Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-14 / 50. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 december 14. Jobbágy-. Ideál-. Zeyhlr-.Premler­KfilplifiK a tűzhelyek legolcsóbban kaphatók Singer Viktornál Szekszárdim a „Ferenc“-közkórhizzal szemben. millió fontra rúgnak. Hogyan vállal­hatna azonban ilyen rettenetes terhet egy olyan szűk költségvetési keretekre szorított ország, amelynek ahelyett, hogy szaporíthatná kiadásait, inkább arra kell törekednie, hogy redukálja azokat. Természetesen semmilyen kormány, így a magyar kormány sem zárkóz- hátik el ettől az igen komoly prob­lémától, amelynek létezését letagadni nem lehet. A kormány igen jól tudja, hogy kötelessége minden erejével enyhíteni a bajt, csakhogy más meg­oldást kell keresni, mint amilyet Anglia talált. A közmunkák szaporí­tásával minél több munkaalkalmat kell teremtenie, ahelyett, hogy szinte apanázst adjon azoknak, akik nem találnak, vagy nem akarnak találni munkát. Ezt meg is teszi a kormány hiszen a földmivelésügyi miniszter csak a minap jelentette ki, hogy máris gondoskodott téli munkáról, amelyek sok munkanélkülinek fognak kenyeret adni. Ez az az ut, amelyet a kor­mánynak követnie kell, mert eltekintve attól, hogy Magyarország budgetje el se birná a munkanélküli segélyt, az adott helyzetben erkölcstelen is volna támogatni a tétlenséget akkor, amikor az ország vitális érdeke, hogy polgárai minden erejükkel részt vegye­nek a közös erőfeszítésben, hogy verejtékes munkával, energiájuk végső megfeszítésével dolgozzanak. A munka- nélküli segély grand seigneuri orvos­lása egy súlyos bajnak, de nevelő hatásában igen veszélyes, mert ha segít is az önhibájukon kívül nyomorba jutott polgárokon, másfelől sanctio- nálja a henyélést és az indolenciát. Bethlen gróf kijelentette az ország gyűlésen, hogy a parlament egy egész napot fog szentelni kérdés megvitatá sának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hajlandó volna a kérdés tör­vényhozási rendezésével foglalkozni, csupán fesztelen eszmecsere alapján minden oldalról meg akarja világítani a kérdést. Mert a munkanélküliség semmi esetre sem politikum, hanem gazdasági kérdés. Gazdasági kérdés, amellyel igenis foglalkozni kell, de nem szabad megengedni, hogy abból egyesek politikai tőkét kovácsoljanak és népgyülések mesterségesen fel­tüzelt hangulatában demagógiára, izgatásra használják fel azt. Egy gazdasági világproblémát nem lehet egy olyan kormány rovására Írni, amely minden erejével azon volt és a jövőben is azon lesz, hogy ha nem is tudja eltüntetni ezt a világbeteg­séget, legalább is a hatalmában álló eszközökkel enyhítse. A T18 havi részletre ▼ A H E HELLER E újdonság BABSAJT • DERBY B Y Vágyak. A vágyainkkal csak úgy van az éppen, mint a gyerek az almával: kezében van a gyümölcs; de ő inkább kíván harapni abból, mely még fenn a fán, habár ez nyaktörő kísérlet s a fán talán az alma nem is érett. Káprázat. Ó, boldogság! Mesék tündéri tája! Szép álmunk hányszor fest elénk — hiába: úgy szertefoszlik semmibe valód, mint könnyű párák, amiken a hold csábos csilláma reszket éjen; de ha keressük reggel, ébren, nem látni már seholsem őket, csak síró fákat, könnyező mezőket... Szamolányi Gyula. Előfizetési felhívás. Hírlapkiadó részvénytársaságunk igazgatósága elhatározta, hogy 1930 január 1 tői lapunkat hetenként két­szer és pedig szerdán és szombaton bocsájtja az olvasók rendelkezésére. Ezen elhatározásánál az vezette, hogy az eddigi nívó fenntartásával a megyei eseményekről gyorsabban tájékoztassa vármegyénk közönségét. A kétszeri megjelenés igen jelentékeny költsé­geket hárít a lapunkat kiadó részvény- társaságra, de számotvetünk a gazda­sági nehézségekkel s igy 1930 január 1-től kezdődő előfizetési dijat oly összegben határoztuk meg, hogy abból tisztán csak a lap nyomtatási költsége térül meg és a szerkesztéssel járó jelentékeny személyi kiadásokat számításba nem vettük. Reméljük, hogy ezen eljárásunkat régi és uj előfizetőink méltányolni fogják és továbbra is azzal a szeretettel fogad­ják lapunkat, mint eddig és nem saj­nálják a vármegyei eseményekről pon tosan tájékoztató lapunkért az évi 12 pengő előfizetési dijat, amely félévi részletben fizethető. Midőn hivatkozunk lapunknak egy évtizedet meghaladó becsületes haza­fias működésére, kérjük vármegyénk közönségét, hogy lapunktól a támo gatást a jövőben se vonja meg. Mi minden erőnkkel arra fogunk töre­kedni, hogy továbbra is hűséges krónikásai legyünk a vármegyei ese ményeknek és lelkes harcosai minden hazafias, kulturális és nemes eszmé nek, gondolatnak.Távol tartjuk lapunk hasábjairól a felekezeti türelmetlensé get, az emberek botlásainak rikító kiszinezéseit, de készséggel bocsájtjuk rendelkezésére lapunkat a különböző felekezetek hitéletében történt esemé­nyek közlésére és a legnagyobb elis­meréssel emlékezünk úgy egyeseknek, mint egyesületeknek közéleti tevékeny­ségéről és munkálkodásáról. Azt reméljük, hogy lapunk kétszeri meg­jelenésével el tudjuk oszlatni egye seknek azon panaszait, hogy lapunk­ból későn értesülnek a megyei ese­ményekről és kielégítést nyernek azok az igények is, hogy hetenként több szépirodalmi terméket juttasunk el olvasóinkhoz, mint azt az egyszeri megjelenéssel módunkban állott. Tolna vármegye tisztelt közönsé­gének támogatását kérve vagyunk Szekszárd, 1929 december 12 én. Hazafias üdvözlettel: Tolnamegyei Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. KépklDllltós Szekszárdon. Minden irodalmi, vagy művésii al­kotásban keresni kell az iró, vagy a művész lelkét. Ha est nem találjak meg, jaj annak az alkotásnak, ha írás, ha festmény. Hosszabb idő éta figyelem a mi helybeli festőművészeink kiállításait. Megállapíthatom, hogy évről-évre job­ban és jobban kibontakozik művészi egyéniségük. Ami azelőtt szárny- próbálgatás volt, kezd repülés lenni. S az — ígéret, beteljesülés ... De kezdjük a sétát a kiállításon... Az ajtón belépve, jobbfelől Szabó Dezső képei ötlenek szemünkbe, örömmel állapítjuk meg nagy szor­galmát és hatalmas fejlődését. Táj képeiben szereti az ősz letompitott színeit. Rügyfakadásos képei is nem annyira napsütéses ragyogások, mint inkább a tavasz szelíd mosolygása. De azért van bennük — erő, meleg­ség ... Megfognak, megragadnak. Figurális képei már élénkebbek . .. Mindjárt lelkűnkbe simogat egy bá jós női arc. A szép kék szemekből, talán, az egyébként diszkrét dekol tázs miatt, előtör valami tartózkodó félénkség, bájos szemérmetesség. A vállról lecsúszott selyemkendő meg­festése egyenesen brilliáns. Ez a kép egyébként már jó ismerősünk a Mű­csarnoki kiállításból. Ott is méltó feltűnést keltett. S e tekintetben nin­csen egyedül. Ha jól emlékezünk még egy sereg kép van itt, amely diadallal állta ki a kritika nagyszamü rostáját. Abban is benn maradt. A műcsarnokban kiállított képek között ráismerhetünk többek között a Park­részletre, Szeptemberre, a Dana er­dőre, a karakterisztikus öaarcképre, a Szőlő csendéletre, Reggel a tó­partján című festményre, amelyet tu­domásom szerint a vármegye vett meg, továbbá az Erzsébet-térre, Áprilisra, a Fűzfákra stb. Nagyon kedves a két sárközi leány is. (Az egyik nem is sokáig maradt — pár­tában. Már nem — eladó, mert el kelt 1) Továbbá a Tavasz, Sőtét- völgy, Júniusi napsütés stb. Szabó Dezső szép kiállításával szemközt Wágner Andor kíván sze­rénykedni. De már nem sikerül neki. önmagát leplezte le. Most már látjuk, hogy kivel van dolgunk. Eddig elhittük neki, hogy ő csak ilyen-olyan dilettáns. De kezdik már odafenn is észrevenni. Neki is van egy csomó képe, amely már megjárta a Műcsar­nokot, többek közt: az Alkonyat, Október, őszi