Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-24 / 52. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 december 24. nyeink rendelkezésein). S megmaradt harmadiknak életerőnk, amit nem vehet el senki, nem nyirbálhatja meg sem ellenség, sem csalódás. A küzdelem még ismosabbá teszi. Es van hivatva arra, hogy a meglévőből mentse, ami még menthető s as el veszettet visszaszerezze. Életrevalóságunk célja s egyúttal próbája: államéletünk másik két alkatelemének visszaszerzése, Nagy- magyarország ujjáteremtése a maga egészében, álkotmányos önállóságával. Az integritás ma ott él minden magyar ember lelkében, csak idők kérdése, hogy valóra váljon. Ellenben alkotmányunk kérdése időszerű; mindennapi kérdés: aktualitás. A külföldön céltalanul elköltött közpénz ma is alkotmányjogi és köz- gazdasági sérelem. S még csak nem is ildomtalan dolog ez ellen véde* késni. A fokozott büntetőjogi védelemmel oltalmazott s legfőbb közjogi személyiséget, a királyt nem kényszeritette lovagias nemzete arra, hogy külföldi tartózkodása által léte sitett alkotmányellenes állapotot szüntesse meg s itthon rendezze be ud varát. Azonban most nem köti a nemzetet uralkodója iránti tisztelet ehhez hasonló sérelmek erélyes orvoslásában, ha ugyan van ilyen természetű sérelem. Van. A külföldi nyugdíjasoknak 1928 ban 3,730.955 pengőt fizetett ki az állam. Válságos közgazdasági életünknek teljes arányú vesztesége ez az egéBZ összeg, mert külföldön költik el. Ezzel az összeggel csökken a belföldi fogyasztás; a magyar termeléstől vonják el ezt az összeget, pedig hasznos éB nélkülözhetetlen szerepet tölthetne be az ipari és mezőgazdasági termelésnek, a kereskedelemnek táplálásában. Az tény, hogy ezek a külföldön tartózkodó nyugdíjasok a magyar állam alkalmazottjai voltak ; szabály szerű nyugdíjaztatásukat aktiv ma gyár közszolgálat előzte meg. MoBt a magyar állammal kétféle viszonyban lehetnek ezek a volt magyar közalkalmazottak. Az első esetben külföld csak tartózkodási helyük. Egyébként magyar állampolgárok, ideiglenesen tartózkodnak külföldön. Ezeket a nyugdíjasokat kétségtelenül megilletik összes járulékaik. Azonban az állam ezen polgáraiknak épen úgy parancsolhat, mint az itthonlevőknek. Megparancsolhatja nekik, hogy tartózkodjanak itthon. Ha megtagadják az engedelmességet, kizárhatók a magyar állampolgárságból s ezzel a külföldi nyugdíjasok másik csoportjába sorakoznak. De hameg van bennük az engedelmeBségi készség, meg kell parancsolni nekik, hogy tartózkodjanak itthon, ha csak valami fontos egészségügyi érdekük nem kívánja külföldön való tartózkodásukat. Gazdasági érdekük nem fogadható el mentségül, mert ha nyugdijukról nagyobb külföldi jövedelem köti őket tartózkodási helyükhöz, nyugdijukról úgyis könnyebben mondanak le, mint jövedelmükről. A második csoportba tartoznak azok a külföldi nyugdíjasok, akik nemcsak külföldön tartózkodnak, hanem külföldi állampolgárok is. Ezeknek nem lehet semmiféle igényük a magyar államtól nyugdíjra; ugyanis köztisztviselő csak az lehet, aki először is magyar állampolgár s aki ezen kelléket nem igazolja, az nyug díjas sem lehet, mert hisz a nyug dijas állapot a tényleges köztisztviselői minőség kiterjesztése. Ebben a szellemben meg kell vizsgálni minden külföldön tartózkodó magyar nyugdjas állampolgárságát. Külföldi állampolgárok magyar nyugdiját azonnal be kell szüntetni, mert ezen összegek folyósítása ellentétben állna alkotmányunk ssellemével. A külföldön tartózkodó magyar állampolgárokat pedig haza kell hívni, hogy fogyasztásukkal s talán alkotó képességeikkel is, álljanak a magyar kösgazdasági élet szolgálatába. Est követeli alkotmányunk szelleme s jól felfogott gazdasági érdekünk. Ma, amikor oly súlyos helyzetben van az államgasdaság, nem tekinthet el kormányunk attól, hogy csak azok nak adjon nyugdijat, akik arra ál lampolgárságukkal és Magyarországon való tartózkodásukkal is reá szolgáltak. Németh István. Népoktatűsonk aj iránya. A karácsony a szeretet ünnepe s a szeretet serkenti az embereket, hogy egymást karácsonykor megajándékozzák. Minthogy pedig én az iskolát a szeretet hajlékának, otthonának tekintem, úgy vélem, hogy nem lesz érdektelen, hogy a szeretet ünnepén foglalkozzunk az iskola ajándékaival, azokkal az uj irányelvekkel, melyekkel ma végzi s