Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-14 / 50. szám
Í929 december 14. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 OJX S^AJWANIPIEHIEILY CSAK EBBEN A IZÁRT KÉK DOBOZBAN KAPHATÓ! KIMERT SZA'PPANFOHGÁCS LUit NÉVEN VALÓ ÁRUSÍTÁSA BŰNCSELEKMÉNY! (Budapesti kir. büntető törvényszék B. XIV. 15686/1926/11. sz.J A tamási járás törvényhatósági bizottságának tagjai igen nagy többségben körlevelet intéztek a megye- bizottság tagjaihoz, amelyben ők, a legilletékesebbek, állást foglaltak dr. Szabó Elemér főszolgabiró mellett és kérték a törvényhatóság összes tágjait, hogy tartsanak ki dr. Szabó Elemér főszolgabiró mellett, mert ők, az érdekeltek, teljesen meg vannak elégedve nevezett főszolgabírónak igazságos hivatali tevékenys9gével. Reméljük, hogy az illetékes járásnak ezen állásfoglalása eldöntötte azt, hogy ki ül továbbra is a tamási főszolgabírói Székben és igy azon helyzet fog előállni, hogy Tolná vármegye összes régi tisztviselői választatnak meg újból az állásokra, amely igéd tiszteletreméltóan domborítja ki egyrészt a tisztviselői karnak kifogástalan, a kötelességérzettől áthatott működését, de másrészt azon etikai magaslatot is, amelyen a tisztviselők egyenként is állnak és akik nem tartják összeférhetőnek felfogásukkal, hogy tisztán azért, hogy kedvezőbb anyagi helyzetbe kerüljenek, fellépjenek egyébként a dolgát kifogástalanul ellátó és igy a közszolgálatára érdemes tisztviselőtársukkal cserbe. Oda lehet a törzs, a korona, de a még élő gyökerek a határválasztó bércek alatt is a magyar földbe, vagy talán inkább a magyar szivekbe nyújtják át élétszivó csápjaikat A büszkén rohanó folyó befagyhat De ki tilthatja meg, hogy a vastag jégpáncélra is rá ne süssön az Isten verőfényes napja ?: S meg ne jelenjék felette a tavaszt hirdető pacsirta ? 1 Erdély felett is ott kering a magyar revíziós gondolat pacsirta madara. Elűzhetik százszor, ezerszer oda tér. Egyébként is most még próba csak az odarepüléée Még vissza- vissza száll mi hozzánk. Nekünk kell táplálni, szivünkön melengetni, mig megjön mindennek az Ő ideje, a Várva várt távaSz ... Mert elvehették hatalmas erdeieket, á kopják szálfáit, de azért egyszer mégis csak megindul a birnámi erdő, a síkságon megmaradt magyarság ezer esztendős őserdeje ... Nem baj, hogy nem hagytak vasat, csak legyen meg az — acél akarat 1 Az elrabolt sóbányák helyett az az izésébb só, az élet sója, a becsület, a tiszta erkölcs, amely ennek a rohadásnak indult világnak mégis Csak konzerváló szere, fenntartója . . . Hajdan a magyar szabadság megmentésére Erdélyből indultak el a diadalmas légiók. Ma nekünk kell itt Sorakozni! A vezér már meg vanl Nem politika, nem szolgai alázatosság mondatja itt velem, de Szent meggyőződésem élő, elevén hitem, hogy amint egykor a szép, kincses szemben. Reméljük, hogy a vármegye régi tradícióihoz méltóan alkalmazkodó tisztviselői felfogást Tolna vármegye uj törvényhatósági bízott sága is a tamási főbírói állás betol tésénél honorálni fogja. Tlsztulltás 62 évvel ezelőtt. Régi megsárgult irás jutott véletlenül a kezembe. Egy főispáni értekezlet jegyzőkönyve 1867 április hó 26 ról, amely esztendőben tudvalévőén újra rügyezni kezdett a magyar szabadságnak 1849 után már-már kiveszettnek hitt sok száz esztendős öreg fája. Sztankovánszky Imre ült akkor vármegyénk főispáni székében, az 1848 ki