Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-14 / 50. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929J december 14. Fábián Sándor • műszaki szakűzlet és műhely Telefon 139 SZEKSZÁRDON (Korsó) ► 6—18 havi részletfizetésre Rádió□ □ n Villamos□ C POfSZiOA□ □ □ Villany kereskedés és □ n vasaló □ n padlókefe szerelés laboratórium □ főző □ és tartosékai csillárok legelső Tolna □ kályha testmelegitő □ eladás és □ KOflcK csengők megyében □ a orvosi műszerek □ D kölcsöoaés □ n zseblámpák Karácsonyi árak, postai szétküldés, messzemenő garancia TRETORN HÓCIPŐ „ QILÁCHIWO teszi tehát feleslegessé az egyes nagy közigazgatási ágakra irányadó külön ügyrendi szabályok kiadását. Ellenkezőleg az összes hatóságoknak mindent el kell követniök, hogy a hatás* körükbe tartozó igazgatás eljárási szabályait összeegyeztessék az általános ügyrend vezérelveivel. Lesznek hivatalok, ahol újításra kevesebb szükség lesz, de lesznek olyanok is, melyeknek működési rendjét teljesen át kell majd alakítani. A tisztviselőkre, különösen pedig a főnökökre nagy feladat vár tehát. A közhivataloknak ezt a működését, mely nem fogja nélkülözhetni a kezdeményezést és felelősségvállalást sem, éber figyelemmel fogja kisérni az egész magyar közvélemény. Ez a figyelemmel kisérés valóságos ellenőrzés lesz, amire annál inkább szükség van, mert hiszen a dolog természeténél fogva a hasonló ügy rendek többnyire csak keretrendelkezéseket tartalmazhatnak, amelyeket csak az élet fog megfelelőén kitölt- hetni. A magyar tisztviselőtársadalom döntő fordulat elé jut tehát. Vagy megszerzi a jogcímet ahhoz, hogy a magyar társadalom és állam minden erejének megfeszítésével fokozottabb mérvben is elkövessen mindent szociális helyzetének biztositására, vagy pedig — amit velem együtt senki sem akar hinni — a megjelenő rendelkezések végrehajtásának megnehezítésével egy olyan légkert teremt a közvéleményben, mely elsősorban reá nézve lenne kedvezőtlen. Nem sza bad elfeledni ugyanis, hogy nemcsak a tisztviselő ajkáról hangzik el a megélhetési gondók panasza, hanem a szabad társadalom minden tagjánál is És ha objektiv vizsgáljuk a helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi rétegek helyzete az elmúlt esztendőben még a tisztviselőtársa daloménál is kedvezőtlenebbre fordult, úgy, hogy fokozott érzékenységet mutat legalább félszázaddal elmaradt egyik-másik közigazgatási apparátusunk lassúsága és nehézkessége miatt. Egyenesen hazafias kötelessége tehát ezen a bajon, mely senkinek sem használ, csak árt, saját hatás körében segíteni. Hangsúlyozom, hogy a legkisebb hatáskörben működő tisztviselőnek is módja lesz segíteni nekünk a munkában. Ha ez a tisztviselő, kezében az uj ügyrendi szabályokkal s felruházva az önállóbb intézkedés és kezdeményezés fegyvereivel —, el lesz telve a jó és gyors elintézés vágyától, úgy óriási megkönnyebbülés fog beállani. A nagy- közönség fel fog lélegzeni, a kormányzat politikai sikert arat, a tiszt viselők pedig az egész magyar köz vélemény elismerését fogják kivívni maguknak. A rendeletnek — melyért nehéz bizonyos erkölcsi felelősséget nem vállalnom, bár nem minden intézke dése azonos az én alaptervezetemmel — megjelenése alkalmából két kérésem van az egész ország, de különö sen szükebb hazám, Tolna vármegye közönségéhez és tisztviselőihez. Az első magához a nagyközönséghez szól. Kérek mindenkit, vegyen fáradságot magának s komolyan tanulmányozza át az uj hivatali ügyrendet. Nagy hasznára fog válni neki a tárgy ismerete. A másik kérésem a tisztviselőkhöz szól, akiknek — ismételnem kell — az uj rendelet nem fog semmi gondot vagy bajt okozni, ellenkezőleg, megkönnyebbülést jelent. A jó tisztviselő, ha a rendeletet, különösen annak első szakaszait elolvassa, tisztán fogja látni, mi a cél. Minden szabálynak van szövege és van lelke Ezt a lelket nézze és ne féljen a felelősségtől. Csak a célt nézze, amelyet ebben a mondatban fejezhetünk ki: egyformán fontos, hogy az intézkedés necsak jó, hanem gyors, lehetőleg végleges és a gazdaságosság elvével összeegyeztethető legyen. Ez legyen minden magyar tisztviselő kiskátéjának első szabálya s ha ezt követi, nemcsak az állammal, hanem saját magával szemben is nagy jót fog cselekedni. Tlsztulitás. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 16 án tartja tiszt ujitó közgyűlést. A vármegyei tisztikar érdemes munkásságát bizonyitjá az, hogy a tamási főszolgabírói állást kivéve, más állásokra még ellen jelölt sem támadt és így, ezen egy főbírói állás kivételével, az összes állások egyhangú közfelkiáltással töl- tettnek be. Midőn ezen örvendetes tényt leszögezzük, meg kell jegyeznünk, hogy a tamási járásnál sem tudnak az eddigi főszolgabíró műHORTOBÁGYI JUHTURÓ Mindenütt kaphatói Temeti: Tej szövetkezeti Központ Bndapeat, I., Horthy Miklói-nt 119-121. ködése eilen hivatalt érintő kifogásokat felhozni, mert dr. Szabó Elemér a tamási főszolgabíró nagy pedantériával és kötelességtudással látta el a múltban tisztét s talán épen pedantériája az, amelyet egyesek felhasználtak, hogy ellene hangulatot keltsenek és vele szemben ellenjelöltet állítsanak. Dr. Piukovich József pestmegyei szolgabirót, tiszteletbeli főszolgabírót, aki feleségének Ritter Olgának révén Tolna vármegyével némi kapcsolatban van, szemelték ki dr. Szabó Elemér ellénjelöltjének. Nem kívánunk levonni semmit sem dr. Piukovich József érdemeiből, amely körlevélé hez mellékelt életrajzi adataiból elénk tárul, azonban meg kell állapítanunk azt, hogy Tolna vármegye tisztikarában sokkal hosszabb szolgálattal rendelkező, szintén igen érdemes tisztviselők vannak, igy tehát egy esetleges változás esetén nekik sokkal nagyobb jogcímük van ezen állás elnyerhetésére, mint az alig 10 évi szolgálattal rendelkező dr. Piukovich József urnák. Épen ezen szempontból a tamási főszolgabírói állásra Polgár István vármegyei tb. II, főjegyző, aki 14 éve és Müller Imre tb. főszolgabíró, a központi járás szolgabirája is, aki 12 éve áll a vármegye szolgálatába, beadták kérvényüket, akik azonban a pályázat beadással csakis igényjogosultságukat kívánták a törvény- hatósági bizottság tudomására juttatni, de egyébként maguk is azon állásponton vannak, hogy egy kötelességét teljesítő hivatalnokot tisztán egyéni antipátiák alapján állásából kibuktatni és ezzel a vármegye amúgy is nehézségekkel küzdő nyugdíjalapját megterhelni, nem indokolt. még talán kevésbbé kifogástalan ga- gallér tempó. Bizony bizony a parányi kis Erdély is követte azt az ős régi badar magyar szokást, hogy ingyen verekszik az egymás között vetélkedő császárok és királyok érdekeiért és ontja vérét az egész — Európáért Sajnos, ennek az igazán fáradhatatlan nagy embernek, ki maga végzi még csak az óriási diplomáciai leve lezést is, az örökös munkában hamar felmorzsolódik életereje. Tizen négy hónapig feküdt súlyos vese bajában s 1729 november 15 én, 49 éves korában lehunyta fáradt szemeit. Utolsó tekintete még kulturalkotá saira esett. Hatalmas alapítványokkal biztosítja iskolái életét, fennáll- hatását. S egyéb vagyonát, mérhet- len kincseit, magát a trónt is, az arra bizony nem nagyon érdemes feleségére, Brandenburgi Katalinra hagyta. S Erdély megindul ama bizonyos hullámvasúton. Hol le, hol egy kicsit fel, de inkább mégis csak inkább lefelé. Hanem még igy is jósokáig védőbástyája a legyengült, el erőtlenedett Magyarországnak. Belát ják ezt már később Bethlen Gábor j egykori ellenfelei is. A nagy ellen- I reformátor, Pázmány Péter is, aki izzó magyar hazafiságának szintén nem egyszer adja jelét, ő az, aki útjába áll a hatalmas Esterházy nádornak, aki még »pihésen« akarja elnyomni a protestáns Rákóczy György fejedelmet, mielőtt »megtol- lasodhatnék«, hogy Magyarországhoz csatolhassa Érdélyt. Pázmány békiti ki Rákóczyt Béccsel, mert amint egy erdélyi főurnak mondja: »Nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk vagyon most a mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig tart ez, miglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik virágozni, azon túl mindjárt fitymálásba jutván, gallérunk alá pökik a német!