszorúzták S nyomunkban mennyi diadal fakadt. De küzdöttünk bár hittel, lelkesedve, Keresztre vert a végzet mostohán. Igazságunk rég alszik eltemetve Elcsöndesült, bús földi Golgotán ... Két ezredévnek messze távolából Fölzeng ma újra hit harangszava S a bánatos, vak éjen átvilágol Örökszent eszmék égi sugara. Nagypéntek árnyát győzedelmes husvét Hajnalsugára szétoszlatja itt S megaranyozza újra e borús lét Egyhangú, csöndes, szürke napjait. Nagypéntek éje, mely szívünkre gyászt hoz, Régóta ül már e borús hazán, Mosolygó husvét áldott hajnalához Nekünk van hát itt jussunk igazán. Te vagy számunkra a legszentebb ünnep, Győzelmes husvét fényes hajnala, Néked köszönjük, hogy még fölzendülhet Hitünk hárfáján új lét kardala. Teljünk hát meg ma újra égi hittel, — Krisztus példája előttünk ragyog, Abból merítsünk új erőt ma itten, Sötét éjben bolyongó magyarok. Nincs még itt minden mindörökre veszve, Hisz él magyar s áll az ős Buda még. Kriptáját immár döngeti az Eszme S az ellenségre majd lesújt az Ég. Feltámadás, nagy eszmék legdicsőbbje, Ontsd ránk ma újra égi lángodat 1 A bús igából nemzetem kitörve Kitárt karjával áldólag fogad. Add vissza újra megholt álmainkat Egy várva-várt szent husvét-hajnalon! — Köszönt ma áldón s hű szívekbe ringat Magyar jövendőt hirdető dalom. és sir és ezt mondja: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el enge- met.“ A XXII zsoltár könnyes sírása ez. A 2 ik versé. É9 mégis húsvéti győzelem lett belőle. Milyen sokan leszoek lélekben egyek a nagypénteki szenvedővel [ Milyen sokan találják meg a szomorúság, a kereszt helyét: a Golgothát s mikor végig kisérik a Megváltót a szenvedések utján, azt mondják, hogy ez az ő szenvedésük, az ő könnyük az ő fájdalmuk, az ő életüknek keresztje a nagypénteki kereszt. Való. A magyar nemzet helyzete olyan, hogy sokan megállapították róla, hogy elérkezett történelmének mély pontjára, ahol a bajok mellé feltömörülnek a halál kórtünetei ób a nyomott légkör viharának előjele. Senki sem mondhatja azt, hogy boldog és megelégedett, már csak azért sem, mert a közhangulat az, hogy mindenki sirjon és a panaszkodásoknak o’yan nj módjával álljon elő, amilyen még eddig nem volt. Vagy ha ez nem, hát sirjon olyan dologért, ami neki közvetlenül nem fáj ugyan, de fájhatna. így a hangulat hajszolja az élet nehezebb dolgait, reális meg- foghatóságokat olvaszt el és tesz komolytalanná az érzelgős politika poharában és bizony van olyan, aki azért sir, mert nincs miért sírnia, azért fáj mindene, mert semmije se fáj, azért panaszkodik, mert semmi baja sincs. Nem azokról beszélünk, akiknek lelkén, életén végigvert az élet és valahol elhúzódnak a tövisfa árnyékában. Az ilyenek a legzajtalanabbak, az ilyenek csak mint a párja- vesztett madár fehérmárvány sírkőre vetődő árnyéka. Ezek fájdalmának, panaszának, tanúja, tudója Isten, Hanem azokra gondolunk, akik al. kalmi, kiváncsi nézői a gyászmenet. dát, bogy három teljes napig haza se eresztette őket az uraság. Akkor is csak azért, mert minden vendég haza szökött. 0 pedig azt tartotta, hogy ökör iszik egymagában ... Lajcsi azonban többet nem került vissza a bandához: — Pestre mégy fin, tovább tanulni 1 — szólt a gazda. S jó példával járva elől, mindjárt az első nap annyit tányérozott össze a gyereknek, hogy elég lett egy teljes esztendőre. De a fiú igazi cigány vér volt: — Minek az a sok tanulás ? Tudok én már annyit, hogy a százhetvenedik Rácz Laci se fog tudni többet! Egy évre ott hagyott minden iskolát. Egyik legelső bandában kapott helyet. De a nyugtalan cigányvér onnan is tovább űzte, kiment a külföldre. Bicsbe, Berlinbe. Itt aztán megmaradt. Kereste a sok pénzt. Egy nagy mulatóban volt