Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-24 / 52. szám

1929 december 24.

TOLNAMEGYEI UJSÄG

3

Nagy karácsonyi vásárunk folyamatban

von

Leszállított áraink

december 31-ig maradnak érvényben, hogy mindenki — aki eddig elmulasztotta — részesülhessen nagy árengedményeinkben.

Telelonizűm 70 Plmltzer József óz Fim áruháza, Szekszárdim

s2okja ismét a tőkegyűjtést, akármilyen kis tételekben elkezdve, de ahhoz következetesen ragaszkodva, — akkor az egész közgazdasági életben meg fog indulni a várva várt javulás, mert egyébként a magyar nép munkakészségében és munka- képességében, hála Istennek, nincs hiány. A nemzetközi pénzpiacokon mutatkozó derengés és a svéd gyufa- kölcsön harmadik 11,000.000 dolláros részletének a Magyar Általános Hitelbank által képviselt londoni Rothschild-bankház utján már a legközelebbi időben várható leszámítolása ugyancsak enyhülésre és javulásra nyújtanak reményt, amihez kell, hogy az emberek ne legyenek sötétenlátók és a legnehezebb időkben is bízva bízzanak.

A jótékonyságról.

Karácsonyi hangulataink örök sym boluma — a betlehemi jászol — a benne rejlő vallási magasztosságoktól teljesen eltekintve, egy fontos társadalmi életjelenség fejlődését tükrözi jelképileg vissza. Hiszen (miként az Üdvözitő a Szüzanyától) az emberi nyomorúság megváltója — a Jótékonyság — is az önzetlen szeretet szűz méhéből született éspedig szintén istállóban. Mert midőn az első hajléktalan koldust jószivü emberek az istállójukba engedték, hogy szalmán lepihenhetve a barmok leheleté melengesse átfázott tagjait, ezt bátran az első, primitiv Jótékonyság megszületésének tekinthetjük.

Ez a kis gyermek azóta nagyra nőtt s habár nem egyszer keresztre feszítették s a kéregetést tiltó, a koldulást-gyűjtést szabályozó törvények rideg sziklasirjába fektették, mindig újból feltámadt diadalmasan, számtalan nemzedékek ősapja lett és különféle jótékony intézményeink hosszú sora mind az ő leszármazójaként áll előttünk.

S ki ne látná a hasonlatosságot az Üdvözítőt felkereső, szegény pásztoremberek első szeretetadományai és a mai gyűjtőivek súlyos gondokkal küzdő adakozóinak verejtékes, saját szájoktól elvont garasai között ? Mindkettőt a szivek önzetlen jósága adatta és adatja velők; a mennyből leszállt angyalok bethlehemi parancsa vagy mai gyüjtőhölgyeink kérő szava a szunnyadó jóságnak csak felébresztője a lelkekben, de nem a megteremtője. Azok a szerény adományok, a gyűjtött fillérek tömege a jótékonyság életalapja. Az előkelő napkeleti bölcsek — értékesebb ajándékaikkal — már csak jóval későbben jöttek és jönnek. S nem is egészen bizonyosan tudjuk, hogy voltaképen mi vezette, mi vezeti őket ? Az (első- osztályú) »fényes csillag«-e, vagy az őszinte hódolat az isteni gyermek illetőleg a felmerülő emberbaráti elgondolások iránt, avagy pedig a törekvés, hogy kegyeibe jussanak az incognitoban született hatalmas királynak vagy (napjainkban) vezérszerepet hiuskodjanak ki az egyesületekben? A hivalkodó arany, a hódító tömjén tűst, a rossz mellékillatokat elfedő, drága myrrha gyakran kevesebbet ér a szégyenkezően elbújó, röstelkedő N. N. filléreknél l A napkeleti bölcsek elmentek audienciára Heródeshez is, aki megtudván tőlök trónja veszedelmét, hatalmi féltékenységből halomra ölette a kis dedeket. Ennek a pendant-ját is megtalálják a Jótékonyság fejlődése folyamán azon kormányintézkedésekben, melyek (a jótékonykodás aggályos tulszaporodásával szemben) az irányitó, korlátozó beavatkozás hatalmát akarják biztosítani. S ez, ha itt- ott kegyetlennek, szívtelennek látszik is, valóban nem mindig felesleges. Marad még igy is elég tér és alkalom a társadalmi s^félynyujtás kezdeményezéseire, sőt nem ritkán olyan téreken is reá háramlik ennek feladata, ami első sorban állami kötelesség volna ! ? Az irgalmasszivü Jótékonyság életképes szívóssággal dacol tehát évezredek viharaival, mindjobban fejlődik, virul s a jótékony intézmények ősi nagy családja egyre dusabban szaporodik. Leghelyesebb jótékonyság ugyan a munkaszerzés, a becsületes kereseti lehetőség nyújtása; de miután több a kenyérre éhes száj, mint a munkásra éhes alkalom s az állam ezen segíteni — egyelőre — képtelen: a Jótékonyságot még a szűkmarkú lelkek sem merik lebunkózni.

