Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-16 / 46. szám

XI. évfolyam. 46. szám. Egyes szám ára 30 filler. Szekszárdi 1929 november 16. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden esombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Akclfis hitelek. A főldmUvelésügyi miniszter leg­utóbb a gazdák nehéz helyzetén úgy óhajtott könnyíteni, hogy marha- és sertéshizlalási hitelt bocsájtott mint­egy 18.000 000 pengő értékben a gazdák rendelkezésére. Meg vagyunk győződve arról, hogy a földművelés­ügyi miniszter urat a legjobb inten­ciók vezették, amikor ezen újabb akciós hitellel próbálkozott és azt remélte, hogy valóban segítő kezet tud nyújtani a kis- és nagygazdák­nak egyaránt. Mi figyelemmel kisértük az akciós hitelek folyósítását és az ezúton el­ért eredményeket és mindannyiszor arra a megállapításra jutottunk, hogy a kisgazdák érdekei sokkal behatób­ban lettek volna támogathatók, ha nem ezen akciós, vagyis termelési célzattal, tehát bizonyos megkötött- séggel lettek volna a nevezett intéz­mények utján a hitelek a gazdákhoz juttatva, hanem megkötöttségek nél­kül és csak azon kikötéssel, hogy az altruista intézetek a rendelkezésükre bocsájtott összegeket kiknek és mily kamatozás mellett adhatják kölcsön. Aki a magyar ember konzervativiz­musát minden vonalon ismeri, az reá jöhetett a múltban is arra, hogy az előirásoB kötött kölcsönöktől idegen­kedik és azok igénybevételétől a leg­végsőig tartózkodik. Senki sem állít­hatja, hogy Tolna vármegye gazdái nincsenek kölcsönre utalva és még kevésbbé azt, hogy olcsó kölcsönök ne képeznék minden gazdának vá­gyát, mégis azt látjuk, hogy a sertés­hizlalási hitelből, amelyből a kisgaz dák részére cca 150.000 pengő bo- csájtatott az altruista szövetkezetek rendelkezésére, alig akadt, vagy csak igen kicsiny mértékben hiteligénylő. Ha keressük az okot, könnyen meg találjuk e tartózkodásnak magyará zatát abban a bürokratikus eljárás ban, amelyhez a hitel folyósítása kötve van. 40 sertés hizlalását garan táló gazdáknak kell összeállni, hogy 4000 pengő hitel bocsájtassék ren­delkezésükre. A magyar ember nem szeret közösködni, még kevésbé sze­ret egyetemleges kötelezettséget vál­lalni a kölcsönök felvételénél. Úgy okoskodik, hogy az ő 1—5 sertésé nek hizlalásához szükséges darabon­ként 100 pengŐB hitelt meg tudja majd szerezni anélkül, hogy 4, 5, 6, vagy 10 más társáért is obligót vál laljon, hogy a passzusát le kelljen tennie, hogy ellenőrzésnek legyen ki­téve, végül, hogy arra legyen köte lezve, hogy sertését exportra hizlalja, ós időktől beoltott függetlenségi ér­zésénél fogva tartózkodik tehát az ily természetű kölcsön felvételétől s ha jó gazda, megszerzi a helyi piacon lévő pénzintézettől, vagy szüvetke zettől kölcsönét, ha pedig egy kissé adóssággal terhelt, vagy „szégyen- lősebb", akkor elmegy valami ma gánfeihez, vagy magánbankárhoz, akiket sem a Nemzeti Bank, sem a MAGYAR NEMZETI HADSEREG. A Nemzeti Hadsereg Budapestre való bevonulásának tízesztendős évfordulójára: 1929 november 16-ra irta: Börzsönyi Béla, az 1919. évi szegedi Nemzeti Hadsereg Tolt tényleges zászlósa. Hol délen a nap aranyos özönében Hullámzik szelíden a szőke Tisza, Ott lent a folyóban, ott valahol mélyen Elszendereg sírjában hős Attila, - A pusztáknak sűrű vad fellege villan És villámok írják az égre nevét, Ott lent valahol a nagy szegedi tájon Attila vezette a hős seregét. Jó hun ivadékoknak fészke Szeged, Te állottál zordon a bús századoknak A vad viharában s felfénylett neved, Az igéje lettél a történelemnek: Ha