Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-13 / 28. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 julius 13 g]l9l9 IS IS BIBI BEI BOB (9 BEI HU 19 B|3 H B B B B B B B Valóban mfivészies portraitokat, gyermek*, csoport-, inten eur-, architektúra felvételeket készít NŐGER B B B B B B B B főhercegi udvari fényképész. B Vidéki meghívásokra — kiutazom. B Amateurmunkákat vállalok. B B b Szekszárd, Széchenyi u. 28 g /- (Molnár-féle ház) 45 g bbbbbbbbbbbbbbbbbbbB beszéd után a községi elöljáróság, a munkás- és gazdakör, az iparosok és kereskedők köre üdvözölték az nj polgárokat, majd Berényi György községi főjegyző két kisleánya szép beszéd kíséretében gyönyörű rózsa- csokrot nynjtott át Jankó Ágoston főispánnak és Szévald Oszkár alispánnak. Az ünnepeltek, mélyen meghatva a kitüntető figyelem és meleg ünnepléstől, hálásan mondtak köszönetét a kitüntetésért és ígérték, hogy a feléjük irányuló bizalmat és szeretetet hasonló érzéssel fogják viszonozni és tőlük telhetőleg a község gazdasági és kulturális érdekeinek elősegítésére törekednek. A megható szép ünnepség a Hymnus szavaival ért véget. Utána a községi főjegyző látta vendégül az előkelő társaságot. Az ünnepségen ott láttuk dr. Illgen Aurél pártelnököt, Székely János gimn. igazgatót, Petz Endre Ákos szolgabirót, dr. Gyimóthy László jog- gyakornokot, Horváth János gazdasági felügyelőt és még többeket. Jogosulatlan vádak A Magyarság julius hó 6 iki számában megemlékezik a tahi járás jegyzőinek Balatonszántón tartott üléséről és Kaj di Béla mágocsi körjegyző előadásáról. Nincs szavunk jegyző urnák éles beállításához, tisztán csak előadásának azon részével foglalkozunk, amely bennünket, tolnamegyeieket érdekel. Mágocson, szerinte fellépett pánger Fdbliín Sándor ur,; rdűlászakBzlete 2 ‘JöTS Szekszárdim S Rádió, villany, kerékpár, sportcikkek. | Gyári árak, garancia mellett. Kérjen árajánlatot. | mán mozgalom Tolna megyéből csapott át hozzá ezelőtt 2 évvel, ahol kijelentése szerint: „úgy hallja, a pángermán mozgalom elég erős lábon áll.“ Nem szádunk vitába, mert a viszonyokat nem ismerjük, hogy Mágocson mily erős a pángermán mozgalom, de tiltakozunk az ellen megyénk jó hírneve érdekében, hogy Tolna vármegyét úgy tüntesse fel, mint a pángermán mozgalomnak egyik főfészkét. A kisebbségek jogait megszabó törvény megjelenése után természetesen lelketlen uszitók megyénkben is megpróbálták a német nyelven beszélő, de a magyar hazához nagy hűséggel ragaszkodó lakosságot felbujtani és a magyar nyelv ellen izgatni, azonban csak ideig óráig értek el kicsiny hatást s most már nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy e mozgalomnak még utórengései is megszűntek. A mi németjeink több száz éven át igen jól érezték magukat a magyar földön, ahol nemcsak vallásukat, de nyelvüket is háboritatlanul megőrizhették. Hősiesen kivették részükét a háborúból és meghozták a vér- és anyagi áldozatot. Magyar nyelvű testvéreikkel egyaránt szenvedik a trianoni lelketlen országCBonkitás nyomorúságát, ez azonban legkevésbbé Bem viszi őket ahhoz a gondolathoz, amely hűtlenséget jelentene a magyar hazával és a magyar nemzettel szem ben. Az előadó megemlékezett a múlt j hó 16-án tartott teveli Összejövetelről is, ahol a „Magyarországi Népműve- j lődési Egyesület“ zeneegyesületi ülést | és hangversenyt tartott és azt „pángermán ülésnek“ nevezte el. — Az I ülésen éB hangversenyen Tolnából és Baranyából nagy számmal vettek részt a zeneegyesületi tagok és hozzátartozóik. — Megjelentek ott Gratz Gusztáv és Bleyer Jakab volt miniszterek is; nagyfokú tájékozatlanságból eredhet tehát K a j d i Béla Tejsz&vetkezefti Központ; Budapest, I., Horthy Mikiós-at 119 121. jegyző azon állítása, hogy ezen összejövetel „pángermán“ természetű volt és nemcsak megyebeli németajku polgártársaink, de Gratz Gusztávnak és Bleyer Jakab reputációja érdekében is ezen állítás ellen a leghatározottabban tiltakozni kötelességünknek ismerjük. A Slmontornyai Járás Jegyzői Egyesületének közgyűlése. A simontornyai járás jegyzőegyesülete julius hó 8 án tartotta Gyönkön, a kies Gerenyási Malom kiránduló- helyen évi közgyűlését, amelyen az érdekelt jegyzőkön kívül megjelent dr. PeBthy Pál, az egységespárt elnöke, a kerület országgyűlési képviselője, Komoróczy Péter, az országos jegyzői árvaház egyesület ügyvezető igazgatója, Bereczk István, Várkonyi Imre és Ruppert Henrik nyug. jegyzők, Reich Oszkár főszolgabíró, Székely János gimnáziumi igazgató, dr. Illgen Aurél ügyvéd és a főszolgabírói hivatal összes személyzete. Ugyanekkor tartotta a járási leventeegye- sület is gyűlését Papp Emil Őrnagy elnöklete alatt. Mutn Henrik elnök üdvözölte egybe- gyűlt kartársait, a vendégeket, elsősorban a kerület szeretett képviselőjét. Dr. Peathy Pál válaszában kifejtette, hogy mindig nagy örömmel és szeretettel jön kerületébe, különösen olyan összejövetelekre, ahol kerülete hangadó vezetőivel találkozhatik és igy közvetlenül értesülhet kerülete óhajairól. Beszéde során rámutatott arra, hogy nemzetünk életében a külföldi. viszonylatot illetőleg jelentős javulás állott be. Ezt igazolja nem csak a miniszterelnöknek a névtelen hősök emlék szobra leleplezésénél mondott nagyjelentőségű beszéde, amelyben nyíltan kijelentette, hogy a revízió alapján áll, hanem az az idegesség is, amely a kisantant államainál jelentkezett a miniszterelnök beszéde kapcsán. A kisantant újabb harcmodora nemcsak a diplomáciai tiltakozásokban fejeződik ki, de titokban folytatott propagandájukban, amikor azt hangoztatják és azt óhajtják a csonka ország lakóival is elhitetni, hogy a megmaradt Magyar- ország gazdaságilag teljesen életképtelen. Kicsiny kis játékaik azonban a nagyhatalmak előtt immár ismertekké lettek és igy nem tudják megingatni azt a bizalmat, amellyel a külföld tőkései teljesen konszolidált nemzetünk iránt viseltetnek. Felhívja figyelmüket a községi jegyzőknek, mint olyanoknak, akik egyik jelentős szellemi vezetői a vidéknek, e defetista titkos propagandára és kéri őket, hogy nagy befolyásukkal ne engedjék az aknamuakásokat a nép közelébe. Dr. Pesthy Pál nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Komoróczy Péter, az árvaház igazgatója ismertette a Jegyzői Árvaház működését és kérte kartársait e nemes intézmény odaadó támogatására. Bereczk István és Várkonyi Imre köszöntötték még a jegyzői ülést. Az egyesületi ügyek letárgyalása után Reich Oszkár hang hallatszott kintről szakadatlanul. Az ifin ember megszólalt: „A jövendőbe hoztalak, ősapám ősapja. Láss és vidd el fiaidnak a hirt, fordítsák a maguk hasznára.“ Hanud bej akaratlanul is gyönyörködve nézte a szép szál vállas fiatal embert, bár szokatlan volt előtte a furcsa öltöny, amit viselt, mégis úgy vélte, nem korcsosodott el a fajtája hetediziglen sem. Szive ettől hevesebben kezdett dobogni és boldogan nézte a íeketefÜrtÖB ifjú fejet. Egyszerre úgy érezte, szivét össze- szorítja egy jeges kéz és addig csavarja, mig kihullik belőle az eddig érzett boldogság. „Hol van a turbánod?“ kérdezte. „Mi már nem viselünk turbánt, ősapám.“ Hanud bej szeme fellobogott. „És a kardod az oldaladról?“ Áz ifjú szomorúan bólintott és csillogó szeme ottmaradt mélytüzü tekintetével az ősapja szemében. „Minek volna nekünk a kard, mikor letépték az oldalunkról, ki ellen harcoljunk karddal, mikor alattunk, felettünk, körülöttünk halált osztó gépekkel jönnek ránk. Nézd, ott lent a Boszporusznál csatahajók állnak. Akinek több van belőle, azé a győzelem. Ma a harcban nem egyes emberek, hanem népek esnek el egyszerre. Te most egy repülőgépen ülsz, ősapám. Ezekről is szórjuk a gyilkot egymás ellen. Rombadöntjük a palotasorokat pillanatok alatt és akik békésen borulnak imaBzőnyegükre, éppen úgy megszűnnek élni pillanatok alatt, mint azok, akik kardjukhoz kaptak, mikor cikázva elsuhant felettük á ha- láltszóró gépmadár. Mit tehet a kard jával az ember ? Talán megfenyegeti, ha Allah különös kegyelméből életben maradt, azt a másik gépmadarat, amelyik vijjogva őérte is eljön.“ Hanud bej összeszedte minden erejét, hogy rá ne kiáltson az ifjúra. Úgy hörögte felé: „Gyávák voltatok ? I“ „Gyávák, mi ? Allahra mondom, feleded, hogy a fajtádból való vagyok és a többi is, a százezer testvér. Szegények voltunk és a balsors szegődött hozzánk. Nehéz megérteni nekünk egymást, nagyon is nagy Ur van közöttünk. Ne beszéljünk róla. Nézz le inkább és lásd a munkánkat, amit építettünk. Le fogunk szállni az Aranyszarvnál. S ha vissza kell menned oda, ahonnan elindultál, ne kelljen turbánod árnyéka alá rejteni tekintetedet miattunk. Büszkén mesélhetsz a véredről, a fajtád tisztaságának hatalmas erejéről. Bizakodj» a jövendőben, im itt láthatod, hogy mi is élni fogunk.“ „De hajnalodik, keleten feltör a nap, hol van az imaszőnyeged, fiam ?“ Hanud bej lecsúszott székéről és i arcra borulva a fényesség előtt, bele- I kezdett reggeli imájába. Az ifjú szelíden megérintette vállát. „Kelj fel, atyáim atyja, az a fény nem Allah küldötté, emberi kéz munkája, emberi agy szüleménye. Egy reflektor kereB minket. Tudnak érkezésedről 8 a repülőtéren nagy ünnepséggel várnak bennünket.“ „Fiám, a csodák országába hoztál. Hallgatom beszédedet s bár füleim nyitva voltak beszéded befogadására, nem órtém azokat. Te háborúról beszéltél nekem, kardotokat letépték oldalatokról, te mondád.“ „Igen, én mondtam.“ „És még sincs országunk romokban. Paloták sorai világítanak alattunk, ünnepségeket rendeztek, nem vagytok hívek a tradíciókhoz, mert szemeim keresve keresik fejeden a turbánt. A padisah ékköves forgója nem világíthat benne, pedig az ajándéka volt a legnagyobb vitézségnek ■— és szállt apáról fiúra.“ „Atyáim atyja, a tradiciókat mi a szivünkben viseljük és a vérünkkel ragaszkodunk hozzá.“ Hanud bej dacos tekintettel nézett az ifjúra, szemében gyűlölködő láng lobogott, mig kitört belőle a keserű kiáltás: „jól sejtéin, tudtam, megaláztátok magatokat, szolgák lettetek, eladtátok magatokat. Nem meritek viselni a turbánt. Kardot az oldalatokon. Gyávák vagytok! És nem hiszem, hogy az ősi hagyományoknak még csak emléke is éljen véretekben, mert jöhetett volna rátok millió gyilkos gépmadár, ha hívek lettetek volna, ott pusztultatok volna egy szálig. Itt e város helyén szívesebben nézném holttestek felett károgó varjak csoportját, mint a ti fénylő palotáitokat. Hogy hívnak, mondd meg nevedet. Mikor Allah országába szólítanak, hadd rejtőzhessen! el előled.“ Nemes haragjában kardjára csapott s úgV kiáltotta: „Mi a neved?“ Áz ifjú hangja ércesen felelt rá vissza: „Az én nevem »vajúdó Törökország«, az én társaim a szenvedő, Bokát próbált, feltámadni akaró emberiség. Az én hűségem bizonyitéka a jövendő nemzedék szeretető, amit a múltba visznek el hozzátok. Nézz oda és aztán átkozz meg engem.“ Három izmos kis pufók fiú játszott egy kertben. Hajuk zilált volt, apró kezükben kard feszült, szemükben izzó tűz lobogott. A gépmadár a kert fölé szállt, felhangzott a gyermekek kiáltása a figyelőkhöz: „A repülőgéphez! Ha leszáll, megtámadjuk, Az lessz az ellenség . • • „Én leszek Hanud bej, a vezér.“ Szólott az egyik fiúcska. „Az én ősapám volt, apám mondta, olyan legyek én is, mint ő tolt. Utánam 1“ A három fiúcska kivont fakarddal szaladt a gép felé.
