Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-31 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 augusztus 31. Budai Ferenc Tolnamegye elismert legjobb rádlő és villany felszerelési szakvállalata Szekszárd Széchenyi-utca 12. sz. (Borgula-ház) Akkumulátor töltés az édesapa egyenes, nyílt, határozott karaktere és az édesanya szelíd jósága kétségtelenül döntő fontosságú befolyást gyakoroltak a fejlődő gyermek lelkére. A családi kör édes melegségét azonban csakhamar ott kell hagynia, hogy megismerkedjék az élet küzdelmeiben erőt jelentő, de sokszor szomorúságot is okozó ismeretekkel. Kolozsváron kezdte iskoláit. A gim náziumi tanulmányok során kitűnt, hogy Szakács Imre azok közé tartozik, akik nem egy talentummal bocsáttattak el. A kolozsvári gimnáziumból Nagyenyedre megy, ahol a csakhamar az elsők közé kerülő ifjút osodálatosan megragadja az ősi kollégiumnak Erdély kulturhistóriájá- ban olyan mély nyomokat hagyó és nagyjelentőségű közszelleme. Itt alakul ki véglegesen karakterének leg fundamentálisabb igazsága: egyforma mértékkel, a leghatározottabb igazság mértéke szerint Ítélni meg mindent. 1891-ben érettségi vizsgát tesz s még ugyanazon évben a theológia hallgatói közé iratkozik be. Valóra válik a nagyhírű, kiváló professzornak, Herepey Károlynak sokszor félig tréfásan, félig komolyan hangoz tatott jóslata, hogy Szakács Imre felől ott fenn, ahol az életsorsok megmásít - hatatlanul eldőlnek, az van elvégezve, hogy életét az Isten ügyének szolgálatába Állítsa. Két évig marad az enyedi theoló gián, azután Marburgba, majd egy fél év múlva Berlinbe megy theológiai ismereteinek elmélyítésére. Berlinben két esztendőt tölt nagyon komoly és elmélyedő tanulmányokkal, amelyek mellett azonban még talál időt arra is, hogy az irodalmi körben a magyar irodalom gyöngyeit — amelyek FíbUn Sándor tolnamegyei üHíuakBzlete a nagytrafik mellett Szekszárdon Telefon 139 Rádió, villany, kerékpár, sportcikkek. Részlet kedvezmények Gyári árak, garancia mellett Kérjen árajánlatot. akkor kezdenek átssivárogni Német országba — külön előadásokban ismertesse. Külföldi tanulmányutjáról nagy ambícióval jön haza. Egy évet tölt még a budapesti theológiáu, ahol 1896 ban lelkészi oklevelet nyert. Drávaszabolcsra, majd Iváncsára megy káplánnak, 1899 ben pedig Sáregresre, ahol csakhamar rendes lelkésszé is választják. 1902-ig marad Sáregresen, amikor is a mórágyi egy ház hívja el lelkipásztorává bilkei Pap István örökébe. Szakács Imre élete a mórágyi elhívásáig jóformán csak felkészülés volt. Komoly, céltudatos felkészülés arra az életre, amelyben neki kell az élen járni, irányt szabni, példát mutatni, a csüggedezőket lelkesíteni, a kétségeskedőköt bátorítani, az el esetteket felemelni. Mórágyon kifejtette istenadta tehetségének minden szépségét. Megépíti a templomot, paplakot, iskolákat, mindezeket anélkül, hogy kívülről segítséget kapott volna. Hi veivel összefogva, buzgó, imádkozó lélekkel, örvendezve építgették az anyaszentegyházat. Munkájával dicsekedni senki nem hallotta, mert egészen természetesnek és magától értetődőnek tartotta. Kiváló képességeit az egyházmegye és egyházkerület is észrevette és tanácsbirójává választotta. De szerepet játszott a közsági és a megyei politikában is, ahol szívesen igazod tak mindig a tisztánlátása, nyugodt, meggondolt ember mindenkor határozott, egyenes véleményéhez. Valaki azt mondotta róla, hogy I Tolna vármegye építő papja. Életé- I nek eredményei valóban igazolják | ezt. De nemcsak külsőképen, hanem méginkább belsőleg, lélek szerint. Lélekkel épitett lelkeket. Azokat, akikhez eljutott a szava, megtanította az Isten ismeretén kívül az iránta való hálára is. Gyakran hangzott el idegennyelvü hívei között ajkáról a figyelmeztetés: „Abban a (földben találjátok meg Isten áldását, amelyet tinéktek ad, ezt a főidet szeressétek.