főispán, akit az 1863. alkotmányosnak indult esztendőben is elhívott a királyi kegy ebbe a díszes méltóságba, de aki az alkotmányos kibontakozás meghiúsulta miatt arról lemondott. E hó 16- án lesz a megreformált uj vármegyének tisztujitása. Ezért talán nem lesz érdektelen ennek a régi Írásnak felelevenítése már csak azért sem, mert a mai vármegyei törvényhatóság legöregebb örökös tagjának, Csapó Vilmos kir. kamarásnak, akkori vármegyei aljegyzőnek, de egyúttal a vármegyei főjegyzői állás egyik jelöltjének ma is jól percegő tollából került ki. A jegyzőkönyv szavai szerint a főcél az, hogy a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás mennél tökéletesebb szervezettel birjon, éppen ezért a főispán az ő kizárólagos kandidálási jogát kész a többség* gél megosztani, mely kijelentését a megjelentek hálás elismeréssel vették tudomásul. Kimondották továbbá, »hogy a tisztviselőktől a feddhetetlen jellem és képesség igénylendő és amennyiben jogvégzettség hiánya fo rogna fenn, ezt a joggyakorlat és buzgó ügyvitel által pótoltnak tekintik«. S mivel Tolnamegyében az az eset nem fordult elő, hogy képviselő is hivatalt vállalni akarna, ezt a kérdést meddő vita alá sem bocsátották. Csolnoky Sándor feltett kérdésére, hogy tekintettel a törvényszék már akkor tervbe vett átalakítására, nem volna-e célszerű már most külön törvényszéki elnököt választani, a főispán kijelenti, hogy miniszteri utasítás szerint az alispán akadályoztatása esetén, mindenkor a legidősebb törvényszéki tanácsost illeti az elnöki szék. Ezután minden egyes állásra megejtették a legalább — hármas jelölést. Sok volna a teljes névsort közölni. De álljanak itt a főbb állásokra jelölteknek nevei: Alispán: Vizsolyi Gusztáv, Morav- esik, Daróczy Sándor. ÍI. Alispán: Simon Rudolf, Rud- nyánszky Iván, Kurz Ferenc. Főjegyző: Szeremley Lajos, Üj- falussy Imre, Csapó Vilmos. (Aki visszalépett s tb. főjegyző lett.) Főpénztárnok: Babits, Pesthy Pál, Bárány Sándor. Főszámvevő: Halász József,) Bárány Sándor, Gönczöl. Főorvos : Sass István, Novák Sándor, Sántha. Törvényszéki tanácsosok: Pap Endre, Halassy Károly, Rausz Béla, Záry József, Korbonich Elek, Forster Benő, Szánthó József, Stefáno- vits, Kiss Lajos, Kämmerer Gusztáv. Főügyész: Tóth István, Pap Lajos, Kornis Pál. Főszolgabirák. Központi járás': Kelemen József, Haidekker Károly, Boda Vilmos. Földvári járás: Forster Ferenc, Derecskey, Szeniczey Ödön. Simontornyai járás: Grabarits, báró Jeszenszky Sándor, gróf Széchenyi Sándor. Dombóvári járás: Dőry Sándor, Pap Endre, báró Wimmersperg. Völgységi járás: Perczel Pál, Pósner József, Kimity. Megyei főmérnök: Hőke, Árvay, Ágoston Károly. A vármegyei aljegyzők sorában szerepel már két később közismert név is: Pápé Gyula és Dőry Dénes. Sokaknak élénk emlékezeteben élhetett még a kubinszki pecsovics korbeli választás, amikor a főispáni lakosztály ablakából a már egyszer leszavazott nemeseket újból való szavazásra kötélen eregették le, mert bizottságot alakítottak, amely a választásra jogosítottak igazolványát már a kapuban, majd a terembe lépéskor is megvizsgálja. S kimondták azt is, hogy a tiszt- újítást — istentisztelet előzze meg. B. I. A munkanélküliség problémája. A munkanélküliség világprobléma. Világprobléma volt mindig, még a háborút megelőző években is, de különösen világprobléma ma, amikor a háború következményei