Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-02 / 9. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 március 2. 2 Rendkívül leszállított árban ftjíjíbb divat szerint készült kész férfi, fiú és gyermekruhák, esókőpenyek és felöltek Raktáron tartok elsőrangú gyapjúszöveteket, melyekből öltönyöket mérték után, jutányos árban készítek. Óriási választék valódi buerbérry felöltőkben és a legújabb trench-coatsokban Sapkák nagy raktára BoniMMít SzekszárdGorny-tér kalapok d u 207 A világhírű Gyukits-féle nyulszőrkalapok egyedárusi- tása, valamint a hires Pichler- választékban. Iparosok Urodalmak Építkezők B0B0@0000000íi10000000 b Varrógép, kerekpár, g, I RÁDIÓ «1 S áe villany-felszerelési | vállalat. I H Nagy alkatrész-ratár és javítóműhely. S | SOMMER Szelei zárd, ® B Garay-tér. Telefon 51. g b llutó-javitó műhely. ® g Akkumulátor töltés és javítás, “ BBBBBSBBBBBBBBBBBBBBIs] lomba vonulva) e közgyűlés keretében búcsúzott az intézettől. A köz gyűlés elnökévé dr. Iiramolin Gyula megválasztatván, annak megnyitója és a tárgysorozat letárgyalása után a búcsúzó vezérigasgató emelkedett szó lásra és meghatott hangulatú, bősz- szabb beszédben számolt be a legnagyobb pénzügyi ób gazdasági krízis időszakait is magába ölelő működéséről s megindokolva távozását azon kéréssel zárta szavait, hogy őt a részvényesek, akiknek érdekeit mindig becsületesen s minden ereje latbavetésével szolgálni igyekezett, szives emlékükben megtartani kegyeskedjenek, amint hogy lelkében ő is velők marad. Az igazgatóság nevében dr. Orffg Gyula tárta elő beható részletesség és szakszerűség gel a távozó vezérigazgatói műkő dÓBének egész történetét és a hálás elismerés zászlaját hajtva meg az ünnepelt előtt, meleg szavakban tolmácsolta az intézet érzéseit. Jókivá- nataihoz Fóster Zoltán a felügyelő* bizottság nevében csatlakozott, ugyancsak hosszasabban fejtegetve a távozó érdemeit. Utánnok, az elnöki székből, mint a részvényesek összeségé- nek szócsöve, dr. Kramolin Gyula búcsúztatta a távozót, rámutatva — egyebek között — arra, hogy az ő kiváló szakértelmének és odaadó munkásságának köszönhetik a részvényesek, ha ma, az általános gazdasági Összeomlás dögvészében elhullott rész- vény^birkák helyett, legalább egy- egy virgonc, egészséges és életképes részvény-báránykát tarthatnak közökben, mely a jövő fejlődés minden reményével kecsegtet. Az intézet hálájának külső jeléül indítványozza Leicht Lajos érdeminek jegyző- könyvi megörökítését és arcképének az intézet részére való megfestetését, ami egyhangú lelkesedéssel határozatba is ment. Végül az elnöki székből azt kívánta Leichtnak, hogy érje meg a keze alatt született részvény- báránykáknak gyapjúban gazdag nagy merinó-anyajuhokbá való növekedését. A vezérigazgató kilépése és távozásával megüresedett helyre igazgatóvá dr. Gulyás József ügyvéd, tb. vm. t. főügyész egyhangúlag megválasztatván, az ülés az érdemdús vezetőtől való megválást fájlaló, meleg hangulatban ért véget. Lampérth Géza; Csendes ünnep. — Újabb költemények (1909-1928). — Találó cím. Mert ez a könyv csakugyan: csendes ünnep. írójának elmélyedés, a magábaszállás meghitt órái. Az olvasónak pedig templomi levendulás illat, az oltárra helyezett ezüst gyertyatartó, amelyben az ünnepi hangulat, a szelíd áhítat reszkető fénye lobog, vonzó, misztikus varázzsal. Lampérth Géza érdemes írói működését nem régiben ünnepelte a Petőfi Társaság, amelynek már több éven át főtitkára. Ott tett szerény önvallomást: „Harminc éve“ cimü gyönyörű versében, amely hű képét adja az ő értékes költői egyéniségének is. Himnusszerűén szárnyal itt fel a hazafias érzés, de a harag, a csendes elbusulás sötét felhőin is át- csillan a: jövő reménye. Egész verskötete ilyen! A hivő, keresztyén ember szelíd életbölcselete, csendes megnyugvása, lemondani tudása, de egyúttal bizakodó reménye tör ki, sugárzik elő Lampérth Géza minden verséből. E tekintetben tehát nem modern, vagyis divatos költő. Ha van panasza, azt nem a keserű világ- gyűlölet átokszavaival, puffogó frázisok, értelmetlen bombasztok alakjában mondja el, hanem az igazi érzés egyszerű nyelvén. Ezért is tud aztán az emberi szivekhez oly közel férkőzni. A könyv három főfejezetre van osztva. A „Szebb napokban“ ciklusban (1909—1914), megtaláljuk a fiatal évek kedves ábrándjait, a családi fészek után epedés szívből elő törő melódiáit, amikor még minden szép, minden jó és a ködös, borús, esős, csupa sár Styriában is „soha nem sütött ennyi napsugár!