Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-02 / 9. szám
XI. évfolyam. 9. szám. Egyes szám ára 40 fillér. Szekszárd, 1929 március 2. TOtNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap tnegjelenlklmlnden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* detés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Rfllkereskedelinl mérlegünk passzivitásának okol. Irta: dr. Vákár P. Arthur, v. min. biztos, kormányfőtanácsos. nősen akkor, amikor hatványozottabban önmagunkra vagyunk utalva, mint más normális életviszonyok között. Nem szabad felejtenünk s nem felejtvén hirdetnünk kell, hogy a világgazdaság leromlásának nemcsak helyi okai vannak, sőt azok sokszor alárendelt jelentőségűek, fő ok a megváltozott gazdasági rend. Ennek a megváltozott gazdasági rendnek poklát érezzük mindnyájan s ez a megváltozott gazdasági rend nem a megváltozott rend eredője, nem maga a gazdasági törvényszerűség, hanem küzdelem a normális gazdasági rend visszaállítása érdekében. Harc a gazdasági normák és törvények uralmának visszaállítása érdekében. A vulkán környékén épülő városok nem hisznek a vulkán kitörésé* ben, de amikor a viharfelhők felkerekednek s a föld móhe elkezd dübörögni s a kénköves eső felperzsel mindent, akkor a tüzes láva közepén elhiszik a pusztító veszedelmet. Nem a háború tizedeli meg az emberiséget, hanem a béke, amely a gazdasági rend felbontása árán az ernye- dés, a romlás, a pusztulás lávafolyamával önti el a nagy mindenséget. A háborút fegyverletétellel meg lehet állítani, békekötéssel be lehet szüntetni, de a felforgatott gazdasági rendet, az évezredeken át jóknak bizonyult életnormáliákat csak úgy, I egyszerűen parancsszóra megváltoz- I tatni, feje tetejére állítani nem lehet. Ezt az igazságot meg kell értenie a magánosnak, meg kell szívlelnie és be kell tartania, a közüietnek. Ha nem akarnak az országok .egymás szomszédságában egymásnak irigyelt koldusai lenni, akkor meg kell mar- kolniok a lejtőre került gazdasági rend szekerének küllőit. Ha a felforgatott világrend koldusai, a bajok kutforrásának megjelölésével késlekednek, — mig az utolsó darab kenyér is kihull a kezükből, akkor a lejtőre került szekér a mélységben darabokra törik. A felforgatott gazdasági rendet nem a háború, hanem a béke teremtette s a felforgatott gazdasági rend kataklizmáját vagy egy uj háborúval, vagy az évezredes gazdasági törvények visszaállításával lehet kikerülni. A Szekszárdi Takorékpénztúr búcsúja vezérétől. Vármegyénk legrégibb, tekintélyes pénzintézetének immár 82-ik rendes közgyűlése vasárnap, műit hó 24 én délelőtt ment végbe az intézet szék- házának gyűlésiemében, ötvenkét részvényes jelenlétével, akik több, mint 28.000 részvényt képviseltek. A közgyűlésnek kimagasló, ünnepi jelentőséget adott az a körülmény, hogy az intézet vezérigazgatója Leicht Lajos (34 évi többféle, de csupán I jelen minőségében is tizenöt évi ér- | demes szolgálat után végleg nyugaKétségtelen valóság az, hogy minden állam pénzgazdálkodásának arra kell törekednie, hogy az állami bevételeket emelje és a kiadásokat csökkentse. Az állami pénzgazdálkodás egyik főfaktora a külkereskedelem, amely akkor működik hasznosan, ha a külkereskedelmi mérlegét aktívvá teszik s ennek szolgálatában a kivitelt emeli és a behozatalt csökkenti. Külkereskedelmi mérlegünk romló tendenciát mutat s az elmúlt gazdasági évben a behozatali többlet 366 millióra emelkedett. Ha tehát a 366 millió pengőt kitevő differenciát agy naptári évben fel akarnánk osztani, egy rendes naptári év minden egyes napjára egymillió pengőt meghaladó összeg jutna. Aki a magyar közgazdasági életnek ezen jelenségéből azt a következtetést vonná le, hogy a magyar közgazdasági élet és hogy csak a magyar közgazdasági élet beteg, az elfogult ítéletet mondana ki. Ellenben, ha középeurópai államok közgazda- sági életét vizsgálná és hasonlítaná össze, úgy megállapíthatná azt, hogy ez a jelenség nem egymagában álló, mert a középeurópai államokban ez a jelenség általános jellegű. Nem célunk azonban az, hogy az általános jelenségekből levont következtetésbe beletörődjünk, de keresnünk kell az Dalol az élet. Irta : dabolci Fekete Líazliné. Szép, díszes, csipkés bölcsőben fekszik a gyermek. Még egészen kicsi. Apró lábai a párna tetején vannak. Félig nyitott szájaczkájában bennt feledkeztek kis kövér ujjai. Alszik. A bölcső lábánál két ember áll. Az egyik izmos, erős vállu, bizakodó tekintetű férfi. Válláról piros bársony palást omlik le egész a sarkáig. A mellette álló, egészséges, szívós vénember benyomását kelti. Előre bukott fejében mélyen ül két szeme a homloka alatt, mintha mindig keresne valamit. Fekete palástot visel, ugyan- olyat, mint a másik. Az egyik az Élet, a másik a Halál. Beszélgetnek. Élet: Mindig panaszkodsz bátyám, hogy rosszak a lábaid, mégis, mikor körülnézek, minden utamomon elkísérsz. (Gúnyosan nevet!) Minek tulajdonítsam? Nagy testvéri szeretetnek ? Tudtommal nemrégen volt kellemetlen nézeteltérésünk — a nagy háború alatt — emlékszel? Halál: (Indulatosan.) Igen. Mert beleártottad magad az én munkámba. Nem tűrhettem már a zavargásodat. Élet: Jogom volt veled vitába állási. Te voltál, aki lábbal tapostad törvényeinket. Én, mikor veled mentem, a te rothadt munkádból keresorvoBszereket, amelyekkel az állapotokon javítani tudunk. A külkereskedelmi mérleg feljavításának legkézenfekvőbb módja a behozatali szükséglet apaaztása s a kivitel emelése, amelyben szervesen belekapcsolódik a termelés és fogyasztás racionalizálása. A háború alatt, az ínséges napokban állította fel egyik hadvezér azt a tételt, hogy a takarékosság leghatékonyabb szere az, ha mindenki, CBak akkora darab kenyeret vág le, amekkora, felesleg nélkül, az életfenntartására elégséges. Ha ezt az egyszerű életbölcseletet végigvezetjük egész állami és magán- gazdasági berendezkedésünkön, máris igen nagy szolgálatot tettünk államháztartásunknak. Ha ezt az elvet a közélet ép úgy magáévá teszi, mint az ország bármely egyszerű polgára, akkor romlásba rohanó pénzgazdálkodási mérlegünket útjában meg tudjnk állítani. Igyekezzünk csak minden vonatkozásban megelégedni azzal, amit magunk termelünk akár a magángazdaság, akár az állam s ha racionalizál tan termelt anyaggal és áruval látjuk el racionalizált fogyasztásunkat, akkor nemcsak megállítjuk romló mérlegünket, de feljavítjuk és egyensúlyba hozzuk azt. Gazdaságos termelésre és gazdaságos fogyasztásra kell törekednünk külötem ki a csirákat, amiket megmenthettem még magamnak. Biztosíthatlak, volt eredménye a munkámnak. (Nevet) Halál: (Dühös tekintetet vetve a* másikra.) Az enyémneK is. Élet: Te azt eredménynek, munkának nevezed, amit végeztél? A munkád rombolás, gyilkosság volt. Eredmény: könny, vér, jajjgatás. Az én munkám után áldás fakadt az ajkakon. Ima szállt a Teremtő trónusához. Harang kondult a templomokban. Halál: Ezzel semmit sem mondtál. Utánnam is harangoznak, is kiáltoz imájuk a Teremtőhöz. Élet: Eh, nem értjük meg egymást. Hagyjuk. Te nagyon makacs vagy s ezután már én ,Bem akarok engedékeny lenni. Csak arra kérlek, ne avatkozz tovább is dolgaimba, mert kénytelen leszek panaszt tenni ellened. Halál: Te voltál, aki kontár kézzel először az én munkámba nyúltál. Am lásd következményét. Én a kölcsönt adom vissza neked. Élet: (Magából kikelve.) Atkozott törvénytipró! Mikor én beleártottam magam dolgaidba, jogom volt hozzá. Előbb is mondtam. Vagy nem úgy volt-e a megállapodásunk ? Az iQuság s középkor az enyém. Az ember életének utolsó szakasza a tied. Ott munkálkodhattál volna kedved szerint. De neked j nem volt elég. Te milliószor meg- I loptál engem. Megraboltál. Tolvaj | vagy és igazságot akarsz? Vedd tudomásul, ezután én is veled leszek mindenütt, felveszem a harcod ellened. Meglátjuk majd ki lesz a győztes. En-e a hatalmas iQu Élet — vagy te, te, kiszáradt vén kóró! (A gyermek felébred. Sírni akar, de csodálkozó két szeme rámered az ágyacskájánál álló alakokra.) Élet: (Kinyújtja feléje két karját és szeretettel szól.) Gyere hozzám, édes kis gyermekem, piros almát, vig játékot, kacagást adok neked. Gyere, gyere, te kicsi emberpalánta. Napfényre viszlek, hogy pompásan kivirulj. Halál: (A gyermek felé nyújtja ő is karját, beszél hozzá.) Hozzám gyere kis fiú, elringatlak, aludni fogsz itt a karjaimban. Mit ér a napsugár? Rátáncol az orrodra, felcsiklandoz s nem lesz pihenésed! Mit ér a játék ? Arra való, hogy megcsaljátok vele magatokat. Kaptok ttindárpalotát játékból és vártok rá, vártok, mikor még szalmafedeíü viskót sem adhat az Élet. Élet: (Dühösen félrelöki a Halált.) Elég! Most már rágalmazol is engem. Véres szájjal marod az illúziókat? Rontani akarod a gyermekálmokat ? Beférkőznél a mesék világába is ugy-e, ahonnan te ki vagy küszöbölve. Ez fáj neked. Irigy vagy a sok feledhetetlen szépségre, amit csak én adhatok. Halál: Irigy nem vagyok, mert rettenetes hatalmam van. Csak szeretlek bosszantani és szeretem nézni hencegésedet. Mulattatsz egy darabig. Ha megunom, te is elébem kerülsz és könyöröghetsz. Élet: Meglátjuk I Szóval nyílt hadüzenet. (A kis fiúhoz.) Gyere kicsikém, kint virágot mutatok neked, meg fehérBzőrü bárány kát. Mesét is mondok . .. Halál: (A gyereket erővel kiakarja ragadni a bölcsőjéből.) Hozzám jössz. Félsz tőlem, mert nem tudok úgy hazudni, mint az a má sik ? Én vagyok az egyetlenegy igazság, bennem sohasem csalódol. (Karjánál fogva magához akarja rántani, de a gyermek iszonyúét sikoltva menekül az Élet karjaiba s szepegve megbújik.) Élet: Takarodj. Láthatod nem téged akar. Halál: Mert összehazudtál neki mindent. És mond meg, ba majd nem tudod beváltani a szép ígéreteket, ha összedül a kacsalábon forgó tttn- dérpalota, ha a betevő falatért való küzdelemben feledve lesznek az illúziók, nem szégyenled magad akkor ? Ha vicsorgató foggal átkoz téged és ő maga fog elhívni engem! Azon a