karddal, hát karddal, vagy fényes ekével, Vagy hálóval dolgozott szorgos halász, De nem sodort el a sok viharos éjjel S csak szebbé tett téged a nagy áradás. A Tisza homokján acélból felépült Szent hunlelkek dacos szép vára Szeged, Az országnak hálatelt szive feléd küld Egy forró imába szőtt üdvözletét, Mert méhedben hordtad a magyarság régi Szép nemzeti álmát és megszületett l A Nemzeti Hadsereg anyja te vagy Te dicső, te büszke, te áldott Szeged. Mert egykor a romlás megülte hazánkat És feküdt a nemzetünk nagybetegen, Ám egyszerre, mintha a föld alól támadt Úgy szökkent a zászló fel szép Szegeden, Oly vérpiros, mint vér és fehér, mint a hó És zöld a szine, mint a réti selyem: A lobogó zászló, a nemzeti zászló Feltámadt, feltámadt, fel Szegeden. Úgy vitte, sodorta az Attila lelke A zászlót és felkélt a magyar sereg És lépte dübörgve felzúgott az égig És remegték zengve a távol hegyek: Talpra állt magyar és öklét emelte, Lesújtani arra, ki sérteni akart, A Nemzeti Hadsereg áll és ércpajzsán Bevésve a szó, hogy: Ne bántsd a magyartl Ne bántsd a magyart, ki Európát megvédte, Most védeni meg fogja önöiimagát És hiába vércséknek karma megtépte, A rontás nem tespeszti már a hazát, Mert áll a sereg, mit Szeged elküldött És szembe fogadva vár minden vihart: A Nemzeti Sereggel élünk vagy halunk, De á kezünkből hem hull ki a kard 11 a szép és lelkes hangulatban zavaró körülmény (elkedvetlenedés) elő ne állhasaon. Bizonyságát nyújtotta en­nek Öméltósága azon tényével is, hogy ünnepélyünk programmját és hangulatának emelését még gondola­tokban dús és szép három beszédé­vel íb gazdagította, sőt utolsó fel­szólalásánál a közhangulat megnyug­tatására úgyszólván letagadta gyötrő fájdalmait. Közönségünk őszinte megilletődés- sei fejezi ki hódolatteljes tiszteletét és nagyrabecsülését a hősies visel­kedés s az úri modor ily példás meg­nyilvánulása előtti Amidőn tehát Alispán ur Öméltó­ságának ezen példát ritkító maga­tartásáért egyesületünk soha nem múlható hálás köszönetét nyilvánít­juk, azt egyben ezen határozatunkkal az utókor számára is jegyzőköny­vünkben megörökítjük. Kérjük egyben a Mindenhatót, hogy szeretett Alispán urunk nemes életét, egészségének mielőbbi teljes helyre­álltával vármegyénk és közéletünk dí­szére még nagyon sokáig tartsa meg.“ Pénzintézeti Központ nem korlátoz kamatpolitikájukban és inkább fel­veszi még 28 százalékra is a köl­csönt, minthogy a bürokratikus le- bonyolitásu 8 százalékos akciós hi­telhez folyamondjék. Pár héttel ezelőtt arról olvastunk, hogy ezen akciós hitel lesz az utolsó. Örömmel fogadjuk ezen hirt, mert a legelsőtől a legutolsóig kibocsájtott akciós hitelt, legyen az akár baromfi­tenyésztés!, akár sertéshizlalási, el- hibázottnak tartottuk és olyannak, amelyet inkább a nagybirtokosok és nagybérlők vettek és vehetnek igénybe, vagy pedig tág lelkiisme­rettel rendelkező olyan kisebb gaz dák, akik felvették a kölcsönt, de nem azért, hogy a kitűzött cél szol­gálatába állítsák. Ebből az követ­kezett, hogy a becsületes, egyenes gondolkosásu kisgazdán az akciós hitelek nem igen segítettek, már pe­dig, ha az állam a közvagyonból áldozatok árán a gazdasági életbe erőforrásokat víbz, úgy azoknak ál­dásaiban elsősorban a rendes, meg­bízható, protekcióval nem rendelkező, önmagára hagyott kisgazdáknak kell réssesedniök. Ez a cél helyesen, gyorsan, sok muoka, papír és időpazarlás nélkül megoldható volna, ha az akciós hite­lek összegei az altruista intézmények utján különleges rendeltetési cél meg­jelölése nélkül azon megkötöttséggel