“ Persze, szív talál itt szívre, s az első szerelem dalos madara szólogatja jövendő pár ját. A költő egyszeriben szeretni kezdi a nagy várost „S egy utcája, egy házáért, annak is egy virágjáért“ el tudja feledni még szép szülőföldjét, a vadvirágos Bakonyalját is. Nemsokára már a megrakott családi fészekből cseng ki a „Bimbóvárás“ szelíd akkordja s az élet száz bajára is van már elcsititó, elaltató nóta: kis leánykájának édes kacajában. A költő ezután útra kél. Bej álja a kék-eges olasz városokat. A nagy magyar remete torinói házát. Azután Párist. Megáll Napóleon sírjánál. Hej de mikor teljesedik be akkori jóslata?!: »Megért minket s még szivébe zárja Nemzetemet a te nemzeted .. .< A nagy világváros azonban nem ícaoioiMi ttwteffllM tonte« Singer Viktor vaskereskedése Szekszárd kábítja el. Könnyű vérét, feslett világát „borzongva csodálja csak“. S éhen marad a közös, nagy ebédnél, amelyet angol misszek, német dámák oly mohón habzsoltak végig, ö csak „az asztalon levő dús virágokat nézi“ s amikor a többiek őt lemosolyogva, kinevetve, mellette elhaladnak, azt írja: „Én akkor a felén jártam, Édes Annám, levelednek. ..“ A második főfejezet címe: » Változatok.« Az 1909—28 as versei szólalnak meg benne, igazán szívhez szóló, „Mély húron“. Megrezdülnek benne panaszok, fájdalmak, de van bennük hálaadás is az Istennek: »A mért teremtél csendes jónak, Hivőnek, békét akarónak, Földi hivságot megvetőnek, Lélekmezőkön magvetőnek,« Jutnak szebbnél szebb emlékversek a szülőföldnek, a bájos Balatonvidék- nek, a pápai ős kollégiumnak s egy „halk“, de gyönyörű „ének Kurucz Zsuzsánnának“, Petőfi egykori dajkájának, aki a Cserebogár, sárga cserebogár nótával: »A kis plántára dalharmatot hintett S magyar dal édes dallamára ringó Bölcső ölén zsendült az égi bimbó. Minden nap egy zengő szirma nőtt ki S csodavirág lett... a neve — Petőfi.« A „Zord idők“ harmadik főciklusból már kiérzik a háború előszele. Majd maga a vérzivatar. Még halljuk az „Öreg népfelkelők“ együtemű lábadobbánását, de a masírozó tizennyolc évesek hadba mentével már 1 zokogni kezd az itthon maradt bánat I s a közelgő nemzet-tragédia: találkozáson kié lesz kettőnk közül a babér ? Elet; Az enyém. Mert addig is adtam ezernyi szépséget neki. Teremtettem számára gyönyört a természetben, szerelemben, gyermekkacajban. Halál: A könnyről, fájdalomról ne feledkez meg, mert te azt is tudszt adni. Élet: (Mintha nem is hallott volna semmit.) Es ha elkopnak is az illúziók róla, abban a fájdalomban, amit én adok neki, mindig van egy kis öröm, egy kis jó kedv, egy kis emlékezés .. . Még akkor is, ha téged óbajt, egyik kezével belém kapaszkodik. Halál: Fanatikus bolond vagy. Ennyire, hogy hihetsz saját bűvös hatalmadba ? (A gyermekre mutat.) Esek a kis sakkfigurák néha nagyon szertelenek tudnak lenni, rácsufolnak arra, aki a saját tudásával általuk akar játszámát nyerni. Nem félsz, hogy egyszer veszítesz ? Nem félsz, hogy akkor eljön az éo világom és téged is megöllek ? (Nyújtózik.) óh bár már ott lennénk! (Karjait a föld felé tartja.) Csendország üdvözöl, vár a te lovagod! Elet: (A gyerek átöleli nyakát s pufók kis arcát hozzászoritja, érthetetlen kedves hangon gügyög hozzá.) Hallod est a hangot ? Tudod mit jelent a puha meleg karocskáknak szorítása? Azt, hogy az én hatalmam diadalt ül a tied felett. Mert mig egy gügyögős kis száj van a világon, mig uj fészket épít tavasszal a madár magának, mig friss virágot bont a napsugár, én leszek 1 Dicsőségesen, diadalmasan leszek. Te pedig csak egy hid maradsz, amién át az enyéim eljutnak az Úrhoz, ahonnan küldettek! Halál: Mit mondtál ? Hid ? Én ? Elet: Igen. Olyan, amilyenre rálépnek és szépen átsétálnak rajta. Halál: Előbb még nem tartottál olyan békésnek, azt mondtad tolvaj vagyok, ellopom előled azokat, akiket nem szabadna elvinnem szerinted. (Gúnyos kacajjal.) Láttál te már tolvaj hidat? Élet: (Éles hangon.) Téged, igen, aki Csendország felett állasz s odacsábítod, jobban mondva odarablod magadhoz azokat, akiket kiválasztottál. Pedig, mint mondtam is, te csak hid vagy az IJrhoz és a te kielégíthetetlen éhséged viszi őket, mert a te birodalmadban egy sem marad. Az mind elmegy olyan Országba, ahol örök az Élet . . . az én igazi bátyám lakik ott. Halál: (Bosszúsan végig néz a kacagó apróságon s mikor az ajtót becsapja maga után, beszőkik a napsugár s bearanyozza a férfit és a kacagó gyermeket. Egy pillangó repül be az ablakon b mámoros jókedvében odacsapódik a gyermekhez. Az utánna kap kezecskéjével s kacagása betölti az egész szobát. Elet: (Dalol neki s karjaiban himbálja.) »Arany lepkét kergetünk, tark* bárányt [várónk, Tündérország kapujához magunk [eltalálunk.«. Hölgy és lányka tavaszi kabátok és kész ruhák Leánaávobb választékban Kedvező fizetési feltételek melleit PIRMITZER József és Fiai áruházában Szekszárdim