« S ezt az igazán jellemző kijelentést tettel is megerősíti. Megirja a törökkel Lengyelország ellen hadba kelni nem akaró Rákóczynak, hogy ő majd egy kis mozgalmat csináltat Erdély szélén, mintha elfoglalni akarnák, de Rákóczy is csináljon benn egy kis »rözgölődést«, ezzel aztán kibújhat a hadbamenés elől Ki is bujt. De alig lehetett Esterházy nádort meggyőzni, hogy ezéit a kis »rözgölő désért« lóra ne ültesse ellene az egész nemességet. * Ezekből is látszik, hogy Erdély függetlensége, önállósága, minthacsak Isten különös rendelése lett volna Magyarország javára. Nem én állapítom meg, hanem Jakab, angol király, hogy Magyarországot »Európa második bogiárát« elődei (Bocskay) után Bethlen mentette meg a végveszélytől, »mintegy az aranyszabad ság öltönyével ruházván fel«! Ne feledjük, tehát sohase el, hogy a parányi*Erdély nélkül Magyarország, még talán a mai csonka állapotában sem lenne meg! Ez a kis ország volt a menedékvára az itt üldözést szenvedő magyar uraknak. Ott gyűl össze a számkivetett szabadságszeretet, az elkeseredett, neki busult magyar bánat, a kemény dac, a nemzet igazáért való hű kitartás, áldozatkészség, a hazáért tennivágyás, a hóhér pallosától, az akasztófától sem félő nagy elhatározás, a — tett! S II ik Apaffy Mihály árnyék uralkodása után megszűnhet az erdélyi szabad fejedelemség, jöhet a minden áron beolvasztani akaró bécsi politikának kísérletezése vele, mint — birodalmi hercegséggel, de Bethlen Gábor helyett megmaradtak az ő kis ! ólomkatonái, & betűk s az ezek által > terjesztett műveltség, a szellemi és kultur fölény. S ez az a láthatatlan rádiumsugár, amely gyógyítani kezdi a magyar tespedés évszázados rákbaját. Új életre kelti a magyar irodalmat, tudományt, művészetet, hogy elinduljon diadalmas útjára a magyar rönészánsz. És hogy az Erdély védel mére is hozott 1791-iki alkotmány védő törvények után elkövetkezzék Bethlen álma, az 1848 iki nagy magyar-össze* ölelkezés, az unió, amelyre aztán az 1867 iki kiegyezés is ráütötte az aranypecsétet.. . Sajnos, a világháború letörte, elorozta ezt a drága aranypecsétet. S az egykor szabad és független szép Erdély sincsen ma már meg. Legfeljebb a szivek mélyében élő közjogi fogalom. A valóságban pedig a megtestesült martirizmus, a keresztre- feszitésnek nem is szimbóluma, hanem maga a véres vonagló test . .. De azért kétségbeesni nem szabad. Ami erő volt, annak a természet örök rendje szerint egy atomja sem veszhet el, legfeljebb átalakulhat titkon munkáló más erővé, előbb talán csak hitté és reményé, de aztán élő valósággá, a feltámadás tényévél Mert villám sújthatott a hatalmas erdélyi Mufschenbadier Ödön ésFla emlékek nagy raktára, kőfaragó-üze^e Szekszárd, saját telepe: Vasúti-fasor 14—18. Tűzifa ölenként és vagóntételben. Cementáruk, u. m. kutgyfirflk és hidáteresz-csövek minden átméretben, kuttető, kerítés- és kapuoszlopok, etető és itató vályúk, hornyolt cement-cserép, mintás és sima cementlapok, állandóan friss cement, vakolati fehér és sárga kőpor, terraszo- és mfikő-zúzalék, csiszoló és fényező anyagok; dunahomok, dunakavics. — Műkő; sírkövek, sirszegélyek, sirfedlapok készítése stb. — Síremlékek ; fekete svéd gránit, márvány s műkő készpénzárban részletre is. — Vállalom temetőkben a meglévő síremlékekre utánvésést és aranyozást, helyben vagy bárhol a vidéken is, régi sírkövek átdolgozását, fényezését, legjutányosabban, előleg nélköi, pontos szállítási határidőre. ®®®®®®®®®®®®®<9®