volnának az altruista iotézetek ren delkezésére bocsájtva, hogy azokat földműveléssel, iparral, kereskede­lemmel foglalkozóknak bocsájthatják rendelkezésükre, saját elbírálásuk és veszélyük mellett, de megkötött ka­matlábbal. Ezen eljárással a vidék kis embereinek jelentős értékű se gély nyujtatnék egyrészt, másrészt I ezen höcsönök mért-ó* előleg hatná • nak a kö'caönök kamatlábára, végül I ezen kisebb egzisztenciák kiszaba­dittatnának a magán vagy nyilvános uzsorások karmai közül. Hisszük, hogy a kormányhatalom, amely most oly intenziven foglalko­zik a magángazdaság óriási nehéz­ségének megoldásával, az akciós hi­tel rendszerének megszüntetésével ily szabad rendeltetésű tőkék közreadá­sával valóban azoknak a segítségére siet, akik nélkülözvén minden poli­tikai összeköttetést és más protek­ciót, az állam pénzét nem jelentős anyagi érdekeik bőséges kamatozá­sára használják fel, hanem magán- gazdaságukat az összeroppanástól mentik meg. Alispánunk balesete. Több ízben megemlékeztünk arról a sajnálatos balesetről, amely a gindli- családi népház felavatása alkalmával alispánunkat érte. A gindlicsaládi közművelődési egyesület értesülvén arról, hogy alispánunk nemcsak egy­szerű zúsódásokat szenvedett, de kaija valóban kificamodott és lejebb el is tört, november hó 6 án választ­mányi ülést tartott és ezen ülésből kifolyólag Szévald Oszkár alispán úrhoz a következő részvétiratot in­tézte : „őszinte mély részvéttel és nagy megdöbbenéssel szerestünk arról tu­domást, hogy vármegyénk közszere­tetben álló alispánja, szentandrási Szévald Oszkár ur Öméltóságának a f. évi október hó 27 án tartott ünne­pélyünk alkalmával történt balesete minő súlyos természetű betegségét okozta. Megdöbbenésünknél és fsjó részvétünknél csak csodálkozásnak nagyobb, amidőa megállapítjuk azt a hatalmas lelkierőt, amellyel a nemes lelkű alispán ur kartörését okozó balesetének fájdalmait egész üone pélyünk alatt akként viselte el, hogy Örömmel közöljük, hogy alispán ur már teljes gyógyulás utján van, kezét már a gipszkötésből kivették, a csont jól összeforrott és a sajná­latos balesetnek semmi utémaradvá- nya nem Iobz. — Itt megjegyezzük, hogy alispánunk, betegsége dacára, állandóan ellátta hivatala teendőit. A Szociális Missziótársulat sikere Budapesten. A Szociális Missziótársulat Szek­szárdi Szervezetének gyönyörűen vég­zett missziós munkája nemcsak a vármegye területén áll első helyen, hanem az országban is. A Katolikus nagygyűléssel kapcsolatban Buda­pesten megtartott Szociális Misszió- társulati Kongresszuson példa gyanánt állították az összes vidéki szerveze­tek elé. Nemes szivü és kifinomult szociális érsékkel bíró elnöknője: Ssévald Oszkárnó Öméltósága igazi missziós lélekkel látja meg mindig a bajt és gyors készei igyekszik enyhíteni a nyomoron, első lenni a szenvedők vigasztalásában, az eleset­tek támogatásában. Mint halljuk, most a karácsony közeledtével ismét gyönyörű programm megvalósítását tűzte maga elé. A város közel 350 elhagyatott, nélkülözések és lemon­dások között éló szegényét, köziük a Misszió által havonta állandóan segélyezett 100—110 szegényt is, a kórház betegeit, a fogházban sinylő- dóket, karácsonyi ajándékban óhajtja részesíteni. Ebhez a Misszió anyagi erejét természetsaerüleg meghaladó, hatalmas meretü munkához a nemesen érző társadalom segítségét is igénybe óhajtja venni. Örömmel adunk erről hirt és kész­séggel támoga'juk a szervezet elnök- nőjét ebben a gyönyörű elgondolás­ban annál is inkább, mert közvetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom