Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-31 / 35. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 augusztus 31. 35. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER jáNOS. A lap megjeleatk minden azombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. SefyEmtenyéntésflnkröl. Előző cikkemben reámutattam arra, hogy mily hatalmas lendületet adhatna selyemtenyésztésünknekja lomb* termelő telepeknek létesítése és bár a földreform befejeződött, de még mindig lehetne közlegelőkből, de más területekből is a község lombszük- ségletének megfelelő nagyságú telepeket létesíteni. Felvetődik a kérdés, hogy honnan vétessék ehhez a pénz. Nem kritikát óhajtok írni, nem rekriminálni, mert ezzel a selyemtenyésztés ügyét semmivel sem tudnám előbbre vinni, pedig cikkemnek célja ez, de mikor arról olvashatunk, hogy uj kereskedelmi miniszterünknek eltökélt szándéka Budapesten 30 millió pengővel megépíttetni az 6-ik hidat és mindjárt olvashatjuk a jelszót is, hogy sok- sok munkáskezet foglalkoztathassanak, vállalkozókat juttassanak kereseti lehetőséghez, akkor önként feltámad bennünk a gondolat, hogy té- ves az a feltevés, hogy költségvetésünkbe a földmivelésügyi tárcába nem lehet beállítani jogos szükségleteket. Ha van pénz Budapest fejlesztésére, ha van pénz az ottani vállalkozások támogatására és az ottani munka- nélküliség enyhítésére, akkor kell arra is a magyar kormánynak pénzének lenni, ami a vidék szociális problémái megoldásához szükséges. Mert nem az az igazi veszedelmet jelentő nemzeti szempontból, ha kisebb-nagyobb mértékben kommunizmussal fertőzött fővárosi proletáriátusnak nincs keresete, nincs kenyere, de még kétségbeejtőbb, ha a nyomorúság és keresetnélküliség a vidék még tiszta gondolkozásu szegényeit, napszámosait rontja meg és tereli a földalatti szervezetek karmai közé. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy ha a földmivelésügyi minisztérium Be- zerédj leikével és erélyével karolja fel ezt az ügyet, ne lehessen ilyen telepeket létesíteni. Ily telepek létesítése szolgálná igazán a többtermelést még pedig anélkül, hogy ehhez, mint a többtermelés egyéb felvetett eszméjéhez, nagy hivatalnoki szervezetekre volna szükség. A kulturfölény is a mai kornak egy divatos jelszava. Ennek az eszmének rendíthetetlen és kitartó harcosa kultuszminiszterünk. Százával épültek a tanyai és falusi modern iskolák és négy egyetem termeli a szellemi proletárokat. Ugyan gondolt-e arra tudós, de gyakorlati élet nyomorúságát közelről nem ismerő kultuszminiszterünk, hogy az iskolák maguk nem elégségesek a kultúra terjesztésére. Nem lesznek-e ezek a modernül megépített iskolák üresek, ha nem találunk alkalmat és módot arra, hogy legyen ruhájuk télviz idején a gyerekeknek, amiben elmehessenek az iskolába, szüleiknek pénzük, hogy beszerezzék a tankönyveket és Írószereket. Régi gondolatom, meg is Írtam egyszer, mily könnyen előteremthetők volnának ezek a költségek és mennyire nem menne az a tanulás hátrányára, ha minden elemi iskola intenziven foglalkozna a selyemte- nyésztéssel. Az iskola udvarán és a közelében ültetett szederfákról játszva megszedhetnék az iskola fiútanulói a tanító felügyelete alatt a szükséges lombokat, a leánygyermekek elvégezhetnék az etetést és tisztogatást, az iskola tágas és magaB padláshelyiségei ideális tenyésztő helyek lennének és ez nemcsak hatalmas mértékben vinné előbbre selyem tenyésztésünket, de a befolyó jövedelemből sok lyukas cipőt lehetne télire megtalpalni, írószert, tankönyvet beszerezni, még ruhára is tellenék az igazán szegényeknek. Próbált-e tárgyalni a földmivelés- ügyi minisztérium selyemtenyésztési szakosztálya a kultuszminisztérium illetékes szakosztályával e kérdésről ? Úgy vélem, hogy nem, pedig a célért, a többtermelésért és azért, hogy legyen miben és miből a kultur- szükségletet — szántszándékkal nem írom kulturfölényt — megszerezni, érdemes volna ezzel a gondolattal a legkomolyabban foglalkozni azoknak, akikre tartozik. Fel lehetne vetni ezzel az eszmével szemben, hogy e munka elvonná a gyermekeket a tanulástól. Beszéltem a tanügy gyakorlati embereivel és sikerült velük egyvéleményre jutni. Ez nem munka, ez szórakozás lenne a gyermekeknek, amikor lelkes vezetőik irányításával ezek alatt az órák alatt növény- és rovarismeretre is szert tehetnének, játékórák lennének ezek, amikor nem egymás lábát rúgnák el, de szegény társaik szükséges holmijai megszerzése mellett a tiszta levegőn, ki is mozognák magukat és megismernék a természetet, annak haszonhajtóit és kártevőit. A lombtermelőtelepek sürgős létesítését és az iskolák melletti selyemhernyótenyésztés gondolatát olyannak vélem, amiből a gazdasági előnyökön kívül erkölcsi hasznok is származnának, főként mert serdülő korban hozzászokhatnának inaink ebben az önző korban ahhoz, hogy társaikért önzetlenül munkálkodni mindenkinek szociális kötelessége. Talán ebből kiépülne a „nobile officium“ uj gondo- . lata és kevesebb lenne egymás közt a gyűlölködés, jobban szeretnénk egymást, mert enélkül csak egyoldalúságot jelentene a kulturfölény és nem azt, hogy ezzel meg is tudjuk építeni az uj Magyarországot. Szakács Imre. A tolnai református egyházmegye a nyugalomba vonuló Kátai Endre esperes örökébe szenterzBébeti Szakács Imre mórágyi lelkészt választotta esperesévé. Szakács Imre 1871. évi december 23 án született Oroszfáján, Eolozs megyében. Édesapja szenterzsébeti Szakács Lajos, az erdélyi embereket annyira jellemző haza- és egyházszeretettől áthatott egyeneslelkü, határozott férfi; édesanyja nemes Rauch I Mária, családját szerető, övéiért élő | szelidlelkü asszony. A családi kör: magyarok a perugiai egyetemen. (Olaszországi levél.) A középolaszországi perugiai egyetemen tartott nyári tanfolyamon az idén sok magyar hallgató vesz részt, akiket Klebelsberg Kuno gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti és vidéki egyetemek ifjúságából ösztöndíjjal kiküldött. A perugiai egyetemet Mussolini tudvalevőleg elsősorban idegen hallgatók részére alapította s az egyetemen az olasz tudományos és szellemi élet legkiválóbb képviselői adnak elő. így előadást tartanak Fedele és Gentile miniszterek, Bodrero volt közoktatásügyi miniszter, Marinetti akadémikus, Gemelli, a milánói kath. egyetem rektora, Roberto Papini, (Giovanni Papini: a „Jézus Élete“ szerzőjének bátyja) és Cappa, akik a régi s modern művészetek, irodalom és történelem köréből veszik tárgyukat. Magát az olasz nyelvet a hírneves Guarnieri adja elő, akinek elsőrangú módszere van a nyelv tanítására. Egyedüli külföldi előadó Gerevich Tibor dr. egyetemi tanárunk, a Római Magyar Intézet ujonan kinevezett kurátora, ki a régi és a modern Magyarországról és a magyar művészetről fog stúdiumokat tartani. Az egyetem vezetősége az aula falain kívül kirándulások rendezésével gondoskodik hallgatóinak művelődéséről és szórakozásáról. Eddig két ily nagyobb kirándulást tettek a környéken, nevezetesen Assisiben szent Ferenc és szent Klára relikviáit tekintették meg, Sienában pedig a hires képtár és csodaszép dóm megszemlélése után résztvettek a sienaiak káprázatos szinpompáju s minden évben megismétlődő nemzeti ünnepélyén, a Pailon, melyet középkori kosztümökben, a Firenze fölötti egykori győzelem emlékére rendeznek.' A város 17 kerülete vonul fel címeres zászlókkal s más-más ruházatban s a menet végén hozzák háromökrös, díszes kocsin a szűz-Máriás lobogót. A felvonulás ntán a virággal és bíbor- drapériákkal ékesített házak közti nagy térségen folyik le az izgalmas és szindus lóverseny s a győztes lovasnak a kerülete kapja jutalmul a Máriás zászlót: a paliot. Maga Perugia is érdekes, nagy város, sok régiséggel és regényes uccákkal, egyébként azonban fekvésére hasonlít Szekszárdhoz: dimbes- dombos, poros és meleg (kánikulában 40 fok körül!), folyója, strandja ellenben nincs s így nyáron csak este van az uccákon élet, a korzózás éjfélig tart. A nagy hőség és szokatlan talián koszt sem törte meg azonban egyetemistáink jókedvét és energiáját s erős ambícióval és magyaros önérzettel állják meg helyöket a sok idegen náció fiai és lányai közt, sikerrel versenyezve azokkal nemcsak a tanulásban, hanem ott is, ahol nemzetük hírnevéről és képességeiről van szó. így augusztus 10 én, a város védőszentjének, Szent Lőrincnek ünnepén az egyetemi hallgatók kabarét rendeztek, előadva Goldoni: Burbero benefico c. darabját, melyben minden szereplő más nemzetiségű volt, köztük az egyik szerepet magyar lány játszotta. Aztán egy német lány olaszul, egy hindu ifjú hindu dalokat énekelt, a néger nő futurista költeményt szavalt meglepően jól s ugyancsak nagy tetszéssel táncolt szólót az egyik bájos magyar lány. Augusztus 20- án viszont a magyar hallgatók az egyetem dísztermében nagysikerű hangverseny keretében megünnepelték Szent Istváú napját a különböző nemzetekhez tartozó társaik és a tanári kar jelenlétében a következő műsorral: I. Magyar Himnusz. 2. Puskás Lajos: Bevezető beszéd. 3. A magyar dalok jellegzetességének bemutatása, hegedűn: Kampis Antal, zongorán: Tóth Dénes. 4. Brelich Mário: Modern magyar irodalom és zene. 5. Példák a modern magyar zene történetéből, a) Kodály: Parasztok panasza, b) Bartók : Este a falun és Allegro barbaro, c) Tóth Dénes: Vérhimnusz, zongorán előadta : Tóth Dénes. 6. Magyar népénekek, előadták a női hallgatók. 7. Magyar tánc: a) Liszt: II. rapszódia, b) Tóth: Szeszélyes tánc és Csalogató tánc (XVII. század), táncolták : Vály Rózsi és Bakos Magda, zongorán kísérte : Tóth Dénes. 8. Giovinezza — fascista himnusz. — Este magyaros vacsorát adtak a Diákotthonban s erre meghívták a tanári kart is. A 45 személyes menü, melynek Krém- mer Margit, Szamolángi Lilla és Válg Rózsi hallgatónők voltak az összeállítói s (az olasz fogás kivételével) szakácsnői, ez volt: halsaláta, (nagyon ízlett), egy olasz étel, töltött paprika, rántotthus sült burgonyával s uborkával, fagylalt, gyümölcs, fehér és vörösbor. Ügy a műsor, mint a menü az idegenek szemében növelte a magyarok iránti szimpátiát, aminek maga Lupattelli rektor hivatalosan is kifejezést adott. A tanfolyam, melyen a pécsi egyet temről a már említett Szamolányí Lillán kívül még Mezey Elemér ég Prém József bölcBészettanhallgatók vesznek részt, szeptember közepén ér véget s azután egy heti tanulmányútra Rómába látogatnak jetLtnég a Collegium Hungaricum vezetése mellett. aémaiíq