“ Méltóbb emberre nem eshetett volna a tolnai egyházmegye reformátusainak Termeli t Mag* Tejszövetkezeti Központ; Mindenütt kapható I Orsz. u >«• idapiat, L, Horthy Miklóo-ut 119,121. S választása az esperesi szék betöltésénél. Szakács Imre életének eddigi eredményei boldog biztatások affelől, hogy bölcs vezetése alatt a tolnai refor mátus egyházmegye eddigi nemes szép utján tovább fog fejlődni. Amidőn elfoglalja esperesi székét, tisztelettel köszöntjük és kívánjuk, j hogy uj elhivatottságában teljesüljenek vágyai, bölcs megfontoltsága, szivének melege és igazságot szerető I lelke teremjék meg úgy a maga, mint * egyházmegyéje részére, a bőséges sikereket. N. Hősök emléktűblűjűnnk leleplezése Simonmolorlmn. Augusztus 20 án négyszeres ünnepe volt Simonmajor községnek. Szent István királyunk ünnepe, bucsunap s ez ünnepekhez méltón csatlakozott a község elesett hőseinek emlékére emelt emléktábla leleplezése és a aimonmajori sokgyermekes család anyáknak a Magyar Anyák Nemzeti Ünnepét rendező bizottság által nyuj tott oklevelek s jutalmak kiosztása. Simonmajor képe. Már a kora reggeli órákban ünneplőbe öltözött Simonmajor község. Soha nem látott számban jöttek az ünneplők a községből, a községhez tartozó pusztákról, tanyákról és a szomszédos községekből. Lelkes gyermekarcok, könnye8szemü asszonyok s komoly férfiak gyülekeztek a községháza mellett levő, zászlódiszbe öltöztetett hősök ligeténél, hol az emléktábla áll. 21 elesett hős neve ragyog arany betűivel a magasra emelt márványtáblán. Az ünneplők lelkében él a mély visszaemlékezés ezeréves múltúnkra, él a jelen fájdalma hőseink iránt s él a boldogabb és szebb jövő reménye. Bevonulás. Felvonultak a község vitézei, a leventék a főoktató és a község három iskolájának tanulói tanítóik vezetésével. Sorra érkeztek az előkelő ünneplők is fogataikon, Mutschen- bacher Emil gazd. és keresk. főtanácsos, az OMGE. Ugyv. igazgatója, somogyturi Kunffy Lajos pusztafácán- kerti, Illés Imre kajmádi, Kiss István iphygéniai földbirtokosokkal. Nemsokára özv. somogyturi Kunffy Ká- rolyné, Pusztafácánkert úrnője érkezett meg gyönyörű négyesfogatán, Meyer Lajos tolnai plébánossal. A vonattal az ünnepélyre érkezett Szon- gott Edvin, a központi járás főszolga- bírája s vitéz Tihanyi Szilárd várm. vitézi székkapitány, kiket négyesfogat hozott az állomásról az ünnepség színhelyére. Megjelentek a szomszédos községek, Tolna, Mözs, Szedres küldöttségei s a helyi intelligencia teljeszámmal. Dr. Klein Antal ny. főispán, a kerület országgy. képviselője autóval jött. A megjelent vendégeket a község nevében Szabácsy Dezső közs. főBoltos István meg o rektor. BartOB István kinézett a piros- firhang mellett az ablakon. Rálátott a toronyórára. Mérges volt. — Fertály egy. Hun ez a gyerek ? . . . Kanalát letette és kiment. Kiállt a kiskapuba. Szemben a templom, mellette az iskola. A faluban csend. Mi zajogna dél alatt ? Es hó, hó, — mindenfelé hó. A fehér havon egy kis gyerek csalinkázott, nagy csizmákkal. — Há mész ? — Dohányért a zsidóhoz. — No gyere, hozzál nekem is. A gyerek közelebb ment. — Nini I Hiszen te a Magyaródi Andris vagy ... A mi Pistánkkal jársz iskolába, ugy-e ? — Avval. — Nem tudod, hun vau ez a mi gyerekünk? — Dehogy nem. Az iskolában vau. Becsukta megint a rektor. Bartos István elvörösödött. Megbánta, hogy szóba állt a gyerekkel. Bosszantotta a beszédje. Különösen az a „megint“ 1 — Eregy dolgodra, nem találom a pénzemet. Mérgesen bement, csapkodva kiskaput, ajtót. Felesége a kályha- peremén ült, kenyeret evett es a kenyérre sűrűn potyogtak a könnyei. Az asztalon főtt étel volt, kimerve tányérra. Ahoz nem nyúlt az asz- szony. — Hun a csizmám ? A mánd- lit is ! — Hát van szive elmenni kendnek? Hogy én itt maradjak a nagy szülei bubánatommal. Égyedül az egész házban. A gyerek nélkül. Talán már a farkasok is széttépték szegényt valahun .. . egyetlen, drága magza tómat. Hangosan buggyant ki a sirás az asszonyból. Bartos István csak dohányért akart menni. Felesége túlzott siránkozása azonban más irányba terelte elhatározását. — Dehogy is ették meg 1 Az os kólában van. Becsukta megint a rektor. Hanem majd mondok neki mindjárt olyant, amit nem tesz az ablakjába. — Hát oda készült kend csizmásán, mándlisan ? A rektorhoz ? Hát ahhoz köli csizma, mándli ? A rektorhoz ? Jó, hogy nem mindjárt ünneplő gúnyát akar kend! Ahogy van kend, úgy mén kend 1 Ki a rektor ?! A község cselédje I Ez a kis házastársi szónoklat teljesen kerékvágásba zökkentette a férfit. — Az hát. Igenis, hogy az! Cseléd a rektor, ha mindjárt a község cse iédje is. Én meg a magam gazdája vagyok, ha mindjárt cseléd voltam is. Mert igenis, Bartos István cseléd volt. A Zichy grófokat szolgálta Tarnócin béres sorban. Mikor béres gazda lett belőle — úgy rebesgetik, — hogy másszor is benyitott a magtárba, nemcsak akkor, ha eleséget kellett kiadni. A magtárajtó nyitoga- tásában pedig valami varázslatos erő lakhatik. Mert minél gyakrabban nyitogatta a magtárajtót, annál inkább szaporodott Soponyán a vett föld. Mire a kasznár ur megsokalta a nyitogatást és kitette BartOB Istvánt a kommencióból, már fölszaporodott ötven holdra. Most a maga gazdája. * A rektorék udvarán Bartos István a kisszolgálóval találkozott, ki éppen kukoricadarát forrázott a disznóknak. — Hidd ki a rektor urat. — Bemehet kend. Esznek. — Én ugyan nem megyek be, ha soha ki nem jön is. Hidd csak ki. Mondd, hogy én vagyok. A kisszolgáló bement. Bartos István egyedül maradt az udvaron. Fázott. Mezítlábas papucsban ős meleg ümögben volt csak, mint otthon, az istálló körül. A rektor bosszankodva jött ki a tornácra és megállt az ajtó előtt. Álla alatt piroskockás asztalkendő, jobbkezében kéB, balkezében villa. Amint az ebédtől fölkelt. Hadd lássa Bartos István, hogy nem hosszú beszélgetésre jött. — No halljuk. Mi a panasz ? Miért jött? A rektor nem mutatott hajlandóságot eljönni az ajtó elől, ki az udvarra. Bartos István hát közelebb lépegefétt, de nem köszönt. Hanem a szót egy kis köntörfalazással kezdte azért. — Már meg is ebédeltünk, aztán ez a mi Pisti gyerekünk még mindig nem jött haza az oskolából.. . — Nem ám, mert becsuktam. El akarta még Bartos István mondani, hogy: „hát mondok az anyjuknak, majd átjövök megkérdezni, mi is van hát vele, tovább vannak-e, vagy mi, a rektor ur csak tudja .. .“ stb. De hogy a rektor ilyen keményen szavába vágott, egyszerre visszaesett a keserű lébe. — Zsandár a rektor ur? Akárkit csak becsuk ? — Akárkit nem, csak oskolást. Azt se kóterba, csak az oskolába. Mert zsandár ha nem is, de rektor az vagyok 1 Bartos István kissé fellobbant indulatát ezek a szavak ismét lelohasz- tották. Némi parázs még melegitett belül, de lángralobbanni sehogy sem tudott. Tudta azt is, hogy Pisti sokkal kevesebb talentumot kapott az égi atyától a tudományokkal vajó sáfárkodásra, mint amennyit tőle, testszerint való atyjától, hivságos földi javakban várhat. Hiába no..., úgy van az, hogy .. • hogy is mondjam