Városunkban, megyénkben is örömmel láthatjuk ezért annak egészséges izmosodását és rút hálátlanság volna gáncsolódni vagy egy egy actiót egyenesen elgáncsolni akarni. A »társadalmi küldetést (magyarul: *so- ciális misszió*) lelkes apostolnőinek értékes munkássága tisztelet s a legmelegebb elismerésre késztet mindenkit 1 Csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a medrét tulszé lesre vájó folyó könnyen eliszaposodik, elsekélyesedik, posványosodást is okozhat s igy a nemes ambíciók energiái részére hálásabb és ajánlatosabb — a fegyelmezetten őrzött mederszélek határain belül — inkább a folyó kimélyitésére törekedni. Csak javára válik minden jótékony intézménynek és a köznek is, ha a munkatervek, munkaprogrammok extensi- tása helyett a tényleges munkateljesítmény intensitását tűzi ki céljául.

Még fülünkben csengenek a *társadalmi küldetést aranyszáju apostola — bold. Prohászka püspöknek — a »Szekszárd- Tolnamegyei Nőegylett ötven éves jubileuma alkalmával a városháza nagytermében elhangzott szavai, melyekben az »ész zsenialitásával« szembe állította a »szív zsenialitás át t. Ez a zsenialitás a női lelkűiéi ősi hitbizománya; ez a zsenialitás élteti érdemes, régebbi egyesületeinket; ez lüktet a zománcos ikék keresztt alatt is és oly hatalmas erejű, hogy az éleken álló fáradhatatlan kiváló vezetés mellett attól nálunk is az elérhető, legna- • gyobb fajsúlyú eredményeket vár- I hatjuk. - -D.

Külföldi nyngdlliisok - közjogi alapon.

Árpádházi királyaink as állam kormányzásának teendőit eleinte részben udvari tisztjeik segítségével végezték, majd kizárólag velük végeztették. Az államteendőkkel elfoglalt udvari méltóságok idővel közjogi méltóságokká nőtték ki magukat.

Alkotmányunk kifejlődése során az udvari méltóságokból a közjogi tisztségek kiválnak s mindkettő külön hivatást tölt be. A közjogi tartalommal megtöltött tisztségek viselői kormányozzák az államot a király nevében, igazságot tesznek, vagy végrehajtják a törvényt s a király rendeletét, mig az udvari méltóságok külső‘keretét képezik az állami fő- hatalmat megtestesítő királyi személynek, szimbólumai az állami önállóságnak.

A monarchia idején az udvartartás Ausztriának és Magyarországnak közös ügyét képezte. Azonban csak német-osztrák udvartartás létezett, magyar nem.

A két állam közös uralkodójának bécsi udvartartásában a magyar érdekeltség többféleképen érvényesült: jelentéktelen módon jutott kifejezésre egy-két magyar elnevezésben (pl. főasztalnok, főpohárnok stb.), továbbá abban, hogy magyar állampolgárokat is tüntettek ki császári (*=* osztrák) méltóságokkal, címekkel (pl. valóságos belső titkos tanácsos stb.). Jelentős módon hangsúlyozta azonban az udvar és a magyar állam viszonyát a civillista, vagyÍB az udvartartás költségeire országgyülésileg megszavazott összeg.