szép fix- fizetése. S a takarékos németek közt is akadnak gavallérok, akik, ha nem szórják is a pénzt, de azért a szokásos filléreken falul is juttatnak a megkedvelt cigánynak. Csakhogy a Lajcsi fiú nem igen tudott bánni a pénzzel. Bolond jó szive volt. Ami megint cigánytempó. Szerette, ha bámulták, irigyelik. Küldözte egyre-másra a sok arany márkát haza az apjának, testvéreinek. Ki is rubázkodott a família, úgyhogy no 1 Kalányos Ferkó, az öreg, amikor végig parádézott az utcán szilszkin galléros, uj téli kabátjában, megbámulta mindenki, mintha csak valami exotikus fejedelem érkezett volna a városba inkognitóban. A nagyob bik leányt hamarjában el is vette a második banda prímása. A kisebbik pedig a bandában a pikulás szerelmét vivta ki, jobban mondva, hódította el a nagybőgős lányától, ami miatt aztán nagy viluncia kerekedett volna cigányországban, ha az otthagyott menyasszony gyors elhatározással meg nem oldja a gordiusi csomót. Mielőtt megtörtént volna a két pártra szakadás, megszökött a félszemü brácsással, aki egy nagyobb faluban prímássá önállósította magát, így aztán nem ment szét a banda, sőt bárom napig nagyon is összetartva muzsikált a pikulás lakodalmán. Aki meg egyéb ajándékokon felül még egy olyan gyönyörű piku- lát is kapott Berlinből, hogy még mai nap is a komóton tartja. Igaz, hogy a rossz nyelvek ráfogták, csakis azért, mert azt még csak tudni, tudná, hogy hol kell belefujni, de már a sok ezüst billyentyűbe belebukott az apjáról örökölt minden billegető tudománya . . . S hordta is az öreg Kalányos nagy büszkén a bankba a sok arany már kát beváltogatni: — A Lajcsi, már meg a Lajcsi! Úgy megy annak instálom aláson a sora, abban a nimetországban, akárcsak hajdan a császárnak! Itt van ni, ezt a száz márkát az Indenburg uraságtól kapta. Ezt meg itt la a bajur herceg zsebibül muzsikálta ki... Nem váltanám be a világért se, hanem cipő kell az asszonynak és az első nadrág tetszik tudni a kis — hatodiknak . . . Minden beváltott márkához talált ki valami mesét, csakhogy Lajcsi fiával eldicsekedjék. Jött is a márka rendesen. De utóbb mindég kisebb címletekben. Úgyhogy utóbb már tréfálni kezdtek az öreggel a beváltogatásnál, hogy bizonyára élire rakosgatja odahaza a többit, a nagyobbakat. — Ne tessik bántani a Lajcsi gyereket, azért jó fiú az! Csakhogy tetszik tudni, ott is nagy a — jóvátitel. Most már az Indenburg uraság is megnézi a garast, hogy hova adja! Pedig más volt a baj. Beteg lett a Lajcsi. Ezért ritkultak meg a márkaküldemények. Elérte a sok éjszakázástól a cigányok betegsége, a tüdőbaj. Hazaküldték a doktorok — meghalni. Hónapokig hol feküdt, hol fenn volt. Este még sokszor meg-megállott a sétáló közönség a kis cigányház ablaka előtt. Olyan gyönyörűen sirt ki belülről a hegedű. A reszkető kéz még gyönyörűbbé cifrázta a sok szép magyar nótát. Mert utóbb már C3ak .ilyet játszott. Mintha elfeledte volna a többit, a sok divatos holmit. S bele akarná Írni a cigányszivekbe a magyar nótához való ragaszkodást... Hallgatta is a többi áhítattal. Egyenként, szinte lopva jöttek oda a régi kollegák. Úgyhogy azon vették észre magukat, bogy az utcai kis pádon ül majdnem az egész banda. Ráértek. Mióta az olcsó sörre, vagy borból a hosszú lépésre szokott a közönség, nem nagyon kell a .cigány. Kivált a magyar cigány . . . Egyszer aztán elhallgatott a hegedű. Már az ágyból sem tudott felkelni szegény fiatal gazdája. Siettette halálát a — cigányhála. Nagyon elkeserítette, hogy ki nem mehetett hajdani pártfogója a Csóthy uraság Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., egyetem-utca 5. — (fl Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak! 35 Szabó Imre, tulajdonos.