megsokszorozták azokat a bajokat, amelyekkel már a békében is küzdöttek államok és polgárok egyformán. Ez a probléma természetesen elsősorban a világháborúban vesztes országokra nehezedik, amelyek a békeszerződésekkel járó kötelezettségek miatt amúgy is erejükkel aránytalan terheket voltak kénytelenek vállalni. De a győztes államokra is rászakadt a munkanélküliség gondja, mint pl. Angliára, ahol ez a szinte megoldhatatlannak látszó kérdés állandóan napirenden van. A hatalmas gazdag Anglia úgy vélt segíteni ezen a bajon, hogy állami segélyben részesíti a munkanélkülieket. Ezt a megoldást, jobban mondva a bajnak ezt az ideig r óráig tartó orvoslását, azonban csak az olyan állam engedheti meg magának, amelynek költségvetésében a munkanélküli segélyek évenként fél Erdélyből egy erős Bethlen kéz vezette a »kitámadás« t, bölcs, megfontolt, de soha nem lankadó munkával, a magyarok Istenébe vetett törhetetlen hitévéi itt is egy erős Bethlen kéz egyengeti az oda visszavezető utat s a magyár igazság soha ki nem Csorbuló csákányával végzi a nagy feltámadás előkészítő pionír munkáját... Erdélyt azonban egyetlen ember meg nem mentheti. Mindnyájunk kötelessége eil Jó tehát, hogy igy együtt vagyunk s kéz, kezet fogva az egész ország elzarándokolt a nagy fejedelem háromszázéves sirjáhóz. Hogy felfogtuk az ő sírból is előtörő fényét világitó fáklyának, a mi nagy magyar éjszakánkhoz Bethlen Gábor nagy örökséget hagyott ránk. A magyar egység, a magyar összetartó- zánság gondolatát, sziklarepeS2tő erejét. Ezt az ideáját ápolta, ezért küzdött, ez volt az Ő politikai végrendelete. S ebből a nagy hagyatékból táplálkozott háromszáz esztendő összes szabadságvágya, az emberi önzetlenség makulátlan Grál! lovagja, a Magyarország jó egy harmadát kitevő birtokairól lemondani tudó Rákóczi Ferenc. S másik nagy számkivetettünk, a lánglelkü Kossuth Lajos, aki szónoklatainak varázsere jével összeforrasztá a sziveket, el- simitá Erdély és Magyarország kő zött a határválasztó hatalmas he gyeket, hogy a magyar Szivek egy máshoz férjenek s meglegyen a nagy magyar összeforradás, a szent — unió! Sajnos, ma már nem hogy a po litikai, hanem a szivek uniójárólsem beszélhetünk itt. Pedig éppen erre van a legnagyobb szükség I Jöjjön él tehát Bethlen Gábor a te nagy szellemed. Te, aki a széthúzó Erdélyben összeforrasztottad három nemzet szivét, egymásba raktad a kezeket, ki a harcot is csak a — békéért keverted, nyújtsd át a te jobbodat a tőlünk távol esett Erdélyből, intsd le itt a politikai zsivalyt, az egymást gyilkolást. Fogd le a felekezetek öklét, simítsd ki baráti kézszorításra a nagy magyar célért való összeölelkezésre, megértetvén mindenkivel, hogy a magyar haza sze- retésére minden vallás egyformán jó s csak az az ország lehet boldog, ahol azt tartják: az én hitem, nekem az Istennel való dolgom. Ne avatkozzék tehát abba senki emberfia! Lelkiismereti szabadság nélkül nincsen igazi hit. Hit nélkül pedig nincsen feltámadás. Pedig ennek lennie kell! Onnan a falról a mi nagy em bérünknek, Bezerédj Istvánnak képe int felém. Az örökigazságot hirdette ő Én hiszek benne. Hallom már suhogni ennek az örökigazságnak lépteit, lesújtó öklét és hallom a sírból is szabadságért kiáltó Bethlen Gábornak a halálos ágyán örökségül hagyott biztató szavát: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!- (Végé.)