eső stb. De különösen szépek az Erdőszélen, Vén barackfa, Novemberi erdő, Téli tájkép, Holt Duna erdő . .. Általában minden képében ott van a becsületes művészi szándék, jő ízlés, kétségtelenül szép tudás, művészi készség, sőt kiforrott­ság ... Kár, hogy csak most jön és már nem előbb. Ámbár nála még nincsen itt a „daru távozásának ideje I“ De most kusszuok át az ablaknál ha­gyott szűk nyíláson a másik rekeszbe. A mi, már jól ismert Miklósink képei köszöntenek a falról. Appooyi Sándor gróf és 'legújabban Apponyi Rezső gróf nagyméretű arckepeiről már dicsérettel emlékezett meg a lap. Hagyjuk tehat most ezeket. A többi, most kiállított arckép előtt úgyis huzamosan meg kell álianunk. Nem csak mert jó ismerőseink, hanem akaratlanul is gyönyörködnünk kell BBBBBBBBBBBBBBBBBBBb I TÓTH JÄNOS i órás és ékszerész B Szekszárd, Kaszinó-Bazár, g S _____ I Alkalmi ajándékok B B B B B B nagy választékban, olcsón | beszerezhetők. bbbbbbbbbbbbb bbbbbbb Miklósi Ödön arckópfestői művészeté­ben. A két Zsigmond arckép, a Mirth és Frei pár, dr. Rubinstein, Ssücs városi tanácsos, Erdődi bácsi, Békássy Jolán, a kis Bolgár Juditka még be sem fejezett arcképe, továbbá a művész saját rokonságának kiállított portréi a megszólalásig hű alkotások. Nem csodálkozhatnak tehát, ha fel­ismerve Miklósi arcképfeBtői tehet­ségét, ezen az elmúlt nyáron Vasa miniszter is 6 vele festette le édes­anyját, Kovrig egyetemi tanár pedig magát és feleségét, Dréhr államtitkár is szüleit, hogy legközelebb az ő saját portréjára kerüljön a sor. Da Miklósi nemcsak mint jeles arc- képfestő érdemel dicséretet. Látnok tőle szép, hangulatos tájképeket s nagyon sok nézője akad a briiliánsan megfestett templomi jelenetnek. Min­den egyes alak külön tanulmány, j űlegzetes szekszárdi ismerős arc. .. Oiajfestésü „Esti hangulatai“ is iga­zán megkapók. Humoros pasztell­képei pedig fényesen igazoljak Csók Istvánt, a jeles festőművészt, aki Miklósinak már pályája kezdetén észrevette kacagtató humorérzékét s pár odavetett vonással való bámula­tos karakterizáló képességét. Miklósival szemben Ferencz Lajos képei töltik meg az egész állványt. A fiatal festő nagyot haladt két év óta. Párizsi utjátói pedig féltettük, mert külföldet járt festőink szeretik haza hozni az extravaganciát, a hebe­hurgya rajzot, ezt a hazug könnyed­séget és az ordító színeket. Nagyon örülünk, hogy Ferenc Lajos inkább a régi mesterek tanulmányozásával töltötte küon idejét. A Raffael és Lionardo da Vinci képik másolatai szépen sikerült, művészetszámba menő munkák. De ezek mellett ere­deti festményeiben is lágyabb lett a tónus, biztosabb a rajz, a harmóni- kusabban olvadnak össze a színek. Van egy pár szépen sikerült tájképe is, ezek közt legsikerültebb a var­megye által megvett Dunaerdő-réssiet és a „Sikonda“ cimü. Ugyanennek a teremnek egyik szeg étét. Vargáné Davida Mariska gonddal festett csendélet képei töltik ki. Főleg orgonacsokrai tetszetősök. Da menjünk át a közgyűlési kis­terembe. Nagyon sok nézője van Ho.lósué Matti óni Eszter széles vonala, képeinek, amelyek sainezésbeli új­szerűségükkel kívánnak hatni. Mat- tióm Eszter kétségtelenül szép tehet­ség. Tudtuokkai Rudaay tanítványa volt, de már úgy látszik, túlzóbb mesterek tanácsara hallgat. Most ki­állított képeiben is vannak szép érté­kek. Jaicsa cimü festménye dicsé­retben róssesüit a Szinnyei -Merse Társaságnál. A Testverek, a Kikötő és e mellett a esónakos kép is meg­lep biztos rajsával. Mattióni Eszter fő ereje éppen a rajzban van. öreg parasztja, Szemét András s általá­ban pompás réskaroai a legfénye­sebb bizouyitékai ennek. De éppen azért, mert sokat tartunk róla, meg merjük neki mondani, hogy Alvó ni aktja a plenair, vagy mégmkább a neoimpr*>szionista festésiét tultengóse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom