Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-01 / 22. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1929 juntas 1. 22. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, j Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. j . A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét 8 pengő (100.000 K). | ! illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir- i detés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérül. Dr. Vass József miniszter köszöntése. Szekszárd városának és Tolna- megyének magas vendégei lesznek vasárnap. Dr. Vass József népjóléti miniszter jön közénk, dr. Dréhr Imre és dr. Scholtz Kornél államtitkárai kíséretében,"nem csak azért,[hogy Szék* szárd város díszpolgárai közé ünnepélyes formák között beiktassák, hanem azért is, hogy megszemlélje a Ferenc közkórház épületét, amely létesítését megértő miniszteri szive szeretetének és ezzel juttatott nemzeti ajándéknak köszönheti. Mély tisztelettel és a hála érzéséből fakadó szeretettel köszöntjük dr. Vass Józsefet városunk falai között 1 Büszkeség tölti be egész valónkat, hogy a népjólét igazi apostolát városunk díszpolgárai között tisztelhetjük és öröm, hogy országos gondjai között alkalma nyílott végre, hogy lássa azt a jobb sorsra érdemes várost, amely felismerve az 0 ország- vezető képességeit, nemes gondolkozását és melegen érző szivét, sietett díszpolgárai közé választani. A népjóléti és munkaügyi miniszter jön tehát közénk vezérkarával! Alkalma lesz meggyőződnie, hogy Tolnavármegye hűségesen sáfárkodott a kiutalt közpénzzel és oly kórházat emelt, amely méltóan foglalhat helyet kiváló államtitkára, dr. Dréhr Imre által irt „Népjóléti és munkaügyi beruházások“ című munkában és amely joggal sorakozhatik csonkaországunk modernül megépített kórházai közé. De megláthatja azt is, hogy Szek- szárd város, amely alig 100 éve csak hogy megyeszékhely, a szociális és munkaalkalom nyújtásának érzésétől indíttatva, mily óriási erőkifejtést végzett 1920 óta kulturális és közegészségügyi intézmények létesítésében. Hiszem, hogy a város, magas vendégeinek fogadtatása alkalmával ünnepi képét ölti magára, pár órára a fényes ünnepi öltözettel eltakarjuk szegénységünket, a falaink között való üdvözlés boldogsága elnémítja a panaszt, a szenvedést1 és nélkülözést. De tudom azt is, hogy a népjólét és munkaügyek éles Bzemü, megérző szivü nagy minisztere és kísérete észre fogják venni azt is, amiről az üdvözlő szónokok beszédében nem lesz szó. Észre fogják venni, hogy ebből a hatalmas lendületű városból , hiányzik a gazdasági élet nyüzsgése, mert nincs ide gravitáló vidéke s így ipara és kereskedelme haldoklik, gyö nyörüen emelkedő szőlőhegyeiről nem mosolyog le a gazdagság, a feketén ég felé emelkedő szőlőtőkék mindennek hirdetői, csak nem a jólétnek és a munkaalkalomnak. Ne tartson a magas miniszter ur és kisérete, se a fogadtatást rendezők ünneprontónab, ha a polgári jogokba iktatás lélekemelő aktusába borús hangulatokat viszek. De a történelemben azt tanultam, hogy Mátyás király azért volt kimagasló a királyok között, mert a diszmagyarruhás urak tömegén át is meglátta a népet és megértette baját. Valaki csak úgy lehet a szó igazi érteimében „polgára“ egy városnak, ha nemcsak fényét látja, de megismeri annak nyomorát is. Egy nagy jövőjű város választotta díszpolgárává dr. Vass József miniszter urat és mire ideért, hogy a díszpolgári levelet átvegye, itt az életet fakasztó tavasz legszebb hónapjában feketélő hegyeket, munka- nélküli embereket, gazdaságilag holt várost talál, amely nemcsak hatalmas kórházában ad helyet a szenvedőknek, de amelynek egész területe a gazdasági élet okozta nyomorúságnak, szenvedésnek tanyája. Újabb közlekedési eszközök építése, kopár hegyeink termővé tétele, a Társadalombiztosító nagyszerű intézménye utján itt összegyűjtött pénzeknek városunkban való felhasználása és vérszegény gazdasági életünkbe való visszajuttatása és még sok-sok más, azok a módok, amelyeket érzem, hogy meglát Szekszárd város beiktatandó díszpolgára és kíséretében levő kiváló vezérkara, s tudom, hogy a meglátás náluk nem az események befejezését jelenti, hanem a segítő munka kezdetét. Örömmel, hálatelt szívvel üdvözli Szekszárd népe a múlt cselekedeteiért dr. Vass József miniszter urat, mint e városnak már a helyi viszonylatban is érdemeket szerzett uj polgárát és engedje meg, hogy a szeretet érzéséből fakadó pár órás ünnepi hangulat szülte boldogságunk, a reménykedés érzésétől átszőve, még nagyobb és teljesebb legyen. Schneider János. A hősök emlékünnepe Szekszárdim A borongós, zivataros hétvég után csodaszép májusi vasárnap virradt Szekszárdra, mintha a természet maga is hozzájárulni kívánna a hősök emlékének kijáró pompához. A középületeken és magánházakon nemzeti- színű zászlókat lengetett a szellő és a leventezenekar zenés ébresztővel járta be a várost, mindenkinek jelezve a nap jelentőségét. Az összes felekezetek templomaiban ünnepi istentiszteletek voltak. Az istentiszteletek végeztével azután mindenki a Szent István térre sietett és nemsokára szinültig megtelt a Hősök emlékszobrának környéke. Pontban tizenegy órakor kezdődött az ünnepély, amelynek bevezetőjeként a leventezenekar eljátszotta a Magyar Hiszekegyet, majd Horváth Károly szék szárd-újvárosi plébános mondotta el a szónoki emelvényről emlékbeszédét, a magyar hazaszeretet, a magyar vitézség, a magyar katona apotheozisát. A magyar vitézség — úgymond Horváth — ezer éven keresztül állt őrt helyén és vérének óceánná dagadt tengerével védte Európa bé kéjét és kultúráját a kelet ellen. És amikor mindenki az örök béke lebe tőségéről gondolkozott, a mi hőseink a nagy világégésben ismét mosolyogva fogtak kezet a halál csontkezével, hogy önfeláldozó elszántsággal védjék a hazát. Az égi glória fényessége vonja körül a legszebb emberi erények birtokában volt hősöket, akikről megfeledkeznünk sohasem szabad, akiknek emléke előtt mindig hódolnunk kell. És ahogy az iskolás gyermekeknek tudniok kell Cajus. Mutius Scaevola, Horatius Codes és Leonidas nevét és történetét, Ugyanúgy joggal megkövetelhetjük, hogy a magyar vitézségnek és önfeláldozásnak a világháborúban megnyilvánult legragyogóbb példáit is az iskolában tanítsák. Hisz a legelemibb kötelességünket teljesítjük, ha soha nem szűnő kegyelettel ápoljuk megdicsőült hőseink kultuszát, akik senkitől semmit elvenni nem akartak, csak őseink szent Örök- Bégét védték. Horváth plébános megható beszéde után a Petz Hubert által vezényelt Polgári Daloskör énekelte- a „Millió csillag“ kezdetű hazafias dalt, majd Szabó Lajos reálgimn. VII. o. t. szavalta igen nagy hatással Szathmáry István „Nem! Nem! Soha!“ cimtt költeményét, amelyet a Benau Lipót által dirigált Szekszárdi Dalkör éneke (Hires nótás Csikországban) követett. Dr. Őrffy Imre országgyűlési képviselő mondta el ezután ünnepi beszédét : Ezekben a percekben — úgymond többek közt örffy — Budapesten országos ünnep folyik. A magyar államfő, a magyar kormány és a magyar közélet minden jelese ott van, hogy ünnepelje az „Ismeretlen Katona“ emlékét. Emlékét a hősnek, aki mindenét odaadva a hazájának, megszabadult a földi salaktól és fogalommá lett. Megreszketteti lelkünk belsejét a mélységes fogalom, a hős, akinek nincsen senkije, semmije, akiről nem tudjuk, hogy ki volt, mi volt, csak azt tudjuk, hogy miért halt meg. Gondolataink magasztos magasságokba emelkednek az ő emlékénél és ezt az emléket tisztelve csak hatványozottabban támad fel az érzés és a kötelesség, hogy ide jöjjünk a mi vérünk hős gyermekei örökkévaló lelkének az emlékéhez. Hiszen elsősorban a mi véreinket, ezeket a drága szekszárdiakat szeretjük. Eljöttünk az ő emlékükhöz, e hideg szoborhoz, hogy kis időre beszélgessünk velük, hiszen olyan sok mondani és jelenteni valónk volna egymásnak. És vájjon mit felelhetnénk nekik, ha azt kérdeznék tőlünk, hogy nem hullott-e a vérük hiába és hogy van-e nekünk erőnk a ránk szakadt nyomorúság elviselésére ? Ma, amikor e szép szobor előtt minden léleknek ki kell nyílnia, más feleletet nem merek mondani, mint azt, hogy nem hullott a hősök vére hiába, mert mind több és több a nemzet életében a pillanat, amikor a lelkek a hősi elhatározás magaslatára emelkedve dolgoznak az ország régi nagyságának a helyreállításán. Én tovább fonom az előttem elhangzott beszédnek a klasszikus korból felhozott példáit és az önfeláldozó Leonidások után, akik kint a frontokon védték a hazát, meg kell emlékeznem az Ephialtesekről, az árulókról is. Magyar ember a fronton nem volt áruló. Akik ott átmentek az ellenséghez, azok nem magyarok voltak. A mi Ephialteseink a front mögött voltak, idehaza mérgezték a lelkeket. Okultunk a múltból. A kétségbeesés mardoshatja a szivünket a történtekért. És épen ezért le kell vonnunk a múlt tanulságait, hogy idehaza árulók többé ne ingathassák meg az ősi magyar erőt, melyre oly nagy feladatok várnak még a béke- revízió végrehajtásánál. Mert a béke- revizió ma már nem titkos óhaj, hanem eleven valóság, amelyet minden magyar érez. A hősök hozzátok szólnak végül magyar anyák és özvegyek. Azt mondják, hogy sírjátok ki magatokat itt e szobor tövében, de ha haza mentek, neveljétek a fiatalokat arra a diadalmas útra, amely meghozza, amit óhajtunk. A nagy tetszést kiváltó, gyújtó erejű szép beszéd után Németh Gyula lelkész vezényletével a Szekszárdi Dalárda énekelte a „Száraz földből virág nem kél“ című dalt, majd Fer- ger Ferenc levente szavalt szépen egy irredenta költeményt, amelynek végeztével programmon kívül két óvodás leányka adott elő egy dialógot, amely után a gyönyörű ünnepély a leventezenekar himnuszával véget ért. A belvárosi templom fülszentelése. Városunk nagy események színhelye lesz a jövő hét folyamán, azon a három napon, amikor Virág Ferenc pécsi megyéspüspök fog itt tartóz kodni. Bérmálni jön; ez is nagy esemény, már csak azért is, mert körülbelül 750 bérmálandó és ugyanannyi bérmaszülő családjában családi ünnepet is jelent ez. De most ehhez még más esemény is járul, ami az idei püspöknapokat különösen nevezetessé teszi. Junius 6-án a megyéspüspök ünnepélyesen fölszenteli, konzekrálja a belvárosi templomot. Ez az esemény figyelmet érdemel, mert nagyon ritka és azért íb, mert ebben a hosszú, mély értelmű szertartásban benne van úgyszólván az egész egyház hite és 16 század költészete. A templomszentelés szokása már I. szent Szilveszter pápától ered. (Uralkodott 314—337 ig). A templomkonzekrálás lefolyását