végezni óhajtja munkáját. A nagy világégés s az ezt követő idők uj világot teremtettek körülöt tünk. Az uj világban természetesen újjá kellett alakulnia az iskolának is és az élethez közelebb kellett jönnie. Az átalakulás, mint mindenütt, az iskolában sem megy könnyen s ezek gyorsítására adta ki közoktatásügyi kormányunk az uj népiskolai tan tervet, hogy legyen vezető kalauza tanítóságunknak a ma iskolájában és útmutatója a ma gyermekének művelésére. A magyar haza megcsonkitottsága mindenkire sokszorozott munkát hárít, mert a magyar nemzet csak így fog talpra állhatni. Azért nekünk is a ma gyermekéből hivő, vallásos, hazáját rajongásig szerető, embertársait testvérnek tekintő, munkás és ön feláldozó honpolgárokat kell nevelnünk. S hogy e célunkat elérjük, az iskolába oly szellemet s oly módszereket kell bevinnünk, melyek ezen törekvéseinket előmozdítják A fönt jelzett célt az uj tantervvel érjük el, mely visszaadja a gyermeket önmagának, mely nem tesz a gyermek szájára lakatot, nem kötözi a gyermeket a pad ülőkéjéhez, hanem tért enged a gyermekek lelki megnyilat kozásainak. S mikor így felszabadul a gyermeki lélek, felszabadul az iskola is abból az idegen légkörből, mely a gyermek előtt ezt szörnyűvé, gyötrővé tette Nem lesz külön éneklő hangja az iskolának, mert a gyermek ugyanaz az iskolában, mint otthon, tehát ugyanazon hangon beszéljen az iskolában is, mint a családi körben. A gyermek adjon kifejezést mindig annak, ami benne él s akarjon is. Ezt az akaratot kell azután irányítania a tanítónak, hogy a gyermek azután mindig csak jót akarjon. Gondolkozó, érző embert akarunk a gyermekből, aki szeret. A gyermek lássa, érezze, hogy őt szeretik, mert így benne is föltámad a szeretet érzete mások iránt s ha ezt elértük, akkor a ma gyermeke a ma iskolájában helyes nevelést és művelést nyer, ember, tökéletes ember válik majd belőle. S mert a ma iskolájá nak középpontjában áll a gyermek, azért mindent a gyermekkel való vonatkozásban kell tárgyalnunk az iskolában. Ez a vonatkozás azután a gyermek lelkét fogékonyabbá s ő előtte min dent kedvesebbé tesz. így nem lesz a gyermek előtt semmi idegen az iskolában s mert minden ismerőssé, kedvessé válik, azt megszereti, meg érti s érezni fogja, hogy az iskola a szeretet otthona, a tanító pedig nem a régi nádpálcás bácsi, hanem az ő igazi édes atyja. A ma iskolája s a ma tanítója ezt a szeretetet adja a ma gyermekének, a nemzet leg drágább kincsének s ennek a szeretetnek minél nagyobb tökélyre emelését célozzák a pedagógiai szeminá riumok, melyek vármegyénk mindé- nik tanítóját fölvértezik azokkal a lelki kincsekkel, melyekből azután kialakul a ma igazi iskolája, melybe örömmel ereszti gyermekét a szülő s siet majd a gyermek. A vármegye tanítói igaz megértéssel s örömmel fogadták e szemináriumi előadásokat, melyek hovatovább igazi pedagógiai kincsesházzá fognak átalakulni, honnan mindenki mindig valami újat visz haza a szeretet otthonába: az iskolába, melyben nemcsak karácsonykor, de min dig, mindennap kap ajándékot a gyermek, oly ajándékot, melyek azután őt tökéletes magyar emberré, igazi honpolgárrá fogják kialakítani. S ha ehhez a nemes munkához a szülők a jó családi neveléssel még hozzá járulnak, akkor a magyar jövőben bízhatunk, akkor fölvirrad még a dicsőség hazánkra s lesz nagy Magyarország. Isten adja, hogy ez mielőbb elkövetkezzék. 0r Halmos Andor. A Szociális Hlsszlőtársulat szekszárdi szervezetének karácsonya. Nemrég emlékeztünk meg arról a nagyszabású akcióról, melyet szentandrási S z é v a 1 d Oszkárné, a missziótársulat szekszárdi szervezetének elnöke indított a szegények karácsonyi megsegítése érdekében és most már a befejezett, nagysikerű tényről adhatunk számot. A terv elgondolásában kissé merésznek látszott: segitésre nyitni az embereknek talán soha nem annyira, mint most, magukhoz hajló kezét, az önzés világában kiváltani a másokra gondolást és megértetni azt a nagy szociális gondolatot, hogy nem az az igazi adás, mely fölöslegéből nyújt alamizsnát könnyűszerrel, hanem az, mely ad abból, amije van, ha kevés, akkor is, magától elvonva, nélkülözve, áldozatot hozva azokért, akiknek — annyi sincs. Szévald Oszkárné azonban nem állt meg a tervnél, de diadalra is vitte azt. Ö tudja, hogy csinálta, ő tudja, mivel váltotta ki az eredményt, a szivével, leikével, az energiájával, agilitásával, heteken át pihenést nem ismerő munkájával, vagy mindezzel együttvéve? — mi csak annyit láttunk, hogy megmozdult nemcsak a város, hanem az egész vármegye és annak minden részéből elindultak az adományok a hivó szóra a szekszárdi szegények üres kosarai felé. Sok karácsonyi akciót bonyolított már le a missziótársulat városunkban és mindegyik szép volt a maga nemében, de az idei páratlanul áll a többiek sorában. Minden kommentárnál ékesebben beszélnek azonban maguk a számok, melyek rendelkezésünkre állnak. December 17-én zárta le gyűjtését a missziótársulat és kezdte meg a kiosztás óriási munkáját Ezideig beérkezett 1.550 P 25 fillér készpénz, — közte a város 200 pengős adománya, — 18 métermázsa 40 kilogramm élelmiszer és 8 köbméter tűzifa. A pénzből a város intelligens, rejtett szegényei közül pénzbeli segélyben részesültek 14-en, 50, 25, 20 és 10 pengős tételekben, 4 pengős segélyben részesült 193 szegény és a szegényház 16 lakója. Természetben kapott 7 intelligens szegény 15 kg és 230 szegény 8 kg élelmi■ szert; azonkívül 30 szegény külön- • féle ruhaneműt, 16 menhelyi gyer- I mek szeretet-csomagot (cukorka, { sütemény, játék), az Anya- és I Csecsemővédő 30 darab különféle gyermekruhácskát. A kórházi elme- osztály szerencsétlen lakói között 325 csomagot osztott ki a kórházi szakosztály, Bálint Jenőné szakosztályvezető eléggé nem méltányolható, fáradhatatlan vezetése mellett és a fogházban 80 fogoly megajándékozását közvetítette özv Dicenty Ernőné, a fogházmisszió vezetője, hogy a társadalom kiközösitettjei is érezzék a szeretet melegét, amit a részükre felállított karácsonyfa is hirdetett. A felhalmozott élelmiszerek rendezésének és kiosztásának gigantikus munkáját özv. Haidekker Károlyné vezette, nagy rátermettséggel és szeretetteljes eréllyel oldva meg a hatalmas feladatot. Melette Pataky Jákóné, Vigh Béláné, Orbán Ist- vánné, Orbán Jánosné, Hradek Edéné, Haspel Gézáné, Marosy Lipótné, Tóth Pálné, Tóth Jánosné, özv. Pogányné, Vörös Anna, özv. Szarka Béláné, Krémer Józsefné, özv. Csonka Jánosné és özv. Nagy Györgyné segédkeztek. Aki végignézte a szegények hatalmas tömegét, mely, mint szomorú zarándokcsapat vonult a Misszió- társulat kiapadhatatlan szeretetének forrása felé és látta a nem remélt nagyságú adományok feletti ujon- gását, a szemekből kibuggyanó könnyeket, hallotta hálájuknak sokszor gyermeki módon való megnyilvánulását, az bizonyára megértette a Missziótársulat lelkét, az magyarázatát találta a társulat és vezetőjének : Szévald Oszkárné önfeláldozó munkájának, mert ez a felejthetetlen látvány mindennél hangosabban és kiáltóbban igazolta, hogy ha jót tenni kötelesség, jót tehetni a legtisztább és legnagyobb boldogság s hogy tulajdonképen csak az marad meg igazán magunknak, amit másoknak adtunk. Találjon ebben a gondolatban mindenki, aki az akcióban adományával, vagy munkájával résztvett, mindennél többetérő tiszta karácsonyi örömet és jutalmat. Gr. Apponyl Sándorné a szegényekért. Megszoktuk már, hogyha Lengyelről hir kel szárnyra, az csak adományok közlése, vagy elismerése lehet. Nagystílű emberek méltó gesztusainak voltak ezek a hírek ezideig hordozói, mostani kis hírünk pedig azt illusztrálja, hogy Lengyelben a szív is nagy és találékony legyen. Gróf Apponyi Sándorné, a len- gyeli kastély csendben élő nagyasszonya, magányos óráinak gyümölcsét nyújtotta most a Szociális Missziótársulat szegényeket vendégelő asztalára. A nagyasszony elvonultságában dísztárgyakat készít, rajzol, fest, tervez és munkáit felajánlotta a Missziótársulatnak, szegényei részére való értékesítésre. Az első küldemény megérkezett és egyszerre el is fogyott, azokat Szévald Oszkárné missziós elnök aukció keretében értékesítette, mert hiszen ki ne akart volna a maga részére értékes emléket szerezni gróf Apponyi Sándorné sajátkezű készítményeiből, — és a befolyó összeg első tételét képezi a Misszió- társulat gróf Apponyi Sándorné alapjának, melyet a társulat külön kezel és amely egyre nőni fog, mert a grófnő kilátásba helyezte, hogy munkáiból a jövőben is készséggel juttat a Missziónak. Csendes órák nemes, művészi elfoglaltságában így születik meg nagy emberi szivek mélyén a másokon való segítés újabb és újabb forrása.