A háború elején a civillista 11 millió 300 ezer korona volt. »Nagy alkotmányjogi és közgazdasági sérelme volt Magyarországnak, hogy a magyar udvartartás céljára megszavazott tekintélyes összeg külföldön és az osztrák udvar keretében használtatott föl.“*)

Az országgyűlés nem tagadta meg a civillista megszavazását, de nem is gondolt erre. A sérelem tudatában, annak orvoslására őfelsége udvari méltóságot állított fel „Udvarnagy Magyarországon“ címmel; azonban Magyarországnak nem az udvar állandó képviseletére, hanem önálló magyar udvartartásra volt igénye s arra, hogy a király itthon tartózkodjék, miként ezt számos régi törvényünk sürgette.

A közös udvartartás alkotmányjogi kérdése a két ország viszonyának felbomlásával nyert megoldást.

A magyar király külföldi udvartartása alkotmányunk sérelmét képezte. De amint a tenger fenekén elhagyottan meghúzódó gyöngykagyló a belsejébe került homokszemet minden segítség nélkül eltávolítja magá ból s közben nemesgyöngyöt termel, épen úgy bölcs alkotmányunk e sérelmet akkor is kiküszöbölte volna, j ha nem jön közbe Trianon, mely

*) Molnár Kálmán: Közjog.

nem azért jött ugyan, hogy ennek a belső államjogi kérdésnek a megoldásában jó szolgálatait felajánlja, hanem hogy még nagyobb sérelmet ejtsen alkotmányon, nemzeten s magán az örök igazságon.

A Trianonban ránk diktált kényszerhelyzet mindent megváltoztatott. Alkotmányunk számos sérelmet szenvedett. Ha a békeszerződést be- cikkelyező 1921: XXXIII. te. keletkezése alapján állapítanánk meg a törvény alkotmányjogi fogalmát, a következő definíció teremne meg toliunk alatt: törvényt képez ellenséges államoknak egy gyászoló nemzetre kényszeritett rosszindulatú akarata. Trianon megtámadta a nemzet fennállását. A győzelmi állapot megrögzítésére létrehoztak egy hatalmas tákolmányt kísérleti asztallal, bonc- késekkel, hogy Pasteur módjára rajtunk, mint kísérleti nyulakon próbálják ki világból dogitó eszméiknek életrevalóságát. Ez a népszövetség, a maga nemzetközi szerződéseivel, egyezményeivel s a háborút befejező békékkel.

Mi belementünk ebbe a végzetes játékba: kényszerből, az életünkről volt szó.

S a népszövetségi szellem szorgalmas létrehozóinak, a franciáknak a szemében ma sem emelkedett sokat az ország jelentősége. Ez még valamennyire hagyján?!

De a románok, a világmentő eszmének koncon tartott csatlósai, még a kisérleti nyúlnak kijáró kedvezményt sem tartják tiszteletben; ba tudnák, kirántanák lábunk alól azt a talpalatnyi szigetet is, a békediktátum 250. cikkét. Ha tőlük függne, megfosztanának bennünket a döntőbíróság előtti védekezés lehetőségétől, hogy teljesen védtelenül ki legyünk szolgáltatva az ország körül lassan, de biztosan csukódó szláv gyűrű szorításának.

Szlávmentesen csak egy kis nyílás maradt szabadon az ország körül: az önálló létre kényszeritett kis Ausztria.

Ez az uj helyzet. Régi alkotmány- jogi sérelmek? Ki beszél ma arról? Magyarország és Ausztria megszabadultak egymástól s majdnem önmaguk tói is. De azért mégis megvan a monarchia mindkét állama. Ausztriát fentartja a nagyántánt féltékenysége; a hatalmas német szellem egységétől való félelem. (Ez egyetlen államfen- tartó ténykedése a Népszövetségnek, a kisántánt- államok megteremtésén felül.) Nekik jobb a németség igy felosztva. Még jobban széjjelszednék, ha lehetne.

Magyarországot is fentartja valami. Talán épen az életerő s a történelmi hivatás. Ha igy volna..., akkor még nincs veszve minden.

Meghagyták csonka területeinket, megmaradt alkotmányunk. Ez nem kellett nekik. Meg sem látták ; azzal nem sokat törődtek. Ez épen a sérelem e téren (mert a békediktátum | számos rendelkezése ellentétben áll j alkotmányunkkal, hanyag nemtörő- I dömséggel siklanak át egyes törvé-